Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-20 / 3. szám
VSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. K irályhelmec (Kráfovsky Chlmec), ez az isten háta mögöttinek mondott kisváros még a téli ködben, zimankóban is barátságosnak tűnt számomra. Behavazott domboktól ölelve múltat idéző régi épületei tömör nyugalmukkal révedtek modern korunk karcsú panelházaira. A domboldalon régi nemesi kúriákra emlékeztető házak, följebb szőlőskertek. Ezeknek a házaknak a sorába simul bele fáktól övezve a helyi gimnázium régi épülete, amelyben ottjártam előtt fél évvel a villamosipari szakmunkásképző iskola kapott új otthont. Midőn a súlyos ajtó becsukódott mögöttem, festék terjengő szaga nyári karbantartások mozgalmas tevékenységének hangulatát idézte föl bennem. Múlt és jelen - tények és tervek ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss. Bimba György igazgató épp a végzős tanulók záróvizsgáján volt, némi várakozás után előkerült, és szívélyesen tessékelt be irodájába. A helyiségben még látszottak a közeli költözködés, illetve a fölújítás nyomai. Vendéglátóm még mielőtt kérdeztem volna, magyarázattal szolgált a tényállásról:- Nyáron kaptuk meg az épületet, azonnal hozzákezdtünk a fölújításához. Ennek első szakaszában mintegy ötmillió korona értékű munkát végeztünk. A munkából alaposan kivették részüket tanulóink is. Mindaz, amit most itt lát, ennek a munkának az eredménye. Siralmas állapotban volt az épület, amikor ideköltöztünk. De mi mégis örültünk, mert korábbi körülményeink még rosszabbak voltak. Azelőtt különböző provizórikus épületekben, több helyen tanítottunk. A felújítás következő szakaszában a szakképzés feltételeit akarjuk gyökeresen megváltoztatni. Már szeptembertől kezdve érdekeset mutathatnánk. Akkor már tanulóink birtokba vehetik azt a termet, amelyben kilenc számítógépünk lesz fölszerelve. s rajtuk kívül más magyar iparítanuló-iskola a környéken nincs. Beszélgetésünk során szóba került, hogy sokszor a szülök egyenesen az iskolához fordulnak gyermekük elhelyezése érdekében. Nagyon nehéz velük megértetni, hogy ipari tanulót csak az üzemek vehetnek föl, az iskola nem. Tény, hogy ennek az iskolatípusnak az irányítása eléggé bonyolult. Az általános tantárgyak tekintetében az Oktatásügyi Minisztérium, a szakoktatást illetően az illetékes szakminisztérium az irányító szerv, ezt a szerepét ez utóbbi a vezérigazgatóság, a vállalati és az üzemi igazgatóság közreműködésével tölti be. Az irányításnak e bonyolultságáról az igazgató ezeket mondta:- Megmutatkozik ez abban is például, hogy míg az általános tantárgyak tanárai az oktatásügyi dolgozók normái szerint kapják a fizetést, a szakoktatás mestereit egyes üzemek fizetik. Fizetésük függvénye az illető üzem mindenkori gazdasági eredményeinek. Így előfordulnak olyan visszásságok, hogy a szakoktatásban jobb eredményeket elérő mester kevesebbet keres, mint gyengébb teljesítményt nyújtó kollégája, mivel üzeme gazdaságilag rosszabb helyzetben A jövő villamosipari szakmunkásainak gyakorlati oktatása DJ REMÉNYEKKEL A RÉGI FALAK KÖZT van. Az iskola mesterei mindenképpen kevesebbet keresnek, mint a termelésben dolgozók. Pedig tőlük megkövetelik az érettségit és a minimális pedagógiai képesítést. Ezért oly nehéz minden követelménynek megfelelő mestert találni. Kemechey László, a pártalapszervezet elnöke Ezek ma még a raktárban, kihasználatlanul hevernek, nincs hová beállítanunk őket. Tudom, hogy Bimba György idestova harminc éve tanít ebben az iskolában. Engem érdekelt az is, hogy mikor, milyen körülmények között kezdődött és miként fejlődött ebben a városban a szakmunkás- képzés. Erről faggatom. Készségesen és alapos tájékozottsággal mondta el, hogy Helmecen a szakmunkásképzés már több mint százéves múltra tekint vissza. A régmúlt időkben az akkori ipartársulat irányításával folyt az iparosutánpótlás nevelése. Komolyabb szervezeti formát azonban csak a második világháború után öltött. Kibontakoztatása nem ment könnyen, hiszen a járási szolgáltató vállalaton kívül egyéb ipari üzem a városban nem volt. Hosszas huzavona után a szükséges feltételek akkor alakultak ki, amikor üzemet alapított a városban a Krompachy-i Villamosipari Vállalat. Máig is ez az üzem a fenntartója az iskolának. Természetesen fennállásuk óta képeztek szakmunkásokat más üzemek számára is. Jelenleg tizenhét üzemnek nyolc szakmában képeznek szakembereket. Eddig a villamosipari szakmát tanulók vannak többségben. Ez az arány fokozatosan változni fog, mivel a fenntartó üzem lényege sn csökkentette ipari tanulóinak számát, át- számuk jelenleg mintegy ötszáz. Körzt ükhöz tizenegy magyar alapiskola tartozik, Nevelők és neveltjeik y//w//////////////e///////>//////////////////eee* Az iskola pedagóguskollektívájáról és alkalmazottairól Kemechey Lászlóval, az iskolai pártszervezet elnökével beszélgettünk. A 42 pedagógus, mester és egyéb alkalmazott közül 18 párttag. Már évek óta nem vettek föl új tagot, a párttagság összetételét szabályozni akaró ismert adminisztratív intézkedés miatt. Valamennyi pedagógusnak megvan a szükséges képesítése, a mérnökök már megszerezték, s két éven belül a mesterek is rendelkezni fognak az előírt pedagógiai végzettséggel. Erre nemcsak az iskolavezetés, hanem a pártszervezet is nagy gondot fordít. Ugyanez elmondható a párttagság és a pedagógusok eszmei-politikai képzéséről is. A pártszervezet tagjai közül hárman a járási pártbizottság elöadótestületének tagjai, tehát e téren biztosítani tudják a kívánt színvonalat. A gazdasági-társadalmi átalakítás és a társadalmi élet demokratizálása következtében megnövekedett politikai érdeklődés tapasztalható itt is. A kör tagjainak vitakedve sokkal nagyobb, mint a korábbi években volt. A politikai oktatásban vállalt előadásokon kívül még konkrét pártfeladatokat is teljesítenek a kommunista pedagógusok. 1989-re általában minden tag három konkrét feladatot kapott, ezek közül kettő az oktató-nevelő munkával kapcsolatos. Ezenkívül mindenki még egy hosszú lejáratú feladatot is teljesít. Mindezekről félévenként számot adnak. Általában az az elv érvényesül, hogy inkább kevesebbet, de azt következetesen. Család és iskola közösen SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSjTSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSa Köztudott, hogy nevelni az iparitanulóintézetekben nem könnyű. Annyi megdöbbentő esetet hall az ember galerikről, a felsőbb osztályosoknak a fiatalabbakkal szemben elkövetett brutalitásáról. A kollégiumokban a felsőbb osztályosok önkényeskedése, basáskodása a fiatalabbakon pedig sok helyütt megtűrt szokás, már-már hagyomány. Vajon itt előfordul ilyesmi?- Ilyen problémáink a nevelésben szerencsére nem adódtak még - mondta Bimba György igazgató. - Pedagógusaink, elsősorban Tóth Erzsébet nevelési tanácsadó és Pikor József igazgatóhelyettes s nevelőink is nagyon következetesek. Ha valamelyik tanulónk három nap nem jelenik meg az iskolában, annak az okát sürgősen földerítik. Fölveszik a kapcsolatot a szülőkkel, s így eddig még sikerült megelőznünk a súlyosabb fegyelemsértéseket, vagy a törvénybe ütköző cselekedeteket. Ebben tehát döntő szerepe van a szülőkkel tartott kapcsolatnak. Minden komolyabb nevelési problémát velük közösen oldunk meg. Emellett támaszkodunk a pszichológus munkájának eredményeire is, az ö tanácsai szerint járunk el kényesebb esetekben. A környék lakosságának összetételéből adódóan jelentős számú cigányszármazású tanuló jár az iskolába. A „villamosipari termelés" elnevezésű kétéves tanulmányi szakon arányuk eléri a 60-70 százalékot. Velük kapcsolatban azonban - tudtam meg -, kerülni kell az általánosítást. Vannak közöttük olyanok, akik semmiben sem különböznek a többiektől. Ugyanúgy oktathatók, nevelhetők, mint más gyerek. Nehezen nevelhető részükkel az a probléma, hogy hosszabb időre nagyon nehéz lekötni a figyelmüket, az órán egy ideig odafigyelnek, majd mással kezdenek foglalkozni: a padra vagy a falra irkáinak, másról kezdenek el egymás közt beszélgetni. Talán őket más, az egy órán belül is változatosságot biztosító tanterv szerint kellene tanítani. Többségükben az alapiskola - amelyet általában be sem fejeztek - nem nevelte ki az önfeBimba György, az iskola igazgatója gyelemnek azt a fokát, amely szükséges ahhoz, hogy egy bizonyos dologra koncentráljanak huzamosabb ideig. A nevelés terén a legtöbb probléma velük van. Munkájuk eredménye döntő mértékben attól függ, hogy a szülők hajlan- dóak-e az együttműködésre az iskolával. Ha ettől elzárkóznak, a pedagógusok erőfeszítése legtöbbször kevésnek bizonyul. Ezért általában tíz cigány tanuló közül kettő esetében elérhetetlen a minimális cél: hogy a villamosipari üzemben legalább sablonfeladatok végzésére alkalmas munkás legyen. Jobban figyelve a sajátos igényekre 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSjrSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. Az is érdekel, hogy a SZISZ miként járul hozzá a fiatalok neveléséhez. Erről Balogh Eleonóra mérnököt, az iskola SZISZ-szer- vezet vezetőségének tagját és Kemechey László pártelnököt faggattam. Először a december 7-én tartott iskolai SZISZ-értekezlet került szóba, amelyen a járási bizottságon kívül a központi bizottság is képviseltette magát. Balogh mérnöknö szavai szerint jók a kapcsolataik a felsőbb szervekkel, mindenben támaszkodhatnak rájuk. Ezenkívül az iskolai értekezleten értékelték a tevékenységnek azt a részét, amely általában közös minden középiskolában: a különböző tanulmányi versenyekben, a középiskolai szaktevékenységben való részvételt. Eredményesen bontakozott ki a SZISZ-tagok körében az „Ifjúsági Fényszóró" nevű mozgalom is. Nagyra értékelte azt a segítséget, amelyet a szervezetben tevékenykedő fiatal kommunisták: nevelők, mesterek nyújtottak a versenyeken, vetélkedőkön résztvevőknek. Kemechey László azokról a körülményekről beszélt, amelyek a munkát hátráltatják, például, hogy sok fiatal meglehetősen gyenge fölkészültséggel érkezik ide. Vonatkozik ez midenekelőtt politikai, társadalmi ismereteikre. Hiányos politikai, társadalmi tájékozottáguk miatt nagy aktivitás tőlük a SZISZ-munkában sem várható. Véleménye. hogy ezt figyelembe kellene vennie a SZISZ járási bizottságának is. Színvonaluknak jobban megfelelő, könnyebben érthető és főleg több magyar nyelvű propaganda- és egyéb segédanyaggal kellene segíteniük az iskolai szervezet munkáját. A proletár nemzetköziségre nevelés hatékonyságának szempontjából nagy szerepet játszanak azok a kapcsolatok, amelye- • két hasonló profilú külföldi és belföldi ipari- tanuló-iskolákkal tartanak fönn. Baráti kapcsolatuk van a szovjetunióbeli beregszászi (Beregovo), a magyarországi sátoraljaújhelyi, és a hazai stropkovi szakmunkásképzővel. A közösen rendezett sportvetélkedőkön, kulturális programokon alaposabban megismerik egymást a fiatalok, s hosszú évekre, sokszor életre szóló barátságok születnek. Kemechey László különösen nagy megelégedéssel mondta:- A stropkovi szakmunkásképzőtől konkrét segítséget is kaptunk, nemcsak tapasztalataikat osztják meg velünk, hanem tanműhelyeink korszerűsítésében is segítenek. Velük együtt szoktunk kirándulni is, például már hagyomány, hogy együtt koszorúzzuk meg a duklai harcok emlékművét. Fontosak - számunkra ezek a barátságok, ezek az iskolák közötti kapcsolatok. Beszélgetésünkön sok egyéb is szóba került még. De tán ennyi is bepillantást nyújt annak a szakmunkásképzőnek az életébe, amely ma új reményekkel a királyhelmeci gimnázium egykori épületének régi falai közt igyekszik jövőt biztosítani azoknak a Csehszlovákia legkeletibb csücskében élő magyar fiataloknak, akik anyanyelvükön alapozták meg műveltségüket a környező tizenegy alapiskolában, és anyanyelvükön akarnak szakmai ismeretekre is szert tenni. MORVAY GÁBOR 'tssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssss}'
