Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-02 / 22. szám
ÚJ szú 17 TUDOMÁNY TECHNIKA N emrég az egyes országok gazdaságának a fejlettségét olyan mutatókkal mérték, mint az egy lakosra jutó energiafogyasztás vagy acéltermelés. Ma már egészen más a helyzet. Újabban a gazdaság fejlettségét főleg a telefonhálózat sűrűsége, az újonnan létesített telekommunikációs berendezések, telefon- és távíróállomások, fakszimilis szöveg- és képközvetítő, adattovábbító állomások mennyisége fejezi ki. Ennek az irányzatnak egyszerű a magyarázata. A tudományosműszaki haladás meggyorsításához pontos, gyors és bőséges tájékoztatásra, az információk sokaságára van szükség. A nyolcvanas évek első felében a telekommunikációs technika világszerte rohamos fejlődésnek indult. Egyes felmérések szerint a telekommunikációs berendezésekbe fektetett világtöke körülbelül 2500 milliárd márkát tesz ki, míg a légi közlekedésben „csak" 200 milliárd márka fekszik. A telekommunikációs igazgatóságok bevételeik 20-70 százalékát (átlagosan 45 százalékot) a berendezések fejlesztésére fordítják, míg más ipari cégeknél ez az arány csak 5-10 százalékos. A távközlési hálózat digitalizálása zetett szolgáltatások, például a telefon, a fakszimilis szövegközvetítés, valamint a tervezett szolgáltatások, a telekonferenciák, a videokonferen- ciák bekapcsolását, sót az egyelőre még ismeretlen, s a jövőben kialakuló szolgáltatások bekapcsolása is számításba jöhet. Európa számos országában, például Franciaországban, az NSZ- ban, Finnországban és máshol, már kísérleti jelleggel bevezették a digitális távközlési technika egyes rendszerelemeit. A munkák betetőzése a kilencvenes évek elejére várható. A jelek szerint Finnország lesz az első állam, amely a kilencvenes évek első felében ISDN-rendszerre állítja át egész telekommunikációs hálózatát. Feltehetjük a kérdést, hogy Csehszlovákiának milyen esélye lehet egy ilyen költséges fejlesztési terv megvalósítására. Hiszen nemcsak beruházási költségekről van szó, hanem az alap- és az alkalmazott kutatás területén is elő kell készíteni a feltételeket, s újszerűén kell felfogni a távközlés fejlesztésének egész problémáját. Ma már nem az a fő kérdés, hogy_jnennyi új telefon- és távíróállomással gyarapodik a távközlési hálózat. Az új távközlési eszközök segítségével ma már nemcsak áz emberek kommunikálnak mérlegeljük, arra is gondolva, hogy a régi kibír-e még egy-két évet. Rendszerint aztán elmarad a beruházás, s úgy tűnik, mintha valamilyen összeget megtakarítottunk volna. Ez azonban nagyon kétséges takarékoskodás. Nemrég a Szlovák Tudományos Akadémia elektronikai és kibernetikai tudományos tanácsának szakemberei felmérték az SZSZK telekommunikációs hálózatának az állapotát. Szinte megdöbbentő adatokhoz jutottak. Rendkívül kedvezőtlen a helyzet például a 100 lakosra jutó telefonállomások számát tekintve. Az 1983-as évben például Csehszlovákiában 22,84, Belgiumban 41,7, Dániában pedig 71,85 telefonállomás jutott 100 lakosra. A telefonállomások számának növekedési dinamikája szempontjából az összehasonlításban szereplő 18 szocialista és tőkés állam között az utolsó helyet foglaljuk el. Komoly problémát jelent továbbá a hálózat elavultsága. A helyi telefonközpontok berendezései a negyvenes évekből származó első generációt képviselik, ezek az egész telefonhálózat 70 százalékát alkotják, s számos rendszer már több mint 35 éve működik. A posta ráadásul a 9. ötéves tervidőszakban is csak a régi rendszer kiszélesítését tervezi, a digitális hálózat kifejlesztésével A Tesla Hloubétín vállalat dolgozói a KGST-országok tudományosműszaki haladásának komplex programja keretében szovjet szervezetekkel együttműködve kifejlesztették a TESLA 11 OD 424 jelzésű műholdas adó-vevő állomást. A berendezéssel a. színes televízióműsor kettős hangkisérettel vehető. A földi állomás a televíziós jelek vételén kívül rádió- és telefon-összeköttetések létesítésére is alkalmas. Az állomás irányító számítógépe a vett jelek minőségében tapasztalt különbségek feldolgozása alapján vezérli a parabolaantenna vízszintes és függőleges beállítását végző motor működését. Az antenna így folyamatosan követi a műhold helyzetét, hogy maximális erősségű jelet kapjon. Az adó-vevő állomást a szovjet LUCS műholdakkal való kapcsolatra fejlesztették ki. Az állomás fontos részét képezi a légkondicionált konténer is, amely rendkívül alacsony zörejszintü vevőberendezést, valamint egy 240 W teljesítményű szovjet Galaktika 2 adókészüléket tartalmaz, amely a 14 GHz-es sávban sugároz. (Jiri Smíd felvétele A fejlett ipari államokban a távközlési hálózat fejlesztésében teljesen új koncepcióra térnek át. Elkezdték az ISDN-rendszer (Integra- ted Services Digital Netwoork), az integrált kétirányú, beszéd-, kép- és adatátviteli, rádió- és televiziómúso- rokat közvetítő szolgáltatások digitális hálózatának fokozatos kiépítését Ez a rendszer a hírközlési és az adatátviteli technika integrálása alapján lehetővé teszi, hogy a résztvevő állomások a terminális berendezések felhasználásával, szóban, írásban és képek formájában kommunikálhassanak egymással. A digitális hálózat nemcsak az információcserét gyorsítja meg. További előnye származik abból, hogy a szolgáltatások sokfélesége és a résztvevők széles köre olcsóbbá teszi az üzemeltetést. Ugyanis minél szélesebb a hálózat, annál gazdaságosabb a fenntartása. Ezért az ISDN nyitott rendszerként fejlődik. Egyaránt lehetővé teszi a már beveA távközlés színvonaláról egymással, hanem kommunikáció valósul meg az emberek és a gépek között is, s a gépi rendszerek is kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz.- Országunk gazdasági teljesítő- képességének szerény méretei szükségessé teszik, hogy ésszerűen, megfontoltan járjunk el ezekben a kérdésekben - fejti ki a véleményét Teodor Petrik mérnök, kandidátus, a Szlovák Műszaki Főiskola Elektrotechnikai Kara telekommunikációs tanszékének a professzora. - Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy gyakran csak az új berendezés árát Új eljárás a víz nitrátmentesítésére A hollandiai Wageningeni Egyetem kutatócsoportja új eljárást javasolt a talajvizek nitrátmentesítésére A kutatók a kormány pénzügyi támogatásával olyan technológiát dolgoznak ki, amely eredményesebbnek bizonyult minden eddig alkalmazott tisztító eljárásnál Az elvégzett vegyi elemzések szerint Hollandiában a vízforrásoknak körülbelül a negyedrésze nem felel meg az EGK szabványnak, mely szerint 1 liter ivóvíz maximálisan csak 50 mg nitrátot tartalmazhat. Hasonló, sót rosszabb a helyzet néhány további európai országban. Az új technológiai eljárás tulajdonképpen két eddig alkalmazott módszer kombinációjából áll, az ioncseréból és a nitrátok biológiai felszámolásából. Az ioncserélőket széles körben alkalmazzák az Egyesült Államokban, de az így megtisztított viz aránylag sok sót és klórt tartalmaz. A biológiai extrakciós módszerek viszont azzal a kockázattal járnak, hogy a vízbe további ártalmas anyagok kerülnek, vagy közvetlenül a baktériumok által, vagy pedig a baktériumok tápanyagaként bevitt metilalkohol maradványaiként. A holland eljárásban a víz ioncserélőn halad át, amely az adott esetben porózus szerkezetű műgyanta. Ez elnyeli a nitrátionokat, s ezeket hidrogén-karbonát-ionokkal helyettesíti. Az utóbbiakat a Hyphomicrobrium baktériumok termelik metilalkoholos táptalajban. A felfogott nitrátionokat egy másik ioncserélő oszlopban semmisítik meg, ahol ugyancsak a Hyphomicrobrium baktériumtörzs ártalmatlan gáznemű nitrogénné alakítja át a nitrátot. Az eljárásnak az az előnye, hogy a tisztított víz kezelés közben nem kerül kapcsolatba a baktériumokkal, s ezzel megszűnt az utólagos biológiai kontamináció veszélye. Az eljárással nitrátmentes vizet lehet nyerni. A viz minden 50 mg eltávolított nitrátion helyett 100 mg hidrogén-karbonát-iont tartalmaz Ennek következtében a víz enyhén sós ízű, ennek ellenére tisztának lehet tekinteni, mivel az ilyen szénsavkoncentráció teljesen ártalmatlan. A szabadalmazásra javasolt rendszerben csupán a metilalkohol- szint fenntartásáról kell gondoskodni, mert enélkül a baktériumok elpusztulnak. Az új eljárás azonban aránylag költséges. Ezért csak a nitrátszeny- nyezödés engedélyezett szintjét meghaladó vízforrások tisztításánál fogják alkalmazni, s az így kezelt ivóvíz ára is megnövekszik. Az első nitrátmentesítő víztisztító állomást kísérleti jelleggel Doetimchenben helyezték üzembe.A nitrátok aránytalanul nagymértékű jelenléte a talajvízben elsősorban a meggondolatlan és eltúlzott műtrágyázás következménye. Ez a körülmény azonban nemcsak Hollandiára jellemző, hiszen ezzel a problémával Belgiumban, az NSZK-ban, és Nagy-Britanniában is küzdenek. (S. H.) egyelőre csak a kutatók foglalkoznak, a sorozatgyártás határidejéről aligha lehetne még beszélni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a helyzet kilátástalan. . Elérkezett azonban az idő, hogy határozottan állást foglaljunk a mindannyiunkat érintő kérdésben: a jövőre és a távlatokra akarunk-e építeni, vagy pedig belenyugszunk a jelenlegi állapotokba? A telekommunikációs hálózat fejlesztése világszerte minőségi átalakuláson megy át. A digitális hálózat kifejlesztését erőteljesen szorgalmazzák Finnországban, Hollandiában, Kínában, sót még Törökországban is, az NSZK-ról, Francia- országról nem is beszélve. Mi Európa szivében vagyunk, s hasznot húzhatnánk az információk „szállításából". Ehhez azonban a korszellemének megfelelően határozottabb lépésekre van szükség. Licencek vásárlásával, az alapkutatás fejlesztésével A szakemberek véleménye jó szándékú figyelmeztetés és ösztönzés a megoldások keresésére. Bizonyára fontolóra kell venni, hogy milyen terhet vállalhat magára a népgazdaság. A telekommunikációs hálózat fejlesztésében azonban olyan rendszerjellegű kérdések is vannak, amelyek megoldása nem igényel túlságosan nagy beruházási költségeket. Hogyan mehetnénk el szótlanul amellett, hogy nálunk az alapkutatás nem foglalkozik a telekommunikációs jelek, rendszerek és folyamatok elméleti kérdéseivel? Az alapkutatás szemérmesen kikerüli mindazokat a problémákat, amelyek az ISDN rendszerű hálózat eszközeinek és berendezéseinek kifejlesztésével függnek össze. Érthető, hogy a posta erejéből nem telik egy ilyen széles körű kutatásra. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az élenjárókhoz viszonyítva jelentős lépéshátrányba kerültünk. Á nemzetközi élvonalhoz tartozó kutatási munkahelyek már negyven éve foglalkoznak az elektronika távközlésben való alkalmazhatóságának a kérdéseivel. Illetékes szakembereink elsősorban azt tartják a legsürgősebb feladatnak, hogy a mikroelektronikai, optoelektronikai és számítástechnikai fejlesztési programokkal összefüggésben mielőbb elkészüljön a telekommunikáció gyorsított fejlesztésének komplex stratégiai terve. Mivel ezen a területen számos vonatkozásban lemaradtunk a legfejlettebb országok mögött, ezért főleg licencvásárlások útján, valamint vegyesvállalatok létesítésével kell törekedni a külföldi ismeretek és tapasztalatok átvételére. Azonban az alapkutatás ez irányú fejlesztését sem szabad tovább halogatni a tudományos akadémiákon és a főiskolákon. Ez alapvető feltétele annak, hogy kialakulhasson a hazai fejlesztés és gyártás háttere. Elérkezett annak is az ideje, hogy a KGST-országok kormányai határozatot hozzanak egy közös nemzetközi információs és távközléstechnikai kutatóintézet létrehozására. A telekommunikáció alapvető mértékű korszerűsítését már a 9. ötéves tervben is alá kellene támasztani. A szakemberek véleménye szerint meg kellene gyorsítani a fényvezető kábelek alkalmazását a helyi és a városok közti telefonhálózatban, lényeges mértékben növelve a lakásokban elhelyezett telefonállomások számát, s gyors ütemben kellene fejleszteni a teletex és a telefax jellegű szolgáltatásokat. Az automatizált irányítási rendszerek fokozatos bevezetése a népgazdaság különböző ágazataiban szükségessé teszi, hogy a kábeles és a rá- diórelés összeköttetések alkalmasakká váljanak a digitális adatok gyors közvetítésére. Mindehhez a kutatás és a fejlesztés területén olyan feltételeket kell teremteni, hogy a munka meghatározott időn belül széles körben hasznosítható eredményeket hozzon. A témával foglalkozó kutatócsoportok vezetőit megfelelő jogkörrel kell ellátni, például azzal, hogy alkalmazhasson más szervezeteknél dolgozó kutatókat, s gondoskodhasson a fizetésükről. Az ilyen vezetőtől azt is el lehet várni, hogy felelősséget viseljen az elért eredményekért. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy megfelelő színvonalú legyen a kutatás műszaki ellátottsága. JOZEFSUPŐÁK Hajózhatóvá teszik és megtisztítják a Pó folyót A Pó számos ipari gócponton folyik keresztül, de eddig csak kisméretű hajók közlekedhettek rajta. Az érintett helyi hatóságok ezért megállapodtak abban, hogy a Pót 2000 BRT teherbírású, 105 méter hosszú, 11.5 méter széles uszályok számára is hajózhatóvá teszik. Ennek fő akadálya, hogy a fojyó vízjárása nagyon ingadozó: kis víznél, száraz időben átlag 400 m3/mp, amely azonban erős esők idején 9000, sőt 12 500 m3/mp-re is felduzzadhat. A tervezett beruházás keretében a vízi út mélységét 2.5 m-re növelik, a folyó partjait megerősítik, s kikötőket építenek. A terv neve „Idrovie", s tervezője az IRI konszern. A tervet a lakosság és a környezetvédők hosszú ideig hátráltatták, végül azonban megszületett a döntés: „az építést 1992-ig be kell fejezni, hogy Itália is felnőjön a Közös Piac követelményeihez". A Pó hajózhatóvá tételében Lombardia a legérdekel- tebb, területét a szükséges infrastrukturális intézkedések leginkább érintik. Számításaik szerint a közúti hálózat terhelése az évezred végéig megduplázódik, s ehhez kell viszonyítani a hajón történő szállítás szükségességét. A csatlakozó közúti és vasúti hálózat fejlesztése egyébként szintén szerepel az intézkedések között. Több vízi erőmű is épül a folyón, s ezek energiatermelését figyelembe veszik a beruházási költségek végleges elszámolásánál. A Pó azonban környezetvédelmi gondokat is okoz. Velencét az elmúlt nyáron algaözön és légyinvázió árasztotta el, ezért megvizsgálták, hogy miként lehetne tisztábbá változtatni a lagúnák vizét. Á vizsgálat eredménye egyértelműen azt bizonyította, hogy ehhez meg kell tisztítani a Velencei-öblöt is szennyező Pó folyó vizét. ' Giorgio Ruffolo olasz környezetvédelmi miniszter nemrég bejelentette, hogy az állam az elkövetkezendő évtizedben 3200 billió lírát költ majd a Pó vizének megtisztítására, illetve arra, hogy csak megtisztított víz kerüljön a folyóba. További nagy összegeket fordítanak arra is, hogy a Pó medencéjében korlátozzák a növény- védelmi vegyszerek, a foszfátok és a környezetet szeny- nyezö egyéb vegyi anyagok használatát. (Diét) 1989. VI. 2.
