Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-26 / 21. szám

Zajos eseményektől, drámai fordulatoktól sem voltak mentesek a gömöri falvak a negyvenes évek végén. A legparázsabb viták kétségtelenül a mezőgazdasági termelés ,,hogyan továbbja" körül folytak. Az ország párt- és állami vezetése teljes erejével a kollektivizálást szorgalmazta. Ennek eredményeképpen a rimaszombati (Rimavská Sobo- ta) járásban is megalakultak az első földműves-szövetkezetek. A Sajó mentén - a legutóbbi évek gazdasági eredményei révén immár élüzemként számontartott királyi (Král) Közös Munka Efsz egyik jogelődje - az aba- falvi (Abovce) szövetkezet szintén 1949 elején jött létre.

Az egyik alapító tag, a gazdaság időszakonként többször is megválasztott elnöke, Caban Bálint így emlékszik a korabeli eseményekre:

„Községünkben a mezőgazdaságilag művelhető földterület meghaladta a hatszáz hektárt, melynek mintegy a kétharmadát a Fodor- és Farkas-féle nagybirtokok adták. Az egykori birtokon és néhány kisgazda földjén 1949 elején alakult meg a szövetkezet, melynek elnöke Rudolf Betka lett. Gépek és igavonó állatok hiánya miatt azonban a föld ebben az esztendőben nem volt kellőképpen megművelve, így számottevő termelésről sem lehetett beszélni. A tagság néhány hónap elteltével új vezetőséget választott, melynek irányításával engem bíztak meg. A követelményeknek megfelelően, hamarosan kialakítottuk a második, majd a harmadik típusú szövetkezetét. Ez a tagság meglévő állatállományának és termelőeszközeinek társítását jelentette. Az őszi munkákat már mintegy négyszáz hektár szántóföldön végeztük el. Búzát és árpát vetettünk, s a következő évben a dohánytermesztéssel is megpróbálkoztunk."

A szövetkezet levéltárának megsárgult füzetlapjaiból néhány részletet is megtudtunk. A gazdaság vagyonát két pár ló, két pár ökör, tizenkét szarvasmarha, néhány szekér, ekék, boronák és más termelőeszközök jelentették. A gazdaság egykori alapítói, mai nyugdíjasai arra is emlékeznek, hogy a kezdeti időszakban a gép- és traktorállomástól szintén hatékony segítséget kaptak.

Két esztendő elteltével már 120 tagja volt a szövetkezetnek, igaz, a be- és kilépést illetően meglehetősen nagy volt a mozgás. A nyilvántartás szerint 1952-ben búzából és

árpából 1,6-1,8 tonnás hektárhozamot értek el, viszont a kukoricát nem lehetett begyűjteni. A korabeli kimutatásokból az is kiderült, hogy egy munkaegység 8 koronát ért az ötvenes évek elején, ám fizetni nem mindig tudott a gazdaság. Előfordult, hogy kizárólag természetbeni juttatással honorálták a tagok munkáját.

Gyötrelmesen nehéz volt a kezdet Recs- ken (Rieőka) és Királyban, ahol 1950-ben, valamint Keszin (Kesovce) és Kövecsesen (Strkovec) is, ahol 1952-ben alakult meg a szövetkezet. Királyban volt olyan esztendő, amikor nyolc vezető váltotta egymást az elnöki székben.

Hogy hol tart ma a Sajó menti apró falvak közös gazdasága? Erről alighanem szintén a számok beszélhetnek a legmeggyőzőbben. A Közös Munka Efsz napjainkban 2514 hektáron gazdálkodik. A legutóbbi felmérés adatai szerint az alapeszközök összértéke meghaladja a 105 millió, az évi összteljesítményeké pedig a 71 millió koronát. Az egy főre számított munkatermelékenység tavaly több mint 163 ezer korona volt.

Ezek után érdemes szemügyre venni, hogyan él ma a tagság, s mit hozott számára a legutóbbi esztendő. Mindenekelőtt a keresetekről, melyek évről évre emelkednek. Az elmúlt évben egy dolgozó átlagosan 2830 koronát keresett. A házak többsége az utóbbi negyven évben épült. A munka utáni pihenést és szórakozást több létesítmény szolgálja. Szinte rendszeressé vált a kulturális és sport- rendezvények csoportos látogatása, s a dolgozók a legszínvonalasabb hazai üdülőkbe és gyógyintézményekbe is eljuthatnak a szövetkezet jelentős anyagi támogatásával. A szociális gondoskodás színvonala terén mindezek ellenére van még javítanivaló, ennek azonban feltétele a szövetkezet gazdálkodásának eredményessége.

Az elmúlt esztendőben a termelésben a vártnál jobb eredmények születtek. A növénytermesztésből származó bevételek közel kétmillió koronával haladták meg a tervezett szintet. Kalászosokból és kukoricából 131 tonnával termett több a tervezettnél, s a kertészet szintén túlteljesítette feladatát. A dohány hozta a várt bevételt, annak ellenére, hogy az ültetvényt jelentős jégkár érte. Végre a cukorrépatermesztés is felzárkózott a sikeres termelési ágazatokhoz, viszont a szőlészet - bár jóval több volt a termés az utóbbi évek átlagánál - továbbra is ráfizetéses. A nagy- venkét hektár szőlőt ezért kiadják részesművelésbe. A takarmánytermesztésben szintén akadnak gondok. Elsősorban a betakarítási és tárolási veszteségeket kell csökkenteni, de a minőség javítása is égető feladat.

Az állattenyésztési ágazat évi 30 millió korona teljesítménye elismerést érdemlő. Az eladási kötelezettségek teljesítése mellett tavaly már „devizatermelő" tevékenységet is folytattak: 700 ezer korona értékben szállítottak vágómarhát az olasz Imbe cégnek. A tej- termelési eredményeik nem kiemelkedóek. Különösen a minőséget illetően vannak tartalékaik, ám az istállók korszerűsítését követően már az idén jelentős javulás következhet be. örvendetes, hogy több évi pangás után végre fejlődésnek indult a juhtenyésztés.

A 32 millió korona értéket képviselő géppark karbantartásánál és üzemeltetésénél szintén jó eredményeket értek el, így a tavalyi gazdálkodás mérlege kedvezően alakult. A tervezett 4,7 millió helyett 8,5 millió korona nyereséget értek el, ami jó alapul szolgál az idei tervek megvalósításához. Az új besorolás és adóztatás köztudottan nem kedvez a jó termőhelyi adottságú gazdaságoknak, közöttük a királyinak sem. Mégsem tiltakoznak, vagy siránkoznak a vezetők. Mint mondták, maguk mögött érzik a szövetkezeti tagokat, akiknek a tudására és szorgalmára mindig számíthatnak. Régi igazság, hogy a legjobb kollektívák sem nélkülözhetik az egyéniségeket. Nos, a királyi szövetkezetben szép számban találunk rátermett, áldozatkész vezetőket és dolgozókat. Például Gyökér János elnök 1973 óta áll a gazdaság élén. A korábbi időszakban gyakran bukdácsoló, anyagi nehézségekkel küzdő gazdaság a vezetése alatt vált igazán elismertté. Babik János, aki korábban Abafalván szinte valamennyi vezető tisztséget „kipróbált", több mint tíz éve irányítja az egyesített szövetkezet növénytermesztési ágazatát. ízig-vérig gazdaember. Ugyanez elmondható a vezetők és a középkáderek többségéről. A legtöbbjüknek a neve elől-mögül hiányoznak ugyan a címek, szak • mai hozzáértésükhöz, ügybuzgóságukhoz azonban nem férhet kétség. A központi irányítás idején éppen emiatt érte gyakran szemrehányás a gazdaság elöljáróságát. Sokszor kellett magyarázkodniuk, hogy egyáltalán nem ellenségei a tudománynak, csak éppen az ország különböző tájairól érkező, a munkájukat nem túl nagy meggyőződéssel végző mérnökök helyett szívesebben adnak lehetőséget a saját neveltjeiknek, a környékhez, annak földjéhez lakóhely szerint is kötődő, munkában edzett és kipróbált fiataloknak.

Az eredmények ennek a káderpolitikának a helyességét bizonyítják, mint ahogyan a gazdálkodás valamennyi területén igazolta az élet a szövetkezet mai vezetőinek hozzáértését, céltudatosságát és határozottságát. Az eltelt évtized eredményei elvitathatatlanok. Persze a Sajó menti gazdaságban azt is tudatosítják az emberek, hogy a szövetkezeti gazdálkodási forma korántsem nőtte még ki a kereteit és a lehetőségeit, melyeknek tökéletesebb kihasználásához szüntelen keresik a hatékonyabb módszereket.

HACSI ATTILA

Traktorról az elnöki székbe

Csóka István: - Mindig az emberi szorgalomra alapoztuk a jövőnket (Egri Ferenc felvétele)

Életerős, derűs hangulatú ember ül velem szemben. Nem látszik rajta a fáradtság, pedig már „megette a kenyere javát". A mindennapi kemény munka edzette, a jövőbe vetett hit segítette át a buktatókon. Még most sem lazít. Kora tavasztól késő őszig mindennap bejárja a határt, ellenőrzi a növénytermesztésben dolgozó csoportok munkáját, hogy alapot szerezzen a döntéseihez. Az állattenyésztésben hetente legalább kétszer tart szemlét.

Csóka István, az eperjesi (Ja- hodná) Haladás Egységes Földműves-szövetkezet elnöke megjárta az élet nehéz útját. Egyike volt az 1949-ben új úton indulóknak. A következő évben már a traktor nyergében ült és fáradhatatlanul szántott-vetett a Kis-Duna mentén. Nehezen vált meg kedvenc masinájától, amikor be kellett vonulnia katonának. Leszerelés után a Gadóci (Hadovce) Mezőgazdasági Szakközépiskolában szerzett szakmai képesítést. Az

agilis fiatalembert megtették csoportvezetőnek, később pedig fóagronómusnak. Egyre nagyobb elismerést szerzett a tagok között, ezért 1963-ban megválasztották a szövetkezet elnökévé.

Ennyit mondott el dióhéjban életpályájának első feléről. Aztán inkább a kollektíváról beszélt, amely gyorsan összeforrott és egyre nagyobb teljesítményt nyújtott. Ennek köszönhető, hogy a szövetkezet lépésről lépésre haladt feljebb a ranglétrán a Duna- szerdahelyi (Dunajská Streda) járásban.- A kezdeti nehézségeket ' aránylag gyorsan leküzdöttük- mondotta egyebek között. - Pedig nekünk sem volt könnyű. Újabb tagokkal bővült a kollektíva, és a földterület is gyarapodott. A tíz alapító tag 1950-ben mindössze 60 hektáron gazdálkodott, de a következő évben már 361 hektáros gazdaság lettünk, 1952-ben pedig- ahogy akkoriban mondták- összközségivé vált a szövetkezetünk. Becsültük, szerettük szövetkezetünket, mert megélhetést adott. Mégpedig helyben, nem kellett naponta utazgatnunk. De meg is fogtuk a dolog végét, bizonyítani akartunk. Alig telt el öt év, a munkaegységekre tervezett összegnek a másik felét, vagyis az osztalékot is ki tudtuk fizetni. Nagy eredmény volt az abban az időben, hisz szövetkezetben a zárszámadó közgyűlésen alig jutott valami a borítékba.

Emlékei közt kutatva még megemlítette, hogy 1959-ben egyesültek a dunatókési (Dunajsky Klátov) szövetkezettel, s végre állandósult a tagok létszáma, és a földterület is. Távlati fejlesztési programot dolgoztak ki, melynek megvalósításához egy emberként járultak hozzá.- Hol vannak már azok az évek- idézi mélyet sóhajtva a múltat.- A mai fiatalok talán már el sem hiszik, hogy évtizedekkel ezelőtt a legnagyobb erőfeszítések ellenére is csak két tonna árpát tudtunk termelni egy hektár átlagában. Rengeteg erőfeszítésbe került, amíg döntő fordulatot tudtunk elérni a növénytermesztésben.

A 8. ötéves tervidőszakban nagyon jól indultak. Ezt bizonyítja, hogy három év átlagában a szemesek hektárhozama 6,7 tonna volt, ebből a búzáé több, mint 7 tonna. A takarmánytermesztésben szintén jeleskedtek, ami jó kiindulási alapot teremtett az állat- tenyésztési ágazat termelési és értékesítési feladatainak teljesítéséhez.- Különösen a sertéstenyésztési eredményeinkre vagyunk büszkék - hangsúlyozta a veterán elnök. - Főleg azért, mert a felsőbb gazdasági szervek helytelen intézkedései ellenére, mi évek óta kiemelkedő eredményeket érünk el a malacnevelésben. Az utóbbi tíz évben kocánkénti átlagban húsz malacot választottunk el évente. Persze, az ilyen eredmény nem a véletlen müve. Nagyon sok múlik az embereken. Mindenekelőtt Fekete László állatgondozót illeti dicséret. Ő a részlegen dolgozó kollektíva lelke. Szóvá teszi a mulasztásokat, maga pedig példát mutat a munkában. Ilyen emberekre alapoztuk és építjük ezentúl is a jövőnket. Az eredmények szerint helyesen, ugyanis az utóbbi három év átlagában 21 százalékos nyereségszintet tudtunk tartani. A termelés hatékonyságát jelzi, hogy a mezőgazdasági bruttó termelés értéke egy hektár átlagában túlhaladta a 27 ezer, a múlt évi nyereségük pedig a 8 millió koronát.

Pillantása akaratlanul is a szemközti falon díszelgő Munka Éiüemrendre téved. Eredményes gazdálkodásáért, a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében való helytállásért kapta a szövetkezet kollektívája. Csóka István elégedetten tekinthet vissza a megtett útra. Erről tanúskodik az a tény is, hogy ismét nagy szavazati többséggel választották meg elnöknek. Lassan nyugdíjba készül, ezért is fogadta jóleső érzéssel a kollektíva bizalmát. A mezőgazdaság szocialista átalakítása 40. évfordulójának évében még jobb eredményeket akar elérni, bizonyítva a sokszor rögös, de felfelé vezető út helyességét.

BÁLLÁ JÓZSEF

F

iatal koromban nagy újság volt a faluban, ha néhanapján a főutcán végigpöfögött egy traktor. Az emberek felnéztek arra, aki a nyeregben ült. Titokban én is beleszerettem a zötyögó monstrumba, elképzeltem magamat a kormánykerék mögött. De a szüleim inkább szolgálni küldtek. Csakhogy én örök életemben makacs ember voltam. Megtudtam, hogy az ifjúságfalvi (Dedina Mládeze) építkezésre fiatalokat toboroznak. Gondolkodás nélkül jelentkeztem. Ott sikerült elvégeznem egy tanfolyamot és megszereztem a gépjármű-vezetői jogosítványt. Amikor hazajöttem, a Csal- lóközcsütörtöki (Őtvrtok na Ostrove) Géo- és Traktorállomáson kezdtem dolgozni. A szívem vágya nem teljesült rögtön, előbb segeomunKasKeru kellett dolgoznom, csak azután ülhettem traktorra - forgatta vissza az emlékezés kerekét az éberhárti (Malinovo) Winkler Mária, akit lánykori nevén - Szigl Mária néven - az egykori krónikák az ország első női kombájnosaként tartanak számon.

Apró termetű, vidám asszony, alig törték meg az évek, pedig jövőre tölti be a 60. életévét. Az egykor kombáj- nosként eltöltött évekre szívesen emlékezik vissza:- A vállalat igazgatójának javaslatára elküldték a csehországi Krá- likyba, a kombájnvezetök országos tanfolyamára. Szovjet szakemNem múló szerelem volt

A lányok közül ö, Winklerné Szigl Mária volt az első, aki kombájnra ülhetett. Az Építésben Szerzett Érdemekért állami kitüntetést 1953-ban tűzték a mellére.

berektől tanulhattuk meg a kombájnok kezelésével kapcsolatos tudnivalókat. Az egész országból csak ketten voltunk nők. A háromhónapos tanfolyam elég nehéz volt, de sikerült elvégeznem, s utána SZK-4-es kombájnnal arathattam. Akkoriban még jóval hosszabb ideig tartott az aratás. Amikor otthon befejeztük a munkát, útnak indultunk Csehországba. Voltak évek, hogy csak szeptember végén kerültünk haza.

Aztán Marika férjhez ment, jöttek a gyerekek, búcsút kellett vennie a gépektől. A három gyerek és a beteg após körüli teendők miatt hosszú évekig nem is gondolhatott az újbóli munkavállalásra. Mire pedig a gyerekek felcseperedtek, eljárt az idő. Winkler Mária újra munkába állt, de már nem a gépeket választotta. Előbb takarítónő volt, majd kézbesítő lett a postán. Két lánya és egy fia van, közülük a fiú örökölte Marika néni gépek iránti vonzalmát. Traktoros a helyi szövetkezetben.

Áldozatos munkája elismeréseként Winkler Mária 1953-ban megkapta az Építésben Szerzett Érdemekért állami kitüntetést. 1984-tól nyugdíjas, de azóta sem tétlenkedik. Kézbesítőként dolgozik, naponta bejárja a körzetét. Szabadidejében szívesen olvas, a könyveket és folyóiratokat egyaránt érdeklődéssel lapozgatja.

Az első szerelem nem múlik el soha, tartja a mondás. Winkler Mária gépek iránti vonzódása az idők folyamán nem fakult meg, mint azok a fényképek, melyeket a fiókban őrizget. Azt mondta, ha most volna fiatal, újra a gépkezelői pályát választaná, s talán több ereje volna hozzá, hogy végig is vigye, amibe belefogott.

T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ

9B /> « ■»/> MBBS 8 r « < flB ^ ■ A < y < oR» flB