Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 1. szám
Munkaerő - megtartani nehezebb, mint megszerezni Volt idő, amikor más mezőgazdasági vállalatok szakemberei és az újságírók gyakran látogatták Gyulamajort (Dulov Dvor), ezt a Komárom (Komárno) tő- szomszédságában meghúzódó települést. Amikor a Duna kiöntött, nem sok hiányzott ahhoz, hogy eltűnjön a föld színéről. Sok megpróbáltatáson mentek át az itteni földművesek. Sikerek és visszaesések követték egymást. A közösség érdekében mégis szívesen megosztották tapasztalataikat a szomszédokkal. Újító javaslataikkal főleg a gabona lehető legkisebb veszteséggel történő betakarításához járultak hozzá. Úgy látszik, továbbra is bátran kezdeményeznek, mert az Agrozet dunaszer- dahelyi (Dunajská Streda) üzeme számára speciális emelőszerkezetet gyártanak a hüvelyesek betakarításához. 9 Nehéz, de szép idők voltak Irathalmazok között vallattuk a múltat egy csendes szobában. Elemir Mikula, a Gyulamajori Állami Gazdaság üzemi tanácsának elnöke - aki már a negyedik igazgatót „szolgálja" - sok hasznos tapasztalatot gyűjtött. Nem csoda, hisz részlegvezetőként kezdett, később a személyzeti osztályon dolgozott. Szakszervezeti vezetőként 1983 óta dolgozik. így jellemezte az egykori gazdasági eredményeket.- Az elhagyott papi birtokokon bizony nehezen bontakoztunk ki. Ennek ellenére kerestük a lehetőséget a minél jövedelmezőbb gazdálkodásra. Dohányt, paprikát, kendert termeltünk, a vizenyős területekről nádat arattunk. Ez a munka a téli hónapokban 30 dolgozónak adott keresetet. Évente 1,5 millió koronát kaptunk a nádért. Pénzzé tettünk mindent, amit csak lehetett, hogy megteremtsük az eredményesebb termelés feltételeit. Problémákkal teli jelen Amikor a jelenlegi gazdálkodásra terelődött a szó, egy kicsit elkomorodott Elemir Mikula:- Lendületünk akkor kezdett alábbhagyni, amikor „fent" jobban tudták, hogy mit kell csinálni „lent". Olyan pazarló beruházásokat varrtak a nyakunkba, hogy még most is nyögjük. Például felépítettünk egy ezer férőhelyes sza- badtartásos tehénistállót, 32 millió koronáért. Nem vált be, egykettőre visszaesett a tejtermelés. A helyzeten változtatni akarunk, újabb 9 millió korona b^uházással korszerűsítjük az épületet. Ezek után még csodálkoznak a felsőbb szervek, hogy nem növekszik elég gyorsan a nyereségünk? Együtt kerestük, kutattuk a problémák okát. Többek szerint ígéretes fejlődés előtt áll a gazdaság. Lehet, hogy helytálló az előrejelzés, de ehhez döntő fordulatra van szükség az irányításban, a munkaszervezésben, a lehetőségek felmérésében és kihasználásában. Nagyobb gondot kell fordítani a termelési és munkafeltételek javítására, és nem utolsósorban a szociális problémák megoldására. Lakásgondok... Az avatatlan szemlélő azt gondolhatja, hogy ebben a gazdaságban elég lakás áll a dolgozók rendelkezésére. Csakhogy a látszat csal. A Komáromhoz tartozó településen ugyan több új lakótömböt látni, de mi haszna, ha immár tizennégy család jogtalanul használja a lakást. Valaha ők is az állami gazdaságban dolgoztak, de később máshol találtak állást, viszont a vállalati lakásból nem költöztek el. Fittyet hánynak a bírósági végzéseknek, azzal érvelve, hogy nem kapnak megfelelő pótlakást. A huzavona évek óta tart, mert a megoldás egyre késik. További gond, hogy a vállalati lakások egy része már nem felel meg a kor követelményeinek. A tervek szerint legalább 40 lakást kellene felújítani. Kivitelező hiányában a munka lassan halad.- Több mint félmillió koronánkba kerül a dolgozók munkába való szállítása. Ha volna elég lakásunk, ezt az összeget más célra fordíthatnánk - mondotta egyebek között vendéglátónk. ... és munkaerővándorlás Többször szóba került, hogy a nyolc belső és egy kihelyezett termelési részlegre tagozódó gazdaság nem vonzó a fiatalok számára. Pedig van a településen egy 30 férőhelyes óvoda, amelynek fenntartásához az üzemi tanács is hozzájárul. Évente mintegy nyolcvanan válnak meg az állami gazdaságtól. Az igazgatóság mindent megtesz, hogy megtartsa a dolgozóit, de sikertelenül. Évente 8-10 fiatalt küldenek szaktanintézetekbe, de közülük csak néhányan térnek vissza a gazdaságba. A szülök inkább megfizetik a taníttatási költségeket, semhogy a mezőgazdasági munka szeretetére nevelnék gyerekeiket. Nehezíti a helyzetet, hogy a dolgozóknak egyelőre csak a 45 százaléka kosztolhat az üzemi étkezdében. Biztató, hogy már épül az új szociális központ, amelyben majd az üzemi konyha, az étterem és az öltöző is helyet kap. Ha valami közbe nem jön, két év múlva átadhatják az új létesítményt. Pénz van, de... A hosszúra nyúlt beszélgetés fő témaköre a szociális problémák megoldása volt. Több oldalról is megvizsgáltuk, hogyan lehetne többet nyújtani a dolgozóknak. A vezetők azf mondták, nincs elég munkaerő az építkezéshez. Konkrét példákkal is szolgáltak. Például a lakások korszerűsítésére előirányzott összegből 100 ezer koronát nem merítettek ki, a gazdasági beruházásoknál pedig 600 ezer koronát nem tudtak „felhasználni". Egyetértettek abban, hogy ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell. Tűrhetetlen állapot, hogy az élet- és munkakörülmények javítására szánt pénzösszegnek csak a 88 százalékát merítik ki. Az igazgatóhelyettes is elégedetlen Szabó László igazgatóhelyettes szerint, ismét nehéz évet zárt a gazdaság. Például a marhahízlalásban jó eredményt értek el, de a tejtermelésben gondjaik voltak. Mint mondta, ehhez sajnos nem csupán az új istálló körüli problémák járultak hozzá, de egyebek között az is, hogy mindeddig nem tértek át a fejők egyéni teljesítményének nyilvántartására, illetve a minőség személy szerinti ellenőrzésére. Ebből következik, hogy a közvetlen anyagi ösztönzés előnyeit sem tudták kihasználni. Ezen az új feltételek között változtatni akarnak. Szóba kerültek a növénytermesztés eredményei is. Az igazgatóhelyettes elégedetten állapította meg, hogy túlteljesítették a tervezett bruttó mezőgazdasági termelést, viszont a hektárhozamok a helyi adottságokhoz viszonyítva nagyobbak is lehettek volna. Búzából 6,02, tavaszi árpából 4,8, kukoricából 7,11, napraforgóból 2,7, borsóból pedig 3,7 tonnát termeltek hektáronként. Az igazgatóhelyettes ezeket az eredményeket azért tartja gyengének, mert a szántóterületnek mintegy 62 százalékát öntözhetik. A problémák ellenére úgy tűnik, az egykor hírneves állami gazdaság talpra állhat. Ehhez azonban növelni kell az irányítás színvonalát, rugalmasabbá tenni a szervezést, és ami ennél is fontosabb, javítani kell a dolgozókról való gondoskodást. Nehéz jobb eredményeket elérni olyan gazdaságban, amelytől egy év alatt nyolcvanan elpártolnak. Nem lehet vonzó a mezőgazdasági termelés, és általában az élet a településen, ha a lakások jelentős hányada elavult, nem felel meg az igényeknek. Igaz, van mozgás, javulás, hisz felépítettek egy fűtött javítóműhelyt, üzembe helyeztek egy tisztítóállomást, hogy a hulladékvízzel ne szennyezzék a közeli tó vizét, de ez még mindig kevés. Főleg akkor, ha mint a gazdaság vezetői mondják, pénz is van az elképzelések megvalósításához. Nagy a tét: el kell érni, hogy a dolgozók igazán otthon érezzék magukat a gazdaságban, a településen. BALLA JÓZSEF Szeretni kell a szülőföldet, a hazát, de meg kell becsülni más országok népeinek a haladás érdekében kifejtett igyekezetét is. A CSKP KB 10. ülése így jellemezte tömören a szocialista hazafiság és az internacionalista érzelem elmélyítésével összefüggő feladatainkat a ma emberének formálásában. A lakszakállasi (So- kolce) Csehszlovák-Magyar Barátság Egységes Földműves-szövetkezet és a Sümegi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet tagjai szintén ebben a szellemben ápolják baráti kapcsolataikat. A magyarországi és dél-szlovákiai földművesek barátsága kiállta az idő próbálját, s egymás kölcsönös megismerésén túl a megközelítőleg azonos gondok és problémák megoldásához is jelentősen hozzájárult. A baráti kapcsolat létrejöttének huszadik évfordulóján a sümegi termelőszövetkezetből 40 tagú küldöttség járt Lakszakállason, ahol ünnepi nagygyűlésen értékelték a kölcsönös együttműködés eredményeit, elismerésben és jutalomban részesítve azokat, akik legtöbbet tettek a baráii kapcsolatok ápolásáért. Megragadtuk az alkalmat, s elbeszélgettünk Kiss Ottóval, a sümegi termelőszövetkezet elnökével, illetve Antal Kálmánnal, a lakszakállasi elnökkel és Rákócza József alelnökkel. Elmondták, hogy a barátság szálait az egykori dobronci és szilasi (Brestovec) szövetkezetek kezdték szövögetni. A kezdeményezés a volt szilasi szövetkezet elnökének, Cseh Károlynak a nevéhez fűződik. Azóta mind a két szövetkezet egyesült, de baráti kapcsolatukat az új gazdaságokba is „átmentették". Kiss Ottó, a sümegi termelőszövetkezet elnöke kiemelte, hogy az utóbbi két évtizedben mind a két gazdaság sokat fejlődött, amihez vitathatatlanul hozzájárult az együttműködés is. Mint mondotta, ók lényegesen rosszabb feltételek között gazdálkodnak, mint csehszlovákiai barátaik, mégis évi 20 millió forintra tudták növelni a nyereségüket. Ez részben annak köszönhető, hogy a tapasztalatok kicserélése elősegítette a termelési eljárások tökéletesítését, az új ismeretek gyorsabb gyakorlati alkalmazását és a költségek csökkentését. A vendéglátókról annyit, hogy a legjobbak közé tartoznak a Komáromi (Komárno) járásban. A lakszakállasi szövetkezet valamennyi tagja büszke lehet arra, hogy búzából és kukoricából már 7,4 tonnás hektárhozamot is sikerült elérniük. Pedig nem két-háromszáz, hanem több mint ezer hektáron termesztik ezeket a növényféléket. De jó eredményeket érnek el a zöldség- és gyümölcstermesztésben, s az utóbbi időben az állattenyésztésben is. Az előzetes számítások arról tanúskodnak, hogy a szövetkezet tagjai nem ok nélkül bíznak a 13 millió korona nyereség elérésében. Vagyis a lakszakállasi vezetők is elégedettek lehetnek az együttműködés hatékonyságával. Ők úgy mondják, gyümölcsöző, mindkét fél részére előnyös az együttgondolkodás. Sót, a csúcsmunkák idején egymásnak nyújtott segítség sem lebecsülendő. A gazdaságok tagjai a közös rendezvényeket és csereüdültetéseket is szívesen emlegetik. A jövő mindkét gazdaság számára igényesebb feladatokat tartogat, melyek megoldásában ismét szerephez juthat az önzetlen baráti együttműködés. KOLOZSI ERNŐ-Annyi lelkes fiatal dolgozónk van, nem is tudom, melyiküket ajánljam a figyelmébe - forgatta a dokumentumokat a garamkálnai (Kálná nad Hro- nom) Augusztus 29. Efsz egyik vezető tisztségviselője. Vannak, akik a termelésben, vannak, akik az irányításban tűnnek ki. Tudja, mit? - és félretette a papírokat. - Próbálja szóra bírni Tányasi Istvánt. A műhelyben dolgozik, ott találja. Példás dolgozó, 34 éves, s már megkapta a Kiváló Munkáért állami kitüntetést. Hogy mit jelentettek a káder- és személyzeti osztály vezetőjének szavai, már tudniillik, hogy próbáljam szóra bírni az ajánlott riportalanyt, arról az elkövetkező órában bőven volt alkalmam meggyőződni. A fiatalember rövid, gyakran tőmondatokban válaszolgatott, míg magam a kidolgozott munkáskézből, a már mély homlokráncokból próbáltam olvasni. Azt mondta, ő nem beszélni, dolgozni szeret. Volt ideje megszokni a nehéz fizikai munkát, hisz az alapiskola elvégzése óta a szövetkezetben dolgozik. Míg a zajos műhely helyett csendesebb zugot találtunk, felengedett, megbarátkozott.- Valahogy úgy alakult, hogy nem akaródzott továbbtanulni - vette fel a beszélgetés fonalát.- Édesapárp is itt, ebben a szövetkezetben dolgo- - zott. Alapítója volt az ötvenes évek végén ennek a gazdaságnak, innen is ment nyugdíjba. Gyermekkoromban sokszor eljöttem vele körülnézni a telepeken megnézni a gépeket. Azután már csak azok érdekeltek. A traktorok, a kombájnok. Fölülni Bizonyítani fiatalon kell rájuk és vezetni, irányítani. Később, amikor idekerültem a szövetkezetbe, részt vettem egy továbbképző tanfolyamon, ahol napi nyolc órán keresztül a gépek lelkének, a motoroknak a javítását, karbantartását oktatták. Kellett az a kéthónapos tanfolyam, nemcsak a fizetési besorolásomon javított, hanem elméleti ismereteket is adott. Hogy mi a foglalkozása Tányasi Istvánnak? Ezt maga sem tudja pontosan. Mert, ha kell, akár két műszakban szánt, készíti a magágyat, nyaranta meg kombájnra száll. Évek óta az egyik legjobb, legeredményesebb arató. Aztán jön a cukorrépabetakarítás, s legvégül az őszi vetés és szántás, amit ez idén is csak nyújtott műszakok árán tudtak időre befejezni.- Most már pihen a föld. A mezőgazdaságban elérkezett a javítások ideje. Van munka elég, de adódik alkalom a változatosságra is. Ma például az egyik villanyszerelő mellé osztottak be segédnek. Érdekes volt ez a munka is. Hogy milyen volt a múlt év? Hm. Hamar eltelt, de igen tartalmas volt. Úgy veszem észre, s ezzel biztosan nem csak én vagyok így, hogy a szövetkezetben évről évre javul a dolgozókról való gondoskodás. Tavaly első ízben rendeztünk labdarúgó-vetékedöt az aratási kupáért. Négy ágazat fiataljai rúgták a bőrt nagy lelkesedéssel. Köztük én is. Voltak más sport- és kulturális rendezvények is. Jobban figyelnek ránk, törődnek velünk. Javul a gépesítés színvonala is. Én pédául új kombájnnal és traktorral dolgozhattam. Jó volna, ha mielőbb kicserélődnének a már leírt, kiszolgált gépek. Az új, nagyobb követelményeknek csak így tudunk megfelelni. Tányasi István hosszú évekig a SZISZ helyi alapszervezetének aktív tagja volt. Mint mondta, már „kiöregedett" az ifjúsági mozgalomból. Vannak helyette mások, ügyes, talpraesett fiatalok. Ő, kommunistához méltóan, a pártban és a munkahelyén igyekszik becsülettel helytállni. A társadalmi és gazdasági életben végbemenő változásokat üdvözli és támogatja, de mint mondta, a szavak és a tettek között még mindig nagy a különbség. Rövidek a nappalok. A korán leszálló estéken több idő jut a családnak. Nincsenek nyújtott műszakok, estére otthon a családfő. Tányasi Istvánt a felesége és három fia várja haza. Tíz, kilenc és egyéves gyerkőcök. A két idősebb fiú traktoros szeretne lenni. A kisebbik nem „nyilatkozott". SZITÁS GABRIELLA i
