Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-20 / 3. szám

Hegesztőrobot programozása a Bratislavai Elektrotechnikai Művekben. Az alkalmazók véleménye szerint (nemcsak az itt gyártottak, hanem általában a hazaiak) nem eléggé megbízhatók. (A ŐSTK felvétele)

Minden bizonnyal a legelterjedtebb fém- megmunkáló módszerek egyike a hegesztés, amelyet nemcsak az alkatrészek összekapcsolására, összekötésére alkalmaznak, de ugyanúgy vágásra, felületi kezelésre, sőt még forgácsolás helyett is. Hazánkban is széles körben elterjedt, szinte nincs olyan, még egészen kicsi lakatosmű- hely sem, ahol ne lenne legalább egy ívhegesztő, nem is beszélve azokról a nagy gyárakról és üzemekről, ahol a munka nagy részét ez a technológia képezi.

Hazánkban a hegesztés műszaki, technológiai és elméleti fejlesztését a berendezések és anyagok gyártását a Hegesztési Szaktanács koordinálja, melynek tagjai között a kutatóintézetek és főiskolák képviselőit éppúgy megtaláljuk, mint a gyártó vállalatok, például a Bratislavai Elektrotechnikai Művek, vagy a nyitrai (Nitra) Kovoplast a MEZ Brumov, vagy a felhasználók, a Pop- rádi Vagongyár, a Sigma Olomouc, esetleg a Skoda Plzen képviselőit, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. A tanács legutóbbi ülésén - az elmúlt év végén - a hegesztőberendezések gyártásának jelenlegi és jövőbeni helyzetét elemezte és megállapításai sajnos nem éppen biztatóak e technika fejlődését illetően. A leginkább kiegyensúlyozottnak talán a kézi ívhegesztés készülékeinek, transzformátorainak gyártása tekinthető, amelyekkel a piac jól el van látva, és a gyártók is képesek az igényeket a mennyiség és választék tekintetében is kielégíteni. A brumovi vállalat tájékoztatása szerint az innováció ezen a területen a berendezések súlyának csökkentésére irányul, és várhatóan néhány típus olcsóbb is lesz. Az előrejelzések szerint a piac telítődik, ezért a Bratislavai Elektrotechnikai Művek befejezi a kézi ívhegesztés eszközeinek gyártását.

Sokkal kevésbé volt világos a helyzet a következő témában, a védőgázas hegesztés területén. Az előbb említett bratislavai vállalat éppen ezeknek gyártására szeretné átirányítani kapacitásait, s ez megfelel a felhasználók igényeinek is, mivel ez a technológia egyre inkább terjed. A jelenlevő felhasználók véleménye azonban az, hogy az iparban ez a jó minőségű varratokat biztosító technika csak akkor érvényesülhet, ha lesz elegendő védőgáz, főleg széndioxid. Ez pedig, ahogyan a jelenlegi helyzet mutatja, a közeljövőben nem valószínű. A Chemika Bratislava már jelezte is, hogy az igényelt mennyiséget nem lesz képes leszállítani, ezért ezeknek a berendezéseknek a gyártását csökkenteni kellene. A helyzet valóban komoly. A három gyártó 1990-ben az igényelt mennyiségnek legfeljebb csak a felét lesz képes legyártani, mivel berendezései elöregedtek, a felújítások az elmúlt évtizedekben elmaradtak, most pedig nincs pénzük a beruházásokra. A helyzet gyors közbeavatkozást kíván, és megoldása csak importtal lehetséges, de a továbbiakban mindenképpen figyelembe kell venni a szükségleteket ezen a területen, és a vegyiparnak lépnie kell annak érdekében, hogy a védőgáz hiánya ne hátráltassa a hegesztési technológiák fejlődését. Ennek a területnek további, az előbbinél azonban kisebb rendű akadálya még, hogy kevés a kábel, kevés a töltésre alkalmas fémpalack, és hiányoznak az automatizáláshoz szükséges eszközök is.

Ami a harmadik leginkább elterjedt hegesztési módszert, a fedett ívű hegesztést illeti, az ehhez szükséges berendezések gyártásában a helyzet szintén kiritikussá válhat. A termékre specializálódott horicei vállalat a múlt évben befejezte a gyártását, az új gyártó pedig, a Bratislavai Elektrotechnikai Művek csak 1990-ben kezdi meg. Furcsa helyzet, és sokan kérdezhetik, hogyan történhet ilyesmi, pedig csak egyszerű tervezési hibáról van szó, mégpedig nem vállalati, hanem ágazati szinten. Valahol elveszett egy év. A másik probléma az, hogy az új gyártó csak egy szűk területre, a nagyobb önjáró automata hegesztő gyártására készül, más berendezések gyártásához sem a gyártót, sem a komponenseket eddig nem sikerült biztosítani. Az egyik legnagyobb felhasználó, a Poprádi Vagongyár műszaki igazgatója szerint, ha ilyen helyzet előáll, akkor nekik néhány részlegen nem lesz mivel dolgozniuk, pedik már ma is sok mindent maguk készítenek, amire szükségük van. Ami a hegesztés egyéb területeit illeti, az ellenálláshegesztésnél a kapacitáshiány, a plazmavágók és hegesztők gyártásában pedig a várható igények rosszul, túlságosan szerényen felbecsült mennyisége okoz majd gondot. Nagyon sok a probléma a hegesztési munkák automatizálása körül is, mivel a beszerezhető automaták és robotok nagyon megbízhatatlanok, és a gyakorlatban ezért nem szívesen alkalmazzák őket. A hegesztőrobotok - azok véleménye szerint, akik vásároltak ilyet -, többet állnak, mint működnek, nemcsak azért, mert meghibásodtak, hanem azért is, mert ezeket a hibákat az alkatrészek hiánya miatt napokba kerül kijavítani.

A feltárt helyzet tehát nem vetít előre különösen nagy optimizmust a hegesztés további terjedését illetően. A szaktanács azonban, ahogyan az az elfogadott határozatokból kitűnik, úgy próbálja meg koordinálni a tevékenységet, hogy legalább a jelenlegi szint alá ne csökkenjen a népgazdaságban a hegesztési technológia alkalmazásának lehetősége anyag- és eszközhiány miatt. A jövőben azonban - és ez is megfogalmazódott a tanácskozáson - mindenképpen jobban oda kell figyelni erre a területre, hiszen Csehszlovákia, gépiparának nagyságát tekintve elmarad a hegesztés alkalmazásában más fejlett országok mögött.

Végezetül még annyit lehet hozzátenni e rövid ismertetőhöz, hogy az ipar egyetlen területének, a hegesztésnek alapos és szakmai ismeretekkel alátámasztott helyzetfelmérésre is alapvető szervezési, prognosztikai, koordinációs és műszaki-fejlesztési hiányosságokat mutat. Annak ellenére, hogy az érintetteknek kétévenként Brnóban a Welding elnevezésű szakkiállításon alkalmuk van találkozni a szakma hazai és külföldi képviselőivel, a feltárt hiányosságok azt mutatják, hogy szinte alig informáltak egymás terveiről, szándékairól. A berendezések gyártói úgy terveznek, hogy közben nem tudják, milyen lesz az ellátás a hegesztéshez szükséges anyagokból, egész vállalatok orientálják termelésüket hegesztőrobotok gyártására, miközben ehhez lehetetlen alkatrészeket beszerezni. A hegesztési szaktanács lehetőségeihez mérten mindent megpróbál, de utasításokat senkinek sem adhat, és ezért az 1989-es év elé nem tekinthet nagy optimizmussal. (szénási)

Két éve annak, hogy a CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány jóváhagyta a termékek minőségének szigorúbb megítélését elősegítő intézkedéseket. Ezeknek egyike volt az is, hogy megbízták a szövetségi és az egyes köztársaságok népi ellenőrző bizottságait, hogy közvetlenül azoknál a gyártó vállalatoknál ellenőrizzék a minőséget, ahol a hazai piac és az export szempontjából is fontos termékeket készítenek, de ezeknek minősége nem felel meg tartósan az előírt szabványoknak. Ez a felügyelet az elmúlt időszakban több mint ötven vállalatot érintett, s további nyolcvanat az illetékes miniszter levelében figyelmeztetett arra, hogy termelésük minősége nem kielégítő. Milyen eredményeket hozott ez a kétéves tevékenység?

A minőségellenőrzésnek ez a módja nagyon hatásosnak mutatkozott, a kiválasztott szervezeteknél, s döntő jelentőségű változásokat hozott például a termékek leszállításának leállítása abban az esetben, ha nem feleltek meg az előírt minőségi normáknak. így maradt raktáron több mint félmilliárd korona értékű áru, amelynek csak egyharmadát tudták később megjavítani és a nagykereskedelmi forgalomban értékesíteni. A többit csak árengedménnyel lehetett eladni, ráadásul még az érintett vállalatok elvonásait is növelve ezzel. Ilyen esetekben az ellenőrző csoportok a minőségben jelentkező hiányosságok okainak azonnali kiküszöbölését követelték, sőt - levonva a következtetéseket - javaslatokat tettek káderváltozásokra is, ha a vezető dolgozók nem teljesítették a hozott intézkedések kapcsán megjelölt feladataikat. Ezzel kapcsolatban a statisztikák mintegy ötmilliós értékű prémiumelvonásokról számolnak be.

S az eredmény? Az 56 vállalat közül huszonkettőben már befejeződött az ellenőrzés, mivel itt megszüntették azokat az okokat, amelyek a minőség romlásához vezettek, s a termékek meghatározott ideig, tartósan megfeleltek az előírt normáknak.

Az ellenőrzött termelési egységeknél, ahol az első időszakban 60 százalékos volt a kritikusnak minősített hibák aránya, az ellenőrzés befejezése előtt ezek már nem fordultak elő, esetleg csak nagyon elvétve, s a kevésbé súlyos hiányosságok aránya is lényegesen lecsökkent egészen a megengedhető néhány százalék alá. Elsősorban olyan műszaki szervezési és rendszerbeli változásoknak köszönhetőek ezek az eredmények, amelyeknek megvalósítása döntő mértékben az érintett vállalattól függ és nem igényel nagy befektetéseket. Ugyanakkor nem új, korszakalkotó változásokról van szó, hanam az eddig is ismert, csak éppen hosszú ideig meg nem oldott problémák kiküszöböléséről. Az elért minőség megtartásának feltétele az, hogy az azt közvetve és közvetlenül befolyásoló minden tevékenységet jobban, igényesebben kell elvégezni. Ehhez elsősorban a műszakifejlesztési, gyártási, gazdasági és eladási részlegek hatékony együttműködése szükséges nemcsak a hibák eltávolításában, hanem azok okainak feltárásában is. További nagyon hatásos,elem a jutalmazásra vonatkozó egységes kritériumok kidolgozása is a tervezórészlegek esetében éppúgy, mint a termelésben, attól függően végezve a besorolást, hogy ki milyen mértékben befolyásolja a termékek minőségét. Olyan önelszámoló belső vállalati rendszert kell kiépíteni, amelyben a hibák eltávolításának költségei és a nem megfelelő minőségből származó további veszteségek azt a kollektívát sújtják, amelyik a hibákat okozta.

Az ellenőrzött vállalatokra nagyon igényes feltételeket kényszerítettek, amelyek között lehetetlen volt a termelési feladatok teljesítése az előírtnál rosszabb minőségben. A minőséggel kapcsolatos legalapvetőbb hiányosság azonban az - s ez részben még ma is jellemzi gazdaságunkat -, hogy ezeket a feltételeket a népi ellenőrző bizottság szerveinek kellett adott jogaival élve rákényszeríteni a vállalatra ahelyett, hogy a legfőbb megrendelők, vagy a gyártó vállalatot irányító fölöttes szervek ezt már korábban megtették volna.

A megrendelő felelőssége

Ahogyan a minőségellenőrzés esetében, ugyanúgy az egyes szervezetek szervező és irányító tevékenységének vizsgálata során is bebizonyosodott, hogy a bel- és külkereskedelmi vállalatok, illetve a végtermékek gyártói a minőséget illetően nem viselkednek úgy, ahogy az az igényes megrendelőkhöz illene. Saját tervteljesítésük érdekében átveszik a gyengébb minőségű árut is, mégpedig a jogos árcsökkentés vagy egyéb szankciók nélkül, esetleg nagyon alacsony arányú levonásokkal. (Az elektronikai és a gépipari termékek esetében például átlagosan csak 5 százalékos a rossz minőség következtében végrehajtott árcsökkentés.)

Az igénytelen hozzáállás a termékminőséggel szemben többek között abból is fakad, hogy a gyártót csak minimális mértékben sújtja gazdaságilag az, ha alacsonyabb minőségi osztályba tartozó árut értékesít. A kereskedelmi szervezetek gyakorlatilag csak közvetítik az esetleges reklamációt a felhasználóktól (fogyasztótól) a végtermékek gyártóihoz, akiknek kevesebbe kerül a hibák kijavítása, mint a hibás termék le nem gyártása. (A reklamációs veszteségek a legtöbb vállalatnál a maximális nyereség 5 százalékát teszik csak ki.) Ezt az ' állapotot még inkább tartósítja az is, hogy a termelő és kereskedő vállalatok dolgozói elsősorban a terv mennyiségi mutatóinak teljesítésében érdekeltek. Sajnos, nem növekedett ez irányban az illetékes irányító szervek igényessége sem, sőt még a minőségellenőrzés során szerzett ismereteket sem használják ki következetesen és széles körben, noha ezt a népi ellenőrző bizottságok publikálták, és ezenkívül külön is mindenkinek a rendelkezésére bocsátják.

A CSSZSZK kormánya ezért már a tavalyi év elején határozatot hozott olyan igényesebb gazdasági klíma kialakítása érdekében, amelyben a termelővállalatok számára egyáltalán nem lehet kifizetődő a rossz minőségű áru gyártása. Már 1988. január elsejétől kötelesek az állami költség- vetésbe befizetni a meghatározott elvonásokon kívül még akkora összeget, amekkorát megrendelőik fizettettek ki velük a minőséggel kapcsolatos reklamációk érvényesítése során. Ezenkívül most januártól 10 százalékos kiegészítő elvonást fizetnek be abból a nagykereskedelmi árból is, amelyet kénytelenek voltak leszállítani a termék rossz minősége miatt. Mindezt attól függetlenül, hogy a vállalat az adott pillanatban a népi ellenőrző bizottság közvetlen ellenőrzése alatt van-e, vagy sem. Jelentős gazdasági szankciók sújtják azokat a kereskedelmi vagy gyártó (itt a megrendelő szerepében) szervezeteket is, amelyeknek veszteségeik lesznek a szállítmányok felelőtlen átvétele miatt. Tehát ha olyan árut vagy félkészterméket, esetleg alkatrészt vesznek át, amely nem felel meg a minőségi előírásoknak, vagy eltér a szerződésekben lefektetett minőségi mutatóktól.

Elrendelték továbbá az irányító gazdasági szervek számára, hogy a minőség ellenőrzése és befolyásolása során ugyanolyan igényességgel lépjenek fel minden irányban, ahogyan ezt a népi ellenőrző bizottságok szervei teszik, s ha ennek nem képesek érvényt szerezni, akkor akár a vezető gazdasági posztokon végrehajtandó káderváltoztatásoktól se riadjanak vissza. A népi ellenőrző bizottság szerveit felhatalmazták arra is, hogy szakcsoportjaik jelenléte nélkül is különleges rezsimet vezessenek be azoknál a vállalatoknál, ahol a legnagyobb megrendelők jelentése alapján kötelezettségeiknek nem a megfelelő minőségben tesznek eleget. Ezt a különleges rezsimet csak akkor lehet majd megszüntetni, ha a minőség javulásának, majd megtartásának minden feltétele megteremtődött.

Az ismertetett intézkedések arra irányulnak, hogy a minőség kérdése minden vezető dolgozó figyelmének homlokterébe kerüljön, és a vállalati irányítás és gazdálkodás elengedetetlen részévé váljon. A hagyományos módszerekkel már nehéz hatékonyan javítani a minőséget, tehát, mondjuk pusztán a műszaki ellenőrzéssel vagy a minőségi problémákkal foglalkozó üzemrészlegek megalakításával. Ma arra van szükség, hogy a minőség magas szintre emelése a vállalatvezetés fő feladatává, a vállalati stratégia meghatározó részévé váljon, s ezenkívül minden dolgozó motivációjának elsőrendű tényezője legyen. A minőség javítása olyan folyamat, amely a felhasználó igényeinek ismereteiből indul ki, és legfőbb kritériuma a fogyasztó elégedettsége. A minőség és a megbízhatóság javításával csökkenteni lehet a termelési veszteségeket, biztos vállalati stratégiát lehet kialakítani, legyözhetök a környezetvédelmi akadályok, de csak a termelés modernizálásának és a termékek innovációjának egységes rendszerében. KAREL VOTRUBA,

a CSSZSZK Népi Ellenőrző Bizottsága elnökhelyettese (A Hospodárske noviny nyomán)

mmmmmmmmmmmmmmmm