Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-09 / 23. szám
szú 5 9. VI. 9. Papandreu és barátnője Görögországot az egy hét múlva esedékes parlamenti választások előtt botrányok sorozata rázta meg, amelyekbe a kormányzó párt tisztségviselői is belebonyolódtak. Az athéni kormány mindvégig nyugtatgatta választóit, hogy maradéktalanul teljesíti a választásokon tett ígéreteit, ezt azonban nem tudta beváltani. Még élénken emlékezetemben élnek a legutóbbi választások és a szavazást megelőző kampány. Akkor a küzdelemből győztesen kikerült PASOK, vagyis a Pánhellén Szocialista Mozgalom, valamint a jobboldali Új Demokrácia Amerikából hívott szakértőket zajos választási kampányuk lebonyolítására. Megfigyelők becslése szerint hozzávetőleg 7 millió drachmát fizettek a különböző plakátokért, zászlókért és kimondottan erre az alkalomra komponált agitáló dalocskákért. Az megelőző időszakban. Papandreu hangsúlyozta, hogy a válságot a görögországi helyzet aláásására törekvő hazai és külföldi reakciós körök idézték elő annak a változási folyamatnak a leállítása céljából, amelyet pártja indított el 1981 -ben. Kitért az ún. Koszkotasz- botrányra, amely több milliárd drachmás kárt okozott Görögországnak. Az időközben letartóztatásban lévő bankár 1983-ban érkezett Görögországba az USA-bót, majd a botrány kipattanása után oda menekült vissza. Papandreu a PASOK áprilisban tartott második kongresszusán bejelentette: kormányának arra vonatkozó bizonyítékai vannak, hogy Koszkotasz szoros kapcsolatokat tartott fenn a külföddel. Papandreu hazai helyzetét a bankárbotrányon kívül az is nehezítette, hogy pártjának egyes tisztségviselői szorgalmazták: szakítson ifjú kedvesével, az egykori légikisasszonnyal, aki az athéni strandon monokiniben hagyta magát fényképezni. Ezt a fotót valamennyi athéni lap közölte, ami rendkívül felháborította az erkölcscsöszöket. A görög férfiak közismerten elnézik azt, ha kollégájuk barátnőt tart. A családnak azonban tabunak kell lennie, különösen akkor, ha magáról a kormányfőről van szó. Papandreu nem szakított a szőke szépséggel, inkább beleegyezett a válásba, a románc azonban - sokak szerint - csökkenti a kormányfő esélyeit a mostani választásokon. IfllTOIIiniUIT ■ egész kampány valamiféle karneválra emlékeztetett. Most abba ne bonyolódjunk bele, hogy ez mennyivel terhelte meg a görög adófizetők zsebét, hanem térjünk ki inkább arra, mit is eredményezett a görög nép számára a mostani négyéves PASOK-kormányzás. Tény és való, hogy akkor a szavazók több mint 60 százaléka a demokratikus és haladó erők jelöltjeire voksolt, beleértve a Görög Kommunista Párt jelöltjeit is. Az is kétségtelen, hogy a PASOK a kommunisták híveinek szavazatai nélkül nem nyerte volna meg a választásokat. Mihelyt a Pánhellén Szocialista Mozgalom képviselői elfoglalták helyüket a parlamentben és a kormányban, olyan változásokra került sor Görögországban, amelyekért senki sem ujjongott és semmi közük sem volt a választási ígéretekhez. Az intézkedések nadrágszíj-megszorító jellegűek voltak, s főleg a dolgozókat sújtották. Geraszimosz Arszenisz gazdasági miniszter azzal nyugtatgatta a közvéleményt, hogy a kormány gazdaságpolitikájának kedvező eredményeit nem rögtön, hanem fokozatosan, évek múlva lehet majd érezni. A választási kampányban hangoztatott közismert, a változásokra utaló „alagi" jelszó mindössze abban nyilvánult meg, hogy az adók változtak - emelkedtek. Az ,,alagi“ jelszó - amely az 1981-es és 1985-ös választásokon győzelemhez segítette a PASOK-ot manapság is időszerű, mivel a mostani Görögországra is a rendkívül feszült belpolitikai helyzet a jellemző. A legbefolyásosabb napilapok a helyzetet rendkívül bonyolultnak és ellentmondásosnak minősítik. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy idén nemcsak a görög törvényhozást választják újra, hanem megválasztják az Európai Parlament képviselőit is. A megoldásra váró sürgető politikai, gazdasági és szociális problémák olyan méreteket öltöttek, hogy orvoslásukkal nem lehet továbbá várni. A közelmúltban ugyanezt fogalmazta meg maga Hrisztosz Szartzetakisz görög államfő is. Ha összehasonlítjuk a legutóbbi két parlamenti választás lefolyását, illetve előkészületeit, akkor bizonyos hasonlóságok tapasztalhatók a mostani választásokat megelőző helyzettel. Elsősorban a demokratikus és a haladó erők együttműködése szembeötlő; ennek az a célja, hogy közösen keressék a kiutat a jelenlegi belpolitikai válságból. Emlékszem Andreasz Papandreu kormányfőnek a PASOK központi bizottsága tavaly decemberben tartott ülésén előterjesztett mélyreható elemzésére, amelyben az ország politikai helyzetét ecsetelte és kitűzte a párt feladatait a választásokat Görögországban a változásokhoz kedvező szél fúj - írta a közelmúltban a görök kommunisták lapja. Arra van szükség azonban, hogy necsak a parlamentben kerüljön sor változásokra, hanem a görög közvélemény által szorgalmazott változások is megtörténjenek. Meg kell szüntetni a magas munkanélküliséget, az inflációt és más gazdasági problémákat, de legalább ilyen fontos lenne a görög területen lévő amerikai katonai támaszpontok felszámolása. Ezek sorsáról szinte havonta folynak tárgyalások Washington és Athén között, mivel ha nem jön létre elfogadható megállapodás, akkor az amerikaiaknak jövő év májusáig távozniuk kell az országból. Mindenesetre tény, hogy a kormánypárt nem teljesítette négy évvel ezelőtti ígéreteit. Ezért felmerül a kérdés, hogy milyen eredménnyel zárulnak a küszöbönálló választások. Számos PASOK-képviseló a tiltakozás jeleként vagy független jelöltként indul, vagy pedig tagja lett a kommunista párt vezette Demokratikus és Haladó Erők Koalíciójának. Vajon milyen eredménnyel szerepel majd ez a tömörülés? A válasz sok tényezőtől függ, jelenleg mindenesetre egy biztos: a GKP biztosította választóit arról, hogy ha erősödnek pozíciói a parlamentben, akkor a demokratikus kibontakozást fogja szorgalmazni és változatlanul védelmezi a dolgozók érdekeit. A párt politikai bizottságának egyik tagja, Andonisz Ambatielosz úgy vélte, hogy a haladó erőknek most esélyük van a korábbinál több parlamenti mandátum megszerzésére. Athéni politikai megfigyelők szerint a baloldal közös szereplése a választásokon kizárja azt a lehetőséget, hogy a másik két nagy politikai párt, a PASOK és az Új Demokrácia megszerezze az önálló kormányalakításhoz szükséges többséget. Harilaosz Florakísz, a GKP Központi Bizottságának főtitkára egy athéni nagygyűlésen úgy vélte, hogy a parlamenti választások kétségtelenül jelentős mértékben befolyásolják majd a parlament összetételét, azonban a parlament talaján folyó harc csak az egyik formája a dolgozók és a görög nép létérdekeinek megfelelő célok eléréséért folyó küzdelemnek. Görögország tényleges függetlensége és nemzeti érdekei ugyanis nem egyeztethetők össze közöspiaci és NATO-tagságával, valamint a görög területen működő amerikai katonai támaszpontokkal. Csak a választások eredményei mutatják majd meg, hogy mindezzel tisztában vannak-e az urnákhoz járuló szavazók is. LADISLAV SAKÁL . Információk áramlása Jegyzetek a londoni információs fórum nyomán Minden oldalról, a nap minden órájában zúdul ránk az átkos- hasznos információáradat. Politikusoknak és üzletembereknek, újságíróknak és „egyszerű fogyasztóknak" más és más erről a véleményük. Most, amikor az informatika rohamos fejlődésének korát éljük, amikor példátlan fellendülés tapasztalható az információpiacon, amikor a gyors és objektív hír kurrens cikk lett - talán nem lenne helyes a vélemények befolyásolására vállalkozni. Álljon itt inkább csak néhány nézet, tény és adat, amely részben jelzi az összeurópai információpolitika alakuló körvonalait, részben utal arra, milyen múltból jutottunk el a jelenig. Londonban május 12-én fejeződött be a majd egy hónapig tarló információs fórum, melynek megrendezéséről a bécsi utótalálkozón született megállapodás. Mire ezek a sorok megjelennek, Párizsban már tanácskozni fog az együttműködés emberi dimenzióival foglalkozó konferencia, amely tekinthető fontosabbnak és jelentősebbnek, de talán mégsem véletlen, hogy az utótalálkozót követően éppen az információs fórum volt az első összeurópai találkozó. Az információk problémaköre is a helsinki folyamat humanitárius területét érinti, ahol a legnehezebb az összekötő kapcsok keresése a szocialista és a kapitalista országok között. A fórum akár barométernek is tekinthető, melynek egyebek mellett jeleznie kellett: Becs után mekkora az egyetértési készség Európában. Leszögezhetjük, él és erős ez a készség, megvan az együttműködési hajlandóság. Mire alapozható ez a megállapítás? Talán éppen arra, hogy a fórum munkájában gyakorló újságírók is részt vettek, azok, akiket a napirenden szereplő kérdések a legérzékenyebben érintenek. És főleg közvetlenül. Ez nem jelenti azt, hogy a politikusok csak másodrendű szerepet kaptak: a kormányok feladata, hogy jobb munkafeltételeket teremtsenek az újságíróknak, megszabják a határt a szabad tájékoztatás és a belügyekbe való nem kívánatos beavatkozás között. NAPIREND Három problémakörben csoportosíthatók azok a kérdések, melyek a fórum napirendjén szerepeltek: 1. a külföldi újságírók munafettételei. 2. az együttműködés lehetőségei, 3. a korszerű kommunikációs eszközök kihasználása. Érthető módon az újságírók munkateltételei körüli vita volt a legélénkebb. S ez volt az a problémakör, ahol gyakorlatilag teljes volt az egyetértés a keleti és a nyugati toliforgatók között. Kifogásolták, hogy nagyon hosszadalmas az újságírók vízumainak kiadása, csak nagyon nehezen tudják sokszor elhagyni állomáshelyüket, ugyanis az illetékes kormány nem szívesen teszi lehetővé az állandó és kiküldött tudósítók szabad mozgását az ország területén. Sok helyütt gondok vannak a külföldi tudósítók lakáskörülményeivel is. Kedvezően fogadták Londonban, hogy éppen a fórum idején jelentette be hazánk kormánya: rövid időn belül változtat vízumkiadási gyakorlatán, az újságírók vízumkérelmeit nem különállóan fogja elbírálni, hanem a reciprocitás alapján úgy fog eljárni, mint minden más látogatás engedélyezése esetében. Ezt a bejelentést szinte minden delegáció elismeréssel fogadta, ugyanakkor a csehszlovák lépés - és más országok hasonló intézkedései - nem késztették például az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát vagy Spanyolországot eddigi gyakorlatuk, a hosszadalmas vizumkiadási procedúrák megváltoztatására. Szabad vagy nem szabad, engedélyezhető vagy minden körülmények között tilos - az e körüli viták mellett valahogy a háttérbe szorultak a tényleges együttműködés problémái, pedig nagyon sok ötlet, hasznos elképzelés vetődött fel. Néhány példa: a Szovjetunió és Csehszlovákia közösen indítványozta a laftok közti cikkcserét, hazánk az NDK-val együtt javasolta az újságírók és szervezeteik, az újságírói karok közti együttműködés lehetséges formáit, a bolgár delegáció kezdeményezte az ökológiai információk terén való együttes munkát, a skandináv országok számos érdekes és hasznosítható intézkedést javasoltak arra vonatkozóan, hogyan kellene alakulnia a tájékoztatási együttműködésnek a fórum után, a következő, helsinki utótalálkozóig terjedő időszakban. Talán a legtöbb vita az összeurópai információs tanács létrehozására tett szovjet indítvány körül folyt. Sok küldött attól tartott, hogy a tanács létrehozásával egy új bürokratikus struktúra alakulna ki, szinte cenzori jogkörrel. Pedig a szovjet indítvány valami egészen mást tartott szem előtt: egy ilyert tanács segíthetné az eleven, kötetlen véleménycserét a tájékoztatás terén kívánatos együttműködés időszerű problémáiról a sajtó és a kormányszervek képviselőinek részvételével. Úgy tűnik azonban, a régi gondolkodásmód még tartja magát. Csak ezzel magyarázhatók az elhangzott fenntartások. Ami pedig a harmadik fő napirendi pontot illeti, gyakorlatilag teljes volt az egyetértés a legfontosabb kérdésben: a tájékoztatási technológiai forradalom univerzális jellegű, az elszakadás tőle, a lemaradás komoly negatív következményekkel járhat. ÖRÖKSÉG Londonban megmutatkozott, a negatív örökség sok esetben makacsabbul tartja magát, mint a jó hagyományok. A legjobb példa erre a tájékoztatási tanács ötletének elvetése. Mert lehet, hogy a szovjet delegáció nem fejtette ki eléggé mélyrehatóan, mit is javasolnak, valószínűbb azonban, hogy az elutasításban nagy szerepe volt a sztereotip gondolkodásnak: ami jó a szojveteknek, az nem jó a Nyugatnak. Elö-elókerültek a - gondolná az ember - ma már Európában avíttnak számitó konfrontációs törekvések is. Sok elismerés hangzott el a Nyugat részéről a Szovjetunió címére, jutott belőle Lengyelországnak és Magyarországnak is, de egészében véve több küldöttség igyekezett olyan benyomást kelteni, hogy a szocialista országoknak még nagyon sokat kell tenniük, ha el akarják érni a Nyugaton „hagyományos" szabad információcsere és -áramlás szintjét. Áz ilyen jellegű támadások célpontja mindenekelőtt Románia, Bulgária, Csehszlovákia ps az NDK volt. Nincs szó arról, hogy Európa keleti részén nem lenne mit javítani, de míg a földrész eme tájain fokozatosan teret nyer a nyilváriosság, a nyitottság, a Nyugaton bizonyos visszarendeződés figyelhető meg, különösen a vendéglátó országban, Nagy-Britanniában. Ezt több küldöttség is bírálta, köztük Dánia és Hollandia, de maga a brit sajtó is, amely mindvégig nagy figyelmet szentelt a fórum munkájának A Daily Telegraph például azt írta: ,,A fórumnak keményen kell elemeznie a kelet-európai tájékoztatási helyzetet", de nyomban hozzáfűzte: ,,Ostobaság lenn idilli képet festeni a brit kormány és a sajtó viszonyáról. “ S még egy szigetországi vélemény: Dávid Puttnam brit küldött elsősorban az USA címére mondta, hogy a tájékoztatási politikában és a sajtószabadság terén mindenekelőtt azoknak vannak nagy adósságaik, akik megengedik a tömegtájékoztatási eszközök nagyfokú kommercializálását. Voltak tehát Londonban éles viták, alattomos támadások, de sokkal fontosabb az, hogy a fórum megmutatta: a felesleges indulatokat és a propagandafogásokat félretéve lehet tárgyalni és egyetértésre lehet jutni még olyan érzékeny területen is, mint amilyen az információcsere, az információáramlás. A fórum munkája még a régi, örökölt kerékvágásban indult, de úttörő erőfeszítésekkel zárult. Közel hetven javaslat született, ezeket az1992-es Helsinkiben összeülő utótalálkozó elé terjesztik megvitatásra, jóváhagyásra. Vagyis Londonban végeredményben sikerült előrelépni az összeurópai glasznoszty felé. GÖRFÖL ZSUZSA t 4 ÜÜ
