Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 1. szám
kupdíuitdk ereje Sándor László tanulmánykötetéről A Sarló és a sarlósok. Számomra már akkor élő hagyományt jelentettek, amikor még huszonévesek voltak. Csakhogy akkoriban még innen voltam a húszon, s az ifjúságnak ezekben a korai éveiben hat-nyolc esztendönyi korkülönbség is tiszteletre méltóan sokat jelent. Másrészt - a valódi, értéktermelő és értékeket megőrző hagyománynak nincsen kora. így vállalhattuk a Sarló megszűnte után mi, új alighúsz- évesek, a prágai MAK-ból és a bratisiavai MAKK-ból kiválva (MÁK - Magyar Akadémikusok Köre; MAKK - Magyar Akadémikusok Keresztény Köre), Prágában a Táncsics Körben, Bratislavában az Eötvös József Körben az előttünk utat mutatók élő hagyományait - azt, hogy kapcsolatokat teremtsünk „ember és ember, nép és nép között". Úgy, ahogyan Sándor László, a hajdani sarlósok egyik ma is aktív tagja írjai néhány hete megjelent Hidak partok között cimú tanulmány- kötetének Előszavában: ,,E kapcsolatok nélkül szinte elképzelhetetlen emberek és népek együttélése, alkotó együttműködése. A kapcsolatok fontosságát felismerve álltak sorompóba a múltban és állnak ma is az emberiség sorsát szívükön viselő politikusok, tudósok, írók, művészek, hogy megszüntessék az embereket és népeket egymástól elválasztó árkokat, szakadékokat." Sándor László napjainkban oly szükséges, okos, józanul elemző tanulmánykötete hét fejezetben foglalkozik ezekkel a kapcsolatokkal. Oknyomozó, dialektikus adalék-feltárással, adalék-rendszerezéssel dolgozik és bizonyít; a bizonyítás természetes egyszerűségével, az író-esztéta, a tudós-krónikás politikus és politikai tisztánlátásával, s azzal a megkapó, tartózkodó szerénységgel, amelyre csak az igazán kiemelkedő tudású író-esztéták képesek. Sándor László tevékeny együtthatója, szervezője volt nemcsak a sarlósok mozgalmának, hanem az egész eszmei áramlatnak s az áramlat irodalmi megnyilatkozásainak, cselekedeteinek, de tulajdon neve csak a legszükségesebb tény-rögzítések, adat-feltüntetések során - s akkor is nagyon szűkszavúan - szerepel a kötetben, önkéntelenül a hajdan élt tudós-krónikásnak, a műfaj egyik előfutárának, ama fáradhatatlan Tinódy Lantos Sebestyénnek szépségesen elkötelezett írói magatartását idézve fel bennünk: „Az mi keveset írtam, igazat megírtam...“ A kötet tanulmányai szinte kivétel nélkül megjelentek már különféle, rangos folyóiratokban, napilapokban, zömmel a budapesti Magyar Nemzetben, Népszabadságban, Új Tükörben, mások a Helikonban, Kortársban, az Új Aurórában, Napjainkban, a Magyar Könyvszemlében, s egyesekkel - ez is szervesen és következetesen hozzátartozik Sándor László hídverő munkásságához -, néhány nagyon felfigyeltető tanulmányával megtisztelte a szlovákiai magyar lapok, az Irodalmi Szemle és a Hét hasábjait is. Éppen ezért jelent örvendetes értékgyarapitást, hogy ezek a tanulmányok most, tematikai egységekbe rendezetten, kötetben is megjelentek. A kötet első fejezete a csehszlovákiai irodalmi kapcsolatokkal foglalkozik: Kassák Lajos csehszlovákiai előadókörútjairól emlékezik meg - ehhez a nagyszabású tanulmányhoz szinte tiszteletlenség lenne külön kommentárt fűzni, de ugyanilyen kegyeletsértés lenne a méltatlanul elfelejtett szlovákiai magyar írónő, az „elsüllyesztett irodalom" írói közé kallódott Rudnóy Terézröl és a hasonló sorsú, utóbb a fasiszták koncentrációs táborában mártírhalált halt, Csehszlovákiában Wenger János, Franciaországban és Romániában Mosonyi Ferenc néven ismert harcos, szocialista íróról írott méltatásai mellett szó nélkül elhaladni. Mert Rudnóy Teréz: ,, Sajátos helyzetben alkotta és adta közre műveit Java részüket - helyi tematikával - Szlovenszkón írta, de Magyar- országon jelentette meg. Igazi kettős kötődésben történt mindez, mintha csak azt akarta volna ezzel is kifejezni, hogy írásműveivel egyformán hozzátartozik a szlovenszkói és az egyetemes magyar irodalomhoz. “ És mert Wenger János - Mosonyi Ferenc: „ Legtermékenyebb korszaka az 1936-1939-ig terjedő évekre esik. Ebben az időszakban sűrűn jelentek meg politikai elemzései és glosszái, irodalmi tanulmányai és kritikái, interjúi és egyéb írásai. Valamennyi publikációja kiváló marxista felkészültségről, mély irodalmi műveltségről és világos okfejtésről tanúskodik." Majd tovább, Wenger-Mosonyi verseiről szólva: ,,A versek megírásának időpontját a szerző nem tüntette fel, de témájuk alapján következtetni lehet arra, hogy egyik részük Csehszlovákiában, másik részük - a spanyol vagy francia motivumúak - Franciaországban keletkezett." S végezetül: ,.Wenger Jánosnak — Mosonyi Ferencnek - folyóiratokban, hírlapokban lévő írásai és még meg nem jelent, gépiratban előkerült művei az egyetemes magyar irodalom értékállományához tartoznak. Közkinccsé tételük elvégzendő feladataink egyike. Kiadásuk nemcsak tisztelet- adás lenne emléke előtt, hanem adósságlerovás is egyben. “ A kötet második és harmadik fejezete a kárpát-ukrajnai irodalmi kapcsolatokkal, illetve a cseh-szlovák-ukrán-majj g2Ú 9yar sajtókapcsolatokkal foglalkozik. Lenyűgöző nevek, szeED ——— zésével. Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferenc. A Márssal társalkodó Murányi Vénusz Gyöngyösy Istvánja, a virágzásnak induló magyar irodalom nagyasszonya, Petrőczi Kata Szidónia. Gva- dányi József és Dayka Gábor és Petőfi. A századfordulót megelőző évtizedekből Beöthy Zsolt és Greguss Ágost munkásságát, az Athenaeum és a Kisfaludy-Társaság áldozatos tevékenységét méltatják ezek a tanulmányok, megörökítve a két említett intézménynek Ungvár hajdani polgármesterével, a literátus Fincicky Mihállyal, az orosz népdal-költészet remekeit magyarra fordító és az első jelentős magyar-orosz mesegyűjteményt összeállító hídverővel folytatott levelezését. Ebből a tanulmányból tudjuk meg, hogy Fincicky műve az időközben bekövetkezett első világháború kitörése, majd a világháborút követő Horthy-korszak miatt csak a felszabadulás után jelenhetett meg. Fincicky időközben - 1916-ban- meghalt, de itt örömteli visszájára fordult a „habent sua fata libelli - a könyveknek is megvan a maguk sorsa" mondás: a hetvenes években, s most már idézzük újra Sándor Lászlót: ,,Jurij Skrobinec, a nálunk is jól ismert, kitűnő műfordításában- Tajemnicja szkljanoj hori (Az üveghegy titka) címmel, 25 000 példányban - ukránul is megjelent Fincicky Mihály népmese- gyűjteménye. Mivel az eredeti ukrán szöveg nem került elő, Szabó Ottó rajza meg kellett elégedni a fordítás fordításával. Ám az ukránra »visszafordított« népmeséket ebben a formájukban is nagy érdeklődéssel fogadták a szovjet olvasók és folkloristák egyaránt". Századunk első évtizedeinek éveiből, a két világháború között eltelt korszakból Móricz Zsigmond kárpát-ukrajnai (akkor: kárpátaljai) előadó útjainak visszhangját s Móricz Zsigmond későbbi, a felszabadulás utáni ukrán fordítóinak a nevét és munkásságát örökíti meg a tanulmány. Továbbá, visszatérve a felszabadulás utáni első évekre: „Az első öt-hat évben azonban eredeti magyar irodalmi alkotás nem született. Két egykori szlovenszkói magyar író - Győry Dezső és Sándor László akik röviddel Csehszlovákia összeomlása után kerültek e területre, ezekben az években aktívan részt vettek a Munkás Újság és a Vörös Zászló szerkesztésében, és emellett oroszból (Makszim Gorkij, Arkagyij Gajdar), ukránból (Iván Franko, Olesz Honcsar) és csehból (Július Fucik) készített műfordításaikkal szolgálták a magyar könyvkiadás ügyét." Itt azonban hadd álljunk meg ismét egy pillanatra. Az a bizonyos Sándor László - és bizonyára Győry Dezső is - komoly és korántsem veszélytelen politikai küldetéssel, megbízatással „került" Csehszlovákia összeomlása után Kárpát-Ukrajnába, s a felszabadulás után, feleségével, Osvát Erzsébettel, a neves költővel karöltve hosszú évekig fáradozott a kárpát-ukrajnai új, szocialista magyar irodalmi és kulturális élet kialakításán; így valóban aligha akad avatot- tabb, hitelesebb kutatója, ismerője, feltárója az említett fejezetek témakörének. A kötet negyedik fejezete - Főhajtás szlovák írók előtt - Ján Smrek európaiságával, Emil B. Lukác humanizmusával, Ján Ponican nemzetköziségével és - a kassai munkáscsaládból származó, a kezdődő fasizmus éveiben is fáradhatatlanul szervező, az emberségért és az emberiességért minden veszélyt, kockázatot mindig vállaló Anton Strakát méltatja, akit „A Gestapo kopói 1941. március 21-én letartóztattak és a budysini börtönbe hurcoltak. Három évet kapott. 1944 tavaszán kellett volna szabadulnia. Ehelyett azonban mint politikailag megbízhatatlant a Boroszló mellett lévő gyújtötá- borba szállították, ahol áldozata lett a fasiszta hóhérok barbárságának. Fordításai, értékes irodalmi levelezése, jegyzetei, amelyek bővebb fényt vethettek volna működésére, magyar írókkal, költőkkel stb. fenntartott kapcsolataira, a házkutatás alkalmával a Gestapo kezére kerültek és megsemmisültek. Az itt közzétett féltucatnyi levél részben Straka írói és emberi profiljához járul hozzá egy-két új vonással, részben a vele kapcsolatban volt írók és költők munkásságához szolgáltat néhány adatot". Az ötödik fejezetet a szerző a Sarlónak és a sarlósok működésének és az utókorra gyakorolt hatásának szenteli. Ennek a fejezetnek a tiszteletre méltó tárgyilagos írásai tiszteletre méltó szintézisben állanak a DAV, a Svojet', Rozvoj és a Síp című cseh és szlovák lapok előző írásokban méltatott íróinak a szerepével: a sarlósok, valamint a cseh és szlovák haladó értelmiség kapcsolataival, együttműködésével s azzal a visszhanggal, amelyet ez az együttműködés a határokon túl is keltett, s amelyet a fejezet Babits és a sarlósok című írása oly szemléletesen bizonyít. A kötet hatodik és hetedik fejezete az orosz-ukrán-magyar művészeti kapcsolatokkal - a híres técsöi múvésztelep meg- alakítójának, Hollósy Simon festőművésznek técsői éveivel, a Munkácsy-tanitvány Révész Imre festőművész művészi hagyatékával és - Bartók Béla szovjetunióbeli útjaival, szerepléseivel, Bartóknak a Szovjetunió művészeti életére gyakorolt hatásával foglalkozik, idézve a korabeli szovjet sajtó Bartókot üdvözlő, méltató írásaiból: „A zeneszerzőre rendkívül mély benyomást tett az a meleg fogadtatás, amelyben Szovjet-Ukrajna fővárosában részesítették. Kijelentette, hogy e fogadtatás egész életére emlékezetes marad számára, és megígérte, hogy továbbra is szoros kapcsolatokat fog fenntartani Ukrajna zenei köreivel, s kérte, hogy zeneszerzőink is tartsanak fenn vele szoros kapcsolatot. (Literatura i misz- tectvo, 1929. 1. 12.)" Értékes és hasznos kötet Sándor László tanulmánykötete. Egész hangvétele, minden írása önkéntelenül József Attila halhatatlan üzenetét asszociálja, sugározza, sugallja: ... Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani. A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés, s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés! (A Dunánál) Sándor Lászlónak és Sándor László nemzedékének nem jelent harcot, hogy bevallja a múltat: ez a nemzedék büszkén vállalhatja múltját, és ez sem kevés! Mert Sándor László egész könyvének vezérgondolata talán ebben az egyszerű mondatban fejezhető ki: Ezt kellett tennünk - ezt tettük. Ezt teszik r- bizonyíték rá Sándor László kötete és Sándor Lászlónak az élő hagyományban ma is alkotó fegyvertársai, kortársai -, ezt teszik konokszép hittel, akarattal, figyelő és felfigyeltetö útmutatással, irányítással - ezt teszik ma is. (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1988) RÁC2 OLIVÉR ZSEMBERI ETELKA A barátságról Innen, ebből a szobából látom, hogy mi történik Bátyámmal, Testvéremmel. Ugyanazt csinálja, amit én. öt évvel ezelőtt, amikor utoljára találkoztunk, akkor is ugyanazt csináltuk, amit most. Mi, mint igazi vértestvérek, nem érezzük hiányát a rendszeres találkozásoknak. Az ünnep nem a találkozás, ünnep a hónap, az év mindén egyes napja, perce, midőn együtt élünk szereltünkkel, akkor is, ha nincs a közelünkben. S ha találkozunk, akkor sem a kinevezésről beszélünk elsőként. Átölelve egymást, állunk az ajtóban, nincs illemszabály, mely ezt a percekig tartó mozdulatlanságot megakadályozná. Most úgy tűnik föl, mintha évek hosszú során semmi sem történt volna, percekig hallgatunk, míg valamit is tudunk mondani egymásnak. Ez a legszebb időpont. Nincs panasz, nincs siránkozás, nincs sajnálat, nincs felszínes érdeklődés... Itt vagy, s még percekig úgy érzem, mintha távollétedben lennél itt. Nincs székem, hogy hellyel kínáljalak, nincs kenyerem, hogy megkérdezhessem: éhes vagy-e? A szobámban sincs rend. Csupán én vagyok. Hozzám jöttél. Midőn majd a pályaudvarra kísérlek, nem várom meg, hogy a vonat elinduljon veled. A barát az, akinek nem írunk levelet. Az elérhetetlen miatti kétségbeesés közepette bukkan föl a legigazabb szeretet. A barát ezért több, mint nemződ, Urad, gyermeked. Nincs szerződés, így fölbontani sem lehet a barátságot. Nem eskü, hogy megszeghesd. A hatalom csak két vértestvér között semmisülhet meg a legtökéletesebben. Mint ahogy a legmagasabb fokú tolerancia is csak két barát között elképzelhető. A barátság értelem is. S ha értelem, akkor időtlen. A gyerekek barátsága talán éppen ezért sem igazi. Egymástól távol - képtelenek barátok lenni. A barát az, akit magára mersz hagyni. Ha senkid és semmid sincs, csak barátod, legyen bár tőled a legtávolabb, már van miért élned. 1989.1.6.
