Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 1. szám
egykori mezővárosra rá sem lehet ismerni. Ipari üzemek veszik körül, amelyek munkát adnak tizenegyezer lakosa nagy részének. A rendezett utcák arról tanúskodnak, hogy Holiőban ügyelnek a rendre. Arra a legbüszkébbek, hogy a Se- nicai járásban az övék a legtisztább település. Pedig sok más dologra is jogosan lehetnének büszkék. A város rohamos fejlődésére, a gyermekintézmények, az iskolák, üzletek építésére, különösen azért, mert nagy részük társadalmi munkával készült. Erről Milán Kanda, a vnb elnöke ezt mondja:- Sokkal nehezebb dolog volt lakosainkat a környezetvédelemre, a lakóhely tisztán tartására rászoktatni, mint arra, hogy társadalmi munkában vegyenek részt. Időbe, fáradságba került, de megérte. A város utcáin, a háztömbök bejáratainál kifüggesztik annak a képviselőnek a nevét, aki a körzetért felelős. A lakosok, akik voksukat adták rá, egyébként is jól ismerik, de az, hogy a képviselő neve naponta visszaköszön rájuk, közelebb hozza őket egymáshoz, és a közös feladatok megvalósítására ösztönöz. Egyikük sem akarja, hogy nyilvános gyűlésen vagy a város havi lapjában körzetüketmegbírálják, mert tudják, hogy ez kellemetlenül érinti mindnyájukat. Itt van például a 12-es polgári bizottság, amely a lakosság egyetértésével elvállalta, hogy az 1,5 hektárnyi lakótelepi zöldterületet maguk gondozzák. A közterület-fenntartó vállalattól megkapják azt az összeget, amit egyébként e terület karbantartására fordítanának.- A polgári bizottságokon kívül a fiatalok is sokat tesznek a környezetvédelem terén - summázza véleményét Mária Gontková mérnök, a vnb alelnöke. - A pionírok környezet- és közrendvédelmi rajának tagjai féltő gonddal ügyelnek a rendre, a közterületek tisztaságára. Figyelmüket semmi sem kerüli el, és maguk is sokat tesznek a rendért. Társadalmi munkában több ezer facsemetét ültettek ki. A polgári neveléstan órákon nemcsak arról esik szó, ami a tankönyvben van, hanem arról is, hogy mit tettek és mit tesznek a város fejlesztéséért. Az elméletet összekötik a gyakorlattal. A környezetvédelem, a gyárak körüli védősávok létesítése, a munkahelyi feltételek javítása az igazgatók tanácsának is feladata. Sokat tettek már, de nem annyit, hogy ez közmegelégedésre adhatna okot. Az értékeléskor nyilvánosságra hozzák, hogy melyik igazgatónak mi volt a feladata és mit valósított meg belőle. A közvélemény ítéli meg, ki milyen osztályzatot érdemel. Ott van például a magnemesítő gazdaság, amelynek vezetője Frantiéek Packa mérnök, az igazgatók tanácsának az elnöke. Nemcsak a gazdasági udvart, épületeket tették rendbe, hanem az utakat is.- Egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk a műemléknek számitó kastély felújítását, vízrendszerének rendbetételét. A tó körüli részt már most parkosítjuk, de a volt parkot teljesen fel akarjuk újítani. Több mint negyven hektárról van szó, amely ma mezőgazdasági terület. Adósságunkat tör- lesztjük azzal is, hogy rendbe teszük az egykori zsidótemetőt. A város rohamosan fejlődik, minden parkra, fára, zöldterületre szükség van, környezetvédelmi szempontból is. Az új lakótelepeken, ahol erre lehetőség van, meghagyjuk a régi kutakat, hogy a közterületeket belőlük öntözhessük. Rendbe tesszük a város körüli forrásvizeket is. Itt van például az egykori szélmalom. Ma erdő övezi, amelynek fáit másfél évtizeddel ezelőtt a vadászszövetség tagjai ültették ki. Számos rendezvény itt zajlik le - mondja az elnök. Ebben a városban a jobb lakó- és életkörülmények kialakítása részének tartják a régi épületek rendbetételét, felújítását. így például régi, felújított épületben van a városi könyvtár, a szolgáltató létesítmények, egy épületet kiállítások rendezésére használnak majd fel. A régi mozit a higiénikus bezáratta, de nem bontják le, tatarozzák, hozzáépítenek s olyan ifjúsági klubot hoznak létre, amelynek nem lesz párja a Nyugat-szlová- kiai kerületben. Lehet majd ott diszkót rendezni, filmet vetíteni, szórakozni a nem dohányzó, alkoholmentes kávéházban. Dicséret illeti a vendéglátóipari vállalatot, hogy hozzájárult a terv megvalósításához. Egy családi házban lévő gyermekintézményt megszüntettek, ott nyugdíjasklubot létesítenek.- Elképzeléseiket hogyan formálják, honnan vesznek ötleteket?- kérdeztük Ján Smehyl mérnököt, a vnb titkárát.- Tizenhat polgári bizottságunk van, amelyek aktívak, önállóak. A tanév első napján például a képviselőkkel együtt elkísérték az elsősöket az iskolába. A lakosság bevonásával ók tesznek javaslatot az új utcanevekre. Egyszóval gazdái a városnak, a lakótelepnek. A negyedik és az ötödik polgári bizottság még zöldség-, gyümölcs- és virágkiállítást is rendezett, de foglalkoznak a gyerekekkel is, számukra vetélkedőket szerveznek.- A bizalomnak kölcsönösnek kell lennie - veszi át a szót az elnök. - Megalapozása, fejlesztés, apró-cseprő dolgokból tevődik össze. Ha például azt kifogásolja valaki, hogy itt vagy ott nem ég a villany, azon nyomban intézkedni kell, mert a gyors intézkedés csak növeli a nemzeti bizottság tekintélyét. Az emberek könnyebben megértik, hogy egy létesítmény miért nem építhető fel, mint azt, hogy az apró-cseprő, bosszantó dolgokat miért nem oldjuk meg azonnal. Ellenkező esetben rossz véleménnyel volnának rólunk az emberek, ezt pedig nem szeretnénk. Az új gondolkodásmód meghonosodását a polgári bizottságok irányításában, önállóságuk növelésében számos példa bizonyítja. Mindig előre, pontosan meghatározzák a szakbizottság, a tanács, a plénum ülésének napirendjét, sohasem tart a tanácskozás tovább, mint azt a meghívón föltüntetik, így aztán aktívabbak a képviselők, javul az üléseken való részvétel, ugyanis az emberek tervezni tudják szabadidejüket. A jobbra, az újra való törekvés más téren is hamarosan észlelhető lesz. Probléma volt a húsellátás terén. De a jövő év tavaszán a hodoníni Pramefi nyit a városban hentesüzletet és a farkaséi (Vlöany) szövetkezet egész éven keresztül értékesíti itt a náluk megtermelt zöldséget. Mindkettőjük számára a vnb biztosított helyiséget s abban bíznak, hogy a Pramen és a szövetkezet mindent megtesz azért, hogy a lakosok elégedettek legyenek.- Jó életfeltételeket igyekszünk az itt élő emberek számára teremteni - állítja az alelnök. - Megfelelő a szolgáltatás, van kisüzemünk, amelynek tevékenységét tovább bővítjük, de tervbe vettük egy önálló kereskedelmi egység létesítését is, ahol lehetőség nyílna a régi ruhák, tárgyak értékesítésére. Számolunk azzal is, hogy városi építkezési üzemet hozunk létre. Sokat jelent környezetvédelmi szempontból, hogy a közeli hodoníni erőműből kapjuk a lakótelepek fűtéséhez szükséges hőenergiát. Városszerte szépek az autóbuszmegállók, amelyek az alelnök terve alapján készültek. Sokat ígérők az elképzeléseik, a terveik. A további parkosításon kívül megépül a forgalmat elterelő út, a fedett uszoda, a művelődési központ, amelynek építésénél felhasználják azokat a kóbálványokat, amelyek az Sznt lakótelep építése során kerültek elő. A jövőben is megtesznek mindent azért, hogy A járás legtisztább települése cím az övék maradjon. NÉMETH JÁNOS es városfejlesztés ÍSZÚ 9 A XIX. század derekán Stóla kisközség a Magas-Tátra nyugati részének fontos turisztikai kiindulópontja volt. Természetesen itt laktak a hegyi vezetők is, akik nélkül akkoriban még senki sem vágott neki a tátrai völgyeknek és csúcsoknak. A Galkók, a Sapkák, a Rusnákok, a Pastrnákok és a Rumanok nemzedékei tették lehetővé magas hegységünk szépségeinek megismerését csodálóiknak és felfedezőiknek. A hegyi vezetők „királya" azonban kétségtelenül Ján Ruman-Drieőny volt, a 2560 méteres Tátra-csúcs legendás meghódítója (ezt a csúcsot korábban általában megmászhatatlannak tartották (a 2655 méteres Gerlahfalvi-csúcsra vezető Batizfalvi-próba felfedezője s a Menguszfalvi-vöigy számos új ösvényének fáradhatatlan úttörője. Mindmáig egy-egy völgy, hágó, tó és csúcs viseli a nevét. Azt nem tudtam megállapítani, hogy miképp jutott hozzá a Driecny (magyarul: derék) ragadványnévhez, de feltételezem, hogy a hegymászóktól, akiknek szemében valóban derekas partner volt. Mindmáig legendák keringenek tetteiről, merész vállalkozásairól. Azok közül, akik ismerték, még a legfiatalabbak is többségükben már a harmincas-negyvenes években távoztak az élők sorából. S mivel fényképét senki sem közölte (illetve létéről sem tudtak), sokáig elképzelésünk sem volt arról, hogyan is nézett ki. Csakhogy azóta történt valami. Az ötvenes évek elején a poprádi múzeum régi, feldolgozatlan ikonográfiái anyagában rátaláltam egy férfi fényképére. Hegyi vezető felszerelésben, hímzett népviseleti nadrágban és bocskorban örökítették meg. Olyanban, amilyen a Tátra- alja négy községére, Gerlachra, Batizovcére, Mengusovcéra és Stólára volt jellemző. Mind a négyben annak idején hegyi vezetők éltek. A fényképen nem volt feltüntetve szerzője, de az kétségtelenül a presovi Divald Károly volt, aki az idényben műtermet tartott fenn Stary Smokovecben is. A portré háttere nem volt jellemző Divald fényképeire. Bizonyára nagy hirtelen rögtönözték, megfelelőbb környezetként az olyan megrendelőnek, akihez semmiképpen sem illett a smokoveci műterem szokásos kelléktára, a nagy barokk karosszék és az oroszlánlábakon nyugvó ovális asztal. A fénykép nem hagyott nyugton, összehasonlítottam a hegyi vezetőket a XIX-XX. század fordulóján készült ismert fényképeivel. Közülük távolról sem hasonlított bárki is az „én" fényképemen látható alakra. Az első három Tátra-alji községben is teljesen eredménytelen volt a nyomozásom. A negyedikben is eleinte reménytelen volt a helyzetem. A Rusnákok és a Pastrnákok még élő hozzátartozói érdeklődéssel tekintették meg a történelmi felvétel reprodukcióját, különféle észrevételeik és feltevéseik voltak, de a fő problémát senki sem oldotta meg. Végül egyik új ismerősöm megjegyezte: ,,S az anyóka, ott, a Rumanék házában?“ Ö nem szerepelt a számításba jövő informátoraim között. Meglehet, hogy a faluban már nem is vették élöszámba. Évek óta ágyhoz kötött volt, közelebbi hozzátartozók híján egy-egy könyörületesebb ember viselte itt^ott a gondját, egyik lábával már a sírban volt, és a fiatalabbak már csak úgy gondoltak rá, mint Stőla gazdag népmondáinak bármely mesebeli alakjára. Néhány perccel később ott álltam faházikója előtt, amely- j nek minden pórusából megcsapott az ódonság lehelete. Kopogtatásomra nem jött válasz. Csak a szomszédék kutyája vakkantott fel. A küszöböt átlépve körülölelt a régimódi szoba félhomálya. Az ágyban fekvő öregasszony sokáig rám sem hederitett. Tétova szemei a mennyezetet pásztázták. Ki tudja, mire gondolt, ha egyáltalában gondolt valamire. Szóval nem sikerült kifejtenem látogatásom célját. Rádöbbentem, hogy az anyóka - süket. Senki sem volt jelen, aki a segítségemre lehetett volna. Elővettem tehát a fényképet, és az anyóka réveteg szeme elé emeltem. Aszott arcán az összpontosított figyelem jeleként elmélyültek a redők. S azután mintha megcsillant volna a szeme. Remegő kézzel nyúlt a fénykép után és a melléhez szorította. Arcizma megrezdült s a szeméből gyöngyszem nagyságú könny gördült ki.- Édesapám! - szakadt ki belőle szó. Nehezen, halkan és végtelenül gyöngéden. Egy nappal később örökre lehunyta a szemét, kezében véges végig görcsösen szorongatva apja fényképét. S én már tudtam, hogy az a férfi a stólái népviseletben, amely magán viselte a XIX. század turistadivatjának jegyeit, kezében a hosszú bottal és a hegymászó kötéllel, Divald műtermének „tátrai" hátterén nem más, mint Ján Ruman-Driecny, a Tátra megismerése klasszikus korának leghíresebb hegyi vezetője. IVÁN BOHUŐ I9.I.6. Mária Gontková Járt Ruman-Drieőny, a legendás hírű tátrai hegyi vezető (Divald Károly felvétele alapján ifj . Iván Bohué reprodukciója) Ho gyan „fedeztem fel“ Rumant W WWW c « A felújított szélmalom (A szerző felvételei) Milán Kanda Kö rnyezetvédelem _____________$
