Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-26 / 21. szám
(Folytatás az 1. oldalról) közt használtak a mezőgazdaságban, ma pedig az alapeszközeink értéke meghaladja a 100 milliárd koronát. Az egykori 9743 korona helyett most minden egyes mezőgazdasági dolgozó több mint 300 ezer korona értékű alapeszközzel van ellátva. Több mint 37 ezer traktorunk, közel 6,5 ezer gabonakombájnunk stb. van, a földműveseknek az egykori nad- rágszíj-parcellákon való gürcölése már csupán kellemetlen emlék. A bruttó mezőgazda- sági termelés értéke a szocializáció kezdete óta - a mezőgazdasági földterület csökkentése ellenére - a két és félszeresére növekedett. Vitathatatlan, hogy a legnagyobb, a legfejlettebb országok eredményeivel vetekedő sikereket a gabonatermesztésben értük el. Az össztermelés az 1950. évi 1 millió 539 ezer tonnáról 4 millió 370 ezer tonnára, vagyis a 2,8-szeresére nőtt, miközben a gabonafélék termőterülete 207 ezer hektárral csökkent. Egy hektár átlagában tavaly 5,31 tonna gabonát termeltünk, ami a negyven évvel korábbi 1,49 tonnás hektárhozamnak a három és félszerese. Az olajnövények és a hüvelyesek termesztésében szintén jelentős sikereket értünk el. Az állattenyésztési ágazat az első években nagyon alacsony színvonalon volt, hisz hiányzott a szükséges állatállomány. A folyamatos fejlődés során ^ szarvasmarhák létszámát több mint félmillióval, a sertésekét 1,7 millióval növeltük, a juhok számát megdupláztuk, a baromfiállományt pedig az eredetinek a három és félszeresére növeltük. Közben lényegesen nőtt az állatok termelőképessége. Például az átlagos évi tejtermelés az 1948-ban elért 1191 literről a múlt év végéig 3625 literre, az egy tyúkra számított tojástermelés pedig 94-ről 268 darabra emelkedett. Mindez természetesen pozitívan hatott az állattenyésztési termékek felvásárlásának alakulására. Negyven év alatt a vágóállatok felvásárlása a tizenegyszeresére, ezen belül a hízott sertések átvétele a 26-szorosára emelkedett. Tejből negyvenszer, tojásból több mint hatvanszor annyit vásárolunk fel, mint a szocializáció kezdetén. A mezőgazdasági alaptevékenység soha nem tapasztalt fejlődésének hatása abban is megmutatkozott, hogy csaknem a tizenkétszeresére növekedett az élelmiszer-termelés. A kereskedelem élelmiszer-ellátása csupán az utóbbi húsz évben a háromszorosára emelkedett. Napi táplálékunk energiatartalma meghaladja az ajánlott szintet. A mai mezőgazdasági dolgozó nem azonos az egykori elmaradott, lebecsült paraszttal. A földművesek társadalmunk fejlett tagjai, s olyan vívmányokat élveznek, amilyenekről valaha nem is álmodtak. Például a mezögaz- dasági-élelmiszer-ipari komplexum szervezetei csupán a jelenlegi ötéves tervidőszakban több mint 4 milliárd koronát fordítanak szociális jellegű létesítmények építésére. A felsorolt eredmények egyértelműen a szocialista nagyüzemi gazdálkodás életképességét és előnyeit hirdetik. Most, amikor a szocialista gazdálkodási forma létrejöttének 40. évfordulójára emlékezünk, nagyra értékeljük mindazoknak az áldozatos munkáját, akik úttörő szerepet vállaltak a szocialista eszmék átültetéséből falvainkon. Külön szeretném kiemelni Dél-Szlovákia mezőgazda- sági dolgozóinak érdemeit. Itt, a volt Zselizi (Zeliezovce) járáshoz tartozó Tőrén (Turá) alakult meg az ország első egységes földműves-szövetkezete. Emlékeinkben felidézzük az ifjúságfalvi (Dedina Mládeze) és más kezdeményezők helytállását. Az egykori közös gazdaságok korszerű mezőgazdasági vállalattá fejlődtek s óriási potenciális lehetőséget I kínálnak a szocialista mezőgazdaság továbbfejlesztéséhez. Tulajdonképpen jelképesnek is tekinthetjük, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakításának 40. évfordulóján új utakat és lehetőségeket keresünk az élelmiszer-termelés fejlődésének meggyorsítására, és mindenekelőtt a termelés hatékonyságának növelésére. Ezeket a célokat teljes egészében respektálják az új gazdasági mechanizmusnak az alapelvei, melyek gyakorlati megvalósítását elsőként kezdtük meg a népgazdaság ágazatai közül. Új, a korábbinál igényesebb követelményekről van szó, amelyek természetesen újszerű, lényegesen igényesebb hozzáállást is követelnek. A gazdasági szabályzók rendszerében az 50 százalékos bértömegadó bevezetése jelentette a legfontosabb változást. El kell azonban mondani, hogy az ily módon megnövekedett költségeket a mezőgazdaság egésze visszakapja a felvásárlási árakban, illetve a kiegészítő ár- és nem árjellegű szabályzók útján. Persze a nagyobb elvonást ellensúlyozó többletjövedelem senkinek nem fog az ölébe hullani. Megszerzéséért aktívan kell dolgozni, mindenekelőtt a minőség javítására összpontosítva a figyelmet. Elég arra gondolni, hogy például az első minőségi osztály követelményeinek megfelelő élelmiszer-ipari búzáért ötven százalékkal több pénzt kaphat a termelő, mint a múltban. Hasonló a helyzet a söripari feldolgozásra alkalmas árpánál, és egyéb növény- termesztési, illetve állattenyésztési termékeknél. Az új gazdasági rendszer jelentős nyomást gyakorol a termelési költségek csökkentésére, a vállalatok teljesítőképességének fokozására. Aki talpon akar maradni, annak mindezt a lehető leggyorsabban tudatosítania kell. Ugyanis a nagy egyéni költségeket senkinek nem fogjuk megtéríteni. Magától értetődő, hogy lesznek olyan vállalatok, amelyek objektív okoknál fogva kerülnek hátrányos helyzetbe. Például a kedvezőtlen termelési szerkezet hatására, vagy mondjuk a rosszabb talaj- és éghajlati viszonyok miatt. Ezeknek a vállalatoknak feltétlenül meg kell térítenünk a költségek arányos hányadát, amire az új rendszer lehetőséget teremtett. Az igényesebb gazdasági feltételek között nagyobb segítséget várunk a mezőgazdaságot kiszolgáló ágazatoktól, főleg a gép- és vegyipartól. A szolgáltatásoknak hozzávetőlegesen a kétharmadát ezektől az ágazatoktól kapjuk - főleg gépek és vegyszerek formájában ezért nekik is felelősséget kell vállalniuk a mezőgazdasági termelés hatékonyságának alakulásáért. Ebben az évben eddig nem látott változásokat eszközöltünk az irányításban. A köztes láncszemek felszámolását követően a minisztérium immár közvetlenül irányítja a tárcához tartozó 888 vállalatot és szervezetet. A minisztérium dolgozóiból kialakított szakcsoportok negyedévenként járási szinten találkoznak a mezőgazdasági vállalatok vezető tisztségviselőivel. A márciusban megtartott, első járási munkaértekezletek tapasztalataiból arra következtethetünk, hogy a gondok és feladatok ilyen megbeszélése fölöttéb hatékony lehet. Mindemellett a vállalatok maximális bizalmat élveznek. Megkapták, ami után évek óta sóvárogtak - a nagyobb önállóságot és saját döntési lehetőséget. Az új gazdasági rendszer tág teret kínál az optimális termelési szerkezet kialakítására. Most azon munkálkodunk, hogy a vezető tisztségviselőket mentesítsük azoktól a fölösleges munkáktól, amelyek elvonták a figyelmük és energiájuk egy részét. Ezért megkezdtük az információs rendszer és az ellenőrző tevékenység ésszerűsítését. A vállalatoktól kizárólag olyan információkat fogunk kérni, amelyekre a központi irányításhoz feltétlenül szükség van. A nagyfokú vállalati önállóságot azonban törvényszerűen egybekapcsoljuk a társadalmi igények kielégítéséhez fűződő, nagyobb felelősséggel. Szocialista mezőgazdaságunk négy évtized alatt egyértelműen bizonyította előnyeit. Ez teljes mértékben érvényes a 8. ötéves tervidőszakra is, melyben ismét sikeresen teljesítjük a feladatokat, mégpedig a 7. ötéves tervidőszakhoz mérten emelkedő irányzattal. Büszkék vagyunk arra, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca továbbra is a népgazdaság stabilizáló ágazata. Ha továbbfejlesztésének új útjait kutatjuk, akkor azt csak azért tesszük, hogy megszilárdítsuk az ágazat pozícióját, emeljük a hatékonyságát és teljesítőképességét. Ebből a szempontból kiindulva, figyelmünket mindenekelőtt a tartalékok kihasználására összpontosítjuk. Tartalékaink főleg a burgonya- és cukorrépa-termesztésben, illetve a szarvasmarha-tenyésztésben vannak, ahol szintén intenzívebb technológiákat kell alkalmaznunk. Megkülönböztetett figyelmet szentelünk az állattenyésztés számára nélkülözhetetlen takarmányfehérjék előteremtésének, ami a további fejlődés alapfeltétele. Az említetteknél is fontosabb a földalapról, mindannyiunk éltetőjéről való gondoskodás. Ezt az utóbbi évtizedekben tapasztalt fejlődés is jelzi. A szocializáció kezdetén, konkrétan 1950-ben Szlovákiában 2 millió 785 ezer hektár mezőgazdasági, és ebből 1 millió 711 ezer hektár szántóföldünk volt. A mezőgazdasági földterület most 2 millió 457 ezer 700 hektár, s ebből 1 millió 509 ezer 500 hektár a szántó. A csökkenés 327 ezer, illetve 200 ezer hektár. Az 1950-es statisztikai felmérések szerint 0,86 hektár mezőgazdasági földterület jutott egy lakosra, amiből 0,55 hektár volt a szántó terjedelme. Ma egy lakos átlagában csupán 47 ár mezőgazdasági, illete 29 ár szántóföldről beszélhetünk. Ezért ma kétszeresen érvényes az alapelv, hogy a termőföldre úgy kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére. A földalap következetes védelme mellett folytatjuk a termőképesség növelését és a hidromeliorációs program megvalósítását. Erre a célra az utóbbi húsz évben 29 milliárd koronát áldoztunk, s 2000-ig további 21 milliárd koronát szánunk a program teljesítésére. A mezőgazdaság szocialista átalakításának negyvenedik évfordulója egyúttal a gép- és traktorállomások, a mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatok és más olyan szervezetek dolgozói számára is ünnepet jelent, amelyek segítő kezet nyújtottak az új úton induló egységes földműves-szövetkezeteknek. A szövetkezetek megerősödését követően a terméshozamok növelésében és az állatállomány termőképességének javításában fontos szerephez jutott a tudományoskutatási alap. Dicséretet és elismerést érdemelnek mindazok, akik a párt vezetésével részt vállaltak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fejlesztéséből. Az új, igényesebb gazdasági feltételek között, amelyek szerint január óta gazdálkodunk, ismét hatékony segítséget várunk mindannyiuktól. 1989. Mezőgazdaságunk fejlődésének negyven éve
