Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-30 / 26. szám
- Kérek öt darab... - motyogja a csinos ifjú az illatszerbolt pénztárában ülő ugyancsak csinos és fiatal pénztárosnőnek. - Mit kér? - mereszti rá nagyra festett szemét és várja a vásárló válaszát. Az ifjún látszik, kínos neki az ügy, legszívesebben lemondana vásárlási szándékáról, irul-pirul miközben megismétli kérdését. Óvszert kérek. .. A pénztárosnő a pult alá nyúl, zacskóba teszi a kívánt árut, blokkol, majd elveszi a pénzt úgy, hogy rá sem néz a vásárlóra. Ha netán zavarban volna, sikeresen leplezi, igaz, könnyebb a helyzete, hiszen szótlanul teszi dolgát. Az ifjú megkönnyebbülve távozik az üzletből. Az ilyen és az ehhez hasonló „színjáté- kok“ naponta lejátszódnak üzleteinkben, mert AIDS ide vagy oda, (s a terhesség elleni védelem szintúgy), valami furcsa, megmagyarázhatatlan szemérmesség mögé bújunk, ha az orvosilag ajánlott régi védekezési eszközről, az óvszerről van szó. De miért vagyunk ilyen szégyenlősek? Hiszen amióta van emberiség, azóta van szexualitás is. S amióta van óvszer, sok nő, de férfi gondja is megoldódott. Hogy ez idáig nem beszéltünk ezekről a kérdésekről nyíltan? Ez tény, de eddig nem fenyegetett a halálos kór, az AIDS sem. Ugyanis amióta elkezdte szedni áldozatait, azóta szerte a világon mindenütt elsősorban a védekezést ajánlották az érintetteknek. S a védekezés egyik módja az óvszerhasználat KORUNK PESTISE A szerzett immunhiány - AIDS - okozója vírus. A WHO adatai szerint a betegek számának növekedése a következőképpen alakult: 1981 előtt 20, 1981-ben 23, 1982- ben 79, 1983-ban 251, 1984-ben 514, 1985-ben (15 európai országban) 1284 beteget vettek nyilvántartásba, ám az Egyesült Államokban ez a szám elérte a 13 074- et, mondta egy négy évvel ezelőtti beszélgetés alkalmából dr. Ján Stefanoviő professzor, a Komensky Egyetem Immunológiai Intézetének igazgatója. Hangsúlyozta, hogy hazáinkban kiszűrtek ugyan néhány fertőzöttet, de beteg még nincs. És hogy el kell érni: azok körében, akiket különösen fenyeget a kór (homoszexuális és heterogén csoportok, kábítószerélvezők, akik fertőzött fecskendőt használnak, illetve hemo- fíliások, akik fertőzött vért kaphattak) tudatosuljon a nemi érintkezés, a gyakori partnercsere révén rájuk leselkedő veszély. Nem utolsósorban a széles körű tájékoztatás, a védekezés, tehát az óvszerhasználat elterjedésének szükségességére hívta fel a figyelmet. 1985 végén! Igaz, akkor már Szlovákiában 1984 januárjától működött az országos szakértői laboratórium, ahol kutatják az AIDS okait, s vizgálják a potenciális veszélyeztetetteket. 1987 március végéig Európa nyugati országaiban a betegek száma 7000-re emelkedett, és az AIDS terjedése világviszonylatban is egyre nagyobb méreteket öltött. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a világon több mint 60 ezren betegedtek meg. A szakemberek arra következtetnek, hogy 1987-1991 között 500 ezertől 3 millióig növekedhet a betegek száma azok által, akik 1986-ban fertőződtek meg. Hazánkban az egészségügyi szervek idejében reagáltak a fenyegető veszélyre. A megelőző intézkedések „gyümölcse", hogy a CSSZSZK-ban hét beteget különítettek el. Különböző bizottságok alakultak, amelyekben szó esett nemcsak az esetleges gyógyításról, hanem főleg a megelőzésről. Ezzel a kérdéssel foglalkozott az SZNT szociális és egészségügyi bizottsága is, ahol a képviselők feltették, miért nem lehet óvszerautomatákkal megkönnyíteni az óvszervásárlást. Majd ismét eltelt egy év, amikor is a WHO december elsejét (1988) az AIDS elleni küzdelem napjává nyilvánította. A kór továbbra is terjedt, a megbetegedettek száma 8-12 hónaponként megkétszereződött. 1988. november 1 -jén kiadott adatok szerint 142 országban 124 ezer az AIDS-betegek száma, ám a vírussal fertőzöttek 5-10 millióra tehetők. A fertőzöttek 40 százaléka esetében hét éven belül kifejlődik a gyilkos kór, illetve további 20-25 százaléknál a betegség kezdetleges jelei mutatkozhatnak meg. Ezért feltételezik, hogy 1991-ig a világon a betegek száma elérheti az egymilliót. ELSŐDLEGES A FELVILÁGOSÍTÁS Az AIDS elleni küzdelem világnapja alkalmából dr. Anton Friő, az SZSZK Egészségügyi és Szociális Minisztériumának munkatársa 11 betegről (8 Csehországban, 3 Szlovákiában), és 144 fertőzöttről (98 a CSSZK-ban, 16 az SZSZK-ban) számolt be, ám hozzáfűzte, a WHO szerint minden betegre 50-100 fertőzöttet kell számolni. - Az egészségnevelés terén kell többet tenni. Az AIDS elleni harcot meg kell hirdetni minden középfokú iskolában és el kell érni, hogy a szexuális nevelés téma legyen. Hangsúlyozni kell, hogy csak stabil partner- kapcsolatokkal kerülhető el a fertőzés. Ezért is hirdette meg a WHO az AIDS elleni világprogramot, amelynek megvalósítása nemcsak az egészségügy feladata - közölte. Hazánkban megvannak az anyagi, tárgyi feltételek, melyek segítik a diagnosztizálást. Ám gyakori a témával kapcsolatos indokolatlan álszemérem is. És emiatt csak az egészségügyet hibáztatni nem lehet. A világ számos országában, az AIDS kapcsán az egészségügyi, egészségnevelési felvilágosításon túl virágzásnak indult az óvszerpiac. A gyártók reklám céljából ingyen osztogatták a fiataloknak, sót az AIDS elleni emblémával ellátott óvszert a farmer mellé csomagolták. A tévében helyet kapott az óvszerreklám, az újságok, képeslapok hasábjain úgyszintén. Mi a helyzet hazánkban? A Bratislavai Egészségnevelési Intézet a világnap alkalmából megjelentetett számos röplapot, kitűzőt, öntapadó matricát, zászlót és reklámtáskát készíttetett. Elkészült egy 10 perces egészségnevelési film és videoprogram az AIDS-röl, sót egy óvszerreklám is, amely itt- ott bekerült a tv-adásba. De az utcákon továbbra sem jelentek meg az óvszerautomaták, s az árusítás mikéntje sem változott. A választék sem bővült, s az érintettek szerint megkérdőjelezhető a minőség is.- Hát választék az nincs - mondták nekem azok a fiatalemberek, akiket nagy rábeszélés után meggyőztem, beszéljenek velem erről a témáról. - A szomszédos országokban szabadabban jutnak a fiatalok ehhez az árucikkhez, nem kell pironkodva kérni. Ott vannak az önkiszolgáló üzletek, az automaták. S nem egy-két fajtából választhatnak, hanem 8-10-ből. A mi üzleteinkben többnyire csak kétféle óvszert árusítanak, s habár olvastuk valahol, hogy a hazai gyártmány minősége kiváló, erről tudnánk mesélni... - mondták. NEM DRÁGA, DE... Az AIDS pedig terjed. 1989. január 31 -én már közel 140 ezer nyilvántartott beteg él a világon, de feltételezhető, hogy tényleges számuk 400 ezer. Hazánkban szerencsére nem emelkedik ugrásszerűen a betegek, a fertőzöttek száma. Szlovákiában 3 beteget és 16 fertőzöttet vettek nyilvántartásba, a CSSZK-ban összesen 17 beteg, és 125 fertőzött van. Továbbra is folyamatos a véradók vizsgálata, és az idén megkezdődött a várandós anyák szűrővizsgálata is. Az egészségügyi dolgozók figyelik a fejleményeket és amikor kell, megteszik a szükséges intézkedéseket. Az AIDS elleni védelem az államtól nem kevés anyagi ráfordítást igényel. Az egyén számára az óvszer jelenti a biztos védelmet és nem is drága. Az AIDS veszély ellenére az óvszerfogyasztás csupán kis mértékben emelkedett. A miértre egyszerű a felelet: hatástalan a propaganda, de akadozik a kínálat is. Lássunk néhány véleményt. A bratislavai Csehszlovák Hadsereg útján levő drogériában Mária Ambrózová pénztáros elmondta, kéthetente négyféle óvszert rendelnek, közel 2000 darabot. Ha a keresett márka megérkezik, hetente több min 900-at adnak el, de jelenleg csupán egy fajtát kínálnak, s az nem fogy. A petrzalkai Fegyin utcai drogériában az üzletvezető helyettese, Tatiana Vlasiőo- vá heti 700 darab eladásáról számolt be, és szólt arról is, hogy egyre több nő, fiatal lány, feleség, de édesanya is keresi az óvszert. S amióta fennáll az AIDS-veszély, megnőtt a kereslet. Hangsúlyozta, a legésszerűbb megoldást mégis az automaták jelentenék. A belvárosi Széplak utcai üzletben kisebb a forgalom, a heti 350 darabot főleg a külföldiek vásárolják. Mária Novosadská üzletvezető szerint a pénztárban ülő nőket nem hozza zavarba a „kényes" portéka, hiszen amikor blokkolnak, nem is néznek a vásárlókra. Elmondta, sokan, főleg a fiatalabbak, a használati utasítást hiányolják, mert kevés az a szülő, aki elmagyarázná gyermekének az óvszer biztonságos használatát.- A Vulkán, a Hrádek nad Nisou-i monopolgyártó közel három és félmillió óvszert szállít a Drogériának - közölte Mária Tótho- vá, a vállalat beszerzője. - Darabszámra teljesíti ugyan a szerződéseket, ám a keresettebb márkákból kevesebbet szállít. Amióta több szó esik az AIDS-ról, mi is nagyobb mennyiségű óvszert rendelnénk, de ennek nem tudnak eleget tenni. Igaz viszont, a kereslet nem emelkedett olyan mértékben, mint ahogyan azt feltételezni lehetett volna. Az AÍDS elleni eredményes harc kezdettől fogva társadalmi érdek. Nem várható el, hogy csupán az egészségügyiek foglalkozzanak a megelőzés kérdéseivel. S mert a megelőzés legegyszerűbb, legolcsóbb módja a védekezés, tehát az óvszerhasználat, el kell érni, hogy bővüljön az óvszerválaszték, javuljon a minőség, s főleg bármikor, bárhol, beszerezhetöiegyen. PÉTERFI SZONYA B arátom vadonatúj Favorit gépkocsiját teszteli az idegenben élő szakember-rokona. Mi sem természetesebb, hogy kíváncsi vagyok véleményére.- Kelet-Európábán vitathatatlanul a legjobb gépkocsi. A csehszlovákok alaposan lekörözték ezzel a szocialista országok gépkocsigyártását. Sőt, megfelelő ár mellett a nyugati országokban is eladható lenne, - hallgatom a dicsérő, elfogulatlan szakvéleményt. - A Favorit azonban hétfői gyártmány, ami sokat von le értékéből - folytatja a nyugati autógyárakat megjárt szakember. Hétfői gyártmány? A fogalom ismerősnek tűnik, ám nem tudhatom, jól értem-e, hiszen a fogalmak természetéhez tartozik, hogy jelentésük koronként és országonként változhat. De nem! A „hétfői gyártmány" úgy látszik másutt is a trehány munka szinonimája. A szakember hosszan sorolja azokat a szerelési hibákat, amelyeket az éppen tesztelt Favoriton észlelt: a rosszul, pontatlanul felszerelt, alig csukódó ajtót, a besüléssel fenyegető csapágyat... Csupa figyelmetlenségből, kapkodásból származó hibát. Az újdonsült és boldog autótulajdonos csak legyint; semmiség, a hibákat kijavítják! A hetekig tartó utánajárás és - végső hajrában - a délutántól másnap délelóttig tartó sorakozás után fő, hogy a kocsi megvan. Mindegy, fő, hogy már van hol laknunk, sóhajtottunk fel mi is boldogan, amikor átvettük a vadonatúj - ám a zárt ajtók és ablakok ellenére is huzatos - lakást, hibáival együtt. Végül is a hibák egy részét reklamálhatjuk, azokat pedig, melyek csupán a mi szemünkben tűnnek hibának, helyrehozzuk majd magunk is, gondoltuk. A hibákat reklamáltuk - évekig, s ha időnkből futotta, javítgattuk. Beszereztük a lakás egyes tartozékainak hiányzó vagy kezdettől fogva rossz alkatrészeit, melyek pótlására a lakáskezelöség az elmúlt hat évben még nem volt képes (pl. a kaputelefon hiányzó zsinórját). Forfó vízzel áztattuk, körömmel, késsel vakartuk le a ragasztófoltokkal szennyezett, egyébként is ízléstelen tapétát, gipsszel simítottuk el a panel egyenetlen, helyenként lyukacsos felületét, gipsszel tömtük be a panelok illesztései közti huzatos réseket. Másutt fóliával takartuk le a terven fölüli szellőztető nyílásokat, és - egyelőre - belenyugodtunk abba, hogy a ferdén beillesztett panelekre szerelt ajtók Newton törvényének engedelmeskedve maguktól nyílnak vagy csukódnak, a panel dőlésszögétól függően. Hétfői gyártmány? Valamennyi lakás azért mégsem épülhetett hétfőn. Márpedig napsütéses hétvégeken a kitáruló ablakokon bepillantva meggyőződhetünk arról, hogy más boldog lakók is otthonépítö munkával töltik szabadidejüket. Téglafalat emelnek oda, ahová a tervezők csupán valamiféle deszkapalánkot terveztek, amelyen át télen kiszökik a meleg, s ezzel együtt a lakók pénze is. Az ún. lakásmag műanyag falainak pótlásáról (Á 10 000/korona) pedig inkább ne is beszéljünk. És folytathatnánk még tovább azoknak a termékeknek felsorolását, amelyek „gyártásának" befejezéséről a fogyasztó kénytelen gondoskodni, szabadideje, pénztárcája rovására, még ha csak az ismételt garanciális javítások révén is. Igaz, a szerelési hibák, hiányosságok eltávolítása után a fogyasztó rendszerint mégiscsak használható, sőt esetenként minőségi termékhez jut. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a fogyasztó, a lakó szempontjából csupán félkésztermék az, aminek befejezése rá marad. A gyártót, a statisztika készítőjét, mindez nem érdekli. Gépkocsi, mint gépkocsi. Lakás, mint lakás. S a „csupán" két-három garanciális javítással működőképessé varázsolt tévé, magnó is csak tétel a kimutatásokban. Büszkén mutatjuk ki, hány lakást adtunk át, mennyi gépkocsi készült, hány magnó és tévé gyártásával és eladásával növeltük a lakosság életszínvonalát. A nagyságrendek bűvöletében élünk. Ragaszkodunk a számokhoz. Számokkal mérjük még a számokkal mérhetetlent is, az alkotó szellemi munka termékeit is. Számok, számok és számok. A CSKP emberközpontúságot hangsúlyozó bölcs határozatainak ellenére, még mindig csak a kimutatások számszerű adataiban gondolkodunk, hiszünk. Az évtizedes megszokás még ma is azt súgja: ami több, az magasabb szintű, színvonalú a kevesebbnél. Tervet teljesít a könnyűipar, s nem fogyasztási cikkeket, autókat gyárt, tervet teljesít az építőipar, s nem emberi lakhelyet, otthont épít. A javadalmazás három marxi szempontja (a munka meny- nyisége, minősége, társadalmi jelentősége) közül még ma is inkább csak az első elismerésénél, a számszerűleg kimutatható, mérhető mennyiségnél tartunk. Elsősorban a mennyiség szempontjából értékeljük az egyén, a kollektíva, a gyár munkáját. ,;Olykor még a garanciális javításokhoz sem tudok alkatrészt szerezni", hallgattam nemrég egy autószerviz vezetőjének mentegetőzését, magyarázatát, merthogy „az autógyáriak azzal érvelnek, ha csak egy alkatrész is hiányzik nekik, eggyel kevesebb kocsi hagyja el a gyár kapuit". Tény azonban, hogy az ilyen érvelést szégyenné, s ezért nem is gondol rá, nem is él vele az, aki megbecsüli munkáját, szereti választott hivatását, szakmáját, aki dolgozik és nem teljesítményi hajszol, akit a munkájáért fizetnek és nem arra szoktattak, hcx kapkodva törje magát a negyedévi, éwégi tervteljesítési t szában, hogy gyorsan beérjék a munka, vagy az anyageilatás szervezetlensége miatt elvesztegetett állásidőt. Hogy a- ilyen szerencsés emberből ma még viszonylag kevés van, arra inkább csak következtetni lehet. A számos félkész- terméket előállító félmunka gyakorisága miatt munkabérként valamennyien félkészpénzt kapunk - vásárlóerejét, csereértékét nemegyszer kell szabadidőnk rovására megtoldanunk hetekig tartó utánajárással, olykor pedig éjszakáiba és másnapba nyúló sorban állással. FEKETE MARIAN
