Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-01 / 35. szám
A találmányok, újítási javaslatok és ipari minták társadalmunk kimeríthetetlen tárházát jelentik. Szerzőik tiszteletet érdemelnek, mert kötelességüket meghaladva a társadalomnak jóval többet nyújtanak. Munkájuk számára teljes támogatást szolgáltat a találmányokról szóló 84/1972 Tt. számú törvény.“ - idézet dr. Boris Vavro jogász A találmányok, újítási javaslatok és az ipari minták díjazásakor felmerülő vitás ügyek eldöntése a szakszervezeti szervekben című, az FS2M Könyvkiadó Vállalat és Kiadóhivatala által Bratislavában 1984-ben megjelentetett munkájából. De hogyan érvényesül fenti idézetünk tartalma a gyakorlatban? Megkapják-e a szerzők a munkájukhoz szükséges támogatást, erkölcsi megbecsülést? Milyen utat kell megjárniuk, míg az ötlettől eljutnak a megvalósításig, s azon túl az anyagi és erkölcsi megbecsüléshez? Jó példa erre Csütörtöky József mérnök esete. Csütörtöky Józsefet évek óta ismerem. Csendes, halk szavú ember, 1982 óta a Duna Menti Múzeum biológusaként dolgozik. Eredeti szakmáját tekintve mezőgazdasági mérnök, gyerekkora óta áz entomológia (a rovartan) iránt érdeklődik. A Gadóci (Hadovce) Mezőgazdasági Szakközépiskola másodikos diákjaként rovartani dolgozatával 1975-ben a biológiai olimpia kerületi és országos döntőjében is első helyet szerzett. Az érettségi után, 1978-ban a bratislavai Komensky Egyetem Természettudományi Karán szerette volna folytatni tanulmányait, hogy entomológus legyen. Oda azonban korábbi eredményei ellenére, sajátos módon „helyszűke miatt“ nem nyert felvételt. A Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolára viszont vizsga nélkül felvették. A főiskolát becsülettel és sikeresen elvégezte, de a termelés helyett sokkal inkább a kutatás érdekelte. A jövedelmezőbb zootechnikusi pálya helyett így tehát a szerényebb előmenetellel és anyagi lehetőségekkel „kecsegtető“ múzeumi munkát választotta. Valószínűleg most már nem bánja, hogy annak idején öt is eltanácsolta az „egyetem fura ura“, hiszen bizonyára a Nyitrán kapott gyakorlati képzésnek köszönhetően lett egyike a keveseknek, akik a rovartan elméleti felfedezéseit a gyakorlatban hasznosították. EGY KIS ROVARTAN... ^- A lepkehálóval futkosó entomológus alakja jobbára csak a karikaturisták körében „népszerű“. Az emberek többségétől jóindulatú, de lekezelő mosolygásban részesül. Te azonban kerül, az emberélet pedig megfizethetetlen. Jó, ha egy-egy ütközés után csak műszaki hibát kell eltávolítani - motorcserét kell végezni, amire már a bratislavai röptéren is volt példa - s nem következik be halálos kimenetelű repülőszerencsétlenség. MEGOLDÁS: A NAGY PÁVASZEM-Térjünk azonban vissza az alapötlethez. Feltételezem, hogy a dél-amerikai lepkék riasztó színei csak ott hatásosak, ahol élnek. Neked azonban a hazai madárfajokra ható színösszeállítást kellett találnod.- Nem kellett sokat töprengenem azon, hogy rájöjjek, milyen hazai fajok rajzolatával próbálkozzam, hiszen több, nevében „szem“ szóval jelzett lepkénk is van. Egyikük a körtefa ismert kártevője, a tenyérnyi nagy pávaszem. Szemfoltjainak rajzolatát próbáltam meg először egy léggömbre filctollal felvázolni. Ez persze nem volt jó megoldás, a léggömbök könnyen elfakadtak. Hónapok múltán eljutottam a felfújható labdáig. Az ötletemről akkor már agronómusokkal is beszéltem, s úgy döntöttünk, minél előbb ki kellene próbálni. Az idő sürgetett. Érett a szőlő, a seregélyek mit sem törődve a szüretelökkel, vidáman falták. Akkoriban készültem nősülni, de még a menyegző előtti héten is a labdák festésével kínlódtam. Az izsai földműves-szövetkezet szőlőjében azonban az első kísérletek bizonytalanul végződtek, mivel a megfigyelések hiányosak voltak. Retkes Géza, az efsz vincellérje és később mások is a háztájiban próbáltak ki néhány labdát, Az ötlettől a megvalósításig Avistop nevű ,,madárijesztőddel“ bizonyítottad, ha a rovarvilág életét gondosan tanulmányozzuk, az elméleti ismereteket komolyan vesszük és átültetjük a gyakorlatba, akkor azzal milliós gazdasági veszteségek akadályozhatok meg, sőt emberi életek menthetők. Hogyan született az ötleted és mi a lényege?-Komáromban 1983-ban a Hradec Králove-i múzeum anyagából egzotikus lepkéket bemutató kiállítást rendeztünk. A nagy érdeklődésnek köszönhetően magam is tárlatvezetést vállaltam. Sok más érdekes rovar mellett a kiállítás egyik attraktív részét a dél-amerikai Caligo nem lepkéi képezték. E hatalmas pillangók jellegzetessége a szárnyaik fonákján lévő nagy, bagolyszemre emlékeztető rajzolat - szemfolt amely riasztóan hat a madarakra. Ez a mimikri, a más állatok, például ragadozók jegyeit utánzó álcázás jellegzetes formája. A mimikrinek a tudósok már a múlt században is vagy 200 példáját ismerték. A riasztó hatást kísérletileg is igazolták. A szárnyak rajzolatát stilizált alakzatokkal - három- és négyszögekkel - pótolták. Ezek már nem hatottak. Beszéltem erről egyszer, kétszer, háromszor, s egyszer csak felvetődött az ötlet- nem lehet-e ezt a mezőgazdaságban hasznosítani - például a szőlőben a seregélyek ellen?- Gondolom, mielőtt az ötlet megvalósításához hozzáláttál volna, fellapoztad, a szakirodalmat, hogy másnak nem jutott-e valami hasonló az eszébe? Nincsenek-e jól bevált módszerek, s valóban akkora-e a madarak okozta kár, hogy gazdasági szempontból is érdemes ezzel az ötlettel foglalkozni?- Ausztriában szölöérés idején a gazdák repülöszolgálatot tartanak fenn, hogy a gépek körözésükkel elriasszák a seregélyeket. Óránként ez 500 schillingjükbe kerül, és balesetveszélyes is. Franciaország egyik borvidékén, hogy a kárt elkerüljék - a természetvédők tiltakozása ellenére - méreggel pusztítják a seregélyeket. Tunéziában 1957-ben egyetlen helyen több mint kétmillió példányt repülőgépről leszórt méreggel pusztítottak el. Riasztásukra a legtöbb kísérlet csődöt mondott. A ragadozó képét utánzó sárkányt megszokták. Hatásosnak csak a riasztóhangoknak magnószalagról való lejátszása bizonyult. Ám ez nem minden esetben és minden fajnál alkalmazható. Svájcban zöld műanyag hálóval védik a szőlőt. Ilyet nálunk is alkalmaznak és gyártanak. A vincellérek szerint véd ugyan, de drága. Kihelyezése munkaigényes, eltávolításakor pedig károsodik a szőlő. A madárrajok azonban nemcsak a szőlőben, de más mezőgazdasági növények betakarítása idején is károsítanak. Az izsai (Iza) Béke Efsz-ben a napraforgó vetésekor a földeken a galambok 13 ezer korona értékű magot pusztítottak el. Lecsipdesték a csíraleveleket is. A csőszök hiába lövöldöztek rájuk. Felröppentek, de újra visszaszálltak. A csemege csábítása az életösztönnél is erősebb volt. így aztán újra kellett készíteni a talajt és meg kellett ismételni a vetést. Az izsaiak véleménye szerint az így keletkezett kár a vetéstől a betakarít tásig 100 hektáron elérte a 100 ezer koronát. S ez csak egy mezőgazdasági üzem volt, a szőlőt pedig Portugáliától Grúziáig termelik. Kevésbé közismert, hogy a madarak - a sirályok, varjak stb. - ellen a röptereken külön védelmi szolgálatot szerveztek. A bratislavai röptéren először hangriasztással próbálkoztak. A keletről hozzánk látogató varjak azonban más „tájnyelvet beszélnek“, az itt élők riasztóhangjait nem értik. így aztán a madarak távoltartására a járatok érkezése és indulása előtt idomított sólymokat röptetnek. A katonai technika milliárdokba ahol bebizonyosodott, hogy nagyon jó hatásuk van. A „lab- dás“ helyeket a madarak elkerülték.- Ez bizonyára felbátorított, s azt sugallta, jelentsd be ötletedet a prágai (Praha) Találmányi és Felfedezésügyi Hivatalba. TALÁLMÁNY VAGY IPARI MINTA?- Igen, s ekkor kezdődött meg a közel hároméves „kálváriám“. A szőlők és gyümölcsösök seregélyek elleni biológiai védelme címen megfogalmaztam, úgy mint egy tudományos dolgozatot, s 1986 végén elküldtem a találmányi hivatalba. A következő év februárjában kaptam választ, melyben részletesen ismertették, hogyan kell leírni egy találmányt. A reprodukálhatóság érdekében például a címoldalon a szerző kereszt és vezetéknevét, akadémiai titulusát, lakhelyének címét a lap felső szélétől 11, a találmány elnevezését pedig 16 centiméternyire kell felírni. Mellékeltek a levélhez egy nyomtatott tájékoztatót is, amely lényegében ugyanezt tartalmazta. A leírást az utasítás értelmében átdolgoztam és visszaküld- tem. Április végén közölték velem, hogy mivel a mezőgazda- sági kártevők elleni védelem módozatai a 84/1972. Tt. számú törvény 24. paragrafusa értelmében nem tekinthetők műszaki megoldásnak, ötletemet mint találmányt nem szabadalmaztathatom. Ebbe természetesen nem nyugodtam bele. Kapcsolatba léptem a Szlovák Tudományos Akadémia találmányi osztályával. Véleményük szerint ötletem megfelelt a találmányok feltételeinek. Kihez forduljak? Más találmányi hivatal nincs. A nyitrai Mezőgazdasági Főiskola Növényvédelmi Tanszékén azt mondták, a növényvédő szereket is szabadalmaztatják. Azt viszont, hogy mit tegyek, nem tudták megmondani. Kapcsolatba léptem a MÉM-mel. Azt ajánlották, keressem fel a minisztérium nyitrai találmányi központját. Ott többórás tanácskozás után az a vélemény alakult ki, hogy a szemfoltokkal ellátott labda találmánynak tekinthető ugyan, de inkább ipari mintaként kéVjem védelmét. Megtettem. Válaszul 1987. június 1-jei keltezéssel kaptam Prágából egy végzést, melyben közölték, levelemből kiderül, ügyem további intézésére nem tartok igényt, ezért az én javaslatom alapján, az idevágó paragrafusok értelmében a madárriasztó találmányként való kezelésétől eltekintenek. A végzés ellen egy hónapig fellebbezhettem. Arról, hogy mint ipari minta kezelhető-e, a levélben nem esett szó. Tovább nyomoztam. Felhívtam a hivatalt, ahol végül is megtudtam, hogy az ipari minták ügyében melyik előadó illetékes. így hónapok után is csak az információgyűjtésnél tartottam, s a találmány vagy az ipari minta elismertetésének ügyében érdemleges haladás nem történt.- A családi költségvetés terhére folytattam a kísérleteket. ' Kerestem a megfelelő alapanyagot és festéket. Ez bizony nem volt olcsó mulatság. Egyik ismerősöm azt ajánlotta, keressek mecénást. Egy nagyüzemmel szerettem volna felvenni a kapcsolatot, mert az exportképes. Először Slusovicére gondoltam. Végül úgy határoztam, hogy a Liptói (Liptov) Agrokombi- náthoz fordulok. Tudomásom szerint akkoriban Szlovákiában ez volt az egyetlen agrokombinát. Fő feladatuk, a juhtenyésztés mellett mással is foglalkoztak. Felkerestem őket, s kaptak a dolgon. Megígérték, hogy szocialista szervezetként a találmányi hivatalban mindenben képviselni fognak és gyártani is hajlandók. Akkoriban még mindig a felfújható labdáknál tartottam, amelyekre saját kezűleg festettem fel a szükséges színeket. Az ipari minta elfogadtatásához azonban gyárilag készített prototípusra volt szükség. Nem kevés energiámba került, míg megtudtam: labdagyártással nálunk csak a Fatra Napajedla foglalkozik. Mikor 1988-ban az agrokombinát jogászával, dr. Klobusiak- kal a labdagyár illetékesét felkerestük, még mielőtt a lényeggel, az esetleges sorozatgyártásból származó előnyökkel megismerkedett volna, közölte, csak 5 perce van számunkra, s mehetünk akár a CSKP Központi Bizottságára is, új termékre nincs kapacitásuk. Különben is a május 1 -jei ünnepségek előkészítésével kapcsolatos feladatokon kell dolgozniuk. Annyit sikerült elérnünk, hogy megígérték, a kért időpontra 10 darab színezett labdát legyártanak. Megfelelő, fahéjbarna színű alapanyaguk azonban nem volt. Helyette narancssárgát ajánlottak. Mi ráadásul az eddig gyártott labdáknál nagyobbakat kértünk. Azt a választ kaptuk, más színű és méretű labdák készítése számukra gazdaságtalan és kényelmetlen. Végül is egyenként 100 koronáért - a prototípus mindig drágább - elkészítettek 5, azaz öt darab felfújható labdát, amelyek nem feleltek meg az általunk támasztott követelményeknek. Megírtuk a kifogásainkat és kértük, hogy javítsanak a prototípuson. Megígérték, de a javított változat mind a mai napig nem készült el. Tovább spekuláltam, s az az ötletem támadt, hogy meteorológiai léggömbökkel próbálkozzam. A KGST-tagországain belül ilyet csak a Szovjetunió gyárt. Az agrokombinát biztosított számomra kettőt. Az izsai szövetkezetben ráfestettem a szemfoltokat, s felfújtuk a léggömböket. Sajnos mind a kettő megsérült és elfakadt. A Fatra hozzáállása és a meteorológiai léggömbök sérülékenysége ar/a ösztönzött, hogy némely előnyük ellenére a felfújható tárgyaktól eltekintsek, s mást találjak ki. VISSZA A TERMÉSZETHEZ- Az az érzésem, mintha a nehézségek egy részét magad okoztad volna. Talán hamarabb célhoz érsz - legalábbis műszaki tekintetben -, ha nem labdákkal, könnyen sérülő léggömbökkel próbálkozol és megmaradsz annál, amit a természet kínál - a szárnyaknál.- Felfújható tárgyakkal azért próbálkoztam, mert felfüggesztésük egyszerűbbnek tűnt. Végül tavaly a szárnyak mellett döntöttem. A műszaki problémák megoldását újra kellett kezdeni. Meg kellett találni a megfelelő anyagot, méretet, festési módot. Készítettem szárnyakat kasírozott fóliából, pléhből, farostlemezből. Kerestem a megfelelő festékeket - öt színt kellett minden egyes szárnyra felfestenem. A kb. 1x1 méteres szárnyak felfüggesztéséhez megfelelő konstrukcióra volt szükség. Közben igyekeznem kellett, hogy az új madárijesztövel időben elkészüljek, s azt minél hamarabb kipróbálhassam. Felvettem a kapcsolatot a bratislavai röptérrel is. Igazgatója örömmel vette ötletemet. A szárnyakat több helyen, köztük a röptéren is felállítottuk. Míg álltak, hatásuk kiváló volt, de néhány nap alatt rendre összetépte, törte azokat a Duna mentén szinte mindig fúvó szél. Sajnos az alkalmazott anyagok csak néhány napig viselték el az időjárás viszontagságait. DEKORÁCIÓNAK NÉZTÉK- Meglelted-e végül is a megfelelő megoldást?- Igen, találtam egy bizonyos műanyag lapot és a felfüggesztés szélnek ellenálló, vízszintesen és függőlegesen is mozgó módját. Gondjaim ezzel azonban nem oldódtak meg. Időközben lejárt az ipari minta nemzetközi szabadalmi védelme. Ugyanis a léggömbök, a labdák után tavaly jelentettem be az új, a szárnyas mintát. Már akkor figyelmeztettek, ha a találmányi hivatal azt két hónapon belül nem utasítja vissza, akkor elfogadottnak tekinti, de 6 hónapon belül el kell intézni a külföldi védelmet is. Erre a Liptói Agrokombináttól ígéretet kaptam, de csak az idén, július végén kezdtek ezzel foglalkozni. Míg ez nem történik meg, addig a találmányi hivatal a szerzői bizonylatot nem adja ki.- Szavadból kitűnik, hogy a mecénás segítségével nem mindenben vagy elégedett.- Együttműködésünk kezdetben szinte példás volt. Megtettek mindent, amit tudtak. A prototípusok elkészítésében nagyon sokat segítettek. A nemzetközi védelemmel azonban elmaradtak. Elmulasztották a piackutatást is, pedig azt többször javasoltam. Végül rászántam magam, s telefonon több mezőgazdasági üzemben érdeklődtem. Az esetek többségében pozitív választ kaptam - örömmel alkalmaznak egy ilyen madárriasztót. Az Agrokomplex ’88-on ugyan „bemutatták“ a szárnyakat, viszont nem fordítottak rá nagy gondot. Nekem kellett azokat felállítanom, sajnálatosan olyan helyen, ahol a látogatók dekorációnak vélték. Az általam készített reklám- szöveget sem helyezték ki. Rosszul esett, hogy a Liptói Agrokombinátban megjegyezték, az Avistop már eddig 50 ezer koronájukba került. De miért? - azért mert nem hallgattak rám. A szárnyak mintázatát címfestőkkel festették, ahelyett, hogy festékszóró pisztollyal fújták volna fel. Ehhez a sablonokat is elkészítettem. KÉT ÉVE VÁRJÁK- Végül hadd kérdezzem meg: elegendőnek tartod-e az izsai és a dunamocsi (Moca) földműves-szövetkezetekben, a háztájiban és másutt végzett kísérleteket? Nincs-e szükség arra, hogy a vizsgálatokat az erre hivatott intézmények is elvégezzék?-További vizsgálatokra természétesen szükség van. Minden biztató eredmény ellenére kellőképpen még nem tisztázott, hogy egy madárriasztó hány hektár védelmére elegendő. Mi úgy találtuk, hogy egy-egy Avistop 2-3 hektárról is távol tartja a madarakat. A bratislavai Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben már két éve várják, hogy kísérleti állomásaikon kipróbálják. Nagyon érdekli őket, mert a szőlők olcsó és hatásos védelme mindmáig megoldatlan. Mint magánszemély én nem fordulhatok hozzájuk. Ha azonban a gyártótól hivatalos megrendelést kapnak, már szeptemberben megkezdenék a kísérleteket. Hat év után tehát itt tart egy hasznos ötlet megvalósítása, amelyet a mezőgazdasági nagyüzemek, kistermelők, repterek, s a galambok ellen - a háztetőkre festve - tán még a műemlékvédelem is hasznosítani tudná. Reméljük, végül is Csütörtöky mérnök, igyekezete sikerrel jár. Sajnálatos azonban, hogy egy alkotó elmének, anyag- és festékbeszerzésre, sablonok készítésére, a bürokrácia leküzdésére kell energiáját fecsérelnie, ahelyett, hogy azt újabb ötletek, találmányok kiagyalására fordíthatná. POMICHAL RICHÁRD 189. IX. 1.
