Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-25 / 34. szám
Levelek Vélemények, Több tiszteletet Napjainkban kevés szó esik az érzelmileg gazdag, egymást megbecsülni, tisztelni tudó fiatal nemzedék nevelésének problémáiról. Gyakran panaszkodunk hálátlan, tiszteletet nem ismerő fiataljainkra. Mennyi parázs vita, nézeteltérés keletkezik szülő és gyermek között a hagyományos értékrendek felborulása következtében, amikor a fiatal mást hall és mást lát; a tettek és a hangzatos szavak mögött egyre nagyobb az ellentét. Gyakran apró csalásokkal előbbre léphetünk, mint az igazmondással. A gyermek-pedagógus kapcsolat sem félhőtlen, az állandóan ostorozott kétsíkú nevelésnek megvannak a vadhajtásai. A fiatalok és idősek közti generációs problémákat sem lehet figyelmen kívül hagyni. A munkahelyek légköre, a főnök- beosztott viszony sem mindig példás. A minap egy autóbusz-megállóban érdekes beszélgetésre lettem figyelmes. Diákok, szakmunkások arról vitatkoztak, ki kit mért nem tisztel. Az egyik a szülök megingott tekintélyét ecsetelte, egy másik az eddigi tanulmányai során elszenvedett igazságtalanságokat, protekciót, kivételezéseket panaszolta el. Ezért nem tud nevelőire, oktatóira tisztelettel felnézni. Egy szakmunkás arról panaszkodott, hogy a főnöke annak adja a jobb munkát, aki munkaidő után leül vele kártyázni, iszogatni. Ezek után hogyan becsülje, tisztelje főnökét, amikor az értékelésnél is a kártya- és ivócimboráinak jut a nagyobb osztalék. Felvetődik a kérdés: ilyen lenne a felfogásunk, erkölcsi megítélésünk a mindennapokról, embertársainkról? Mi az oka, hogy egyre több család esik szét, hogy az alkohol elleni harc nem jár sikerrel, s a hátrányos helyzetbe került fiatalok szellemi, etikai, erkölcsi nevelésére a kelleténél kevesebb idő és erő marad? Az embertársaink iránti tisztelet egyben alapja a társadalom tiszteletének is. Méri István Munkahelyi torna - nálunk Az egészséges életmód vizsgálatával foglalkozó szakemberek nem győzik hangsúlyozni a napi aktiv testmozgás szükségességét. Városaink utcáin, a lakótelepek környékén egyre több a kocogó nő és férfi. Olvastam, hogy a japán üzemek túlnyomó részében 15-20 perces napi tornát iktatnak a munkaidőbe, s az ottani közgazdászok rámutattak: ezáltal javul a dolgozók teljesítménye. Ami a felkelő nap országában már bevett szokásnak számít, az nálunk még csak elvétve tapasztalható, mármint a munkahelyi torna. De mi sem vetjük meg a mozgást. Munkaidő alatt hol ide szaladunk, hol oda ugrunk el saját ügyünket intézni, bevásárolni. Néha még parancsba is adjuk, főleg a fiatalabb kollégáknak, hogy fussanak el kávéért, egy fiaskóért, vagy amire éppen a főnöknek szüksége van. Gondolom, a mi közgazdászaink is kiszámították, hogy nálunk ez az aktív munkahelyi mozgás ráfizetéssel jár. Arról viszont alig hallani, hogy valaki erre ráfizetett volna. Bodzsár Gyula Várni, várni... Elhatároztam, hogy „rendbe szedem a külsőmet“. Szombaton el is mentem az újonnan megnyílt áruház fodrászüzletébe. Pontosan hét órakor érkeztem, de már többen várakoztak. Kérdésemre az egyik fodrásznö azt válaszolta, hogy egy kicsit várnom kell, míg sorra kerülök. így leültem, s nyugodtan vártam a soromra. Az előttem jött vendégek fokozatosan elkészültek, de egyre többen érkeztek. Már úgy számoltam, én vagyok a következő, amikor a fodrásznö körülnézett, kereste az újabb vendéget. Rám nézett, mosolyogni próbáltam, s felállni, de ö elfordította tekintetét, s a néhány perce érkezett hölgyet szemelte ki. Csalódottan vettem tudomásul, hogy már tizenegy óra van, s velem nem törődik senki. Megkérdeztem a fodrásznótól, nem feledkezett-e meg rólam, mire felháborodva közölte, hogy már letelt a munkaideje, várjam meg a délutáni váltást. Tudom, fiatal vagyok, de csak ezért nem lenne szabad, hogy mellőzzenek. Mert, ugye, a magamfajta tizenéves csitri is - ember... Pék Erzsébet Dunaszerdahely (Dunajská Streda) ] Megkérdeztük | Vasárnap 1989. augusztus 27. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.49, nyugszik 19.30 Kö- zép-Szlovákia: 05.56, nyugszik 19.37 Nyugat- Szlovákia: 06.02, nyugszik 19.43 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 01.07, nyugszik 17.57 Közép-Szlovákia: 01.14, nyugszik 16.04 Nyugat- Szlovákia: 01.20, nyugszik 18.10 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük GÁSPÁR - SILVIA nevű kedves olvasóinkat • 1874-ben született Carl BOSCH Nobel-dtjas német kémikus (t 1940). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AZ EGYÉN ÉS A VILÁGNÉZET írta: Dr. Júlia Buresová REKVIEM HOLTAKÉRT ÉS ÉLŐKÉRT L. Gály Olga riportsorozatának második része FÁJÓ PONT: A BERUHÁZÁSOK HASZNA Ivan Hayeknek, a CSSZSZK Népi Ellenőrző Bizottsága munkatársának cikke AZ ÖTLETTŐL a MEGVALÓSÍTÁSIG Pomichal Richárd írása MIRŐL BESZÉLNEK a CSONTOK? Dr. Kiss László cikke MEGVÁLTOZOL, GIMNÁZIUM! Dr. Tankó László Írása HÍV A TENGER Részlet Duba Gyula Aszály című készülő regényéből A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ KITÖRÉSÉNEK ELŐZMÉNYEI Pjoir Mihajlov cikke STANISLAV PECIAR mérnököt, a Bratislavai Háztartási Cikkeket Forgalmazó Vállalat igazgatóját:- Mit tesznek a hiánycikkek felszámolása érdekében?-Vállalatunknál fokozott .figyelmet szentelünk a választék- bővítésnek, de úgy érezzük, a kereskedelmi szervezetek kezdeményezése nem elegendő ahhoz, hogy a lakosság igényeit maradéktalanul kielégítsük. A gyártók nem vállalják a reájuk háruló felelősséget az ellátás javításáért. Ezért alakulhatott úgy a statisztika, hogy a mi vállalatunk által forgalmazott öt árucsoportban - fémből készült cikkek, mechanikus háztartási kellékek, konyhai felszerelés, üveg- és villamossági termékek - az 1985- ben nyilvántartott 2748 hiánycikk az idén már 6204-re bővült. 1975 óta rendszeresen megszervezzük a hiánycikkek kiállítását, illetve keressük az ezek készítésére vállalkozó új gyártókat. A rendezvény hasznosságát adatokkal támaszthatom alá: 1975 és 1981 között csak két termék gyártását kezdték meg kezdeményezésünkre, 1983- ban már a kiállított 177 cikkből 11 szállítására találtunk partnert, akik 3 millió 15 ezer korona értékben adtak árut boltjainkba. A további években is mindig sikerült kisebb-nagyobb mennyiségre szerződést kötnünk. Idén különösen nagy volt az érdeklődés a kiállítás iránt. 295 szervezet, illetve magánvállalkozó jött el és 59-en tárgyaltak velünk 221 kiállított termék esetleges gyártásáról. A vállalatok, szövetkezetek azt ígérték, hogy többek között antennát, gözel- szívót, csavarhúzókat, küszöböt, létrát, kerti bútort, virágtartót, vödröt, darálót, vasalódeszkát, kaput, bádogosoknak fakalapácsot készítenek majd. Eddig négy magánvállalkozóval is tárgyaltunk, ők burgonyavágót, lapát- illetve gereblyenyeleket és más fából készült, eddig hiányzó háztartási cikkeket gyártanának. Vállalatunk fontosnak tartja a szóban forgó kiállítások szervezését. Elsősorban olyan cikkekre keresünk termelőket, melyeket az ipari szövetkezetek, a helyi gazdálkodási vállalatok, a földműves-szövetkezetek melléküzemágai, a nemzeti bizottságok kisüzemei és a nemzeti bizottságok engedélyével rendelkező lakosok is előállíthatnának. A technológia, az anyag- szükséglet ezeknél a cikkeknél nem haladja meg az említett esetleges gyártók lehetőségeit. Úgy érezzük, nem csupán nekünk kell tennünk a hiánycikkek felszámolásáért, a megrendeléseink kielégítése főképp a termelővállalatok feladata. D. T. Talán az utolsó igazi nyári pancsolás az idén... (Alexander Buzin kay felvétele -ŐSTK) fotónk Beválik? E nyáron gyakran volt boron- gós, olykor könnyezett is az ég, mégis többnyire a kiskertben köszöntött rám az este. Meg néha- néha valamelyik kertésztárs is, aki korábban megunta a szösz- mötölést. Legutóbb a második szomszéd tette tiszteletét. Nézelődött egy keveset a szürkületben, végül a paradicsomágyásnál állt meg. Jövőre ő is karóhoz kötözi a töveket, mondta. így jobban mutat, talán többet is terem, s gyorsabban is pirosodnak a bogyók. Siettem jobb belátásra bírni: ne tegye, mert így csábítóbb is a termés.- Magától is lopnak? - kérdezte az öreg keserűen - Nálunk hol megbontják, hol meg csak úgy legyúrják-átugorják a kerítést.- Lopnak? Inkább csak visznek, persze kérdezés nélkül. Szamócát, ribiszkét, paprikát, paradicsomot... Mikor mi van soron, vagy mire van szükségük a másnapi étlap tarkitásához. Képzelje! Tavasszal a pumpás kutat, két hete pedig a kerekes talajlazító kapámat is kölcsönvették. Pedig azzal dolgozni kell.- Nálunk tegnap leütötték a lakatot, megdézsmálták a paprikát, s közben úgy letiportak mindent, mintha egy vaddisznó csorda száguldott volna keresztül a kerten. Szóltam a rendőrségen, de azzal nyugtattak, hogy nem én vagyok az első bejelentő. Gyanítják, valaki piacra jár a könnyen szerzett zsákmánynyal, de amíg tetten nem érik az ügyeskedőt.. Meg, hogy mi kertbarátok álljunk őrt éjszaka, ha végére akarunk járni a dolognak.- Pista bátyám oda merne állni a sötétben valaki elé, hogy egykomám, most megfogtalak?-Én... hát...- No, látja. Egyébként engem is ezzel fizettek ki, amikor megsokalltám a hívatlan vendégeket. Mondom, mi van akkor, ha történetesen permetezem a paprikát? Erre felkapták a fejüket: köteles vagyok figyelmeztető táblát kihelyezni! Nem is olyan rossz ötlet. Persze azt már nem kérdeztem meg, köteles vagyok-e azt is feltüntetni, mikor permeteztem, s mikor jár le a meghatározott élelmezés- egyészségügyi várakozási határidő. Az öreg kuncogott a bajusza alatt, s lopva a fólia felé pislogott. Tegnap arra lettem figyelmes, hogy a második szomszédból kopácsolás haitik. Pista bácsi hevenyészett fakereszteket tá- kolt, amelyekre papirtcipot erősített. A vicsorgó halálfejek alatt araszos betűk hirdették: Vigyázz, méreggel permetezve! Milyen naiv, a városban mindenki tudja róla, hogy esküdt ellensége a vegyszereknek. (kár) Van megoldás Nagyon ránk illik: baj, ha keveset terem a föld, de még nagyobb, ha a tervezettnél többet. Erre ezen a nyáron is akad példa bőven. - Például Szlovákia déli körzeteiben heteken át azon bosszankodtak a mezőgazdasági vállalatok vezetői és a kertbarátok, hogy nem akad vevő a kajszibarackra. Az utóbbi három évben jobbára hiánycikknek számított ez a gyümölcsféleség, a vásárlók hiába keresték az üzletekben. Ezzel szemben az idén talán a meddő fák is termőre fordultak. Roskadoztak a fák, törtek az ágak a termés súlya alatt. Gondoltuk, jut belőle elég fogyasztásra és befőzésre is. Nem egészen így történt. Miközben a déli körzetekben az akadozó felvásárlás miatt a termés egy része megromlott, az északi járásokban nem tudták kielégíteni a fogyasztói keresletet. Ru- zomberokban például nagyon szegény volt a kínálat, és nem csupán gyümölcsből, Prágában pedig jó ideig 21 koronát kértek egy kiló kajsziért. Csoda-e, hogy nem tolakodtak érte a vásárlók? Most hasonló gondokról beszélnek a paprikatermesztők, s holnap talán már a paradicsommal is baj lesz. A rugalmatlan felvásárlás, az elosztás, a tartósítóipar felkészületlensége az oka gondjainknak? Valószínű, hogy mind együttvéve. Amíg az illetékesek levonják a tanulságokat és megoldják a problémákat, egy lehetőségről szeretnénk említést tenni. Az In- cheba '89 vegyipari kiállításon az egyik dél-morvaországi mezőgazdasági üzem - név szerint a prácei Béke Efsz - kereskedelmi elnökhelyettese, Jan Platil újságolta, hogy évtizedeken át ók is hasonló gondokkal küszködtek. Ha a tervezettnél kevesebb zöldséget és gyümölcsöt termeltek, akkor bírálták őket. ha viszont jó évet fogtak ki, nem tudtak mit kezdeni a bő terméssel. Erre gondoltak egyet, s felkészültek a termés nagyobb hányadának házi feldolgozására. Különféle sűrítményeket készítenek, és egyes zöldség- és gyümölcsfélék szárítását-asza- lását maguk végzik. Igen, ez is egy út a megoldáshoz. De a termés maradéktalan hasznosításáért és feldolgozásáért elsősorban mégis talán a felvásárló szervezeteknek és feldolgozó-ipari üzemeknek kellene többet tenniük. .
