Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-30 / 26. szám

- Kérek öt darab... - motyogja a csinos ifjú az illatszerbolt pénztárában ülő ugyan­csak csinos és fiatal pénztárosnőnek. - Mit kér? - mereszti rá nagyra festett szemét és várja a vásárló válaszát. Az ifjún látszik, kínos neki az ügy, legszívesebben lemon­dana vásárlási szándékáról, irul-pirul mi­közben megismétli kérdését. Óvszert ké­rek. .. A pénztárosnő a pult alá nyúl, zacs­kóba teszi a kívánt árut, blokkol, majd elveszi a pénzt úgy, hogy rá sem néz a vásárlóra. Ha netán zavarban volna, sike­resen leplezi, igaz, könnyebb a helyzete, hiszen szótlanul teszi dolgát. Az ifjú meg­könnyebbülve távozik az üzletből. Az ilyen és az ehhez hasonló „színjáté- kok“ naponta lejátszódnak üzleteinkben, mert AIDS ide vagy oda, (s a terhesség elleni védelem szintúgy), valami furcsa, megmagyarázhatatlan szemérmesség mö­gé bújunk, ha az orvosilag ajánlott régi védekezési eszközről, az óvszerről van szó. De miért vagyunk ilyen szégyenlősek? Hi­szen amióta van emberiség, azóta van szexualitás is. S amióta van óvszer, sok nő, de férfi gondja is megoldódott. Hogy ez idáig nem beszéltünk ezekről a kérdésekről nyíltan? Ez tény, de eddig nem fenyegetett a halálos kór, az AIDS sem. Ugyanis amióta elkezdte szedni áldozatait, azóta szerte a világon mindenütt elsősorban a védeke­zést ajánlották az érintetteknek. S a véde­kezés egyik módja az óvszerhasználat KORUNK PESTISE A szerzett immunhiány - AIDS - okozója vírus. A WHO adatai szerint a betegek számának növekedése a következőképpen alakult: 1981 előtt 20, 1981-ben 23, 1982- ben 79, 1983-ban 251, 1984-ben 514, 1985-ben (15 európai országban) 1284 be­teget vettek nyilvántartásba, ám az Egye­sült Államokban ez a szám elérte a 13 074- et, mondta egy négy évvel ezelőtti beszél­getés alkalmából dr. Ján Stefanoviő pro­fesszor, a Komensky Egyetem Immunoló­giai Intézetének igazgatója. Hangsúlyozta, hogy hazáinkban kiszűrtek ugyan néhány fertőzöttet, de beteg még nincs. És hogy el kell érni: azok körében, akiket különösen fenyeget a kór (homoszexuális és hetero­gén csoportok, kábítószerélvezők, akik fer­tőzött fecskendőt használnak, illetve hemo- fíliások, akik fertőzött vért kaphattak) tuda­tosuljon a nemi érintkezés, a gyakori part­nercsere révén rájuk leselkedő veszély. Nem utolsósorban a széles körű tájékozta­tás, a védekezés, tehát az óvszerhasználat elterjedésének szükségességére hívta fel a figyelmet. 1985 végén! Igaz, akkor már Szlovákiában 1984 januárjától működött az országos szakértői laboratórium, ahol kutat­ják az AIDS okait, s vizgálják a potenciális veszélyeztetetteket. 1987 március végéig Európa nyugati or­szágaiban a betegek száma 7000-re emel­kedett, és az AIDS terjedése világviszony­latban is egyre nagyobb méreteket öltött. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a világon több mint 60 ezren betegedtek meg. A szakemberek arra következtetnek, hogy 1987-1991 között 500 ezertől 3 millió­ig növekedhet a betegek száma azok által, akik 1986-ban fertőződtek meg. Hazánkban az egészségügyi szervek idejében reagáltak a fenyegető veszélyre. A megelőző intézkedések „gyümölcse", hogy a CSSZSZK-ban hét beteget különí­tettek el. Különböző bizottságok alakultak, amelyekben szó esett nemcsak az esetle­ges gyógyításról, hanem főleg a megelő­zésről. Ezzel a kérdéssel foglalkozott az SZNT szociális és egészségügyi bizottsága is, ahol a képviselők feltették, miért nem lehet óvszerautomatákkal megkönnyíteni az óvszervásárlást. Majd ismét eltelt egy év, amikor is a WHO december elsejét (1988) az AIDS elleni küzdelem napjává nyilvánította. A kór továbbra is terjedt, a megbetegedettek szá­ma 8-12 hónaponként megkétszereződött. 1988. november 1 -jén kiadott adatok szerint 142 országban 124 ezer az AIDS-betegek száma, ám a vírussal fertőzöttek 5-10 mil­lióra tehetők. A fertőzöttek 40 százaléka esetében hét éven belül kifejlődik a gyilkos kór, illetve további 20-25 százaléknál a be­tegség kezdetleges jelei mutatkozhatnak meg. Ezért feltételezik, hogy 1991-ig a vilá­gon a betegek száma elérheti az egymilliót. ELSŐDLEGES A FELVILÁGOSÍTÁS Az AIDS elleni küzdelem világnapja al­kalmából dr. Anton Friő, az SZSZK Egész­ségügyi és Szociális Minisztériumának munkatársa 11 betegről (8 Csehországban, 3 Szlovákiában), és 144 fertőzöttről (98 a CSSZK-ban, 16 az SZSZK-ban) számolt be, ám hozzáfűzte, a WHO szerint minden betegre 50-100 fertőzöttet kell számolni. - Az egészségnevelés terén kell többet tenni. Az AIDS elleni harcot meg kell hirdet­ni minden középfokú iskolában és el kell érni, hogy a szexuális nevelés téma legyen. Hangsúlyozni kell, hogy csak stabil partner- kapcsolatokkal kerülhető el a fertőzés. Ezért is hirdette meg a WHO az AIDS elleni világprogramot, amelynek megvalósítása nemcsak az egészségügy feladata - kö­zölte. Hazánkban megvannak az anyagi, tárgyi feltételek, melyek segítik a diagnosztizálást. Ám gyakori a témával kapcsolatos indoko­latlan álszemérem is. És emiatt csak az egészségügyet hibáztatni nem lehet. A világ számos országában, az AIDS kapcsán az egészségügyi, egészségnevelési felvilágo­sításon túl virágzásnak indult az óvszerpiac. A gyártók reklám céljából ingyen osztogat­ták a fiataloknak, sót az AIDS elleni emblé­mával ellátott óvszert a farmer mellé cso­magolták. A tévében helyet kapott az óv­szerreklám, az újságok, képeslapok hasáb­jain úgyszintén. Mi a helyzet hazánkban? A Bratislavai Egészségnevelési Intézet a világnap alkal­mából megjelentetett számos röplapot, kitű­zőt, öntapadó matricát, zászlót és reklám­táskát készíttetett. Elkészült egy 10 perces egészségnevelési film és videoprogram az AIDS-röl, sót egy óvszerreklám is, amely itt- ott bekerült a tv-adásba. De az utcákon továbbra sem jelentek meg az óvszerauto­maták, s az árusítás mikéntje sem változott. A választék sem bővült, s az érintettek szerint megkérdőjelezhető a minőség is.- Hát választék az nincs - mondták ne­kem azok a fiatalemberek, akiket nagy rá­beszélés után meggyőztem, beszéljenek velem erről a témáról. - A szomszédos országokban szabadabban jutnak a fiatalok ehhez az árucikkhez, nem kell pironkodva kérni. Ott vannak az önkiszolgáló üzletek, az automaták. S nem egy-két fajtából vá­laszthatnak, hanem 8-10-ből. A mi üzlete­inkben többnyire csak kétféle óvszert árusí­tanak, s habár olvastuk valahol, hogy a ha­zai gyártmány minősége kiváló, erről tud­nánk mesélni... - mondták. NEM DRÁGA, DE... Az AIDS pedig terjed. 1989. január 31 -én már közel 140 ezer nyilvántartott beteg él a világon, de feltételezhető, hogy tényleges számuk 400 ezer. Hazánkban szerencsére nem emelkedik ugrásszerűen a betegek, a fertőzöttek száma. Szlovákiában 3 bete­get és 16 fertőzöttet vettek nyilvántartásba, a CSSZK-ban összesen 17 beteg, és 125 fertőzött van. Továbbra is folyamatos a véradók vizsgálata, és az idén megkezdő­dött a várandós anyák szűrővizsgálata is. Az egészségügyi dolgozók figyelik a fejle­ményeket és amikor kell, megteszik a szük­séges intézkedéseket. Az AIDS elleni véde­lem az államtól nem kevés anyagi ráfordí­tást igényel. Az egyén számára az óvszer jelenti a biztos védelmet és nem is drága. Az AIDS veszély ellenére az óvszerfogyasztás csu­pán kis mértékben emelkedett. A miértre egyszerű a felelet: hatástalan a propagan­da, de akadozik a kínálat is. Lássunk né­hány véleményt. A bratislavai Csehszlovák Hadsereg útján levő drogériában Mária Ambrózová pénztáros elmondta, kéthetente négyféle óvszert rendelnek, közel 2000 da­rabot. Ha a keresett márka megérkezik, hetente több min 900-at adnak el, de jelen­leg csupán egy fajtát kínálnak, s az nem fogy. A petrzalkai Fegyin utcai drogériában az üzletvezető helyettese, Tatiana Vlasiőo- vá heti 700 darab eladásáról számolt be, és szólt arról is, hogy egyre több nő, fiatal lány, feleség, de édesanya is keresi az óvszert. S amióta fennáll az AIDS-veszély, megnőtt a kereslet. Hangsúlyozta, a legésszerűbb megoldást mégis az automaták jelentenék. A belvárosi Széplak utcai üzletben kisebb a forgalom, a heti 350 darabot főleg a külföl­diek vásárolják. Mária Novosadská üzletve­zető szerint a pénztárban ülő nőket nem hozza zavarba a „kényes" portéka, hiszen amikor blokkolnak, nem is néznek a vásár­lókra. Elmondta, sokan, főleg a fiatalabbak, a használati utasítást hiányolják, mert ke­vés az a szülő, aki elmagyarázná gyerme­kének az óvszer biztonságos használatát.- A Vulkán, a Hrádek nad Nisou-i mono­polgyártó közel három és félmillió óvszert szállít a Drogériának - közölte Mária Tótho- vá, a vállalat beszerzője. - Darabszámra teljesíti ugyan a szerződéseket, ám a kere­settebb márkákból kevesebbet szállít. Ami­óta több szó esik az AIDS-ról, mi is nagyobb mennyiségű óvszert rendelnénk, de ennek nem tudnak eleget tenni. Igaz viszont, a ke­reslet nem emelkedett olyan mértékben, mint ahogyan azt feltételezni lehetett volna. Az AÍDS elleni eredményes harc kezdet­től fogva társadalmi érdek. Nem várható el, hogy csupán az egészségügyiek foglalkoz­zanak a megelőzés kérdéseivel. S mert a megelőzés legegyszerűbb, legolcsóbb módja a védekezés, tehát az óvszerhasz­nálat, el kell érni, hogy bővüljön az óvszer­választék, javuljon a minőség, s főleg bár­mikor, bárhol, beszerezhetöiegyen. PÉTERFI SZONYA B arátom vadonatúj Favorit gépkocsiját teszteli az idegen­ben élő szakember-rokona. Mi sem természetesebb, hogy kíváncsi vagyok véleményére.- Kelet-Európábán vitathatatlanul a legjobb gépkocsi. A csehszlovákok alaposan lekörözték ezzel a szocialista országok gépkocsigyártását. Sőt, megfelelő ár mellett a nyu­gati országokban is eladható lenne, - hallgatom a dicsérő, elfogulatlan szakvéleményt. - A Favorit azonban hétfői gyárt­mány, ami sokat von le értékéből - folytatja a nyugati autógyárakat megjárt szakember. Hétfői gyártmány? A fogalom ismerősnek tűnik, ám nem tudhatom, jól értem-e, hiszen a fogalmak természetéhez tartozik, hogy jelentésük koronként és országonként változhat. De nem! A „hétfői gyártmány" úgy látszik másutt is a trehány munka szinonimája. A szakember hosszan sorolja azokat a szerelési hibákat, amelyeket az éppen tesztelt Favoriton észlelt: a rosszul, pontatlanul felszerelt, alig csukódó ajtót, a besüléssel fenyegető csapágyat... Csupa figyelmetlenség­ből, kapkodásból származó hibát. Az újdonsült és boldog autótulajdonos csak legyint; semmiség, a hibákat kijavítják! A hetekig tartó utánajárás és - végső hajrában - a délutántól másnap délelóttig tartó sorakozás után fő, hogy a kocsi megvan. Mindegy, fő, hogy már van hol laknunk, sóhajtottunk fel mi is boldogan, amikor átvettük a vadonatúj - ám a zárt ajtók és ablakok ellenére is huzatos - lakást, hibáival együtt. Végül is a hibák egy részét reklamálhatjuk, azokat pedig, melyek csupán a mi szemünkben tűnnek hibának, helyrehozzuk majd magunk is, gondoltuk. A hibákat reklamáltuk - évekig, s ha időnkből futotta, javítgattuk. Beszereztük a lakás egyes tarto­zékainak hiányzó vagy kezdettől fogva rossz alkatrészeit, melyek pótlására a lakáskezelöség az elmúlt hat évben még nem volt képes (pl. a kaputelefon hiányzó zsinórját). Forfó vízzel áztattuk, körömmel, késsel vakartuk le a ragasztófoltok­kal szennyezett, egyébként is ízléstelen tapétát, gipsszel simítottuk el a panel egyenetlen, helyenként lyukacsos felüle­tét, gipsszel tömtük be a panelok illesztései közti huzatos réseket. Másutt fóliával takartuk le a terven fölüli szellőztető nyílásokat, és - egyelőre - belenyugodtunk abba, hogy a ferdén beillesztett panelekre szerelt ajtók Newton törvényé­nek engedelmeskedve maguktól nyílnak vagy csukódnak, a panel dőlésszögétól függően. Hétfői gyártmány? Valamennyi lakás azért mégsem épül­hetett hétfőn. Márpedig napsütéses hétvégeken a kitáruló ablakokon bepillantva meggyőződhetünk arról, hogy más boldog lakók is otthonépítö munkával töltik szabadidejüket. Téglafalat emelnek oda, ahová a tervezők csupán valamiféle deszkapalánkot terveztek, amelyen át télen kiszökik a meleg, s ezzel együtt a lakók pénze is. Az ún. lakásmag műanyag falainak pótlásáról (Á 10 000/korona) pedig inkább ne is beszéljünk. És folytathatnánk még tovább azoknak a termékeknek felsorolását, amelyek „gyártásának" befejezéséről a fogyasztó kénytelen gondoskodni, szabadideje, pénztárcája rovására, még ha csak az ismételt garanciális javítások révén is. Igaz, a szerelési hibák, hiányosságok eltávolítása után a fogyasztó rendszerint mégiscsak használható, sőt eseten­ként minőségi termékhez jut. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a fogyasztó, a lakó szempontjából csupán félkész­termék az, aminek befejezése rá marad. A gyártót, a statisztika készítőjét, mindez nem érdekli. Gépkocsi, mint gépkocsi. Lakás, mint lakás. S a „csupán" két-három garanciális javítással működőképessé varázsolt tévé, magnó is csak tétel a kimutatásokban. Büszkén mutatjuk ki, hány lakást adtunk át, mennyi gépkocsi készült, hány magnó és tévé gyártásával és eladásával növeltük a lakosság életszínvonalát. A nagyságrendek bűvöletében élünk. Ragaszkodunk a számokhoz. Számokkal mérjük még a szá­mokkal mérhetetlent is, az alkotó szellemi munka termékeit is. Számok, számok és számok. A CSKP emberközpontúsá­got hangsúlyozó bölcs határozatainak ellenére, még mindig csak a kimutatások számszerű adataiban gondolkodunk, hiszünk. Az évtizedes megszokás még ma is azt súgja: ami több, az magasabb szintű, színvonalú a kevesebbnél. Tervet teljesít a könnyűipar, s nem fogyasztási cikkeket, autókat gyárt, tervet teljesít az építőipar, s nem emberi lakhelyet, otthont épít. A javadalmazás három marxi szempontja (a munka meny- nyisége, minősége, társadalmi jelentősége) közül még ma is inkább csak az első elismerésénél, a számszerűleg kimutat­ható, mérhető mennyiségnél tartunk. Elsősorban a mennyiség szempontjából értékeljük az egyén, a kollektíva, a gyár munkáját. ,;Olykor még a garanciális javításokhoz sem tudok alkatrészt szerezni", hallgattam nemrég egy autószerviz vezetőjének mentegetőzését, magyarázatát, merthogy „az autógyáriak azzal érvelnek, ha csak egy alkatrész is hiányzik nekik, eggyel kevesebb kocsi hagyja el a gyár kapuit". Tény azonban, hogy az ilyen érvelést szégyenné, s ezért nem is gondol rá, nem is él vele az, aki megbecsüli munkáját, szereti választott hivatását, szakmáját, aki dolgozik és nem teljesít­ményi hajszol, akit a munkájáért fizetnek és nem arra szoktat­tak, hcx kapkodva törje magát a negyedévi, éwégi tervtelje­sítési t szában, hogy gyorsan beérjék a munka, vagy az anyageilatás szervezetlensége miatt elvesztegetett állásidőt. Hogy a- ilyen szerencsés emberből ma még viszonylag kevés van, arra inkább csak következtetni lehet. A számos félkész- terméket előállító félmunka gyakorisága miatt munkabérként valamennyien félkészpénzt kapunk - vásárlóerejét, csereérté­két nemegyszer kell szabadidőnk rovására megtoldanunk hetekig tartó utánajárással, olykor pedig éjszakáiba és más­napba nyúló sorban állással. FEKETE MARIAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom