Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-07 / 27. szám

Vasárnap 1989. július 9. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 04.48, nyugszik 20.39, Közép-Szlovákia: 04.55, nyugszik 20.46, Nyugat-Szlovákia: 05.01, nyugszik 20.52 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 11.35, nyugszik 23.19, Közép-Szlovákia: 11.42, nyugszik 23.26, Nyugat-Szlovákia. 11,48, nyugszik 23.32 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük LUKRÉCIA - LUJZA nevű kedves olvasóinkat • 1834-ben született Jan NE­RUDA cseh író és publicista <f1891) • 1889-ben született Nyikolaj Nyikolajevics ASZE- JEV szovjet-orosz költő, iroda­lomkritikus (f1963). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL ÚJ KORSZAK KEZDETE Konrád Inge cikke a nagy francia forradalom 200. évfordulója alkalmából LENT VÍZ, FENT VÍZ Katócs Gyula riportja A TIENANMEN TITKAI Malinak István írása Kínáról KORLÁTOK ADTA LEHETŐSÉGEK Baranyai Lajos riportja EGÉSZSÉGESNEK MARADNI Dr. Emil Ginter kandidátus cikke a helyes táplálkozásról AZ ÉRDEKLŐDÉS NAGY - ÉS A FOLYTATÁS? Deák Teréz írása a hiánycikkek kiállításáról A JANUS-ARCÚ KÖLTŐ Rácz Olivér megemlékezése Jean Cocteau-ról ANDALÚZIA CSILLAGA, AVAGY A VILÁG ÍGY MEGYEN Móra Ferenc novellája TEJNAP - KÓSTOLÓVAL A Közép-szlovákiai Tejfeldolgozó Vállalat losonci (Lucenec) üze­mében is megtartották a már hagyományos tejnapot. A Nemzetközi Tejtermelési Szövetség (IDF), amelyhez hazánk is csatlakozott, 32 évvel ezelőtt rendezett először tejnapot. A rendezvényen elsősorban a tej és tejtermékek széles körű fogyasztását propagálják, ugyanak­kor a tejipari szakembereknek alkalmuk nyílik a tapasztalatcserére is. Az idei rendezvényen a Losonci és a Nagykürtösi (Vel'ky Krtís) járások szakemberei vettek részt, és az üzem területén kóstolóval egybekötött kiállítást is rendeztek, ahol mintegy 30-fajta tejterméket kínáltak a tejnap résztvevőinek. Engem, mint a tejipari termékek vásárlóját és fogyasztóját főképp az érdekelne, hogy mikor rendeznek már Losoncon és környékén tejnapot esetleg az üzletekben is, a vevők részvételével. Ugyanis a harmincféle tejtermék manapság még a szaküzletekben, vagyis a tejboltokban is csak álom. Hétfőn például az üzletekben tejtermé­kekből „óriási“ a választék: tej és vaj, esetleg az előző hétről megmaradt kevésbé közkedvelt sajtok valamelyike, de az sem gyakori. Na és a hét többi napján sem örvendeztetnek meg bennün­ket kimondottan bő választékkal. Kedden, csütörtökön és szombaton kapható tejszín, s egyszer egy héten, általában csütörtökön, szállíta­nak kenősajtot, ha nem jön közbe valami. Imitt-amott kapható dobozos tejföl, vajkrém, esetleg író, ízesített tej, vagy Dolinka. A szállítások annyira rendszertelenek, hogy meg sem tudjuk figyelni, mikor hozzák. Még a Termix-túrókrémból sincs elég, pedig ezt a losonci tejüzemben gyártják. Az üzletekben legalább két hónapja nem láttam semmilyen joghurtot, a közkedvelt Miláőik vaniliakrémnek meg lassan már az ízét is elfelejtjük. Ugyanúgy a hiánycikk közé sorolnám a füstölt és egyéb csemegesajtokat. Tartós tejet a mi környékünkön legfeljebb egyszer egy évben lát az ember. Szerintem nincs sok értelme annak, ha a szakemberek a tejgyár­ban tartják a tejnapot, miközben egymás közt propagálják a tejtermé­keket, amelyekből az üzletekben úgyis kevés van. Mi, vásárlók a tejnap alkalmából is legfeljebb bosszankodhatunk, például azért, mert a reggelire szánt tejet, mire hazavittem, megsavanyodott. Trest’ansky Mária SZEMÉTDOMB HELYETT - ÜDÜLŐKÖZPONTOT Államunk tetemes összeget fordít környezetvédelemre, mégis vannak állampolgárok, akik fittyet hányva az intelmeknek, szennyezik a környezetet. Szinte elképesztő, mi minden található a Szímő (Zemné) mellett folyó Vág védögátja tövében, mellyel nemcsak a környezetet, hanem magát a tolyó vizét is szennyezik. A sokféle hulladékot áradáskor magával sodorva viszi tovább a Dunába. A környezetet szennyezők nemtörődömsége elszomorító, mivel a hnb szemétgyűjtőket - kuká­kat - biztosított minden háztartásba, s megszervezte azok rendszeres elszállítását. Állandó ügyeletet tartanak a gáton a háztartási hulladé­kok kihordásának megakadályozására és a tetten érteket súlyos pénzbírsággal sújtják. Ennek ellenére akadnak olyanok, akik az éj leple alatt hordják a folyó partjára a szemetet, csúfítva a festői környezetet, szennyezve a folyó vizét. Pedig akad jó példa az árterület hasznos kihasználására, a szom­szédos, alig 5 kilométerre lévő Kamocsán (Komoőa), ahol a lakosok üdülőteleppé alakították át a folyó partját. Jó lenne, ha a szímői lakosok elgondolkodnának helytelen tettü­kön, a jövőben magukévá tennék a természet védelmére tett felhívá­sokat, és követnék a kamocsaiak példáját. Nagy András PANASZ ÉS KÖSZÖNET „Családi házamba be akarom köttetni a gázt. Ehhez a kéményben és a kéményen bizonyos változtatások szükségesek“ - írta levelében •a nagymegyeri (Calovo) Torma József. Házának kéményét eredetileg (a tervrajznak megfelelően) égetett cserépcsővel bélelte ki. A leg­újabb rendeletek szerint azonban ez a megoldás nem megfelelő. „Állítólag alumínium gégét kell beleengedni és a kémény tetejét speciális alumíniumfejjel kell ellátni“ - olvashattuk a levél további sorait. Panaszosunk azt is kifejtette, hogy a pletykák szerint a kéményseprők főnöke azért ragaszkodik az alumi^iumcsőhöz, mert az árából részesedik. Ez a feltevés azonban nem felel meg az igazságnak. Ez derül ki a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Nemzeti Bizottság Népi Ellenőrzési Bizottsága elnökének, Somogyi Annának a válaszlevelé­ből, akinek a panaszt továbbítottuk. Az ügyet a népi ellenőrzési bizottság közösen vizsgálta ki a járási szolgáltató vállalat ellenőreivel. Panaszosunkat levélben részletesen tájékoztatták a megfelelő előírá­sokról, mint ahogy arról is, hogy a kéményseprők főnökének nem anyagi érdeke az előírásoknak megfelelő megoldás megkövetelése. Közben Torma József levelet küldött szerkesztőségünknek, mely­ben köszönetét mondott közbenjárásunkért. (f) Szaladni tudnék, nem tudom, hová, szeretnék élni, végtelen soká.“ (Kosztolányi) Zfitöhegifeii Csak egy kutya. A panelház előtt vadul visongó gyerekek egy csomóban. Kicsik és nagyobbak, piros az arcuk, csillog a szemük és egymást túlkiabálva mondogatják:- Most kérjél szépen!- Ölj le!- Hozd ide a botot!- Pacsit adjál! A kutya, lelkes alázattal, de már fáradtságtól lógó nyelvvel igyekszik teljesíteni minden neki címzett paran­csot és kívánságot. Nyaka körül vé­kony szíj, a kisgazdi tulajdonosi jogá­ra büszkén rángatja, ha buzgóbban engedelmeskedik a többieknek, mint neki. Éppen csattan a szíj vége, amikor odaérek.- Miért bántjátok?- Hogy megtanulja, amit kell.- És mit kell tudnia?-Két lábra állva szépen kérni, pacsit adni, idehozni az eldobott bo­tot, meg mindent, amit parancsolunk neki - sorolják egymás szavába vág­va, s már nem is hallják, amikor kérdezem, megmagyarázta-e nekik valaki, hogyan kell bánni a kutyával. Saját falusi gyermekkoromra gon­dolok. Arra, hogyan lestük az anyjuk­ból kibúvó nyálkás, éló gombolyago­kat, amelyekhez nem volt szabad nyúlnunk, csak amikor már kinyílt a szemük és puha talpacskáikon esetlenül botladozva elindultak utá­nunk. Ekkor adtunk nekik nevet. Ölbe vettük, simogattuk őket. Máig emlék­szem a nagyobb és az erősebb ,,azt tehetek vele amit akarok“ érzésére, arra a pillanatra, amikor jobban ma­gamhoz szorítottam a bársonypuha jószágot, mint ahogy a dédelgetés kívánta volna. Felvinnyogott. Elöntött a bűntudat, hogy élőlényt kínoztam, mint ahogy akkor is, ha véletlenül a kiscsirke nyakára tettem a borítót, vagy amikor kapálás közben kivág­tam égy kukoricát... Aki a természettel és a természet­hez közel élhet, az megtanulja tisztel­ni és védeni azt, akár virágról, akár fáról, madárról vagy más élőlényről van szó. De ezek a panelházi gyerekek már nem ismerhetik a bogáncsból készí­tett játékokat, a pipacsruhás király­kisasszonyt, a kukoricacsó-babát, a pitypangból font gyűrűt, s nem hordhatnak homokból sírt az elpusz­tult fecske fölé, nem leshetik féltve a kisnyulat, borjút, meggyógyul-e, ha étvágytalanul (vajon, mi baja le­het?...) a sarokba húzódott néhány napra. Nekik a természet most ez a ku­tya, s nem tudnak mit kezdeni vele. Már vinnyog szegény, megint rácsap­tak a szíjjal.- Ne bántságok, fáj neki!- Csak egy kutya! És rángatják, ütik, ölelgetik, von­szolják és ölbe veszik. Agyonszeretik. Az a sorsa, ami a bennünket körülve­vő természetnek. Nézem a benzin­gőzben virító rózsákat, a poros fale­veleket. A kutya odaigyekezne, hogy dolgát végezze. Nem értik, mit akar. A ház bejáratánál, a gyerekek lábánál csinál egy tócsát. Bámulják.- Ezért kikapsz! - nevelik, fenyítik, ahogy őket szokták. Azután vonulnak vele valahová fel, az emeletre. Talán tíz nap sem telik el, ott guggol a kisgazdi, kezében a kutya- pórázzal. Kutya nincs rajta.- Hát te? Hol a kutyád?- Kicsuktuk az erkélyre, de mindig ugatott. Apa azt mondta, nem jó neki nálunk. Odaadta valakinek.- Nem sajnálod?- Nem. Csak piszkít, meg beteg­séget Is lehet tőle kapni - mondja fásult hangon és unottan dobálja apró kavicsokkal a bokrok közt tollászkodó verebeket. Tízéves. Előtte az egész szünidő és körülötte a panelrenge­teg. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Q Megkérdeztük Q Lökös Csabát, a MULTIMEDIA munkatársát:- Mit tapasztalt nálunk koncertszervezés közben?- Azzal kezdeném, hogy a Multimedia Orga­nization Europe Ltd. angol ügynökség buda­pesti képviseleténél dolgozom. Ez a cég szer­vezte a Stevie Wonder-turné kelet-európai ré­szét (Lengyelország, Csehszlovákia, Ausztria, Magyarország és Görögország). Cégünk már régóta kapcsolatban áll a Slovkoncerttel, s megmondom őszintén, soha nem gondoltam, hogy ilyen hamar sor kerül itt, legalábbis ilyen méretű koncertre. Két dologban különbözött alapvetően ez a koncert a többitől: egyrészt nagyon lelkesen szervezték (van egy-két em­ber, aki akarja, hogy itt is legyenek nagy rockkoncertek), másrészt - ami tulajképpen az előbbiekből következik - tapasztalatlanság mu­tatkozott még. Ahol mi eddig jártunk, ott már természetesnek számítanak az ehhez hasonló méretű koncertek, itt pedig ez volt az első. Nagyon sok dolog van még, amit - s ezt a világért sem kioktatásképpen mondom - meg kell tanulni. Embereink tulajdonképpen a ta­pasztalataikat szeretnék átadni az itteni szerve­zőknek. Remélem, a tény, hogy ez a koncert itt létrejöhetett, bizonyos vonatkozásban nyitás­nak tekinthető, örömmel hallottam, hogy az idén már eddig is több külföldi együttes lépett itt fel, mint az utóbbi két évben együttvéve. De visszatérve Stevie Wonder koncertjére: a szlo­vák kollégák Budapestre jártak tapasztalatot szerezni, de - megmondom őszintén - ez kevésnek bizonyult. A biztonsági előírásokat nem tudták megtartani. (Ezt meg lehet tanulni!) Ez a fajta zene ugyan nem olyan, hogy a tö­megben bármiféle megfékezhetetlen indulato­kat váltana ki, s itt a közönség sem különöseb­ben indulatos. Technikai gondok is voltak, me­lyeket a produkció kezdetéig sikerült megol­dani.- Megfelelt az amerikaiak igényeinek az új bratislavai Forum szálló?- Nem igazán. Az épület ugyan nagyon szép, de a személyzet meglehetősen tapaszta­latlan. Vannak bizonyos műszaki hiányossá­gok, amelyeket én elképzelhetetlennek tartok a világ többi hasonló szállodájában. Érthetet­len, miként engedheti meg magának a Forum, hogy közvetlenül a szobából nem lehet egy telefonhívást lebonyolítani, nemhogy nemzet­közit, de még városit sem. Két központos van; ők meg egyfolytában kapcsolgatnak... Pedig amikor egy hatalmas koncert szervezése folyik, gyakorlatilag összeköttetésben kell lenni mindig mindenkivel. A fogadtatás viszont nagyon jó volt. - Bár - nem akarok telhetetlen lenni - még több néző lehetett volna. Az összes jegyet sajnos nem tudták eladni. A belépőjegyeket mindenképpen több helyen kellett volna árusítani. Mi otthon kiépítettünk egy rendszert, - ugyancsak má­soktól tanultuk -, amit úgy hívunk, hogy jegy- expressz (másutt ,,ticket-line“). Lényege, hogy telefonhívás útján, a postán keresztül lehet jegyet rendelni. Gondolom, ha lesznek még hasonló koncertek, és miért ne lennének, a. szervezők az efajta részletkérdésekre is gon­dolnak majd. HARASZTI ILDIKÓ új szí 2 1989. VII.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom