Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-02 / 22. szám

Ismered a csicsókát? A csicsóka sok mindenben hasonlít a burgonyához, de van egy-két olyan kiváló tulajdonsága, amelyben tölülmúlja azt. Például: éppúgy gumóról szaporítható, mint a krumpli, de olyan sovány, semmire se .jó talajban is elél, amelyben az már elpusztulna. Ennek az az oka, hogy bár a csicsóka gyökérzete hasonlít a krumpliéhoz, járulékos gyökereket is ereszt, vagyis úgy futnak a gyökerei, mint az inda, és megtalálják azt a bármilyen kevés vizet vagy tápanyagot, amely a közelben föllelhetö. Az sem mellékes dolog, hogy elvetése után csak hat hétig kell gyomlálni, aztán már maga végez a gyomokkal. Akkorára nő, olyan lombozatot fejleszt, hogy nem terem meg a gyom az árnyékában. Ha mégis pátyolgatja egy kicsit az ember, azaz ad neki némi vizet, trágyát, és legalább egyszer töltögeti, akkor jelentősen megnő a hozama. ». A termés bokronként 5-8 kilogramm. A városiak is tudják, hogy azoknak a gazdaságoknak, amelyek erdős vadászterület közelében fekszenek, mennyi bosszúságot és kárt okoznak pl. a vaddisznók. Nos, a csicsóka igen hatásos védelmet jelenthet a többi kultúrnövény számára. Ha csicsókát talál a vaddisznó az erdő mellett, megelégszik azzal és nem megy messzebb, pl. a kukoricába. Nem szabad elhallgatni, hogy a csicsókahámozás nem valami kellemes munka. A gumó elég göcsörtös, és ha hártyaszerű héját le kívánja dörzsölni valaki, az elég vesződséges tevékenység. De megéri. Hogy miért? Annak indoklására érdemes szó szerint idézni a szakember fejtegetését arról, hogy túl sok édességet fogyasztunk. „A cukor minden természetes és egészséges kísérőanyagától meg­fosztott üres kalóriává válik a finomítás során. Túlzott édességevést követő gyors cukorfelszivódás hirtelen megemeli a vércukorszintet, ennek visszaállítása több inzulint igényel, ezért növekszik az inzulin­elválasztás, a több inzulin pedig egyben fokozza az amúgy is nagy étvágyat, még többet eszünk, és így inkább előbb, mint utóbb kialakul az elhízás és a többi kór. A betegségmegelőzés egyetlen módja pillanatnyilag, ha olyan szénhidrátokat (cukrokat) fogyasztunk, ame­lyek kevesebb inzulint igényelnek. Éppen ilyen élelmiszer az igény­telen csicsóka." A csicsóka túlnyomó részt nem közönséges cukrot, hanem gyü­mölcscukrot tartalmaz, amely - napi 30-80 grammnyi - inzulin nélkül dolgozódik fel. A csicsókának nagy a rosttartalma, fontos ásványi anyagokat, vitaminokat és aminosavakat tartalmaz, amelyek mind elősegítik az egészség megőrzését. A csicsókából lehet levest, főzeléket főzni, készíthető belőle hús mellé köret, de húshelyettesítö fő étel is. Finom eledel a csicsókasaláta, sőt nem rossz a belőle készült torta sem. Egyetlen kifogás merülhet fel ellene a krumplival szemben, az tudniillik, hogy kissé édeskés. Ez azonban nagyon egyszerű módon kiküszöbölhető, mivel hogy a cukor a vízben oldódik. Meghámozás után egy ideig áztatni kell, mielőtt megfőznénk. TEKNŐS PÉTER MEGFEJTÉS A május 19-i számunkban közölt feladatok megfejtése: öt perc múlva három óra; b, e ábrák. Nyertesek: Benedek Dóra, Harmac (Chrámec); Gál Attila, Naszvad (Nesvady); Ádám Beáta, Losonc (Lucenec); Juhos József, Nádszeg (Trstice); Tóth Andrea, Dunaszerdahely (Dunajská Streda). Az ügyetlen kiscica* Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy cicacsalád. A cicagyerekek szerették egymást, de ahogy az testvérek között előfordul, játékból néha össze is vesztek. Olyankor ki-ki egyedül játszott. Marci cica volt a legerősebb, Mirci a legfür­gébb, Murci pedig a legkisebb és a legügyetle­nebb. Marci és Mirci hamar megtanultak ege- részni. Nem így Murci. Egyik nap a három testvér együtt indult egeret fogni. Marci és Mirci ügyesen megfogták az ebédrevalót, de Murci, mint annyiszor, ezút­tal is éhen maradt. Ügyetlen volt, s nem fogott egeret. Testvérei csak kacagtak rajta. Az éhes cica bánatában elkószált, és olyan messze elment, hogy este nem talált haza. Elbújt egy bokor alá és keservesen nyávogott. Sírását meghallotta egy mókusmama, aki egy közeli fa odvábán kicsinyeit altatgatta. Megsajnálta a kiscicát, és leugrott hozzá. Csak akkor nyugo­dott meg, amikor a mókusmama felajánlotta, hogy hazavezeti öt. A jószívű mókus fáról fára ugrándozva mu­tatta Murcinak a hazafelé vezető utat. Otthon már nagyon aggódtak érte, és nagyon megörül­tek neki, amikor meglátták. Még a két haszon­talan testvér is vidáman nyávogott örömében. Megfogadták, hogy megtanítják testvérüket egeret fogni, és hogy soha többé nem hagyják öt el. Másnap Murci ebédre már maga fogott egér­pecsenyét. Sógor Éva 5. osztályos Vásár Itt a vásár, újra ránk vár, A sok hinta körbe száll már. Sorba állunk, tolakodunk, A hintára föl kell jutnunk. Ha följutunk, így kiáltunk: Gyere, pajtás, fel utánunk! Repülünk a kék ég felé, Madár jár csak errefelé. Kiszállunk majd sok kör után, S szédelgünk a zsúfolt utcán. Duka Zsuzsanna 5. osztályos *A mesét és a verseket a Sturovoi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Major István Pionírcsapatának Nyitnikék című újságjából vettük. Mackó Hol a mackó? Itt a mackó, Lépesmézért lopakodó. Fürgén jönnek a méhecskék; A vén mackót elkergették. Fáradt mackó lassan éled, Orra dagad őkelmének. Szűcs Anikó 4. osztályos Fagyizás Jaj de jó a fagyi, mondogatja csöpp Kati. Kis gyerek és nagy gyerek sok jó fagyit megehet. Nagyon jó a citromos, annál jobb a kókuszos. Kis gyerek és nagy gyerek, sok jó fagyit megehet. Jaj de jó, csuda jó, minden fagyi igen jó! Sulczi Mónika 4. osztályos ELSŐ OLVASMÁNYÉLMÉNYEM lai magyar írók vallomásai BATTA GYÖRGY Nagy László felvétele Akkoriban - a háború után, a negyven­éves évek végén, Rimaszécsen (Rimavská Sec), gyermekkorom falujában, volt szelíd akácfürt a fán és gyilkos akna a kertek alatt, volt sárgán rikoltozó kukoricacső a határban és vércsepp-piros szamóca az erdöszéle- ken, volt kis folyó és harangzúgás, a tóban vadkacsa meg gém, volt sombokor és te­héncsorda, nádas, csillagfény meg hópihe, volt a kamrában zsír, szalonna, kolbász, a kertben meggy, a patak mentén gólyahír, volt forró por a nyári országúton és kökény­bokor a dombokon - csak magyar nyelvű iskola nem volt. Elindult hát egy napon édesanyám, át a tilos határon, az erdőn át Magyarország­A léleképítő mester ra, hogy átcsempésszen nekem egy olva­sókönyvet. Úgy hozta rejtett ösvényeken, az ingébe dugva, a szíve alatt, s mert jó ügyet szolgált, útja sikerrel járt, titkát nem susog­ták ki a falevelek, nem kürtölte világgá a szél. így én egyszerre két tanítóhoz jutottam - az egyik délelőtt oktatott az iskolában, a másik délután meg este, otthon. Ezt az első könyvet azóta őrzöm, pedig nem vagyok gyűjtögető fajta, csak azt tar­tom meg, amit belül a szívem magába rejt, nem ragaszkodom mindenáron a tárgyaim­hoz, ha befejezték szolgálatukat - csak menjenek. Ez a kis könyv azonban máig velem tart - talán még mindig szolgál? Mostani ismereteim birtokában látom csak, hogy édesanyám léleképítö mester volt - e kis tankönyv segítségével is rakos­gatta össze bennem a világot: ha hópelyhet látok vagy villámot, esőcseppet vagy mada­rat, folyót vagy hangyát, ma is megjelennek előttem az olvasókönyv lapjairól a rajzok, s a ma már sehol nem használatos betűtí­pus alkotta szövegek. Úgy kaptam ezeket a költeményeket és mondókákat anyukámtól, ahogy senki más­tól: a legkisebb szón is ott volt ujja érintése, hangja bársonya, szívének melege. így, velem együtt olvasva kötött anya­nyelvem szavaihoz, tanított a szülőföldhöz való ragaszkodásra, oltotta belém más em­berek tiszteletének fontosságát, így rögzült bennem a vizek, csillagok, felhők látványa fölött érzett örök ámulat. Semmilyen más mű nem hatott rám ilyen elemi erővel. A könyvecske mára ütött- kopott, lapjai megbámulták és töredeznek- málladoznak, az idő forgatagában elveszett a borítója meg a hátlapja, így hát nem állapíthatom meg, hol s mikor nyomták s főleg, ki válogatta össze ilyen arányér­zékkel az anyagát? Csokonai, Petőfi, Arany, Ady, József Attila és mások szépsé­ges gondolatait fűzte egymáshoz gyön­gyökként a szerkesztő, olyan tökéllyel, hogy abban a száz oldalban ma is ott sejlik a teljes világ, tengerek tajtékzanak, nap­fény-moha ragyog a köveken, tűzifa pattog a kályhában - szállong az otthon melege, miközben künn fákat borzol a szél. Azőta láttam igazi tengert, s tudom, miért gördül a szemből könnycsepp, miképpen dermed fehér kristállyá a karácsonyesti hó­pehely, de soha bennem ragaszkodóbb szeretetet, az élethez való forróbb vonzó­dást más szavak nem gerjesztettek. Édesanya, a léleképítő mester már nem lapozgathat velem, ő már a felhőkből és tulipánokból mosolyog rám, de ez a régi­régi csempészáru itt maradt, mintha távoli világok Földön járt űrhajósainak szándéko­san itt felejtett tárgya volna. GONDOLKODOM TEHÁT. KITÖLTÓCSKE írd be az üres mezőkbe az 1-től 10- ig terjedő számokat úgy, hogy a nyíl­lal jelölt vízszintes és függőleges so­rokban a számok összege 22-22 le­gyen! JELES REJTVÉNY A B ~c~ D <=> 6 ¥ A A o * ¥ 00 # 6 00 00 6 A 00 p ¥ 00 o ¥ 00 # é 00 o * 6 * 6 A * ¥ 3 ¥ 6 A oc # ¥ 00 « 00 Q ttf 6 A a ° A y\ O A o A A 6 ¥ o ¥ 6 6 o # ¥ 00 « Az ábrán mindössze két olyan me­ző szerepel, amelyekben mind a négy jel egyforma. Melyik ez a kettő? ÚJ SZÚ 18 1989. VI. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom