Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-20 / 3. szám

Évtizedes vita folyik a tankok számáról. Felvételünkön egy Leopárd2 típusú nyugatnémet harckocsi látható. == A mikor ez a kézirat nyomdába /■% került, még semmi biztosat H nem lehetett tudni a bécsi utótalálko­== zó befejezéséről. A záródokumen­= tum-tervezet elkészült, de nem volt H meg minden kérdésben a konszen­== zus, a küldöttségek az utóbbi hetek­§= ben rendkívül intenzív munkát végez­Ü tek ennek elérése érdekében. A házi­= gazdák, pontosabban Alois Mock = osztrák külügyminiszter december S végi tájékoztatása szerint ezekre = a napokra (január 17-19) tervezték = a záróülést, de a helyzet még január = tizediké körül is bizonytalan volt. 3 Azért kellett mindezt előrebocsátani, = mert lehet, mire e cikk megjelenik, = már minden tisztázott lesz, pontosan == ismerni fogjuk az időpontokat, s ak­= kor esetenként furcsának tűnhet = a feltételes mód használata. Az utótalálkozón döntenek az elkövetkező években az összeurópai folyamat keretében megrendezésre kerülő nemzetközi fórumok­ról is. A leszerelés és biztonság témakörével kettő foglalkozik majd, ahhoz, hogy ezek mielőbb megkezdődhessenek, az utótalálko­zó sikeres befejezése szükséges. Az európai fegyveres erőkről és hagyományos eszkö­zökről a huszonhármak, vagyis a Varsói Szer­ződés és a NATO országai tárgyalnak majd. Ezzel párhuzamosan folyik majd a tanácsko­zás a bizalom- és biztonságerősítő intézke­désekről is, de mind a harmincöt országnak a képviselői. Aszimmetriák egyensúlya Nemcsak az európai, hanem az egész leszerelési folyamat kulcskérdésévé léptek elő a hagyományos fegyverek, főleg azt köve­tően, hogy megkezdődött a nukleáris rakéták felszámolása kontinensünkön. Miért Európa, s miért a hagyományos fegyverek? Mert itt - s különösen Közép-Európában - a katonai erők koncentrációja sokszorosan meghaladja a világátlagot, tehát óriási a kölcsönös fenye­getettség. A fegyveres erők és hagyományos fegyverek pedig azért, mert úgy tűnik, ezek csökkentése nélkül a nukleáris leszerelés terén sem igen lehetséges a továbblépés. A NATO minden új korszerűsítési programot azzal magyaráz, hogy Európában a konvenci­onális eszközök tekintetében jelentős a Var­sói Szerződés fölénye. A két fél közötti lét­számvitának hosszú története van, csakúgy mint a VSZ hagyományos fegyverekre vonat­kozó javaslatainak is. Kár lenne ezért ezekbe belebonyolódni. Tény az, hogy mindig is hozzávetőleges egyensúlyról beszélhettünk, hiszen a fejlődés folyamán másként alakult a fegyveres erők struktúrája, s ezért van az, hogy valamely területen az egyik vagy a másik fél fölénybe kerül. Tehát aszimmetriák keletkeztek, azt is mondhatjuk, létrejött az aszimmetriák egyen­súlya. A katonai bizalmatlanságot fokozó té­nyező, hogy még mindig nem került sor a két tömb között megbízható adatcserére, ezért volt az, hogy mindkét oldalon a saját becslé­seikre támaszkodtak, s hajlamosak voltak a másik fél erőit túlértékelni. Ezzel egyébként indokolni lehetett a fegyverkezés-szükségle­tet is. Ebben a helyzetben szinte bombaként rob­bant Mihail Gorbacsov ENSZ-beszéde, hi­szen a bejelentett egyoldalú szovjet lépések ledöntöttek valamit, az évtizedeken keresztül sérthetetlennek vélt, megcsontosodott bizton­ságpolitikai szemléletet. Persze, a szemléíe- ten túlmenően a szovjet döntések katonai jelentősége sem elhanyagolható, a csökken­tési arányszámok igazán impozánsak. Szak­értők szerint korszakváltás tanúi vagyunk az európai biztonságpolitikában. Tény az, hogy ilyen példátlan méretű egyoldalú csökkentés­re a másik oldal sem számított. Védelmi jelleget kapnak Nézzük, miről van szó. 1. A Szovjetunió 1991-ig az NDK-ból, Csehszlovákiából és Magyarországról hat harckocsihadosztályt von ki, s feloszlatja azo­kat. Ezekből az országokból kivonja a de- szantegységeket, számos más egységet és alegységet, beleértve az átkelési deszant- egységeket, ezek fegyverzetét és technikáját. 2. A három országban állomásozó szovjet fegyveres erők létszámát így 50 ezer fővel és 5 ezer harckocsival csökkenti. Valamennyi olyan hadosztályt, amelyek tovább is a szö­vetségesek területén maradnak, átszervezi, a maitól eltérő szervezetet ad nekik, úgy, hogy a harckocsik kivonása után egyértelmű­en védelmi jellegük lesz. 3. Ezzel egyidőben a Szovjetunió európai területén állomásozó fegyveres erők számát is csökkenti oly módon, hogy az említett két régióban (vagyis a három országban és a Szovjetunióban) összesen félmillió katoná­val, tízezer tankkal, nyolc és fél ezer tüzérségi rendszerrel és nyolcszáz harci repülőgéppel lesz kevesebb. 4. E két év alatt jelentősen csökkenti az ázsiai területén lévő hadsereg-csoportosítá­sokat is. Mongóliából hazatér az ott állomáso­zó szovjet fegyveres erők jelentős része 5. Lépéseket tesz védelmi iparának békés célokra történő fokozatos átalakítása érdeké­ben. Az elképzelések között szerepel az ezt szolgáló tervek kidolgozása a jelenlegi gaz­dasági reform keretei között. Még ebben az esztendőben kísérletképpen megvalósítja két-három üzem ilyen átalakításának előké­szítését és közzéteszi a tapasztalatait arra vonatkozóan, tlbgyan helyezték el a haditer­melési ipar szakembereit, miként hasznosít­hatók a polgári termelésben a hadiipar gépei, épületei, felszerelése. Kívánatos lenne, ha minden ország - főként a katonai hatalmak - előterjesztenék az ENSZ-ben hasonló ter­veiket. Türelmetlen emberek feltehetik a kérdést, miért van szükség e lépések megtételéhez két évre. Nos, a csökkentés nagyarányú, érzékeltetésül említsünk két adatot. Viktor Karpov leszerelési szakértő szerint a félmil­liós csökkentés hozzávetőleg a szovjet fegy­veres erők tíz százalékát teszi ki. Vlagyimir Lobov vezérezredesnek, a szovjet vezérkari főnök helyetesének véleménye alapján ez a nagyságrend pedig megegyezik az egész nyugatnémet Bundeswehr katonáinak szá­mával. S ráadásul nemcsak a fegyverkezés drága, de a leszerelés sem olcsó mulatság, hiszen rengeteg szervezési, gazdasági és egyéb jellegű kérdést is meg kell oldani. Ugyancsak Lobov vezérezredes számolt be arról a moszkvai Pravdában, hogy a tiszti­kar csökkentése lényegesen bonyolultabb fel­adat, mint a sorállományé. A vezérkar részle­tes tervet dolgozott ki a döntések végrehajtá­sára, ennek során figyelembe vették a szovjet hadseregben a hatvanas években végrehaj­tott csökkentésének negatív tapasztalatait is. Jurij Lebegyev vezérőrnagy, vezérkari szóvi­vő pedig azt boncolgatta, a legnagyobb gon­dot a leszerelő tisztek lakással való ellátása okozza. Bonyolítja a helyzetet, hogy az ör­ményországi földrengés utáni helyreállítási és építési munkálatok felemésztik az erre fordít­ható eszközök jelentős részét. Eduard Sevardnadze külügyminiszter a Moszkovszkije Novosztyinak adott nyilatko­zatában azt hangsúlyozta, a lehető leghama­rabb meg kell tenni az első lépéseket a három szövetséges országból történő csapatkivonás megkezdése érdekében, s az egész csökken­tés részletes tervének még ez év elején el kell készülnie. „Felteszik nekünk a kérdéseket: milyen tankokat érint a csökkentés, az úja­kat-e vagy a régebbi tipusúakat? Miként lehet majd a csökkentést ellenőrizni? E kérdésekre becsületes választ kell adnunk, nyíltan beje­lenteni, hogy milyen típusú harckocsikat mi­kor semmisítünk meg. " Itt arra kell felhívni a figyelmet, milyen óriási különbség van a Sevardnadze-nyilatko- zat hozzáállása, szelleme és egyes NATO- tábornokok szemlélete között. Ez utóbbiak a Gorbacsov-beszéd -elhangzása után azt kezdték fejtegetni, hogy a Szovjetunió a há­rom európai országból csupán kisegítő alaku­latokat von ki. Ezt a nézetet több szovjet katonai vezető azonnal cáfolta, rámutatva: a Szovjetunió a beszédben említett alakulatait teljes létszámban és teljes fegyverzettel von­ja ki. A kisegítő alakulatok vontatóit, üzem­anyag-szállító jármüveit nem fogják megsem­misíteni, ezekre a népgazdaság különböző területein van nagy szükség. S még tegyük hozzá, az átkelési és más deszantegységek, a harckocsik kivonásával a Szovjetunió erői­nek a támadóképességét csökkenti. NATO-reagálás Mihail Gorbacsov beszédét megelőzően, novemberben a NATO közzétette saját, felde­rítés alapján szerzett adatait a Varsói Szerző­dés erőiről. Ezek lényege az, hogy szinte majd minden területen 3:1 arányú fölényt tulajdonít a VSZ-nek, azokat a területeket pedig, amelyeken a NATO van óriási fölény­ben, elhallgatja. A moszkvai vélemény az volt, ízetlen propagandáról van szó, hiszen az arányokat erősen eltúlozták. Miért volt szükség az ilyen hangulatkeltés­re, arra magyarázatot ad az, hogy nem sokkal később tartották a NATO Tanácsának szoká­sos év végi ülését (a Gorbacsov-beszéd utáni napon). Az atlanti külügyminiszterek tehát nem tehették meg, hogy ne reagáljanak a szovjet kezdeményezésekre. Elismerték, jó irányba tett lépésnek nevezték, de azt hang­súlyozták, hogy az aszimmetriák továbbra is megmaradnak, mert a Szovjetunió fölénye a csökkentések után is jelentős. A Tanács tehát a Szovjetuniótól vár további lényeges csökkentéseket. Érdekes volt olvasni a tudósítói beszámo­lókat arról, hogy Shultz, a távozó amerikai külügyminiszter is megtartotta utolsó brüsz- szeli sajtóértekezletét, s egy papírról eldarál­ta, hogy a szovjet lépések után milyenek lesznek a két tömb közötti arányszámok. Állítólag érezni lehetett, hogy kötelező olvas­mányt mond fel, ezért sem tudta meggyőzni a jelenlévőket. A lényege az egésznek az, hogy az atlanti szövetségesek egyelőre nem rendelkeznek átfogó fegyverzetkorlátozási koncepcióval, bár már a tavalyi márciusi NATO-csúcson elhatározták, hogy ki fogják azt dolgozni. Nagy a valószínűsége annak, hogy az idén tavasszal újabb csúcsot tarta­nak, ezt a tömb létrehozásának 40. évforduló­jára is időzíthetik, s itt már a koncepció elfogadása lesz a legfontosabb napirend. Va­lószínű, hogy addig várni kell a NATO - re­mélhetően konstruktív - válaszára. De a Ta­nács legutóbbi év végi ülésén még mindig az olyan elveket hangoztatták, mint az éberség megtartása a saját katonai erő megőrzése, fejlesztése. Érezhető volt az, hogy a szovjet lépések kényelmetlenül érintették a NATO-tábornoko- kat, mert ezek fényében nehéz lesz elfogad­tatniuk a fegyverfejlesztési elképzeléseket. Korábban például elhatározták a Láncé típu­sú harcászati rakéták korszerűsítését, de Gorbacsov javaslatai nem az ehhez kedvező légkört teremtették meg. Jó egy héttel a NATO-ülés után a VSZ honvédelmi miniszteri bizottsága is ülésezett. Ezen szintén foglalkoztak az atlantiak által közzétett adatokkal, s azokat irreálisnak, ten­denciózusnak minősítették. Nagyon fontos megismételni, amit megint csak leszögeztek: számításaik szerint Európában, globális érte­lemben, erőegyensúly van a két tömb között. Aszimmetriák természetesen léteznek. A NA­TO adatai nem tartalmazzák azokat a terüle­teket, amelyeken az atlantiak vannak fölény­ben: haditengerészeti erők, ezeken belül az atomfegyvereket'hordozó repülőgépekkel is rendelkező anyahajók, páncéltörő erők, heli­kopterek, a légierő bombázógépei. Logikai bukfenc Erre azért kellett utalni, mert a NATO Tanácsában - hogy ellensúlyozzák az úgyne­vezett Gorbacsov-effektust - ismét azt állítot­ták: a Szovjetuniót az atlanti tömb keménysé­ge, ereje késztette a tárgyalóasztalhoz. De ha a Varsói Szerződés fölénye nagy, mint ók állítják, akkor hogyan kényszeríthették volna a Szovjetuniót? Vagy még sem olyan nagy a VSZ-fölény, s az ö adataikkal, illetve azok értelmezésével van baj? További kérdés, amit tekintetbe kell venni, hogy az egyensúlynak nagyon sok összete­vője van, nem lehet leszűkíteni a puszta létszámokra. Döntő fontosságú például a technikai-technológiai fejlettség szintje, nem kell katonai szakértőnek vagy a háborúk történetében túlzottan jártasnak lenni ahhoz, hogy ezt megértsük. A korszerű fegyverek műszaki adatait csak a beavatottak ismerik, ezért az újságíró nemigen tud ilyen összeha­sonlításokat végezni. Csupán azt kell hang­súlyozni, hogy a számszerű különbségek mellett minőségi különbségek is vannak, s mindekettöt figyelembe kell venni a harci képesség mérlegelésekor. El kell mondani azt is, a londoni Stratégiai Tanulmányok Intézete szintén közzétette a saját adatait, ezek a NA- TO-nál jóval enyhébb VSZ-fölényt állapítottak meg. Mindez érzékelteti, hogy a másik olda­lon is sokféleképpen ítélik meg az erőviszo­nyokat, s az ilyen becslések plusz-mínusz kilengései is nagyok. Hiszen valójában senki sem tudhatja, hogy a másiknak pohtosan mennyi katonája és mondjuk harckocsija van (nemcsak a felderítés fejlett, hanem az elhárí­tás is). Ezért is lenne olyan sürgős a kölcsö­nösen egyeztetett adatok cseréje. Mihail Gorbacsov kézzelfogható bizonyíté­kát adta az új katonapolitikai szemléletnek. S bár a szovjet lépések hangsúlyozottan egyoldalúak, nem kötötték őket össze a bécsi utótalálkozón elfogadásra kerülő mandátum szerint megrendezendő tárgyalásokkal, sok nyugati szakértő nyilatkozott úgy, hogy jó lenne, ha az USA is tenne valamilyen gesz­tust. Például Paul Warnke, aki a SALT-tár- gyalásokon vezette az amerikai küldöttséget, kijelentette: a harckocsik tekintetében meglé­vő szovjet fölényt ellensúlyozzák a NATO precíziós tankelhárító fegyverei. ,,A NATO válaszként legalább ezret kivonhatna az Eu­rópában rendszerbe állított, mintegy 1600 ' taktikai nukleáris tüzérségi lövedékből" - hangsúlyozta az amerikai szakértő. A nyugatnémet SPD vezetői is úgy vélik, hogy a Gorbacsov-kezdeményezés újabb ok a NA­TO korszerűsítési terveinek felülvizsgálására. Befejezésül pedig idézzük Sam Nunn-nak, az amerikai szenátus katonai bizottsága elnö­kének a véleményét: Az Atlanti Szövetség eddig az ellenfél hagyományos fegyverzet terén meglevő túlerejére hivatkozva a rövid hatótávolságú nukleáris fegyverek korai be­vetését helyezte kilátásba. A bejelentett csa­patcsökkentésekkel viszont lényegesen csök­ken a Varsói Szerződés megleptésszerü tá­madásának veszélye, így a nukleáris rakéták gyors bevetésének szükségessége sem iga­zolható többé egyértelműen. MALINAK ISTVÁN Új korszak a biztonságpolitikában A Davis-Monthan amerikai légibázison tavaly októberben kezdték meg ezeknek az amerikai robotrepülógépeknek a megsemmisítését (Archívumi felvételek)

Next

/
Oldalképek
Tartalom