Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-30 / 26. szám

VASÁRNAP 1989. július 2. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 04.43, nyugszik 20.42 Kö- zép-Szlovákia: 04.50, nyugszik 20.49 Nyugat- Szlovákia: 04.56, nyugszik 20.55 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia. 03.14, nyugszik 20.40 Közép-Szlovákia: 03.21, nyugszik 20.47 Nyugat- Szlovákia: 03.27, nyugszik 20.53 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük OTTÓ - BERTA nevű kedves olvasóinkat • 1714-ben született Chris- toph Willibald GLUCK német zeneszerző, a modem zenedrá­ma előfutára (f1887) • 1839- ben született Konsztantyin Je- gorovics MAKOVSZKIJ orosz festő, az orosz kritikai realiz­mus egyik jelentős mestere (t 1915) • AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL „MINDEN MAGASÁT ÉS MÉLYÉT...“ Kiss József írása Szekeres György életútjáról és szellemi örökségéről LEGYEN MÁR VÉGRE DÖNTÉS! Vélemény a vízlépcsőről - Répás István mérnök írása MIKOR SÉTÁLHATUNK ISMÉT ASCHUBERT- PARKBAN? Kiss Árpád riportja HA ÖREGSÉG, AKKOR MAGÁNY Póda Erzsébet riportja MERRE TOVÁBB, ÓVÓNŐKÉPZÉS? Dusza István beszélgetése Fibi Sándorral, az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériuma nemzetiségi iskolák osztályának vezetőjével PART MESSZELÁTÓNÁT Siegfried Lenz elbeszélése KÖZÉP-EURÓPAI TÖRTÉNET Hizsnyan Géza írása a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Hrabal- - bemutatójáról PROGRAM VAN... Jugoszláv nyár 89 - Papucsek M. Gergely írása | Levelek Tíz előtt Lassan már fél éve, hogy a szerkesztőségünk, a többi központi lappal együtt a Martanoviő utcai Presszcentrumba költözött. Azóta egyre gyakrabban okoz gondot a vacsorakészítés vagy a tízórai csomagolása. Annak idején a városközpontban hazafelé menet nem volt nehézség a bevásárlással. Most újabb és újabb felfedezéssel próbálkozom a napi alapvető élelmiszer-szükséglet beszerzése vé­gett. Mivel munkahelyemre csak átszállással utazhatom, a minap reggel benéztem a Svátopluková utca sarkán levő pultos élelmiszerüzletbe. Már egypáran ott várakoztak, s én is beálltam a sorba. Félkész áruból, tejtermékből, sajtféléből és felvágottból meglepően nagy volt a választék, s a kiszolgálás is gyorsan ment. Előttem egy férfi szalámit, kiflit, cigarettát, majd egy fél liter rumot kért. Az elárusítónó egyet nyújtózott, hogy a polcon magasan elhelyezett szeszes italok közül leemelje a kért fajtát, ami ügyes mozdulattal eltűnt a munkaruha zsebében. A hátam mögött állókkal együtt szó nélkül néztük a történteket, de hallgatásunkkal a tíz óra előtti szesztilalom megszegőinek a cinkosai lettünk. -tgá­Poloska, mert... Demjén Ferenc írja Királyhelmecröl (Král'ovsky Chlmec): „Az Új Szó 1989. május 26-diki számának 6. oldalán élvezettel olvastam Kövesdi Károly Minden jó, ha a vége jó? című cikkét. Csupán akkor kaptam fel a fejem, mikor azt olvastam, hogy a nagymegyeri Poloska Színház olyan kortárs vígjátékot adott elő... De nem folytatom... Hogy lehet egy színháznak »Poloska« nevet adni?... Hol volt a szépérzéke, ízlése a vezetőségnek, amikor ezt a nevet adták színházuknak? Nincs a közelükben elhunyt neves író vagy kultúrem- ber?... Nem szégyellik ezt a nevet felírni a plakátjukra? Én mikor elolvastam, már előre vakarózni kezdtem, nemhogy a színházukba menjek. Kérem, változtassanak színháznevet!“ Nem változtatunk, bármilyen erélyesen szólít is fel bennünket Demjén Ferenc. Azért hadd kérdezzem meg mindjárt: ha mégis eleget tennénk kérésének, mondjuk Gyöngyvirág néven futnánk, vajon akkor bejönne a színházunkba, függetlenül attól, mit játszunk és hogyan játszunk? Ennyire a név lenne-e fontos - a „külső"? Persze, a nevek és a dolgok, melyeket jelölnek, összefüggnek. Esetünkben megérzett ebből valamit Demjén Ferenc, amikor azt írja: „már előre vakarózni kezdtem". Szándékaink szerint ugyanis olyan színházat próbálunk művelni, amely nem elringatni akarja a nézőt érzelgős jelenetsorokkal, vagy éppen kacagtatni az anyósviccek szintjén, kiemelve öt egy-két gondtalan órára a mindennapok valósá­gából, hanem olyat, amely - a szatíra eszközeivel is - éppen a mindennapok valóságára döbbent rá, fájó, egyének és közösségek sorsát meghatározó negatív jelenségekre, olyat, amely kritizál, amely még a legkacagtatóbb pillanatokban is ingerli a gondolatot. Tehát csíp. És lehet akár „büdös" is ez a színház annak, aki „még" a színpadról sem tudja elviselni a bírálatot, a társadalomkritikát. De nem „csupán" ezért lettünk Poloska Színház. Elsősorban azért, mert az 1982/83-as évadban egy új csoport kezdte meg, illetve folytatta Nagymegyeren (Calovo) a színjátszást és mindjárt az első darabnak, Majakovszkij Poloska című szatirikus játékának a színrevi- telével jelentős sikert aratott a közönség és a szakma berkeiben egyaránt: elnyerte a Jókai-napok födíját, és képviselte a Poloskával sikeresen a csehszlovákiai magyar amatőr színjátszást a martini nemzetközi szemlén. Mondanom sem kell, valamennyiünket szép és felejthetetlen emlékek fűznek ehhez az előadáshoz, a Poloskához. Következésképpen számunkra mást jelent maga a szó is. Egyébiránt: vajha csak ennyi lenne már a gondunk az amatőr színházi mozgalomban, meg úgy általában. Fontolgattam is, ele­gendő lenne, ha levélben válaszolnék Demjén Ferencnek, .végül ezt a formát választottam. Jó ha felfigyelnek egy amatőr színházra, akár nevének okán, másrészt meg: sokan megkérdezték tőlünk az elmúlt években, miért Poloska. Mely különben még nem is a legszörnyúbb, enyhébben, legfurcsább név, egy színház élén, ha átböngésznénk a hivatásos és amatőr teátrumok világlistáját. Bodnár Gyula, a Poloska Színház rendezője Miért hallgat a telefon? Ezzel a címmel közöltünk a Vasárnapi Új Szó 18. számának 2. oldalán Méri Istvántól kritikus hangvételű írást a somorjai (Samorín) körzet elavult, leterhelt telefonhálózatáról. Napközben a 13 kilomé­terre lévő Nagymagyarról (Zlaté Klasy - Rastice) kínszenvedés telefonálni. A telefonkábelek régiek, nem bírják el a megnövekedett hívásszámot. Cseréjét az illetékeseknél már többször sürgették. „Még rágondolni is rossz, hogy mi volna akkor, ha netán súlyos üzemi balesethet, tűzesethez kellene segítséget hívni a járási szék­helyről vagy a fővárosból. Miért hallgat a telefon, amikor éppen működnie kellene? Miért nincs vonal, mikor cserélik ki a telefonkábe­leket?" - írta Méri István. A kérdésre dr. Szalay János, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Távközlési Igazgatóság igazgatója válaszolt. Leírja, hogy a távközlési szerelóvállalat a Dunaszerdahelyi járásban az utóbbi tíz évben gyors fejlődésnek indult. Évente sok fő- és mellékállomást létesít, modern elektronikus távközlési berendezéseket szerel fel. Az állandóan szaporodó fő telefonállomásokkal megnövekedett az igény a körzeti és tranzit-telefonhálózat kiszélesítésére. Ezeket az igényeket a felsőbb szervek segítségével az adott pénzügyi és anyagi lehetőségek alapján fontossági sorrendben oldják meg. Ily módon bővítették 1988-ban a Dunaszerdahely-Bratislava, valamint a Dunaszerdahely-Gabéíkovo közötti telefonvonalat. 1989- ben a Dunaszerdahely-Nagymegyer (Calovo), a Dunaszerdahely -Lég (Lehnice), a Somorja-Bratislava közötti telefonhálózatot. A Somorja-Nagymagyar közötti telefonhálózat leterheltségének csökkentése, illetve a fogyatékosságok kiküszöbölése érdekében már 1988-ban konkrét lépéseket tettek. Megkezdték a távközlési rendszer szerelési terveinek előkészítését és a meglévő vezetékek felújítását. Tekintettel arra, hogy ennek a fontos feladatnak a megol­dása nagyon igényes, az előkészítő munkálatokba a távközlési szerelóvállalatok szakembereinek széles körét bevonták. „Jelenleg az említett körzetben a telefonhálózat csúcsidőben 280 háromperces telefonbeszélgetést bonyolíthat le. A fő állomásokra kevés csatlakozóállomás vai kötve, s ha a vonal foglalt, mások nem tudnak hívni. Jó volna, ha a telefonálók ésszerűen használnák ki a beszélgetések idejét, ezzel jelentős pénzeszközöket takaríthatná­nak meg, s lehetővé tennék másoknak is a telefonálást. A helyzet általános javulása csak a fentebb említett munkák elvégzése után várható. A lakosságnak a posta és távközlési hivatal iránt támasztott jogos igénye kielégítésére megfelelő lépéseket teszünk az építő­szerelő munkálatok megkezdésére a lehető legrövidebb időn belül" - tájékoztatott dr. Szalay János igazgató. Tóth Ágnes Vélemények Ülök a kényelmes bőrfotel­ben, nézegetem a csupaüveg szekrénysor polcain sorakozó, szemmel láthatóan „érintetlen" szakkönyveket, a falakat borító olajnyomatokat - bizonyára a másutt szép számban látható okleveleket és kitüntetéseket hi­vatottak pótolni -, és közben hallgatom az elnököt. Akárcsak tíz évvel ezelőtt. Az ám, kerek tíz évvel ezelőtt jártam itt utoljára. Az irodaházat felújították, a szőnyegeket, búto­rokat kicserélték. Néhány kezdő mérnököt is. Ahogy a szomszé­dok mondják, nem győzték cér­nával. Viszont az elnök maradt. Meg a szövetkezet is, egyre in­kább le. „Hova tovább, annál nehe­zebb jó vezetőnek lenni. Az igé­nyek egyre nagyobbak, feltéte­lek meg sehol. Azt mondják, le­gyetek önfinanszírozók... Mi­ből? Nálunk abból is alig csep­pen, ami a szomszédnak önti a pénzt. Hogy csinálják? A téma és a szöveg egyaránt Hátul, mint a tehén farka ismerős. Tíz év távlatából is. Most az jön, hogy „persze, azért mi minden tőlünk telhetőt megte­szünk a termelés fejlesztése, a társadalmi igények kielégítése érdekében". Indulnék, de... Az elnök te­nyere már csattan is az íróaszta­lon. Ahá, szóval erről sem szo­kott le. „Legalább hallgass végig, a teremtésit. A terveinkről még nem beszéltem". Semmi szükség rá, emléke­zetből idézhetem: meg kell szi­lárdítani a technológiai fegyel­met, növelni a hektárhozamokat, javítani a munkaszervezést, a termékek minőségét... Új program, kelt 1979-ben. Pista bácsinak, a szövetkezet hetven-egynéhány éves fűtőjé­nek és „mindenesének" volt igaza. Két sercintés között csak annyit mondott: - Ott vagyunk, ahol a tehénnek a farka. Hátul. Ha a legközelebbi választáso­kon megint egyetlen jelöltet állí­tanak, meg is érdemlik, (kádek) Mi, „környezetvédők1 Szinte kivétel nélkül környe­zetszennyezők vagyunk, ahe­lyett, hogy védenénk a termé­szetet. Vizet prédikálunk és bort iszunk. A hírek szerint folyóink szennyezettek, a gyárak titokban bocsátják a hulladékot a folyóba, hogy nyíltan, készségesen meg­fizetve a csekélyke bírságot, esetenként hanyagságból, vagy­is szorgalmasan gondoskod­nak vizeink szennyezettségi fo­kának „egyensúlyban" tartá­sáról. Levegő és víz - az élethez nélkülözhetetlen mindkettő. Tu­dósok mondják, hogy víz - illetve folyadék - nélkül csak három napig bírja ki az ember. (A tudó­sok állítását az éhségsztrájkot folytatók is alátámasztják - hi­szen vizet ők is isznak...) Mindig felháborodást, s nem ritkán nemzetközi tiltakozást vált ki, ha egy gyár méreggel dúsítja valamely folyó vizét. De tiltako­zunk és háborgunk-e akkor, amikor hajdan tiszta patakok vi­zében mossuk a szennyest tá­borozáskor? Vagy amikor az autót csutakoljuk a folyóparton? Mindössze fél liternyi olaj olyan mértékben szennyezi a patakot, mint a tenger vizét egy olajat szállító tankhajó katasztrófája. Az ember csak három napig bírja ki víz nélkül. És meddig bírja ki szennye­zett vizet fogyasztva? Sajnos vizet prédikálunk és - bort iszunk. Talán egészsé­günk megóvása érdeké­ben? ... (Kiedrowska)--------Q Megkérdeztük Q-------------­CS ASZNY ROLANDOT, az Ifjúsági Utazási Iroda munkatársát: Mit kínál az iroda azoknak, akik eddig még nem döntöttek arról, hogyan és hol töltik el idei szabadsá­gukat?- A belföldi és a külföldi utak többségét még az év elején érté­kesítettük, de azért még ajánlani tudunk néhányat azoknak, akik csak mostanában gondolták meg magukat, (gy július végén és augusztusban szabad helye­ink vannak az Alacsony-Tátrá- ban és az Árvái Magurában. Az egyhetes beutalók ára 500-700 korona. Augusztusban egyhetes tábort szervezünk a természet- barátoknak. Segítséget nyújtunk azoknak a szülőknek is, akik- augusztusban nem tudják hol el­helyezni iskoláskorú gyermekei­ket, a Strázovi hegyekben két turnusban pionírtábort szervezünk, pedagógusok felügyeletével, színes programmal. Külföldi uta­kat is felkínálhatunk - augusz­tusban Lvovba, Moszkva-Le- ningrádba és szeptemberben Moszkva-Togliattiba. Többen je­lentkezhetnek még a novemberi és decemberi moszkvai, illetve leningrádi társasutazásokra. El- sösorbn a 18-35 éves érdeklő­dőket várjuk, de idősebbek is részt vehetnek az általunk szer­vezett utakon. Külön meg sze­retném említeni, hogy az egyéni­leg külföldre utazók (szocialista és tőkés országokba egyaránt, Portugália és Spanyolország ki­vételével) megrendelhetik ná­lunk vonatjegyeiket. Nagyon elő­nyös szolgáltatásról van szó, mi­vel a pályaudvarok pénztáraiban és a Cedokban rendkívül sokan fordulnak meg ezekben a napok­ban. Egyébként a megrendelé­seknek egy, illetve három napon belül tudunk eleget tenni. Bő­vebb felvilágosítást bratislavai kirendeltségünkön kaphatnak az érdeklődők. . I E heti fotónk I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom