Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 1. szám
A Szovjetunióban a tömegtájékoztató eszközök és az egész közvélemény gyakori témája manapság az árrendszer és az árpolitika. A hivatásos közgazdászok kifejtik az árképzés mechanizmusára vonatkozó nézeteiket, rámutatnak az alapanyagok, az energia és a gépipari termékek megalapozatlan árainak tarthatatlanságára. Mások főleg az élelmiszerek és a fogyasztási cikkek árairól beszélnek. Nem ritkán még az ötvenes éveket is emlegetik, amikor csökkentek az árak. Valóban csökkentek? Az ötvenes évek első felében a kolhoztagok átlagos havi jövedellentette. Ennek ellenére 1962-ben 30 százalékkal kellett növelni a hús és a tej felvásárlási és kiskereskedelmi árait. További három év alatt a felvásárlási árak színvonala meghaladta a kiskereskedelmi árakét, s ezzel elkezdődött az élelmiszertermelés állami ártámogatása. Ezután egy időre el lehetett halasztani ennek a kérdésnek a megoldását, mert a Szovjetunió egyre több kőolajat értékesített a világpiacon, s az élelmiszereket meg lehetett vásárolni a természeti kincs eladásából származó bevételekből. A nyersanyagok világpiaca azonban már a hetvenes évek végén megváltozott. Nem maradt más hátra, emelni kellett az ipari termékek, eleinte a luxuscikkek, az arany, a kristály, a szőnyegek, a személygépkocsik, valamint a benzin árát, s később a többi fogyasztási cikknél is sor került az árak emelésére. Csak így lehetett összehozni az élelmiszerek termeléséhez és felvásárlásához szükséges pénzügyi fedezetet. Eltérő nézetek A hogyan tovább kérdésében eltérőek a nézetek. Mindenesetre az a vélemény az uralkodó, hogy az élelmiszertermelés problémáját csak a mezőgazdasági termelés in- tenzifikálásával lehet megoldani. Meg kell szüntetni az állami ártámogatást, s az árak emelését a kereseti színvonal emelésével kell kiegyenme 16,4 rubel volt, ami csaknem négyszer volt kevesebb a munkások és az alkalmazottak kereseténél. Miközben a kolhozoknak 1 kopekot fizettek 1 kilogramm búzáért, a liszt kilogrammja 31 kopekba került az üzletekben. A vágómarha kilogrammjáért a mezőgazdasági dolgozók 23 kopekot kaptak, az üzletekben viszont másfél rubelba került egy kilogramm marhahús. A termelőknek 1 liter tej eladásából 2,8 kopek bevételük származott, s tejcsarnokban viszont literenként 22 kopekért árusították a tejet. Az ilyen felvásárlási árak még az élelmiszerek alapvető termelési költségeit sem fedezték. Az 1950-től 1955-ig terjedő időszakban az ipari termelésben a munkatermelékenység 48 százalékkal növekedett, a fizetéseket azonban csak 12 százalékkal növelték. Ha ehhez azt is hozzászámítjuk, hogy előzőleg az élelmiszerárak 3,6-szoros mértékben növekedtek, így nem volt nehéz egy bizonyos időszakban csökkenteni egyes termékek árait, de azt is a falusi emberek életszínvonalának a rovására. Érthető, hogy egy ilyen árrendszer nem tarthatott sokáig. A földművelők közül egyre többen hagyták el a falut és a városokba távoztak. A munkaerő-csökkenést azonban nem pótolták a mezőgazdasági termelés intenzifikálásával. Az élelmiszerhiány elkerülése céljából döntés született a szüzföldek megműveléséről, ami a mezőgazdasági termelés extenzív irányú fejlesztését jelíteni. Ezt a véleményt vallják A Aoanbeqjan és L. Abalkin neves szovjet közgazdászok, amelyhez másokkal együtt T. Zaszlavszkaja szociológus is csatlakozott Az Észt SZSZK Állami Tervbizottságának gazdasági és tervezési intézetében dolgozó V. Nyemcsinov- nak, a gazdaságtudományok doktorának más véleménye van. Szerinte az áremelés kiegyenlítése a lakossági jövedelmekben nem oldja meg a problémát, s azzal járhat, hogy a hátrányosabb helyzetű csoportok az alacsonyabb árfekvésű, gyengébb minőségű élelmiszerek iránt fognak érdeklődni. Arra figyelmeztet, hogy az élelmiszerek termelésének mennyiségi növelésében, a termelési költségek csökkentésében, s főleg az indokolatlan veszteségek megakadályozásában még jelentős tartalékok vannak, s ugyanúgy a mezőgazdasági termékeket is ésszerűbben, nagyobb kihozatallal lehetne feldolgozni. Tehát elsősorban ezen az úton lehetne csökkenteni, esetleg megszüntetni az állami ártámogatást, nem pedig az árak emelésével. Megkülönböztetett árak E bonyolult kérdés megoldására komplexebb javaslatot dolgoztak ki V Szlepov és M. Kokorev profesz- szorok, valamint V. Naumov docens a moszkvai Népgazdasági Intézetből. Szerintük nem lenne helyes a fogyasztók vállaira helyezni azt a terhet, amit az állami ártámogatásból a mezőgazdasági-ipari komplexum indokolatlan veszteségeinek a fedezésére fordítanak. A szakemberek számításai szerint hatalmas mennyiségű termék megy veszendőbe a rossz munkaszervezés következtében. Az ilyen veszteségek megszüntetésével a termékek mennyiségét akár kétszeresére is lehetne növelni, ugyanolyan termelési költségek mellett. A hiány megszüntetésének ez az egyik lényeges forrása. Van azonban egy másik, közvetlenül ható forrás is, mégpedig egy olyan árrendezés, amely minimális negatív következményekkel járna. Az említett intézet munkatársai megkülönböztetett árrendezést javasolnak. Szerintük ki kellene szélesíteni a húsipari termékek és a tőkehús választékát, a csemege minőségű termékeket magasabb árakon lehetne értékesíteni, körülbelül olyan szinten, ahogy azt a nagyobb jövedelmű emberek jelenleg is vásárolják a szövetkezeti piacokon. Az átlagos és a kisebb jövedelmű emberek által vásárolt húsipari termékek árait változatlan szinten kellene tartani. Hasonló árrendezést javasolnak a halkészítményeknél, a növényi olajoknál és az édesipari termékeknél is. A javaslat értelme világos: minél kisebb mértékben érinteni a közepes és az alacsonyabb jövedelmű emberek érdekeit. Ez azt jelentené, hogy nem lenne szükség valamilyen speciális kompenzációs program kigondolására. Ha pedig az árak általános viszonylatban mintegy tíz százalékkal emelkednének, ezt még meg lehetne oldani a szokásos módszerekkel, a keresetek növelésével és egyes iparcikkek árának csökkentésével. A Népgazdasági Intézet munkatársai által előterjesztett változat körülbelül húszmilliárd rubellel növelné a költségvetési forrásokat. A legközelebbi években ez megoldást jelenthetne, mindaddig, amig ez a probléma a termelés növekedése és a termelési költségek csökkentése által végleges megoldást nem nyer. Szabályozó tényező A figyelmet azonban nem lehet csupán a hús felvásárlási és kiskereskedelmi árának a kérdésére korlátozni. A gazdasági mechanizmus gyökeres reformja komplex árrendezéssel számol. Arról van szó, hogy az árnak vissza kell adni az értékmérő szerepét. Az államnak olyan eszközre van szüksége, amellyel szabályozhatja a társadalmi szükségletek kielégítését. Egyes közgazdászok szerint az árreformot több szakaszban kellene végrehajtani, mindaddig, amíg be nem következik a kívánt állapot. De hogyan halad az árreform előkészítése a jelenlegi időszakban? V. Pavlov, a Szovjetunió Állami Árbizottságának az elnöke a Szocialisz- tyicseszkaja indusztrija lapban a következőket közölte: „Számos lépést már megtettünk az árképzés demokratizálása irányában, az ár- és a tarifarendszer új módszertani alapjának kidolgozásához. Az árképzés területén kiszélesedett a minisztériumok, a főigazgatóságok, a vállalatok és a szervezetek jogköre. A normatív előírásoknak mintegy 35 százalékát szüntettük meg, elsősorban azokat, amelyek akadályozták az irányítás demokratizálását, s az új gazdasági mechanizmus bevezetését." V. Pavlov az említett írásban a kiskereskedelmi árakról nem tett említést, de köztudott, hogy a kiskereskedelmi árreform nyilvános vita tárgyát fogja képezni, JAN TIHLARÍK A rizs mellett, amely a Vietnami Szocialista Köztársaságban a Tay Ninh tartomány legjelentősebb terménye, a földművelők földi mogyoró és fekete bors termesztésével is foglalkoznak. A Go Dan-i járásban a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságában családonként átlagosan mintegy 50 tő fekete borsot termesztenek, melynek indáit kókuszpálmák törzsére futtatják. A fekete bors termesztési technológiája hasonló a komlóéhoz. (A CSTK felvétele) A Szovjetunió legtávolabbra eső észak-keleti körzetében, a Kolima folyó felső szakaszán épül a kolimai vízlépcső ötödik, legmagasabban fekvő vízi erőműve, melynek első blokkját a tervek szerint 1990-ben helyezik üzembe. Ezen a vidéken különösen hosszú és kemény a tél, ezért az erómúvi blokkokat mélyen a sziklás mederben helyezik el, ahol a vastag jégpáncél sem akadályozza a téli üzemeltetést. A kolimai vízi erőműnek jelentős szerepe lesz a környék gazdasági fejlesztésében. (A CSTK felvétele) Bulgáriában a társadalmi méretű átalakítás a tudományos-műszaki fejlesztést is érinti. Ezen belül a legnagyobb figyelmet az elektrotechnika, a biotechnológia, az új alapanyagok és technológiai eljárások, az atomenergetika, az automatizálás és a vegyipar területére fordítják. Ezekben az ágazatokban nemcsak a társadalmi munkatermelékenység növelésére és az anyagráfordítási költségek csökkentésére törekednek, hanem az ország nemzetközi munkamegosztásban való részvételét is fokozni akarják. Az utóbbi időben nagy visszhangot keltett a tudományos kutatások ú) finanszírozási rendszere. Ebben az az elv érvényesül, hogy a kiadásokat elsősorban a megrendelőnek kell fedeznie, legyen szó akár állami megrendelésről, akár pedig az önigazgatási szervezetek, termelési egyesülések stb. szükségleteiről. A kutató kollektívák főleg az állami megrendelések és a versenytárgyalások során szerzett feladatok iránt érdeklődnek, mert ezek rendszerint olyan kiemelt programokhoz tartoznak, amelyekhez a szükséges pénzügyi és anyagi, főleg devizaforrások is biztosítva vannak. Az ilyen programok teljesítése azonban a nemzetközi együttműködést, a tudományos-műszaki integrációt és kooperációt sem nélkülözheti, ezért a bulgáriai tudományos-kutatási intézetek igyekeznek szervesen bekapcsolódni a Szovjetunió ágazatközi tudományos-termelési komplexumaiba, s új együttműködési formákra törekednek a többi szocialista országgal is. -ekAmint azt a PRISMA LATINOAMERICANO kubai folyóirat novemberi száma megállapította, a KGST-országok széles méretekben fejleszthetik gazdasági és kereskedelmi együttműködésüket Latin-Amerikával. A szocialista országokkal folytatott kapcsolatok számos közép- és dél-amerikai ország számára teszik lehetővé a jelenlegi gazdasági nehézségek leküzdését. A kapcsolatok fejlesztésének megvannak a szerződéses-jogi alapjai, de a lehetőségek távolról sincsenek még kimerítve. Sok tartalék rejlik még a sokoldalú együttműködés tökéletesítésében, beleértve a KGST-országok Mexikóval és Nikaraguával kötött megállapodásait, s a szocialista országok vállalatainak harmadik piacokra vonatkozó kooperációs kapcsolatait a latin-amerikai cégekkel. Ébben az irányban a Szovjetunió és Brazília tette meg az első lépést, az angolai Capanda vízi erőmű építésében való együttműködéssel. A szerződéses együttműködés egyes esetekben háromoldalú is lehet, mint például az argentínai Salto Grande, Bahia Blanca és Costaneda erőművek, valamint a brazíliai Sobra- dinho erőmű építésénél, amelyben szovjet, nyugat-európai és latin-amerikai cégek működtek együtt, A folyóirat azokra a lehetőségekre is rámutat, amelyek' a barter jellegű árucsere-forgalom fejlesztésében rejlenek. A szocialista országok nemcsak a hagyományos latin-amerikai termékek iránt érdeklődnek, hanem a brazíliai tengeri fúrótornyok, kompresszorok, vasúti kocsik stb. iránt is. Nagy jövője lehet a tudományos-műszaki együttműködésnek is. Mexikóban és Brazíliában például már most is hasznosítanak az NDK-ból és Szovjetunióból vásárolt licenceket, a szocialista országok számára viszont a mexikói kőolajfinomító eljárások jöhetnek számításba. (ŐSTK) A KGST-országok gazdasági és műszaki együttműködésének terjedelme a közel-keleti országokkal az utóbbi tíz év alatt háromszorosára nőtt - állapítja meg a moszkvai Pravda. Ennek az együttműködésnek a keretében mintegy 2100 ipari és más létesítményt helyeztek üzembe, ebből 835-öt Egyiptomban, 540- et Irakban, 250-et Iránban, 235- öt pedig Szíriában. A KGST országok elsősorban a sokágazatú gazdasági komplexumok építését, valamint a hosszú távú korszerűsítési programok megvalósítását segítik elő a fejlődő országokban. A szocialista országok ebben az együttműködésben az egyenjogúság és a kölcsönös előnyösség elvéhez igazodnak, s nem akarnak gazdasági befolyást gyakorolni a fejlődő országok egyes termelési szakágazataira, hangsúlyozza a moszkvai napilap. A szocialista közösség országai jelentős segítséget nyújtanak a kőolaj- és gázipar fejlesztéséhez Afganisztánban, Egyiptomban, Jordániában és Szíriában. Ezekben az országokban erőműveket, víztározókat, kohászati és vegyipari üzemeket is építenek. Csehszlovákia, Kuba és a Szovjetunió utak, hidak és alagutak építésében vett részt Afganisztánban és' Irakban. Most a KGST-országok szakemberei, köztük csehszlovákok is, több kohászati üzem rekonstrukciójához nyújtanak segítséget Egyiptomban, Törökországban és Iránban. A szocialista országok gazdasági és műszaki segítsége a fejlődő országok munkásosztályát is erősíti, s az együttműködés jelentős területét képezi a nemzeti káderek szakoktatása. (ŐSTK) ÚJ s? 1989.1. Átalakítás Bulgária tudományos-kutatási alapjában
