Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-26 / 21. szám

N apjainkban világszerte tapasztalható, hogy a különféle regionális jellegű, de az adott helyen ökológiai változásokkal járó beruházások a szakembere­ken kívül a laikusok érdeklődését is felkeltik. Nemritkán előfordul, hogy ez az érdeklődés heves vitákhoz vezet, társadalmi mozgalommá terebélyesedik, sőt egy-egy ország gazdasági politikája ellen tiltakozó demonstrációkba torkollik. Hasonló folyamatnak vagyunk jelenleg tanúi Magyarországon is, ahol a Gabcíko- vo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése kapcsán a munkálatok előrehaladott volta ellenére is heves viták zajlanak. A jó szándékú, de a szakmai kérdésekben járatlan közvéleményt egyes, alternatívnak nevezett csoportok pedig saját céljaik elérése érdekében igyekeznek felhasználni. A Magyarországon zajló, a nagymarosi vízlépcső megépítését már-már kérdé­sessé tevő megmozdulások azonban Csehszlovákiát is érintik, hiszen ha sikerrel járnak, akkor a gabcíkovói erőmüvet nem lehet a terveknek megfelelően csúcs­energia előállítására használni. Ezért is tarthat hazánkban széles körű érdeklő­désre számot a Vásárhelyi Pál Társaság múlt év nyarán „Bős-Nagymaros: Aggályok és hogyan tovább?" címen (Közlemények I.) megjelentetett 26 oldalas kiadványa. Ebben az erőmű építése ellen agitáló egyes magyarországi csoportok­nak és az amerikai Magyar Környezetvédelmi Alapnak a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához eljuttatott nyilatkozatára válaszol. A Vásárhelyi Pál Társaságba (a továbbiakban VPT) tömörült környezetvédelmi és vízgazdálkodási szakembereket mindenekelőtt az a cél vezette, hogy a hazai és a nemzetközi közvéleményt a tudományos tisztesség alapján és autentikusan tájékoztassák a szakmai kérdésekről. A felmerülő problémák megoldása céljából széles körű tervezésre, kutatásra támaszkodva igyekezett a nyitott kérdésekre válaszolni, hogy az érintettek közös meggyőződéssel és erőfeszítéssel eredmé­nyesen dolgozhassanak a vízlépcsőrendszer megvalósítása érdekében. A Magyar Környezetvédelmi Alap által felvetett - a VPT által is nagyon fontosnak vélt -, egymással gyakran összefüggő 26 kérdésre témakörönként csoportosítva válaszoltak. Véleményüket a csoportosításnak megfelelően rövi­dítve közöljük. Gazdasági szempontok A Magyar Környezetvédelmi Alap nyilatko­zatának állításai szerint a vízlépcsőrendszer 54 milliárdos alapberuházása egyéb szüksé­ges beruházásoktól vonja el a tökét, s csak a nemzeti adósságállományt növeli. Nem szerepelnek benne a környezet- és település­védelem további 30 milliárd forintra becsült kiadásai, és még 7 milliárd schillinges osztrák kölcsönt is igényel. A nyilatkozat felveti, hogy az adott Duna-szakasz zátonytalanításával a nagyhajók közlekedése a beruházás költsé­geinek egyharmadával biztosítható lenne. A VPT válaszában leszögezi, hogy a Gab- cíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer komplex beruházás, s kereken 200 km-es folyószakasz természetben megújuló víz­készletét hasznosítja. Évi 3,6 milliárd kilo­wattóra (3600 GWh) áramot ad anélkül, hogy a környezetet szennyezné. Kedvezőbbé vál­nak a vízgazdálkodási feltételek, és magasfo­kú árvízvédelmet is biztosít. Lényegében megoldja a folyamszabályozási kérdéseket. Kedvezőbb helyzetet teremt a mögöttes terü­letek belvíz-elvezetési viszonyaiban. A duz­zasztott vízállás a Komárom (Komárno) alatti szakaszon lehetővé teszi az öntözővíz kis emelési magassággal történő kiemelését. Je­lentősen hozzájárul az érintett térség általá­nos fejlődéséhez. A nagymarosi vízlépcsőn kétnyomú A osztályú híd épül, s a két oldal között állandó összeköttetést biztosít. Mivel komplex beruházásról van szó, költ­ségek szempontjából az egycélú víziút-fej- lesztéssel nem lehet összehasonlítani. Magá­ban a zátonytalanítás nem volna elég, mert a nagyhajók közlekedése érdekében folya­matos és költséges kotrást kellene végezni. Az árvízvédelem pedig csak külön költségek­kel lenne megoldható. A költségeket illetően a szerzők megálla­pítják: a vízlépcső az összes hazai beruházás 1 százalékát igényli. Az osztrák partner pedig nem hitelt rfyújt, hanem a későbbi áramszállí­tást mintegy előre kifizetve végzi az építési munkálatokat. A környezet- és településvé­delemre fordítandó, 30 milliárd forintra be­csült kiadásokat a társaság túlhaladott számí­tásokon, feltevéseken alapulónak véli. Közli továbbá, hogy a vízlépcsőrendszerre szánt 54 milliárd forintban az árammal törlesztendő 7 milliárd schilling is benne van. Energetikai szempontok Az amerikai Magyar Környezetvédelmi Alap felveti: az osztrák kölcsönt a magyar fél 2015-ig elektromos árammal törleszti, úgy, hogy a téli alacsony vízállás esetén a hiányt szénnel és olajjal termelt árammal pótolja. A vízlépcsőrendszer negyedszázad után a magyar energiaigényeknek csak a 2 száza­lékát biztosítaná, de erre sem lesz képes, mivel berendezései addigra elöregednek, s ki kell őket cserélni. A VPT válaszában leszögezi: az, hogy Magyarország árammal fizet, számára elő­nyös. Ugyanis a magyar félnek jutó energia- mennyiség - évi 2-3 nap kivételével - min­denkor meghaladja az osztrák elővásárlással lekötött teljesítményt. Továbbá előny, hogy az 1996 és 2015 közötti időszakra elővásárlás­sal lekötött villamosenergia-mennyiség kb. 20 százaléka készpénzfizetéses árbevételt je­lent, tehát nem törlesztés, hanem kemény valutáért eladott áram. Ami pedig az atom, a szén és a szénhidrogén energiahordozójú erőművek ún. szalag formájú osztrák áram­szolgáltatáshoz történő igénybevételét illeti, az tulajdonképpen a magyar alapenergia ma­gyar felhasználású csúcsenergiává történő konvertálását jelenti, s „ennek gazdaságos­sága vitathatatlan". »t . A társaság a nyilatkozatban szereplő 2 százalékos becslést irreálisnak nevezi, s té­vesnek mondja a gépi berendezések elhasz­nálódására vonatkozó megállapítását is. Nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva meg­jegyzi, hogy a vízi erőművek berendezéseit 50 évnél tovább is használják. A csúcsenergia-termeléssel összefüggő környezeti szempontok Ebben a témakörben a nyilatkozat két problémát vet föl: a csúcshullám előtt több órára elzárják a vízfolyást, s így a Győrtől Nagymarosig húzódó Duna-szakasz gyakor­latilag állóvízzé válik, továbbá a csúcsra jára­tás kezdetén Gabőíkovo alatt a vízszint 5 mé­tert emelkedik, s így a hajózást és gátakat veszélyeztető árhullám keletkezik. A nyilatkozatra adott válasz megállapítja: a Duna érintett szakasza még kisvízi időszak­ban sem válik állóvízzé, mivel egyrészt a mel­lékfolyók vízhozama, másrészt a vízlépcsőn folyamatosan lebocsátott vízmennyiség ál­landó mozgásban tartja. A „csúcshullám" pedig nem jelent különösebb veszélyt, mert ez az apály-dagály jelenséghez lesz hasonló, s nem pedig árhullám formájában jelentkezik. A vízállásváltozás legnagyobb sebessége például Komáromnál nem éri el az egy centi­métert percenként - közük a válasz szerzői. Vízminőség-védelmi szempontok A Magyar Környezetvédelmi Alap több pontban figyelmeztet arra, hogy Győr, Komá­rom, Almásfüzitő, Tatabánya, Dorog, Eszter­gom s még további 17 település szennyvize ma tisztítás nélkül ömlik a Dunába, s tisztítá­suk csak 15 év múlva valósul meg. A cseh­szlovák oldalról tízszer annyi szennyezés kerül a folyamba, mint a magyarországiról. A nyilatkozat szerint a toxikus anyagok a gya­korlatilag állóvízzé vált folyó iszapjában leüle­pednek, s mérgezővé válik a parti kutak vize. Azonkívül komoly környezetvédelmi gondo­kat okoz majd a tárolók medréből kikotrandó többmilliónyi tonna mérges iszap tárolása is. Csehszlovákia 8. ötéves terve a Duna érintett vízgyűjtő területén 25, a következő tervidőszakra pedig további 95 szennyvíztisz­tító telep építését irányozza elő. A társaság válaszában megjegyzi, hogy a csehszlovák oldalról bekerült szennyvíz nagy része Brati- slavábó! származott, ahol egy nagy teljesít­ményű tisztítót már megépítettek. Magyaror­szágon a 7. ötéves terv koncepciói szerint 1986-1990-re 40, 1990-1995-re pedig 43 szennyvíztisztító építését, illetve felújítását tervezik. Az idén is valószínű, hogy a folyam medréből a jelentősebb árvizek a lerakodott iszap egy részét eltávolítják. Kánikula idején, rendkívül alacsony vízálláskor pedig normális üzemmenet átmeneti felfüggesztésével és a tároló(k) néhány napos átöblítésével mege­lőzhető a vízminőség romlása. A VPT tagjai nem tartják reálisnak a szűrő­réteg eldugulásának veszélyét, mivel szerin­tük a lebegöanyagok kiülepedése csak a parti szűrésre használt szakaszok egy részén vár­ható. Elismerik viszont - osztrák tapasztala­tokra és hazai becslésekre hivatkozva -, hogy egyes vízbázisokon ízrontó vas- és mangánbeoldódásra lehet számítani. Ez to­vábbi vízkezelési technológiák bevezetését teszi szükségessé. Véleményük szerint a nem vagy csak kis mértékben mérgező iszap kotrással eltávolítható, s a mezőgazda­ság talajjavításra hasznosíthatja. Vízellátás, parti szűrési vízbázisok A nyilatkozat figyelmeztetései között na­gyon fontos ellenérvként szerepel, hogy a Szigetközben az Oreg-Duna elapasztása révén 30 kilométer hosszan elveszne a parti szűrésű víztartalék, továbbá mérgezővé vál­na a tájegység föld alatti, jelenleg folyamato­san pótlódó 1 milliárd köbméternyi ivóvíztar­taléka. A medermélyülés következtében egyúttal csökkenne Budapest parti szűrésű kútjainak vízhozama is. A válasz megállapítja, hogy az előkészítő munkák folyamán több, a vízellátást, illetve a parti szűrésű vízbázisokat érintő tanulmány, kutatási jelentés készült, és jelenleg is több feltáró munka van folyamatban. A Gönyütől Nagymarosig terjedő szaka­szon két ellentétes tendencia érényesülése várható:- A kutak termeltetése következtében va­lószínűleg valamivel nagyobb lesz a szűrőré­teg eltömödése, ami 20-25 százalékos átszi- várgásitényező-csökkenést is eredmé­nyezhet.- A duzzasztás azonban nyomásnöveke­dést okoz, s ezáltal a kutak vízadó képessége 20-15 százalékkal növekedni fog. így a két hatás lényegében kiegyenlíti egymást. A parti szűrés (amelyet ma egyáltalán nem hasznosítanak) feltételei a Szigetközben va­lóban megvannak. A csökkenés, illetve a mi­nőségi változás kérdése vizsgálatok tárgya lehet. A szennyvíztisztítási program hivatott arra, hogy a Szigetköz víztartalékának minő­ségét megóvja. A tározó teljes vízkészlete pedig 1-4 nap alatt cserélődni fog. Az elő­irányzott szennyvíztisztító létesítmények megépítése és a megfelelő tisztítási fok elé­rése azonban elengedhetetlen - szögezte le a VPT, majd megjegyzi, hogy a Szigetköz ivóvíztartaléka nem 1, hanem 6 milliárd köb­méter. A budapesti parti szűrésű kutak vízhoza­mának a medermélyítés miatti csökkenését illetően megállapítják, hogy a tervezett me­dermélyítés már megtörtént. Mezőgazdasági és erdészeti szempontok A nyilatkozat állítása szerint a Szigetköz déli részén bekövetkező 6 méteres talajvíz­csökkenés révén mesterséges öntözőberen­dezések híján 15 ezer hektár mezőgazdasági földterület kiszáradása fenyeget. A gátépítés miatt az amúgy is fahiányban szenvedő or­szágban 20 km-es sávban kiirtják az ártéri erdőt, 4 ezer hektár pedig a talajvíz szintjének csökkenése következtében szárad ki. Száraz­ságtűrö fafajokkal történő pótlására 30 évre lenne szükség. Az ártéri erdők kiszáradása veszélyeztetné a környék egyedülálló állatvi­lágát is. Ezeket a megállapításokat az ismertetett közlemény az alábbi módon értékeli: A tájegység kiszáradására vonatkozó aggályok alaptalanok. A kötöttebb, 1,5-2 méteres vas­tagságot meghaladó talajrétegnek ugyanis önálló, a csapadékviszonyok által meghatá­rozott vízháztartása van. A hullámtéri és a mentett oldali vízpótló művek segítségével a talajvízháztartás szabályozhatóvá válik. Az új gátak túlnyomó részben a jelenlegi töltések helyén épülnek, itt fákat alig kell kivágni. A keskeny parti sávba azonban más fajösz- szetételű állomány kerül. Az erdők túlnyomó része, a vízpótló rendszer működtetésének köszönhetően nem kerül veszélybe, így a szárazföldi állatvilág sem pusztul el. Az utóbbit a társaság nem tekinti különlegesnek. Vízkár-elhárítási szempontok Az amerikai Magyar Környezetvédelmi Alap felveti azt a lehetőséget, hogy egy földrengés vagy erőszak okozta gátszakadás esetén a tárolt több százmillió köbméter víz magát a fővárost is veszélyeztetné. Negatí­vumként említi azt is, hogy mintegy 80 km-es szakaszon a magasított gátakon keresztül szivattyúkkal kell átemelni a szennyvizet. A földrengést emberi beavatkozással ter­mészetesen nem lehet megakadályozni, de az egyes műveket úgy méretezték, hogy a Magyarországon előforduló földrengéseket károsodás nélkül elviseljék. A nagymarosi vízlépcső a legmagasabb árvízszinthez ha­sonló duzzasztott vízszintet tart. Ha kataszt­rófa következne be, akkor az alvízi szakaszon legfeljebb az árvizekhez hasonló helyzet állna be. Árvízkor azonban nem lesz duzzasztás. Katasztrofális gátszakadás kisvíznél jelente­ne nagyobb szintemelkedést. Utánpótlás hiá­nyában azonban ez mindenütt jóval a mér­tékadó árvízszintek alatt maradna, és a gáttól távolodva egyre csökkenne. így egyértelmű- szögezi le válaszában a VPT -, hogy a fővárost még katasztrófa esetén sem fenye­geti árvízveszély. A szennyvizek átemelési igényével kap­csolatban megjegyzik, hogy ez valóban meg­növekszik, de csak Esztergomnál jelent érde­mi magasságbeli változást. Ezt az épülő szennyvíztisztító-állomás tervezésekor figye­lembe vették. Hajózási szempontok A nyilatkozat szerzőinek véleménye szerint Magyarország nemcsak az ország határát jelentő folyót veszítené el 30 kilométeres szakaszon, hanem a kikötési lehetőségeket is. A tervezett zsilipek lassítják a hajózást, s nem teszik lehetővé a szárnyashajó-járatok üzemeltetését. A szerződések alapján Magyarország sem a folyót, sem a hajókikötési-lehetöségeket nem veszíti el. A szerződésben foglaltak szerint ugyanis: „a Vízlépcsőrendszer meg­valósítását követően a Régi-Duna mederben, az 1840-1811 fkm szelvények között az ál­lamhatár mozgó jellege változatlan marad, és helyét a folyó jelenlegi fő hajózási medrének középvonala alkotja... Az alvíz- és felvíz­csatornán, valamint a Dunakiliti-Hrusov táro­zóban az 1850,4 fkm-ig terjedő fő hajóúton a Szerződő Felek változatlanul gyakorolják azokat a jogokat és teljesítik azokat a kötele­zettségeket, amelyek őket a Szerződés meg­kötése előtti helyzetben ezen a folyószaka­szon megillették, illetőleg terhelték, annak ellenére, hogy a nemzetközi hajózási út ezen a szakaszon az alvíz-, illetőleg a felvízcsator­nába, csehszlovák területre kerül át." Tényként ismerik el viszont, hogy a fent említett szakasz egy részén - kb. 22 km hosszúságban - a Duna jelenlegi főága nagy merülésű hajókkal rendszeresen nem lesz hajózható. Elismerik, hogy a zsilipezési idő- 15-20 perc - megy el, de a jelenlegi hajózási korlátozások megszűnésével viszont ennek az időnek sokszorosát nyerik. A szár­nyashajók menetideje megnő ugyan, de ezek közlekedését sem teszik a zsilipek lehetet­lenné. ­Idegenforgalmi és területfejlesztési szempontok Az amerikai magyar környezetvédők állítá­sai szerint - mint a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához eljuttatott beadványában áll - a dunakiliti pangó vizű tároló szennye­zettsége miatt üdülésre nem lesz alkalmas, hacsak új „szűrőgátas" tavat nem létesíte­nek. Veszélyeztetetté válnak Esztergom ál­lamalapítás kori alsóvárosának feltáratlan tör­ténelmi leletei s más régészeti lelőhelyek. Fürdésre alkalmatlan, tószerűen álló, szeny- nyezett ipari táj lesz a visegrádi Duna-kanyar- mondják a nyilatkozat szerzői. A VPT a szennyvíztisztítók megépítésére hivatkozva ismételten állítja, hogy a tározó nem lesz „mérgező állóvíz", s megjegyzi, hogy a dunakiliti tározó nem üdülési célokra létesül. Nem tekintik reálisnak a régészeti feltárásokkal kapcsolatos aggályokat sem. A legfontosabb régészeti munkálatok ugyanis a vízlépcső megépítéséig befejeződnek. S még a káros talajvízszint-emelkedés sem veszélyezteti a történelmi emlékeket, esetleg a feltárások válnak majd körülményesebbé. A válasz nem ismeri el, hogy a vízlépcső ipari tájjá változtatná a Duna-kanyart. A ter­vezők ugyanis ezt a szempontot is figyelembe vették, s a tájidegen elemek kiköszöbölésével- az elfogadott ajánlások figyelembevételével- továbbra is foglalkoznak. Az építmény híd- * hoz fog hasonlítani, az addig árvízjárta parton pedig tavak és parkok létesülnek. A Vásárhelyi Pál Társaság kiadványának végszavában a nyilatkozatban közölt aggá­lyok túlnyomó többségét eltúlzottnak és meg­alapozatlannak tartja. Megállapítja, hogy a vízlépcsőrendszer megoldásai lehetővé te­szik az egyidejűleg keletkező negatív hatások tűrhető határon belüli tartását. A VÁSÁRHELYI PÁL TÁRSASÁG véleménye a Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerről

Next

/
Oldalképek
Tartalom