Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-25 / 34. szám
A szocialista munka hőse A zvoleni székhelyű Közép-szlovákiai Tejipari Vállalat breznói, krupinai, Liptovsky Mikulas-i. losonci (Luée- nec), prievidzai, púchovi, rimaszombati (Rimavská Sobota), tvrdosíni és zilinai üzemegységének összesen több mint 1500 fős kollektívájában még a legfiatalabbak előtt is ismerősen cseng Anna Lendacká neve. Közvetlen munkatársain kívül legtöbben az idei május elsejei kitüntetések alkalmával figyeltek fel a vállalati központ expedíciós osztályának legrégibb dolgozójára, aki a társadalom javára kifejtett sokéves példamutató és áldozatos tevékenységéért megkapta A Szocialista Munka Hőse címet.- Az aranycsillag átadásakor biztosan nekünk, zvolenieknek dobogott leggyorsabban a szívünk - idézi fel az ünnepi pillanatokat Ján Kriek termelésvezető. - Aki csak tehette, a tanácsteremben nézte végig a televíziós közvetítést. Korábban tőlünk még senki sem részesült akkora elismerésben, hogy a prágai vár dísztermében, egyenesen a köztársasági elnök kezéből vehesse át a legnagyobb csehszlovák kitüntetések egyikét. A büszkeségünk tovább növekedett, amikor a kitüntetettek nevében kolléganőnk lépett a mikrofonhoz, hogy köszönetét mondjon a párt és a kormány legrangosabb képviselőinek az elismerésért. Beszédében kollektívánk üzenetét is tolmácsolta a szocialista munka hőse: minden igyekezetünkkel a CSKP politikáját támogatjuk, és készek vagyunk az egyre igényesebb termelési feladatok feltétlen teljesítésére! Május elsejét követően a legjobb középszlovákiai dolgozók Banská Bystrica-i galériájába került Anna Lendacká kinagyított fényképe. Hasonló portré díszíti a tejipari vállalat galériáját is. Mellette egy másik tablón mutatóban elrendezve a kitüntetés átadásának pillanatát, a gratulálásokat és a dolgos hétköznapok legjellegzetesebb mozzanatait megörökített felvételek tanúsítják, hogy a vállalat vezetői nemcsak számon tartják, hanem az arra járókkal tudatni is akarják: nagy tisztelet övezi munkahelyén a törzsgárda egyik tagját.- Munkába jövet és a műszak után hazafelé tartva nekem is mindig el kell mennem a tablók előtt - mondja megszokott útvonalának e rövid szakaszáról Anna Lendacká. - Kezdetben bizony nem kis zavartságot keltett bennem, hogy éppen a díszhelyre tették a fényképemet és még a különtabló összes felvételén is rajta kell lennem. Pironkodtam is eleget, hiszen sohasem lelkesedtem a nagy nyilvánosságért. Egyszerű munkásembernek tartom magamat, akinek az a legfőbb dolga, hogy becsülettel helytálljon a feladatok teljesítésében. Éppen ezért nem könnyű megszoknom az új helyzetet, a rám irányuló figyelmet. Harminchetedik éve dolgozom itt, s most kell a legjobban ügyelnem arra, kinek, mikor, mit és hogyan mondjak meg, mert a kitüntetettektől általában még a szóbeli megnyilatkozások másmilyenségét is elvárják a munkatársak, pedig én a nevükön szeretem nevezni a dolgokat. Anna Lendacká nagyon fiatalon állt munkába. A szülei úgy látták jónak, ha az alapiskola elvégzése után mindjárt kenyérkereset után néz. Az ötvenes évek legelején szükebb környezetükben, a kisközségnek számító Leáten még nem volt divat a lányok taníttatása.- Édesanyámmal bementünk a járási nemzeti bizottság munkaügyi osztályára, ahol két lehetőséget ajánlottak fel - emlékezik a pályaválasztás körülményeire. - A zvoleni mozdonyszín javító műhelyében éppen üres volt egy segédmunkási állás. Azt mondták, hogy ott munka közben egykettőre betanítanának akár fémforgácsolónak is. Csábítónak tűnt az ajánlat, mert a szép fizetést külön hangsúlyozta a jnb hivatalnoka. Amint azonban a helyszínen megláttuk az inkább erős férfikezekre váró súlyos gépalkatrészek sokaságát, mindjárt visszafordultunk. A másik címen, az akkor még Banská Bystrica-i Tejfel- dolgozó Üzemeknek nevezett vállalat zvoleni részlegén sokkal könnyebb munkát kínáltak. Bár természetesen ehhez igazodó szerényebb keresettel kellett beérnem, megtetszett a fehér köpenyes hely. Már másnap beléptem és azóta még egyszer sem jutott az eszembe, hogy elmenjek innen.- Az imént kétszer is szólt a keresetről. Annyira fontosnak tartotta a pénzt?- A szüleim mindig rengeteget dolgoztak, mégis nehezen éltünk otthon. A gyermekkoromra úgy emlékszem vissza, hogy még az apró vágyaink beteljesüléséhez is mindig hiányzott legalább tíz-húsz korona. Szép ruhákról, új cipőkről, bolti játékokról és finom édességekről előbb a háború, majd a felszabadulást követő első évek komoly áruellátási nehézségeire visszavezethető drágaság miatt hiába álmodoztunk a testvéreimmel. Azt viszont jól láttuk, hogy a módos családok gyermekeinek szinte semmiből sem kellett hiányt szenvedniük Valószínűleg az akkor állandó sóvárgások hatására szerettem volna azonnal nagy fizetésért dolgozni és minden szépet egyszerre megvenni magunknak.- Végül mennyi lett a bére?- Először százötvennégy koronát vihettem haza. A családi költségvetés kiegészítéséhez ez már jelentett valamit, de az eltervezett nagy bevásárlásokhoz bizony kevésnek bizonyult. Persze a könnyűnek ígért munkát is másmilyennek ismertem meg. Ugyanis a tejiparban a gépesítés viszonylag alacsony foka miatt még most is nagy az élőmunka-szükséglet. Ráadásul nálunk a hétvégeken és az ünnepnapokon sem szünetelhet a termelés, mert a leggyorsabban romlásnak induló élelmiszer-alapanyaggal dolgozunk. Állandóan talpon kell lennie annak, aki győzni akarja a sokféle feladatot. A zvoleni üzemegységet napi negyvenezer liter tej feldolgozására építették a harmincas években. Ez a kapacitás Anna Lendacká munkába lépésekor még úgy-ahogy megfelelt a követelményeknek, de a nagyüzemi mezőgazdasági termelés fejlődésének gyorsulásával arányosan egyre nagyobb gond lett a kapacitáshiány.- Már huzamosabb ideje átlagosan 180-200 ezer liter tej fogadása, kezelése és feldolgozása a mindennapos feladatunk - jellemzi a jelenlegi termelési feltételeket. - Mivel az elvárások fokozódásától messze elmaradtak az üzem bővítésének és fejlesztésének munkálatai, minden erőnket latba kell vetnünk a kiegyensúlyozott tervteljesítésért. Rendszeresen túlórázunk, mert hajnalonként három járás - a Zvoleni, a Banská Bystrica-i és a Ziar nad Hronom-i - összes élelmiszerboltjába tőlünk viszik a telerakott gépkocsik a legalább kétféle tejet, a savanyított és édes tejfölt, a joghurtokat, a vajat, a túrót, az ömlesztett, füstölt és érlelt sajtokat, valamint a szintén nagy tételekben gyártott, különféleképpen Ízesített csemegekészítményeket. ,Természetesen ugyancsak mi felelünk a kórházak, bölcsődék, óvodák és az üzemi konyhák tejtermékekkel való ellátásáért mind a három járásban. A zvoleni üzemegység termékeit régen nem érte megalapozott minőségi kifogás. A vásárlók azonban egyáltalán nem elégedettek az élelmiszerboltok tejipari áruválasztékával, a sajtféleségek kínálatát keveslik.- Sajtokból több mint húszfélét gyárthatunk a rendelkezésünkre álló technológiai berendezések teljesítményének optimális elosztásával - siet a magyarázattal a sajtké- szító részleg lehetőségeit is alaposan ismerő törzsgárdatag. - Kínálatunk túlnyomó részét az olcsó sajtokból állítjuk össze. A kereskedelemnek viszont teljesen más az érdeke. Például főleg az utóbbi években, szinte kizárólag azokat a termékeket rendelik meg, amelyek forgalmazásából nagyobb a bevétel. Szerintem csakis ez az oka annak, hogy rendszerint a drága termékek, közülük elsősorban a krémsajtok egy-két fajtája kerülhet csak a vásárlók kosarába. Szóvá is tettem ezt a visszásságot, de sajnos a bírálatoknak még nem volt foganatja. Az eddigi első munkahelyén becsülettel és kimagasló eredményekkel ledolgozott több mint harminchat év alatt Anna Lendacká számtalan esetben felemelte szavát a terme- léskönnyítö műszaki korszerűsítések érdekében. Amikor még a sajtgyártó részlegen vezette az üzemegység mindmáig legaktívabb szocialista brigádját, termelési értekezlet, szakszervezeti- vagy nyilvános pártgyűlés ritkán múlt el anélkül, hogy Anna Korehová, Mária Puchovanová, Emília Sliacka, Zuzana Cerovská, Mária Merőiaková és a többi asz- szony nevében ne kardoskodott volna a munkafeltételek szüntelen jobbításáért.- Nem szoktam visszarettenni a sok-sok utánajárást, hosszas érveléseket vagy akár számonkéréseket igénylő jó ügyek intézésének fáradalmaitól - méri fel a nehézségektől korántsem mentes elmúlt éveket. - Itt az üzemben, a minden napra jogosan megkövetelt helytálláson kívül kötelességemnek érzem a mások gondjával, bajával való törődést is. Saját sorsom tanított meg arra, hogy főleg a nehézségek idején egymagában csak na- gyon-nagyon keservesen boldogulhat az ember. Amikor húsz évvel ezelőtt meghalt a férjem, még pici volt a két gyermekünk. Felnevelésük ezernyi gondja közepette rám maradt a temetés előtt éppen megkezdett házépítés összes terhe is. Ennyi súly alatt bizonyára összeroppantam volna, ha akkor nem karoltak volna fel a legközelebbi munkatársaim, így elég hamar tető alá került a házunk, és időközben a gyermekek nevelésében sem kellett mindig csak a magam erejére hagyatkoznom. Most, hogy már a fiam is, lányom is családot alapított, igyekszem kamatostól meghálálni a kollektívától kapott segítséget. Az üzemben még egyetlenegyszer sem volt panasz a munkájára. Olyan eset után is hiába kutat emlékezetében a termelésvezetö, ami netán példa lehetne arra, hogy Anna Lendacká valamikor visszautasította volna a neki kiosztott feladatot vagy többlet fáradsággal járó megbízatást. Bár nem tagja a CSKP-nak, a pártalapszervezet kezdeményezte a járás vezetőinél a kitüntetését. A róla írt jellemzésben külön sorban szerepel a legfontosabb indoklás: munkája dicséri a törzsgárda legjobb tagját. LALO KÁROLY (A CSTK felvétele) ÚJ SZÚ 9 csak, a Nap állását mutató tengely eddig mintegy kétszáztizezerszer fordult meg... Elővette és megmutatta Jan Táborsky- nak, az Orloj név szerint ismert első gondnokának az önarcképével díszített, kutyabőrbe kötött, pergamenlapokra írott feljegyzéseit.- Okos, müveit ember volt - magyarázta -, tanítómesterből lett orgonista, majd az óramű gondnoka. Leírta az eredeti, négy gépezet szerkezetét, rajzokat is készített róluk. Feljegyezte tanácsait is, azt például, hogy az óraszerkezetet naponta kétszer kell felhúzni, hogy a pontosság érdekében a Hold járását mutató tengelyhez csatlakozó fogaskereket évente egyszer előbbre kell igazítani. A Zpráva néven ismert feljegyzéseket 1551-ben kezdte írni, majd halála után, 1592-tól mások, a későbbi gondnokok folytatták ezt a munkát. Az utolsó bejegyzés 1689-ben készült.-Az első nagyméretű javításról akár részletekkel •is szolgálhatunk - közölte -, mert a történeteket mind a városi tanács, mind a Klementínum krónikása feljegyezte. Javítás miatt első ízben 1787-ben állították meg az óramúvet, fél évre. Az ugyancsak erélyes városi tanács egyébként ekkor rendelte el a házak számozását, a kétnyelvű (cseh, német) utcatáblák felszerelését, az utcák és a terek naponkénti seprését is. A javítók 795 aranyat kaptak munkájukért.- Az Orloj történetének csak a kezdetét, az első évtizedeket takarja homály - állapította meg. - A későbbi részletek már ismertek. Még a kapcsolódó adatok, történések is. Ha ellátogatnak archívumok képtárába, ott több ilyen érdekességet dokumentáló festményt, felvételt is láthatnak. A képtárban viszont nem tetszett különösebben figyelmet ébresztőnek a 86. számú felvétel, amelyet Zdenék Kedefávek választott ki számunkra a másolatok gyűjteményéből. Még akkor sem, amikor magyarázni kezdte:- Eredetije Bécsben, a művészettörténeti múzeumban látható, a császári udvar kincstárából került oda. A prágai Orloj kicsinyített, asztalra helyezhető mása, amelyet az alkímiával és csillagászattal foglalkozó II. Rudolf számára a külföldről meghívott csillagászok valamelyike készítette, vagy éppen Kryétof Svorcpach órás, az Orloj akkori gondnoka. Készítőjéről bizonyossággal nem beszélhetünk... Felfigyeltünk viszont a magyarázat folytatására:- Azt azonban bizonyosan tudjuk, hogy ezt az asztrolabnak nevezett csillagászati Az Orloj három része: legfelül a bábjáték, középen a szférakor, alul a kalendárium (Hajdú Endre felvétele) órát nógrádi hajdúkapitányok szállították Prágából Bécsbe. Kérésünkre nyomban hozzákezdett a szállítás történetének ismertetéséhez:- Az elmebeteg Rudolf császárt öccse, Mátyás főherceg a hajdúk fegyveres támogatásával mondatta le a trónról. Mátyás viszont miután megszerezte a trónt, Bécsbe költözött, és az udvar kincseinek a szállítását is a hajdúkra bízta, akiknek Forgách Zsigmond nógrádi főispán volt a vezetőjük. A szállítmányt, köztük a csillagászati órát is jegyzék, vagyis leltár szerint két hajdúkapitány adta át Bécsben az udvari kancellárnak. Feljegyeztem a nevüket: Csuti Gáspár, aki előzőleg, követként már a boszniai pasánál is járt, és Dessewffy János, aki pedig Érsekújvár kapitánya volt abban az időben. Sióval, legutóbb éppen tíz esztendővel ezelőtt állították meg néhány napra az Orloj óramüvét, szférakörét és bábjátékát, hogy a szükséges javítás után újraindíthassák. A tízévenként esedékes ellenőrzés és karbantartás miatt az idén csak néhány órára állítják meg. Utána, miként máskor: bábjátékba óránként ismét emlékeztetni fog bennünket az idő múlására, a történelem változásaira. HAJDÚ ANDRAS 89. Vili. 25.
