Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-25 / 34. szám

A szocialista munka hőse A zvoleni székhelyű Közép-szlová­kiai Tejipari Vállalat breznói, krupinai, Liptovsky Mikulas-i. losonci (Luée- nec), prievidzai, púchovi, rimaszom­bati (Rimavská Sobota), tvrdosíni és zilinai üzemegységének összesen több mint 1500 fős kollektívájában még a legfiatalabbak előtt is ismerő­sen cseng Anna Lendacká neve. Köz­vetlen munkatársain kívül legtöbben az idei május elsejei kitüntetések al­kalmával figyeltek fel a vállalati köz­pont expedíciós osztályának legré­gibb dolgozójára, aki a társadalom javára kifejtett sokéves példamutató és áldozatos tevékenységéért meg­kapta A Szocialista Munka Hőse címet.- Az aranycsillag átadásakor biztosan ne­künk, zvolenieknek dobogott leggyorsabban a szívünk - idézi fel az ünnepi pillanatokat Ján Kriek termelésvezető. - Aki csak tehette, a tanácsteremben nézte végig a televíziós közvetítést. Korábban tőlünk még senki sem részesült akkora elismerésben, hogy a prágai vár dísztermében, egyenesen a köztársasági elnök kezéből vehesse át a legnagyobb cseh­szlovák kitüntetések egyikét. A büszkesé­günk tovább növekedett, amikor a kitüntetet­tek nevében kolléganőnk lépett a mikrofon­hoz, hogy köszönetét mondjon a párt és a kormány legrangosabb képviselőinek az elismerésért. Beszédében kollektívánk üze­netét is tolmácsolta a szocialista munka hőse: minden igyekezetünkkel a CSKP politikáját támogatjuk, és készek vagyunk az egyre igényesebb termelési feladatok feltétlen telje­sítésére! Május elsejét követően a legjobb közép­szlovákiai dolgozók Banská Bystrica-i galéri­ájába került Anna Lendacká kinagyított fény­képe. Hasonló portré díszíti a tejipari vállalat galériáját is. Mellette egy másik tablón muta­tóban elrendezve a kitüntetés átadásának pillanatát, a gratulálásokat és a dolgos hét­köznapok legjellegzetesebb mozzanatait megörökített felvételek tanúsítják, hogy a vál­lalat vezetői nemcsak számon tartják, hanem az arra járókkal tudatni is akarják: nagy tiszte­let övezi munkahelyén a törzsgárda egyik tagját.- Munkába jövet és a műszak után hazafe­lé tartva nekem is mindig el kell mennem a tablók előtt - mondja megszokott útvonalá­nak e rövid szakaszáról Anna Lendacká. - Kezdetben bizony nem kis zavartságot keltett bennem, hogy éppen a díszhelyre tették a fényképemet és még a különtabló összes felvételén is rajta kell lennem. Piron­kodtam is eleget, hiszen sohasem lelkesed­tem a nagy nyilvánosságért. Egyszerű mun­kásembernek tartom magamat, akinek az a legfőbb dolga, hogy becsülettel helytálljon a feladatok teljesítésében. Éppen ezért nem könnyű megszoknom az új helyzetet, a rám irányuló figyelmet. Harminchetedik éve dol­gozom itt, s most kell a legjobban ügyelnem arra, kinek, mikor, mit és hogyan mondjak meg, mert a kitüntetettektől általában még a szóbeli megnyilatkozások másmilyenségét is elvárják a munkatársak, pedig én a nevü­kön szeretem nevezni a dolgokat. Anna Lendacká nagyon fiatalon állt mun­kába. A szülei úgy látták jónak, ha az alapis­kola elvégzése után mindjárt kenyérkereset után néz. Az ötvenes évek legelején szükebb környezetükben, a kisközségnek számító Leáten még nem volt divat a lányok tanítta­tása.- Édesanyámmal bementünk a járási nem­zeti bizottság munkaügyi osztályára, ahol két lehetőséget ajánlottak fel - emlékezik a pá­lyaválasztás körülményeire. - A zvoleni moz­donyszín javító műhelyében éppen üres volt egy segédmunkási állás. Azt mondták, hogy ott munka közben egykettőre betanítanának akár fémforgácsolónak is. Csábítónak tűnt az ajánlat, mert a szép fizetést külön hangsú­lyozta a jnb hivatalnoka. Amint azonban a helyszínen megláttuk az inkább erős férfi­kezekre váró súlyos gépalkatrészek sokasá­gát, mindjárt visszafordultunk. A másik cí­men, az akkor még Banská Bystrica-i Tejfel- dolgozó Üzemeknek nevezett vállalat zvoleni részlegén sokkal könnyebb munkát kínáltak. Bár természetesen ehhez igazodó szeré­nyebb keresettel kellett beérnem, megtetszett a fehér köpenyes hely. Már másnap beléptem és azóta még egyszer sem jutott az eszembe, hogy elmenjek innen.- Az imént kétszer is szólt a keresetről. Annyira fontosnak tartotta a pénzt?- A szüleim mindig rengeteget dolgoztak, mégis nehezen éltünk otthon. A gyermekko­romra úgy emlékszem vissza, hogy még az apró vágyaink beteljesüléséhez is mindig hi­ányzott legalább tíz-húsz korona. Szép ru­hákról, új cipőkről, bolti játékokról és finom édességekről előbb a háború, majd a felsza­badulást követő első évek komoly áruellátási nehézségeire visszavezethető drágaság mi­att hiába álmodoztunk a testvéreimmel. Azt viszont jól láttuk, hogy a módos családok gyermekeinek szinte semmiből sem kellett hi­ányt szenvedniük Valószínűleg az akkor ál­landó sóvárgások hatására szerettem volna azonnal nagy fizetésért dolgozni és minden szépet egyszerre megvenni magunknak.- Végül mennyi lett a bére?- Először százötvennégy koronát vihettem haza. A családi költségvetés kiegészítéséhez ez már jelentett valamit, de az eltervezett nagy bevásárlásokhoz bizony kevésnek bizo­nyult. Persze a könnyűnek ígért munkát is másmilyennek ismertem meg. Ugyanis a tej­iparban a gépesítés viszonylag alacsony foka miatt még most is nagy az élőmunka-szük­séglet. Ráadásul nálunk a hétvégeken és az ünnepnapokon sem szünetelhet a termelés, mert a leggyorsabban romlásnak induló élel­miszer-alapanyaggal dolgozunk. Állandóan talpon kell lennie annak, aki győzni akarja a sokféle feladatot. A zvoleni üzemegységet napi negyvenezer liter tej feldolgozására építették a harmincas években. Ez a kapacitás Anna Lendacká munkába lépésekor még úgy-ahogy megfe­lelt a követelményeknek, de a nagyüzemi mezőgazdasági termelés fejlődésének gyor­sulásával arányosan egyre nagyobb gond lett a kapacitáshiány.- Már huzamosabb ideje átlagosan 180-200 ezer liter tej fogadása, kezelése és feldolgozása a mindennapos feladatunk - jel­lemzi a jelenlegi termelési feltételeket. - Mivel az elvárások fokozódásától messze elmarad­tak az üzem bővítésének és fejlesztésének munkálatai, minden erőnket latba kell vetnünk a kiegyensúlyozott tervteljesítésért. Rendsze­resen túlórázunk, mert hajnalonként három járás - a Zvoleni, a Banská Bystrica-i és a Ziar nad Hronom-i - összes élelmiszerbolt­jába tőlünk viszik a telerakott gépkocsik a legalább kétféle tejet, a savanyított és édes tejfölt, a joghurtokat, a vajat, a túrót, az ömlesztett, füstölt és érlelt sajtokat, valamint a szintén nagy tételekben gyártott, különféle­képpen Ízesített csemegekészítményeket. ,Természetesen ugyancsak mi felelünk a kór­házak, bölcsődék, óvodák és az üzemi kony­hák tejtermékekkel való ellátásáért mind a három járásban. A zvoleni üzemegység termékeit régen nem érte megalapozott minőségi kifogás. A vásárlók azonban egyáltalán nem elége­dettek az élelmiszerboltok tejipari áruválasz­tékával, a sajtféleségek kínálatát keveslik.- Sajtokból több mint húszfélét gyártha­tunk a rendelkezésünkre álló technológiai berendezések teljesítményének optimális elosztásával - siet a magyarázattal a sajtké- szító részleg lehetőségeit is alaposan ismerő törzsgárdatag. - Kínálatunk túlnyomó részét az olcsó sajtokból állítjuk össze. A kereske­delemnek viszont teljesen más az érdeke. Például főleg az utóbbi években, szinte kizá­rólag azokat a termékeket rendelik meg, amelyek forgalmazásából nagyobb a bevétel. Szerintem csakis ez az oka annak, hogy rendszerint a drága termékek, közülük első­sorban a krémsajtok egy-két fajtája kerülhet csak a vásárlók kosarába. Szóvá is tettem ezt a visszásságot, de sajnos a bírálatoknak még nem volt foganatja. Az eddigi első munkahelyén becsülettel és kimagasló eredményekkel ledolgozott több mint harminchat év alatt Anna Lendacká számtalan esetben felemelte szavát a terme- léskönnyítö műszaki korszerűsítések érdeké­ben. Amikor még a sajtgyártó részlegen ve­zette az üzemegység mindmáig legaktívabb szocialista brigádját, termelési értekezlet, szakszervezeti- vagy nyilvános pártgyűlés rit­kán múlt el anélkül, hogy Anna Korehová, Mária Puchovanová, Emília Sliacka, Zuzana Cerovská, Mária Merőiaková és a többi asz- szony nevében ne kardoskodott volna a mun­kafeltételek szüntelen jobbításáért.- Nem szoktam visszarettenni a sok-sok utánajárást, hosszas érveléseket vagy akár számonkéréseket igénylő jó ügyek intézésé­nek fáradalmaitól - méri fel a nehézségektől korántsem mentes elmúlt éveket. - Itt az üzemben, a minden napra jogosan megköve­telt helytálláson kívül kötelességemnek ér­zem a mások gondjával, bajával való törődést is. Saját sorsom tanított meg arra, hogy főleg a nehézségek idején egymagában csak na- gyon-nagyon keservesen boldogulhat az em­ber. Amikor húsz évvel ezelőtt meghalt a fér­jem, még pici volt a két gyermekünk. Felneve­lésük ezernyi gondja közepette rám maradt a temetés előtt éppen megkezdett házépítés összes terhe is. Ennyi súly alatt bizonyára összeroppantam volna, ha akkor nem karol­tak volna fel a legközelebbi munkatársaim, így elég hamar tető alá került a házunk, és időközben a gyermekek nevelésében sem kellett mindig csak a magam erejére hagyat­koznom. Most, hogy már a fiam is, lányom is családot alapított, igyekszem kamatostól meghálálni a kollektívától kapott segítséget. Az üzemben még egyetlenegyszer sem volt panasz a munkájára. Olyan eset után is hiába kutat emlékezetében a termelésvezetö, ami netán példa lehetne arra, hogy Anna Lendacká valamikor visszautasította volna a neki kiosztott feladatot vagy többlet fárad­sággal járó megbízatást. Bár nem tagja a CSKP-nak, a pártalapszervezet kezdemé­nyezte a járás vezetőinél a kitüntetését. A róla írt jellemzésben külön sorban szerepel a leg­fontosabb indoklás: munkája dicséri a törzs­gárda legjobb tagját. LALO KÁROLY (A CSTK felvétele) ÚJ SZÚ 9 csak, a Nap állását mutató tengely eddig mintegy kétszáztizezerszer fordult meg... Elővette és megmutatta Jan Táborsky- nak, az Orloj név szerint ismert első gond­nokának az önarcképével díszített, kutya­bőrbe kötött, pergamenlapokra írott feljegy­zéseit.- Okos, müveit ember volt - magyarázta -, tanítómesterből lett orgonista, majd az óramű gondnoka. Leírta az eredeti, négy gépezet szerkezetét, rajzokat is készített róluk. Feljegyezte tanácsait is, azt például, hogy az óraszerkezetet naponta kétszer kell felhúzni, hogy a pontosság érdekében a Hold járását mutató tengelyhez csatlako­zó fogaskereket évente egyszer előbbre kell igazítani. A Zpráva néven ismert feljegyzéseket 1551-ben kezdte írni, majd halála után, 1592-tól mások, a későbbi gondnokok foly­tatták ezt a munkát. Az utolsó bejegyzés 1689-ben készült.-Az első nagyméretű javításról akár részletekkel •is szolgálhatunk - közölte -, mert a történeteket mind a városi tanács, mind a Klementínum krónikása feljegyezte. Javítás miatt első ízben 1787-ben állítot­ták meg az óramúvet, fél évre. Az ugyan­csak erélyes városi tanács egyébként ekkor rendelte el a házak számozását, a kétnyel­vű (cseh, német) utcatáblák felszerelését, az utcák és a terek naponkénti seprését is. A javítók 795 aranyat kaptak munkájukért.- Az Orloj történetének csak a kezdetét, az első évtizedeket takarja homály - állapí­totta meg. - A későbbi részletek már ismer­tek. Még a kapcsolódó adatok, történések is. Ha ellátogatnak archívumok képtárába, ott több ilyen érdekességet dokumentáló festményt, felvételt is láthatnak. A képtárban viszont nem tetszett különö­sebben figyelmet ébresztőnek a 86. számú felvétel, amelyet Zdenék Kedefávek válasz­tott ki számunkra a másolatok gyűjtemé­nyéből. Még akkor sem, amikor magyarázni kezdte:- Eredetije Bécsben, a művészettörténe­ti múzeumban látható, a császári udvar kincstárából került oda. A prágai Orloj kicsi­nyített, asztalra helyezhető mása, amelyet az alkímiával és csillagászattal foglalkozó II. Rudolf számára a külföldről meghívott csil­lagászok valamelyike készítette, vagy ép­pen Kryétof Svorcpach órás, az Orloj akkori gondnoka. Készítőjéről bizonyossággal nem beszélhetünk... Felfigyeltünk viszont a magyarázat foly­tatására:- Azt azonban bizonyosan tudjuk, hogy ezt az asztrolabnak nevezett csillagászati Az Orloj három része: legfelül a bábjáték, középen a szférakor, alul a kalendári­um (Hajdú Endre felvétele) órát nógrádi hajdúkapitányok szállították Prágából Bécsbe. Kérésünkre nyomban hozzákezdett a szállítás történetének ismertetéséhez:- Az elmebeteg Rudolf császárt öccse, Mátyás főherceg a hajdúk fegyveres támo­gatásával mondatta le a trónról. Mátyás viszont miután megszerezte a trónt, Bécsbe költözött, és az udvar kincseinek a szállítá­sát is a hajdúkra bízta, akiknek Forgách Zsigmond nógrádi főispán volt a vezetőjük. A szállítmányt, köztük a csillagászati órát is jegyzék, vagyis leltár szerint két hajdúkapi­tány adta át Bécsben az udvari kancel­lárnak. Feljegyeztem a nevüket: Csuti Gáspár, aki előzőleg, követként már a boszniai pa­sánál is járt, és Dessewffy János, aki pedig Érsekújvár kapitánya volt abban az időben. Sióval, legutóbb éppen tíz esztendővel ezelőtt állították meg néhány napra az Orloj óramüvét, szférakörét és bábjátékát, hogy a szükséges javítás után újraindíthassák. A tízévenként esedékes ellenőrzés és kar­bantartás miatt az idén csak néhány órára állítják meg. Utána, miként máskor: bábjá­tékba óránként ismét emlékeztetni fog ben­nünket az idő múlására, a történelem válto­zásaira. HAJDÚ ANDRAS 89. Vili. 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom