Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-30 / 26. szám

Huszonöt esztendővel ezelőtt ta­lálkoztam vele először egy járási pártértekezleten. Semmit sem tud­tam róla, de személyisége lassan­ként mégis kibontakozott előttem. Ahogyan éberen figyelt, jegyzetelt, majd a tárgyalt kérdéshez okosan, tárgyilagosan hozzászólt, ahogyan véleményt mondott és érvelt. A föld­műves-szövetkezetek megalakulá­sának 40. évfordulója kapcsán szó­ba került Iván András neve is. Em­beri magatartására emlékeztek nagyrabecsüléssel és korát megelő­ző munkastílusát, bátorságát, követ­kezetességét hozták fel példának. Negyed évszázaddal ezelőtti benyo­másaim és a most hallottak indítot­tak el a nyomába. Lakása bejáratánál vár, azzal a határozott magatartással, amely egykor is jellemzője volt. Beljebb invitál, mosolyogva hallgatja, mi ho­zott ide utána, Királyhelmecre (Krá- fovsky Chlmec). Úgy kezdjük a be­szélgetést, ahogyan egy „hivatalos" interjú készítését. Szorgalmasan jegyzem az adatait: Szaláncon (Sla- nec) született, nyugdíjas, nős, egy gyermek édesapja, 1948-tól párttag. Majd lassan oldódni kezd dialó­gusunkból a hivatalosság, s úgy tű­nik, mintha nem is először ülnénk itt az idő homokját szavakká pergetve.- A Kassa (Kosice) melletti Sza- láncról származom. 1948-ban ott kezdtem, mint „népi agronómus", majd az Egységes Parasztszövet­ség helyi szervezetének elnöke let­tem. A gépszövetkezetből alakult földműves-szövetkezetben már nem dolgozhattam, mert 1949 júliusában a központi pártiskolára küldtek ta­nulni. Onnan kerültem ide a Bodrog­közbe, ahol éppen kialakulóban volt a szövetkezeti mozgalom. Az akkori Királyhelmeci járásban a járási szö­vetkezeti tanács titkári teendőivel bíztak meg.- Mi volt a dolga?- A földműves-szövetkezetek alakítása. Járni a falvakat, felvenni a kapcsolatot a helyi pártszerveze­tekkel, agitálni.- Gondolom, nem volt könnyű.- Abban az időben semmi sem ment könnyen. De segítettek a helyi pártszervezetek, sokan akadtak a pártonkívüliek között is, akik a szö­vetkezetesítés ■ mellett voksoltak. Ott, ahol úrbéres községek vagy fogyasztási szövetkezetek voltak, könnyebben ment. Bizony felsorolni sem kevés, any- nyi mindent tett: 1950-ben Leleszen (Leles) megszervezett egy kétnyel­vű körzeti pártiskolát a pártalapszer- vezetek tisztségviselői részére, amelynek egy személyben vezetője és előadója volt. Ugyanebben az évben a járási nemzeti bizottság vette át a szövetkezetek alakításá­val járó teendőket, és a szövetkezeti tanácsokat felszámolták. Ekkor Iván Andrást a járási pártbizottságra ve­zényelték, ahol politikai dolgozó­ként, majd a mezőgazdasági párt­munkával megbízott titkárként dol­gozott. Nem sokáig.- Az egyik kerületi pártértekezle­ten a mezőgazdasági párttitkár arról beszélt, hogy bátrabban kell fellépni a szövetkezetek alapításában, ha szükséges, nem kell visszariadni az erőszaktól sem. A vitában én is szót kértem és azt mondtam, hogy ezzel merőben eltérünk a lenini elvektől, s hogy a földműves-szövetkezeteket meggyőző munkával kell alakítani. Rosszul szóltam, mert három héttel később búcsúznom kellett az appa­rátustól. A fogyasztási szövetkezet­ben helyezkedtem el.-Tehát úgy tűnt, hogy végleg elszakad a mezőgazdaságtól?-1952 júliusában a CSKP KB hozott egy határozatot, miszerint na­gyobb figyelmet kell szentelni és nagyobb lendülettel kell szervezni a szövetkezetek alapítását. Ekkor a kerületi titkárhoz hasonló „túlbuz­gók" kisebb erőszakot is alkalmaz­tak. Ennek következtében 1953-ban sokan kiléptek a földműves-szövet­kezetekből. Tudomásom szerint az akkori Királyhelmeci járásban is nyolcszázan. Ekkor felkeresett Boh- danovsky elvtárs, a kerületi pártbi­zottság akkori titkára és a kerületi nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályának vezetője, s azt mond­ták: vissza kell jönnöd. A földműves- szövetkezeteket meg kell menteni a széthullástól. Te alakítottad őket, most segíts visszaállítani a rendet. Ugyanakkor a járási nemzeti bizott­ságra való kinevezésemet is maguk­kal hozták. így lettem a mezőgazda­sági osztály vezetője.- Ezek után újra a falujárás kö­vetkezett?- Pontosan, összehívtam a még Iván András életútja meglévő vezetőségi tagokat, akikkel a folytatás lehetőségeit latolgattuk. Legsúlyosabb volt a helyzet Kisgé- resen (Maly Hores)«és Kiskövesden (Maly Kamenec). Például Kisgére- sen nem volt, aki a cukorrépát meg­kapálja. Gondoltam, megkérem a helyi lelkészt, hogy a templomban szóljon az emberekhez egy-két szót, ne hagyják tönkremenni a termést. Megtette, de nem volt hatása. Egyik reggel motorkerékpárra ültem és új­ra felkerestem a lelkészt. Megkér­tem, hogy készítsen elő két kapát.- Miért? - kérdezte csodálkozva.- Majd meglátja! Előhozta a két kapát. (Molnár János felvétele)- Mehetünk! - mondtam.- Hová?- Kapálni! Kimentünk a cukorrépaföldre és elkezdtük a munkát. Úgy tíz órára már benépesedett körülöttünk a ha­tár, s három napon belül a munkát is befejeztük. Ezzel csupán azt akar­tam szemléltetni, hogy a kényszert kizárva minden olyan módszerrel megpróbálkoztunk, amely hatásos­nak tűnt, s ennek eredményeként a szövetkezetek mindenütt megma­radtak. Két község volt, ahol egyál­talán nem voltak nehézségek: Baty- tyánban (Bot'any) és Leleszen, mert itt erős volt a pártszervezet. Mozdulatai még ma is energiku­sak, és szavai lelkesek. Ahogyan életéről mesél, szinte engem is a múltba ragad.- Előbb alelnöke, majd 1957-ben elnöke lettem a járási nemzeti bizott­ságnak. Ekkor már sokrétű politikai és gazdasági kérdésekkel kellett foglalkoznom. Például azzal is, hogy olyan stratégiát dolgozzunk ki, amely minél szélesebb körben tárja a dolgozók elé az életszínvonal emelkedése érdekében tett konkrét javaslatokat. Ekkor vetődött fel a ki­rályhelmeci kórház építésének gon­dolata is. Sok kilincseléssel sikerült megvalósítani. Szakiskolákat alapí­tottunk, középületeket építettünk, szolgáltató részlegeket létesítettünk.- És a területi átszervezés után?- 1960-ban újra behívtak a kerü­leti pártbizottságra, ahol közölték velem, hogy engem javasolnak a Töketerebesi (Trebisov) járás élé­re, amely négy összevont járásból alakult - Királyhelmec, Nagykapos (Vel'ké Kapusany), Gábszécs (Se- covce) és Tőketerebes.- Végül is ön lett az új járás első elnöke?- Igen. De csak nagyon rövid ideig...- Miért?- Az élet számos olyan meglepe­tést tartogat, amivel az ember nem számol.-Tehát ez az az időszak, amire nem szívesen emlékezik vissza?- Dehogy. Én mindenre szívesen emlékezem. Mindenben van valami szép, amit az igaza tudatában, má­sokért tesz az ember. Én csak ezek­re emlékezem. Egyébként mindig optimista voltam. Az újrakezdés si­kerei pedig hamar feledtetik a kudar­cokat. Órájára pillant, s vasárnap dél­utánról lévén szó, azonnal rájövök, hogy a televízió közelgő műsoraira gondol, és még mindig nem tudtam meg mindent róla, ezért tovább kér­dezősködöm.- Pedagógusi képesítést szerez­tem, majd megbíztak a Perbenyíken (Pribeník) induló mezőgazdasági szakmunkásképző vezetésével.- Újra a mezőgazdaság.- 1962-től nyugdíjazásomig. Köz­ben levelező tagozaton főiskolai ké­pesítést szereztem. Kilenc évig vol­tam iskolaigazgató, négy évig a Ki­rályhelmeci Állami Gazdaságban termelési felelősként dolgoztam, majd hat évig a leleszi szövetkezet elnökeként tevékenykedtem.- Itt már kamatoztathatta az évti­zedek alatt szerzett gazdag tapasz­talatokat.- Igaz, a leleszi szövetkezet ab­ban az időben elég rosszul állt, azonban idővel a bruttó mezőgazda­sági termelést 25 millióról sikerült 52 millióra növelni. Bár számításaim szerint még további 20 millióval le­hetett volna a szakosítás bevezeté­sével. Csak hat év után újabb fel­adattal bíztak meg, ezért ezt már nem sikerült megoldanom. Nyugdí­jazásomig a szövetkezetek közös sertéstenyésztő vállalatát vezettem Lasztócon (Lastovce). Fürkésző szeme hamar észreve­szi, hogy még bujkál bennem a kí­váncsiság.- Kérdezzen...- És nyugdíjasként mivel foglal­kozik?- A 163 tagú királyhelmeci városi pártalapszervezet elnöke vagyok. A tagok zöme nyugdíjas, de még mindig tevékeny.- Hogyan készülnek az évzáró taggyűlésre?- Demokratikusan. Ugyanis két kérdéskört dolgoztunk ki, és válasz­tottunk egy 45 tagú csoportot, amelynek tagjai külön-külön fejtik ki véleményüket a kérdésekkel kap­csolatban. Ennek és a beszélgeté­sek eredményének alapján áll össze az évzáró taggyűlés beszámolója.- Érdemes-e tisztségeket vál­lalni?- Érdemes-e? - kérdez vissza. - Kell! Egyszerűen kell, és ahogyan társadalmunk egyre jobban fejlődik, annál több olyan emberre lesz szük­ség, aki hajlandó a közösség érde­keinek képviseletére.-Tehát nem bánta meg? Nem fáradt bele a kudarcokba, nem szeg­te kedvét, ha vissza kellett vonulnia?- Belefáradtam, el is kedvetle- nedtem olykor, de nem bántam meg.- Miért vállalta annak idején a mozgalmi munkát?- Derűsen mosolyog.- Nem pénzért, nem érdekből, az biztos! A hozzám hasonlók, meg­győződésem szerint elkötelezett­ségből teszik. Egyébként az én mozgalmi munkám még nem ért véget. Megpróbálom papírra vetni, megőrizni, megörökíteni az utókor számára a bodrogközi szövetkezeti- és munkásmozgalom történetét. Jó egészséget és sok sikert kívá­nok hozzá. KATÓCS GYULA ELÉG VOLT A FORMALIZMUSBÓL Beszélgetés Morvay Zoltánnal, a SZISZ Komáromi (Komámo) JB elnökével (Varga Róbert felvitele) E gyszer volt, hol nem volt... egy stagnáló, szinte csak papíron létező és működő ifjúsági szervezet. A tagok létszáma szinte évről évre nőtt, a tagilletményeket is maradék­talanul befizették, ám a tettrekész fiatalok ötletei, elképzelései sorra zátonyra futottak.- Tudod, hogy miért vállaltam el az elnöki tisztséget 1986- ban? - kérdezi Morvay Zoltán, míg kényelmesen elhelyezke­dünk a járási bizottság ízlésesen berendezett irodájában -, mert az a munka, ami itt folyt, már egyszerűen tűrhetetlen volt. A hajógyári szakmunkásképző mestereként a fiatalok neve­lése volt a feladatom, s bármikor jöttem a SZISZ járási bizottságára, szinte soha nem találtam itt egyetlen felelős tisztségviselőt sem. Első teendőm az volt, hogy „ráncba szedtem" a munkafegyelemhez nem szokott munkatársaimat, s egyiktől másiktól búcsút vettem. • Ne a legutóbbi évekkel kezdjük a beszélgetést. Azt ajánlom, hogy tíz, tizenöt évet ugorjunk vissza az időben.- Morvaországban, az Ostrava-Vítkovice-i Klement Gott- wald Vasmű szakmunkásképzőjében tanultam, ott léptem be az ifjúsági szervezetbe. Természetesen akkoriban ez ott is tömeges belépést jelentett, hiszen jól emlékszem, hogy kiosz­tották a nyomtatványokat és az egész osztály tagja lett a SZISZ-nek. Csakhogy ott aztán dolgozni kellett. Dolgozni annak is, aki nem vette komolyan a szervezeti munkát. Ha most visszagondolok az ott eltöltött évekre, akkor némi elégedettséget érzek. Morvaországból hoztam azokat a tapasztalatokat, melyekből meríthetek ma is. Nehéz össze­hasonlítani Dél-Szlovákia és a pár száz kilométerrel észa­kabbra lévő járás ifjúsági szervezetének munkastílusát. Arra­felé aktívabbak a fiatalok. Ott hétvégeken eljártunk a he­gyekbe, izgalmas sportversenyeket rendeztünk, kirándulni jártunk. • Hideg zuhany volt, amit itthon tapasztaltál?- Nem akarok senkit sem megbántani, de volt idő, hogy szinte reménytelennek látszott, hogy össze tudjam tartani a fiatalokat. Ok már az a generáció, akik helyett gyakran mások gondolkodtak, mások cselekedtek. Sokan még most is azt tartják, hogy ott az apu vagy az anyu, aki majd intézi helyettük a sorsukat. Nincs bennük küzdőszellem és kitartás, s ez rányomja bélyegét a szervezeti munkára is. Kezdetben az üzemi bizottság elnökeként dolgoztam, szem előtt tartva a Radim programot, mely szerint, ha kezdeményezőbben akarunk dönteni társadalmi kérdésekben, akkor mindenekelőtt saját szervezetünk életéről kell tudnunk dönteni. Ennek az elvnek az alapján jogunk van tehát mindenütt ott lenni, ahol rólunk, fiatalokról van szó. Képtelenség, hogy egy-egy iskola vagy kollégium vezetősége a problémákat a diákok nélkül oldja meg. • Az áprilisban tartott járási konferencián ismét elnök­ké választottak. Milyen feladatok várnak rátok, mint a kerület egyik legjobb járási SZISZ-szervezetére?- Lehetőség és tennivaló akad bőven. Például nem akarjuk, hogy mindenki mindenbe bekapcsolódjék, ahogy az a múltban voit. Elég elvállalni egy valamit, de azt lelkiismeretesen kell csinálni. Elég volt a formalizmusból. Vissza kell térnünk a konkrét eredményeket hozó munkához. Tulajdonképpen ezt fejezi ki a MÉTA 90 kezdeményezése is. Elavult szemléletnek tartjuk, hogy például a kiírt versenyek feltételei közt ott szerepel a szervezettségi százalék, a bélyegek átlagos érté­kének emelése, vagy a társadalmi munkában dolgozott órák száma. Az új gazdasági feltételek közt romlanak a fiatalok életkö­rülményei. Ez ellen kell tennünk. Változtatni kell a SZISZ gazdasági helyzetén. Nevetséges, hogy a folyószámlánkon lévő összeget csak bizonyos, meghatározott eszközök vásár­lására fordíthatjuk. Ezzel valójában meg van kötve a kezünk bizonyos akciók szervezésekor. • Az ifjúsági klubhelyiségek a járás szinte valamennyi településén megtalálhatók. Mennyiben javítja ez a szerve­zet munkát?- Csak annyiban, amennyire a tagok kihasználják a helyi­ségeket. Ma már nem lehet a fiatalokat egy-egy társasjátékkal becsalogatni a klubba. Komolyabb, „érettebb" játékok kelle­nek. És itt van a jól ismert akadály - a pénz. Valamikor, úgy harminc évvel ezelőtt az első tévék az iskoláknak, szervezetek­nek jutottak. Most minisztériumi beleegyezés kell ahhoz is, hogy videót vehessünk. Szóval - a bürokrácia él és virágzik, aztán csodálkozunk, ha a fiatalok már a kezdet kezdetén „kiskapukat" keresnek. • Az utóbbi években egyre nehezebben tudnak elhe­lyezkedni a középiskolát, főleg gimnáziumot végzett fiata­lok. A szakmunkások sem mindig a képességüknek meg­felelő munkát végzik. Vajon meg tud-e a SZISZ jb ilyen gondokat is oldani?- Kénytelen vagyok (sajnos) röviden válaszolni a kérdésre. Sem módunk, sem pedig lehetőségünk nincs munkaközvetí­téssel foglalkozni. A hozzánk fordulókat a járási nemzeti bizottság illetékes osztályára küldjük. De azért sorsukat figye­lemmel kísérjük. Hogy mit tehetünk? Talán később ez is kialakul. • Július 1-jén kezdődik a XIII. VIT. Tőletek kik utaznak erre a találkozóra?- Négyen képviseljük a járás 7600 SZISZ-tagját e távol-keleti ifjúsági találkozón. Rajtam kívül Göcze Adrienn, a szlovák tanítási nyelvű gimnázium tanárnője, Bahony Lajos, a Pionír- szervezet képviselője és Jan Voderadsky a Priemko dolgo­zója. Járásunkban az ifjúsági élet szembetűnően javult. Mi továbbra is készek vagyunk bizonyítani, hogy a bizalmat és a támoga­tást megérdemeljük. Csak a fiatalok legyenek őszinték, nyíl­tak, s a vitás kérdéseket ne egymásra hárítsák, hanem közös erővel igyekezzenek megoldani. SZITÁS GABRIELLA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom