Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-20 / 3. szám
Az árképzés is fékezheti a kezdeményezést A múltban is megbecsülték a molnárok mesterségét, mert az életet jelentő gabonát őrölték lisztté a lakosság számára. A földművesek kitapasztalták, hogy hol őrlik a legfinomabbra a gabonát, és évtizedeken át oda szállították a búzájukat, rozsukat, lovas vagy ökrös szekereiken. Akkoriban minden gazdálkodó a saját gabonájából ette a kenyeret. Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor a működése megkezdésének 125. évfordulóját ünneplő nyitrai (Nitra) malomban jártunk. Vendéglátóink sokat emlegették a kis malmokat, amelyekből később kifejlődtek a mai korszerű üzemek. A nyitraiván- kai Árkus dűlőben a kőkorszakból származó őrlökövek törmelékére bukkantak. Az archeológusok azt állítják, hogy ezen a vidéken már az időszámítás előtt is őröltek gabonát. Tény, hogy 1863-ban már működött az első gőzmalom, teljes nevén Nyitrai Gőzlisztgyár Társulat. A hírnévhez hűen Azóta nagyon sokat változott az élet a Zobor alatt. A régi kismalmokban többnyire darálnak, vagy takarmánykeveréket készítenek. Elmaradtak a lovas és az ökrös fogatok is. A gazdák sem ízlelgetik már a frissen őrölt lisztet. A nagyüzemeké a szó, és bár vállalatonként, körzetenként eltérő a gabona minősége, egy lisztből esszük a kenyeret. Persze más hangokat is hallottam, melyek szerint nem minden körzetben azonos a liszt minősége. Ezért kértem véleményt a sok gazdát cserélt malom mai vezetőitől. Peter Hostansky mérnök, az üzem igazgatója bevezetőül elégedetten mondotta, hogy a Piest’anyi Malom- és Tésztaipari Vállalat üzemei közül a legtöbb nyereségre tettek szert, és minden feladatot teljesítettek. Már 1988. december 5-én sikeresen teljesítették a 8. ötéves tervidőszak harmadik évére szóló termelési tervet. A kereskedelmi hálózatba terven felül 6700 tonna búzalisztet, 2000 tonna árpa- és ezer tonna kukoricalisztet, illetve darakészítményt szállítottak. Figyelemre méltó, hogy a tervezett 27 millió 100 ezer korona nyereséget több mint 4 millió koronával túlszárnyalták. Az is kiderült, hogy a vállalatot elsősorban a nyitraivánkai és a már említett, jubiláló nyitrai malom húzta ki a csávából a magas nyereségképzéssel. Színvonalas irányítással és rugalmas szervezéssel - a régi hírnévhez hűen ismét bizonyítottak a város közepén magasló malom dolgozói. Jól kihasználták a lehetőségeket a termelés növelésére, és egyidejűleg csökkentették a termelési költségeket. Az együttműködés haszna Az üzem dolgozókollektívái tehát mindent megtettek, hogy az évet olyan nyereséggel zárják, amely továbbra is lehetővé teszi a jövedelmező termelést. Beszélgetés közben többször föltettük a kérdést, hogy a mennyiségi tervek teljesítése mellett, milyen erőfeszítéseket tettek a termékek minőségének javítására és a választék bővítésére. Az üzem felvásárlóinak van-e választási lehetőségük az alapanyagok beszerzésénél, megválaszthatják-e, hogy kitől és milyen minőségű gabonát vesznek át? Ugyanis a malomipari termékek minősége nem kizárólag a malom dolgozókollektíváinak igyekezetétől függ. Ha rossz, vagy nem kielégítő minőségű az alapanyag, akkor abból nem lehet kiváló minőségű lisztet, darát készíteni. Pavot Stanga mérnök szintén ezt állította, és a helyzet javítására konkrét kezdeményezéseket, példákat hozott fel. Igaz, elég sok utánjárással, de mégis találtak olyan partnergazdaságokat, amelyek garantált minőségű gabonát szállítottak. A szőgyéni (Svodín), somorjai (Samorín), lukanényei (Nenince) és felsöszemerédi (Horné Semerovce) szövetkezetből az igényléseknek megfelelően, kiváló minőségű kenyérgabonát kapnak. A zselizi (2elie- zovce) Állami Gazdaság szintén a szabványnak megfelelő zabot adott el a malomnak. A jó együttműködést érzékelteti, hogy a termést a termelő vállalatokból közvetlenül a malomba szállítják, ahol bizonyos ideig tárolják. A termelő vállalatokkal folytatott együttműködés előnye, hogy a malomban mindig kiváló minőségű alapanyag áll rendelkezésre, nem érheti őket kellemetlen meglepetés. Az igazgató és a molnármester véleményé Miközben vendéglátóinkkal azt kutattuk, miként lehetne még többet tenni a minőség javításának érdekében, megérkezett Milán Jakabsic mérnök, vállalati igazgató. Tőle tudtuk meg, hogy a legjobb minőségű kenyérgabonát tavaly a felsöszemerédi szövetkezettől vásárolták fel. A jövőben nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy más vállalatok is a szabványnak megfelelő gabonát kínáljanak megvételre. Ezen az úton kell haladniuk, ha el akarják érni, hogy termékeik minősége egyre inkább megfeleljen a helyes táplálkozás alapelveinek és a minőségi követelményeknek. A feladat teljesítése persze nem könnyű. A legnagyobb probléma, hogy kevés a tárolóhely. Ezen feltétlenül változtatni akarnak, hogy a termelőktől közvetlenül vásárolhassák fel, s maguk tárolhassák a kenyérgabonát. Tapasztalataik szerint, így jobban megóvható az alapanyag minősége. A malom a jövőben több mezőgazdasági vállalattal köt együttműködési szerződést. Az új gazdasági mechanizmus feltételei között nagyobb lehetőség kínálkozik a közvetlen együttműködésre. Persze, egyelőre még így is sokat kell harcolniuk hogy kiiktathassák a fölösleges ,,közvetítö“ szervezeteket. A fejtegetéseket nagy figyelemmel hallgatta Jozef Kollár molnármester, aki már több mint négy évtizede dolgozik a malomban. Véleménye szerint, a hazai termésből nem minden évben lehet kifogástalan minőségű alapanyagokat beszerezni. Elégedetlen volt az élelmiszeripari kukorica, a zab és más gabonafélék beltartalmi értékével. Mint mondotta, a Jugoszláviából vásárolt kukorica beltartalmi értéke sokkal jobb volt, mivel ott jobban beérett a termés. A hazai mező- gazdasági vállalatok sok esetben elkapkodják a betakarítást, s nem teljesen beérett kukoricát szállítanak feldolgozásra. A gyengébb alapanyagból a malom dolgozókollektívája képtelen kifogástalan minőségű termékeket gyártani. A kezdeményezés buktatói A vállalatnak ebben az élenjáró üzemében rendkívül nagy erőfeszítéseket tesznek a termékválaszték bővítésére. Keresik, kutatják a lehetőségét, hogy a ma még hiánycikknek számító termékeket is bevegyék a termelési programba. Sajnos, az ilyen jellegű törekvés sok nehézségbe ütközik. Nemrég sikerült beszerezniük egy tortalap- készítö berendezést, amely a vállalat egy másik üzeménél évek óta porosodott. Gondosan előkészítették a berendezést és a kijelölt csoport is munkához láthatott volna, de mivel késett az árkalkuláció, nem jutottak tovább a próbaüzemelésnél. A termék minősége kifogástalan, mégsem kezdhetik meg a folyamatos termelést, mert az üzem igazgatója attól tart, hogy a kiegészítő tevékenység miatt esetleg ráfizetésessé válik a termelés. Mint mondta, ha tortalap helyett töltött nápolyit készítenének, mindjárt kifizetődő volna a vállalkozás. Ilyen az árkalkuláció, ezért hiánycikk a piacon a tortalap. Feltehetjük a kérdést, meddig tart még a huzavona, az illetékesek miért nem oldják meg idejében és a konkrét helyzetnek megfelelően az árproblémákat? Az üzletekben kevés a tortalap, többnyire a nápolyifélék választéka is csapnivaló. Érthetetlen, hogy a helyzet változtatására törekvők miért nem kapnak megfelelő támogatást? Ideje volna alapos piackutatást végezni és jobban összehangolni a kínálatot a kereslettel. A fogyasztási igények kielégítésének javítását sürgető központi határozatok a malomipar számára is kötelezőek. BÁLLÁ JÓZSEF A termés tökéletesebb hasznosítása és a fogyasztói igények jobb kielégítése szempontjából a jövőre nézve azzal számolunk, hogy a mezőgazdasági vállalatoknál elterjed a burgonya félkész- és késztermékké történő feldolgozása. Csehországban az évi termésnek egyelőre csupán 10 százaléka jut ilyen formában a'fo- gyasztókhoz, ami meglehetősen kevés. Az utóbbi időben előtérbe kerül az a törekvés, hogy az állatok takarmányozásánál minél többet hasznosítsunk a burgonya feldolgozásánál keletkező hulladékból, amely házi feldolgozás esetén nagyobb részt a kukákba kerül. Az elképzelés megvalósítására programot dolgoztak ki, amelyben célul tűzték, hogy a 9. ötéves tervidőszak végén már legalább kétszer annyi burgonyát kell közvetlenül a termelő és az élelmiszer-ipari vállalatoknál feldolgozni, mint napjainkban. Nemesítés, a feldolgozóipar igényeinek megfelelően A komplex program a burgonyából készült termékek választékának bővítésével is számol. Például a fogyasztók által ismert és keresett, hagyományos burgonyaszirom mellett csökkentett zsírtartalmú burgonyaszirom forgalmazását is tervezik. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy éppen ennek az ínyencségnek a készítéséhez nem lehet akármilyen alapanyagot használni. Az egyik oldalon teljesen mindegy, hogy milyen íze van a felhasznált burgonyának, viszont mérvadó a cukortartalom. Alapkövetelmény, hogy a burgonyaszirom szép fehér színű legyen, de ilyen termék csak alacsony cukortartalmú burgonyából készíthető. Ugyanis a nagy cukortartalmú burgonyaszeletek sütéskor elszíneződnek. Az új fajták nemesítésénél már ezt az élelmiszer-ipari követelményt is szem előtt tartják. Azokat a keresztezéseket választják ki továbbnemsítésre, amelyek legfeljebb 2 százalék cukrot tartalmaznak. A Kérkovi Burgonyatermesztési Nemesítő Állomás kutatóitól az iránt érdeklődtünk, miről tudják, hogy melyik gumókkal érdemes tovább foglalkozni. Az intézet tudományos dolgozói elmondták, hogy a keresztezésből származó egyedek termését ellenőrzésnek vetik alá. A kiválasztott gumót kettévágják, s a levéve! átitatott lakmuszpapírt két percre 170 fokra hevített étolajba mártják. A „kisütött" papírszelet elszíneződéséből gyorsan és megbízhatóan megállapíthatják, hogy a vizsgált változat megfelel-e a burgonya- szirom-készítés feltételeinek. Az eredménytől függően vagy tovább nemesítik, vagy kizárják a nemesítésből a keresztezéssel nyert változatot. A nemesítés utolsó szakaszában már komolyabb ellenőrzéseket is végeznek az új fajtajelöltekkel, hogy a termelök-feldolgozók-fogyasztók igényeinek megfelelően bővíthessék a fajtaválasztékot. (ské) A járás legfiatalabb ágazatvezetője II n nagyon akarja, beszélhetünk Fid az életemről, a munkámról, csak aztán ne cifrázza ki nagyon. Nem szeretem a feltűnést. Különben sincs raj- tam-bennem semmi különös. Legfeljebb szerencsésnek mondhatom magam. Németh György 1985-ben fejezte be tanulmányait a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola növénytermesztési szakán, s vörös diplomával lépett munkába a nagyma- gyari (Zlaté Klasy) Béke Egységes Földműves-szövetkezetnél .- Hogy mit adott a diploma? Milyen útra- valót kap a diák a főiskola évei alatt, Hm. Ugye most lelkesen kellene beszélnem. Csakhogy én maximalista vagyok. Magammal szemben legalábbis. Könnyen, gyorsan tanultam, nem hiúságból tűntem ki a többiek közül. Hiányoltam, hogy a gyakorlati ismeretek elsajátítására a főiskola kevés lehetőséget adott Kevésnek tartom a termelésben kötelezően eltöltött néhány hónapot. Régi igazság, hogy az elmélet és a gyakorlat között hatalmas űr van. Aki kikerül az iskolából, döbbenten tapasztalja, hogy kezd kicsúszni a talaj a lába alól. Ilyenkor keli a segítő kéz. Az idősebbek tapasztalata, jóindulata, vagy mondjuk a szerencse, amely átvisz a túlsó partra. A Somorjai (Samorín) Gimnáziumban a biológia szakos Csíkász tanárnő hívta fel a figyelmemet a mezőgazdasági pályára. Nem volt nehéz dolga, hisz gyerekkorom óta vonzódok a földhöz, a természethez. A főiskolára az első nekifutásra felvettek. A harmadik évben egyik évfolyamtársammal országos bajnokságon vettünk részt. Tudományos szakdolgozatunkban három járás cukorrépa-termesztésének helyzetét elemeztük. Prágában dőlt el javunkra a verseny, amely után én még Bulgáriába, Plov- divba is eljutottam. Ott már oroszul kellett megvédenem a szakdolgozatunkat. Sikerült, első lettem. így aztán, vagyis ennek köszönhetően, nem kellett megvédenem a diplomamunkámat, amelyben a termelési rendszerek elemzésével foglalkoztam. Általános probléma, hogy a végzős főiskolások egyre nehezebben tudnak a szak- képesítésüknek megfelelő munkahelyet találni. Pedig csak az mehet államvizsgára, aki igazolni tudja, hogy van munkahelye. Én a nagymagyari szövetkezetnél próbálkoztam. Szerencsém volt. Tóth Gyula mérnök, a szövetkezet elnöke azok közül való, akik nem félnek fiatal, jól képzett szakembereket állítani maguk mellé. Egy hónap munkakóstoló után egy év katonaság. Amikor újra munkába álltam, a betegség miatt visszalépő főnövénytermesztő helyébe kerültem. Ott álltam a kinevezéssel a kezemben, s mit mondjak, örültem és szorongtam egyszerre. De bizonyítani akartam. Sikerült-e? Mindenesetre jó évet zártunk. Búzából 7,18, árpából 5,05 kukoricából 8,12, lencséből pedig 1,33 tonnás hektáronkénti hozamok születtek. A legbüszkébb a kukoricára vagyok, ahol nagyban segített a Bajai Kukoricatermesztési Rendszer nyújtotta kitűnő vetőmag, valamint az agrotechnika terén kapott segítség. Szövetkezetünkben van lehetőség az öntözés széles körű alkalmazására, ami jócskán hozzájárult az eredményességhez. Hogy milyen áldozatokat követel meg tőlem a hivatásom? Idényben, vagyis tavasztól őszig napi 11-12 órát dolgozom. Olyankor nincs kötött munkaidő. Ha kell, szombaton és vasárnap is kimegyek a határba, ellenőrzőm a munkát. Pihenni igazából csak télen lehet. Hogy megéri-e? Ha a havi fizetésemhez hozzáadom a nyereségrészesedést, s az így kapott összeget elosztom a ledolgozott órákkal, semmivel sem vagyok irigylésre méltóbb helyzetben, mint akármelyik, az iparban dolgozó értelmiségi. Ránk, mezőgazdasági dolgozókra is hárul olyan teher, mint a népgazdaság más ágaiban tevékenykedőkre. A növény- termesztésben például akadnak még olyan problémák, amelyek megoldását illetően csak halvány elképzeléseink vannak. Harminc ember dolgozik a kezem alatt. Egyelőre jól kijövünk egymással. Úgy érzem, hogy a kissé bizonytalannak tűnő jövő nagyobb feladatok elé állít engem is. Képes leszek-e a teljesítésükre? Jövő ilyenkor okosabb leSZ6k SZITÁS GABRIELLA
