Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-30 / 26. szám

elmúlt időszak társa­dalmi gyakorlata kény­szerítette ki a gazdasági élet demokratizálásának kérdéséhez való új típusú hozzáállásunkat, amely átfogóbb, ugyanis meg­győződtünk arról, hogy idővel némely gazdasági formák elöre­gednek, kiaknázták lehetőségei­ket, és a szó szoros értelmében gazdaságunk intenzív fejlődésé­nek akadályozó tényezőivé vál­tak. Manapság már senki sem vonja kétségbe a gazdaság, a termelés, a fegyelem színvo­nalának, vagyis a gazdasági me­chanizmus átalakításának szük­ségszerűségét. Határozott a hoz­záállásunk, hogy következete­sen megváltozzon az, ami nem működik, és meghagyjuk tovább erősítjük azt, ami bevált. A gazdasági elmélet egyértel­mű végkövetkeztetésre jutott, hogy a gazdasági folyamatok vállalati szintű irányításában ha­tékonyabb formákat és módsze­reket kell érvényre juttatni. Ta­pasztalati úton bizonyította élet- képességét egy nagyon fontos szabály: az elfogadott határoza­tok reálisak, megfelelőek és ak­kor a leghatékonyabbak, ha a megfelelő szinten hozzák őket - ott, ahol ezeknek a határoza­toknak valóra kell válniuk. Önkormányzat - demokratikus formáció A nagyobb demokrácia és az önálló döntéshozatal az irányítás átalakításának kezdeti szaka­szában fokozatosan megváltoz­nak a gazdasági viszonyok az újonnan megalakított állami vál­lalatokon belül, és ennek követ­keztében a dolgozókollektívák áttérnek az irányítás gazdasági módszereire. A múltban több vállalati szintű probléma és ne­gatív tendencia forrása volt az önelszámolás alapelveinek meggyengülése, amely közvet­len következménye a tervszerű irányítási mechanizmus nem ki­elégítő hatékonyságának. Nem lennénk következetesek, ha fi­gyelmen kívül hagynánk, hogy az adminisztratív tervutasításos irányítási módszerek és az ilyen munkastílus csak nehezen és lassan kerülnek ki mindennapi életünkből. E módszerek felszá­molásának és az új típusú gaz­dasági mechanizmus megte­remtésének egyik eszköze a kol­lektívák önkormányzata, amely más, mint a dolgozók irányítás­ban való részvételének korábbi formája. Új utak tényezői Annak érdekében, hogy meg­találjuk a dolgozókollektívák kezdeményező készségének aktivizálásához szükséges utat, feltárjuk a szociális tartalékokat és fejlesszük őket, ismernünk kell azokat a tényezőket, ame­lyek eddig akadályozták ezeket.-Abban az időben, amikor a fejlődés túlnyomórészt exten- zív módon haladt, teljes mérték­ben nem valósult meg, vagy nem lektívák nagyobb hatáskörének és felelősségének biztosításával lehet szabályozni: a munka és a feladatok egyenlő elosztása, a káderek elvándorlásának, fluk­tuációjának csökkentése, a „hó végi hajrá" felszámolása, az ala­csony munka- és technológiai fegyelem, az embereknek szo­ciális szempontból is igazságos értékelése, tisztségekbe való előterjesztés és megválasztha- tóság stb. Hatékonyabb szabályozás A kollektívák önkormányzata révén előtérbe kerül a dolgozó­kollektívák gazdasági, szervezé­si-műszaki és szociális-kulturális területeinek szabályozási me­chanizmusa az új hatékony de­mokratikus formákon keresztül. Megteremti a szükséges feltéte­leket az intenzív fejlődés ténye­zőinek feltárásához, és egyben a szocialista tulajdon érvényesü­lésének hatékonyabb formája, amely a dolgozókollektíva na­gyobb felelősségén és hatáskö­rén alapul. Ebből a szempontból egyúttal jelentős eszköze a kollektiviz­mus fejlődésének és megszilár­dításának, az önelszámolás alapelveinek keretében elmé­lyülnek a munkahelyi viszonyok. Lehetőséget biztosít olyan folya­matok irányítására és orientálá­sára, amelyeket a korábbi idő­szakban szó szerint kizártak a vállalati irányítás hatásköréből. A dolgozókollektívák önkormányzata alacsonyabb szintjein törvény­szerűen összefügg több olyan kérdéssel, amelyek megvála­szolása az egyes munkakollektí­vák kezében van. Különöskép­pen igaz ez az állami vállalatról szóló törvény jóváhagyása után. Egyik kiemelkedő kérdés a mun­kakollektívák érvényesülése és a dolgozók tanácsának műkö­dése. A dolgozók önkormányzata mintegy demokratikus formáció működik, amely arra hivatott, hogy minőségileg magasabb szinten oldja meg a szocializmus fejlődésének jelenlegi időszaká­ban meglévő ellentmondásokat, amelyek az egész irányítási rendszer és a tervezés hatéko­nyabbá, valamint rugalmasabbá tételének szükségesége és a dolgozókollektíváknak a minél nagyobb gazdasági eredmény elérésében való fokozottabb ér­dekeltsége között állnak fenn. Egyben eszközei a dolgozóknak a közvetlen irányításba való szé­lesebb körű bekapcsolásának, amely összefügg a gazdálkodás hatékonyabb módszereire való áttéréssel, szoros kapcsolatban a dolgozókollektívák önállóságá­nak és hatáskörének növekedé­sével. Kétségtelen, ha a dolgozók valóban felelősek gazdasági te­vékenységük végső eredmé­nyességéért, rendelkezniük kell a szükséges döntési jogkörrel is. Ez az elvárás teljes mértékben megfelel a szocializmus gazda­sági folyamatok demokratizálá­sát szorgalmazó célkitűzések­nek, amely szükségszerű törté­nelmi tendencia — a demokrati­kus centralizmus alapelvének teljesebb gyakorlati érvényesíté­se. Ahogy azt már V. I. Lenin is megfogalmazta: „nélküle nem létezik fejlődés egyáltalán, és nem lehet fejlődésről beszélni a szocializmus építésében sem.“. A gazdasági mechanizmus teremtették meg a szükséges szervezési-gazdasági, szociál­politikai feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók tevékenyen és köz­vetlenül vegyenek részt a terme­lés irányításában és a döntésho­zatalban.- A gazdasági irányítás nem mindig reagált kellő rugalmas­sággal és hatékonysággal a dol­gozók javaslataira, és figyelmen kívül hagyta ezeket. Nemritkán önkényesen reagált a dolgozók elvárásaira, panaszaira, ami meghatározta bizonyos nfcrtékig a vállalat vezetőségétől való el­idegenedést.- A mai napig érezhető, hogy sok vállalat gazdasági vezetősé­ge tartózkodóan fogadja a mun­kakollektívák bevonását saját munkájába, bizonyos esetekben döntési jogkörébe, az irányítás­ba és a tervezésbe.- A dolgozók irányításban va­ló részvételének több konkrét formája úgynevezett „tanács­adói szerv" feladatát látta el, valós hatáskör és jogkör nélkül. A termelési értekezletek ajánlá­sai, e gyűléseken hozott határo­zatok nem játszottak szerepet a vállalati szintű döntéshozatal­ban, az irányítás mechanizmu­sában. A kollektívák önkormányzata előfeltétele a dolgozók gazdasá­gi felelősségének és érdekeltsé­gének, a dolgozók szocialista vállakózásának ösztönzője, hogy minél jobb gazdasági ered­ményt érjenek el. Az irányítás demokratizálásának ilyen formá­ja a szociális igazságosság ér­vényesítésének szempontjából is szükséges az elosztási viszo­nyok egész rendszerében. Az önelszámoló kollektíva ebben az esetben felelősséget viselő szubjektummá válik, és nem ma­rad a központ döntéseinek for­mális végrehajtója. Az állami vál­lalatokban ugyanis olyan folya­matok játszódnak le, amelyeket leahatékonvabban a dolaozókol­A kollektívák önkormányzata napjaink formálódó, új típusú kapcsolatrendszere, amely köl­csönösen összhangba hozza a dolgozók aktivitását és kezde­ményezőkészségét a központi irányítás előnyeivel. Ilyen értelemben a dolgozók önkormányzata a szocializmus céljainak megfelelő módon való­sítja meg az irányítás társadal­masítását. A mikroszintü irányítás de­mokratizálásának formája- amelyhez a gazdasági mecha­nizmus átalakítása eredménye­ként annak keretében jutottunk- egy bonyolult folyamat, képle­tesen szólva „a láncszemek sor­rendje ... láncuk, különbözősé­gük, a történelem láncában nem olyan egyszerű... mint az általá­nos láncban, amelyet a kovács alkotott" - állította Lenin is. A kollektívák önkormányzatá­tól azt várjuk, hogy alakítsa ki az irányítási szféra és az irányítot­tak közötti racionális párbeszéd hatékony rendszerét vállalati szinten, hogy az egész irányítási mechanizmus rugalmasabb le­gyen. Nagyon fontos, hogy kezdettől fogva teremtse meg a szükséges feltételeket az emberi tényező tevékeny érvé­nyesüléséhez, nemcsak a ter­melési folyamatok szervezésé­ben és irányításában, hanem a közéletben, a politikai életben és minden munkahelyen. Ponto­san ilyen értelmezésben kap az irányítás vállalati szintű demok­ratizálása új minőséget, ugyanis a dolgozók önkormányzati szer­veinek hatékony támogatásán alapul. A kollektívák önkormány­zatának alapvető küldetése azoknak az ellentmondásoknak a feltárása és demokratikus ren­dezése, amelyek a termelőerők gyorsabb fejlődésének lehetősé­gei és a szocialista temelési vi­szonyok idejétmúlt elemei között állnak fenn. JOZEF STRBA kandidátus A TERMŐTALAJ VÉDELMÉBEN A rendelkezésünkre álló természeti erőforrások közül leginkább a talaj veszélyeztetett, amely ellentétben a vízzel és a levegővel nem újul meg. Keletkezése többezer éves, bonyolult fizikai, kémiai és biológiai folyamat. A természeti erők, s az emberi tevékenység egyaránt károsítják. Az erdó- és mezőgazdasági földalapból az erózió mellett a települési, ipari, közlekedési és egyéb célokra történő igénybevétel is jelentős területeket von el. A termőfölddel való takarékos gazdálkodás, a termelési-ökonó- mií i hasznosítás és a védelem érdekében, valamint a meggondolatlan igénybevétel ellen Csehszlovákiában több párthatározatot, szigorú ren­deletét. törvényt hoztak. A közelmúltban Juraj Hraéko akadémikus, a Bratislavai Talajtermé- kenységi Kutatóközpont igazgatója egy, a Pravdának adott interjújában - érintve a vízi erőmű kérdését - úgy nyilatkozott, hogy a Gabőíkovo -Nagymarosi Vízlépcsőrendszer nem ökológiai, hanem technikai jellegű beruházás, amelynek pdzitív és negatív hatása is lesz. Közismert és nemritkán emlegetett tény, hogy a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban az építkezés jelentős nagyságú termőterületek igénybevételé­vel történik. A valósághű tájékoztatás érdekében felkerestük Cseh Ilona mérnöknőt, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Dunaszer- dahe yi Járási Központja földalappal foglalkozó szakelőadóját, és meg­kérdeztük tőle, hogy az építkezés kapcsán a járás területén hány hektár termőföld került tartós, s mennyi ideiglenes elvonásra, s milyen ütemben halad az utóbbiak rekultivációja, ismételt bekapcsolása a termelésbe?-fiz építkezés céljaira 1981-1988 között összesen 2008, ebből átmeneti időre - általában 12 évre - 694 hektár termőtalajt vontak el. A Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági, erdőgaz­dasági és vízgazdálkodási osztályának határozata alapján az ideiglene­sen igénybe vett területekből a mezőgazdasági üzemekhez eddig 43,2 hektár került vissza. A kormánybizottság jóváhagyását és a MÉM egyetértését követően a jnb illetékes osztályának határozata értelmében 1988-ig 122, közte 118 hektár szántót, 1990 végéig pedig további 464 hektárt, ebből 396 hektárnyi szántóföldet kell ismételten bevonni a műve­lésbe. A beruházó, a Bratislavai Vízmúépítő Beruházó Vállalat azonban a szerződésben foglaltakat különböző okokból nem tudja teljesíteni. Tavaly ezért kérte a korábban megállapított határidők módosítását, azaz, hogy 412,5 hektár ideiglenesen elvont területet még néhány évig -1992- ig, illetve 1996-ig - használhasson. Továbbá 26,41 hektár, eredetileg az építkezés időtartamára használatba kapott termőterület tartós elvonását is kérvényezték. Természetesen ezeken a helyeken a rekultiváció csak 1992-ben, illetve 1996-ban válik lehetővé. Az építkezés területéről a talaj felső rétegét eltávolították, s az így nyert többmillió köbméternyi földet lerakatokban, depóniákban helyezték el, hogy később másutt, a kevésbé termékeny vagy terméketlen talajok javítására, termővé tételére használják fel. Hogyan alakult ezeknek a leraka-oknak a sorsa, és milyen ütemben halad az itt tárolt föld hasznosítása?-A 127/76 Tt. számú törvény előírja, hogy a nem mezőgazdasági célokra igénybe vett területek humuszban gazdag felső rétegét le kell hántani, és rekultivációra kell felhasználni. A járási nemzeti bizottság említett osztálya által 1978-ban kiadott végzés kötelezte a beruházót, hogy átlagosan 30 cm vastagságban nyesse le a talaj felső rétegét, s ezt depóniákban halmozza fel. Az akkori Erdőgazdasági és Vízgazdálkodási s a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium között 1979-ben kötött szerződés értelmében az így megmentett 9,5 millió köbméternyi termőtalajból egyéb mezőgazdasági területek rekultivációjára 4 millió köbmétert biztosítottak. A többit az oldalgátak borítására és az építkezés által használatba vett terület humuszrétegének visszaállítására használják fel. A Vízműépítő Beruházó Vállalat Somorjától (Samorín), Csilizradványig (Cilizská Radvan) több lerakatot létesített. Az itt tárolt humuszban gazdag talajt természetesen gondozni, például gyomtaianítani kellett. Ez bizony nem ment minden nehézség nélkül, így a beruházó vállalat pénzbírságot is fizetett. Azoknál a mezőgazdasági üzemeknél, amelyeket a földelvonások leginkább érintettek, és ahová a föld kiszállítása gazdaságos volt, a rekultivációkat már 1981 -ben elkezdték. A Gellei (Holice) Efsz, a der- csikai (Jurová) Barátság és a Csilizköz Egységes Földműves-szövetke­zet csilizracványi határában ezek a munkálatok már befejeződtek. Másutt, például a gabcíkovói Csehszlovák-Szovjet Barátság Állami Gazdaságban, valamint a felső-csallóközi kavicsos talajok termőképes­sége javítási programjának megfelelően a Lúcsi (Lúő na Ostrove), a felbári (Horny Bar) Csallóköz, a somorjai Kék Duna Éfsz-ben, az Uszori (Kvetoslavov Magtermesztö Állami Gazdaságban és a Somorjai Állami Törzstenyésztő Vállalatnál most is folynak. A talajjavítási munkálatokat állami támogatással végzik. A költségek 60 százaléké a MÉM fedezi, a többit pedig az érintett mezőgazdasági üzemnek kell megtérítenie. A 7. ötéves tervidőszakban 1 millió 800 ezer köbméter föld felhasználásával - 54 millió 591 ezer koronás befektetés­sel - 501 hektárt rekultiváltak. A tervekkel összhangban 1989 végéig a rekultivált termőföldek kiterjedése eléri a 859 hektárt. Ehhez a leraka- tokból további 1 millió 900 ezer köbméter földre s mintegy 42 millió koronára van szükség. A talajjavítas technikai részét, a szállítást és az elegyengetést követően egy három évig tartó biológiai rekultivációs programot valósíta­nak meg - fejezte be kérdéseimre adott válaszát Cseh Ilona mérnöknő. A vízi erőmű építése kapcsán felmerülő talajvédelmi problémákon kívül a járásban a termőföldek bioenergetikai teherbírásának növelésére, a szélerózió elleni védelemre stb. is gondot fordítanak. Szlovákia más járásaihoz viszonyítva itt - a Csallóköz szívében - a talajvédelem terén a jelenben éé a jövőben is igényes feladatokat kel megoldani. Nem titok, hogy ezeknél bizonyos gazdasági érdekek ütközésére is sor kerül. POMICHAL RICHÁRD demokratizálásának

Next

/
Oldalképek
Tartalom