Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-19 / 20. szám
BEVEZETŐ HELYETT Amerikából kaptam egy borítékot nemrégen. A napfényes Kaliforniából küldte barátom Everill Taggart, akivel a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség sajtóbizottságában dolgozunk együtt jó pár éve. Levél nélkül érkezett a küldemény, de a benne található újság mindent megmagyarázott. A San Jósé Mercury News című napilap egyik, a szöuli olimpia alatt megjelent számáról van szó. A lepedönagyságú újság első oldalán a nap szenzációja dominál: öthasábos kép Dudás György csehszlovák súlyemelő ama bizonyos szöuli szakítás-kísérletéről, melynek láttán - a Csehszlovák Televízió bratislavai stúdiója a Fiatalok tévéklubja című műsorában néhány hete lassítva többször is megismételte a versenynek ezt a mozzanatát - még most is eláll az ember lélegzete... Jómagam, az olimpián akkreditált tízfós csehszlovák újságírócsapattagjaként a helyszínen szemtanúként éltem át a súlyemelő csarnokban az eseményt, s bizony, élőben is riasztó volt a dobogón fekvő sportolóra zuhanó súlyzó látványa. A fényképeken kimerevített pillanat azonban mintha még élethűbben tükrözné a másodperc tört része alatt lazajló eseményt. Tele is voltak másnap a dél-koreai lapok ilyen fotókkal. A doppingbotrány főszereplője, Ben Johnson mellett egy napra Dudás Gyuri lett a „sztár"... Mindezt neki magának a helyszínen még nemigen volt kedve kommentálni, sőt a tizenhét órás repülőút folyamán sem, hazafelé, amikor bicegve kecmergett fel a gépre, ahol kivételesen két ülést kapott, hogy sajgó tagjait kényelembe helyezhesse. Kollégáimnál jóval intenzívebben éltem át a dolgot, hiszen az 1980-as moszkvai kirobbanó sikerek (Zaremba olimpiai bajnok, a súlyemelés pedig a legsikeresebb csehszlovák sportág lett), majd az ezt követő további kiemelkedő esztendők folyamán krónikásként figyelhettem a sportág eredményeit, később, amikor leszálló ágba került, fokozatosan kudarcait is. Emil Brzóska vezető edző tündöklését és bukását... Gyurit pedig ifjúsági kora óta ismerem, és történetesen szemtanúja lehettem nemcsak hazai fellépéseinek, hanem eddigi legkiválóbb nemzetközi szerepléseinek is: a Los Ange- les-i olimpia évében, 1984-ben, a szocialista országok versenyei számára rendezett rendkívül magas színvonalú „Fekete-tenger Tornán" Várnában ötödik lett; egy évvel később, a Karl-Marx-Stadt-i Európa-baj- nokságon negyedik, majd nyolcvanhatban, a szófiai vb-n hatodik, s végül az ostravai világbajnokságon, 1987-ben ismét ötödik. Közben pedig együtt szomorkodtam vele: az 1985-ös svédországi vb-re ugyan eljött Södertaljébe, sérülés miatt azonban nem léphetett dobogóra, majd amikor az olimpiai év tavaszán a walesi Cardiffban a kontines- bajnokságon a szakításban szerzett sérüléDudás György hét és fél hónappal az olimpia után se miatt visszalépett. Mint kiderült, addigi legjobb eredménye a negyedik helyet jelentette volna. Nem baj, majd az olimpián, bizakodott, akkor... Hogy mit hozott Szöul, az már ismert. De mivel már bő hét hónap telt el azóta, elevenítsük fel röviden: az öttagú csehszlovák súlyemelócsapatból (a 100 kg-os súlycsoportban Miloé Ciernik és Dudás György, a 110kg-ban Anion Baraniak, 110kg-on felül pedig Jiri Zubricky és Petr Hudecek) csak Hudecek állta meg úgy-ahogy a helyét - ötödik lett. A többiek kiestek. Kissé félve használom ezt az erős kifejezést, de hát a közvélemény szerint a legkevésbé szégyenletes módon éppen Dudás, hiszen ö legalább harcolt, vitathatatlanul küzdött. Olyannyira, hogy hajszálon múlottak a súlyosabb egészségi következmények... GYURI MONOLÓGJA Dudás György ma már mosolyogni, sót, edzeni is tud, s ez a két dolog bizonyára szorosan összefügg.- Az idő gyógyít - állapítja meg, amikor a Dukla Trenőín élsportközpont pihenőszobájában, a két edzés között leülünk egy hosszabb beszélgetésre. Ebből aztán inkább az interjúalany monológja sikeredik, amit a szerző egyáltalán nem bán, mivel a huszonöt esztendős, intelligens fiatalember nemcsak készséges, hanem nyílt szavú is.- Hát, én is több jelét éreztem, hogy az olimpiai fotók révén „világszám" lettem. Most éppen egy Szíriában dolgozó barátomtól kaptam levelet: mi történt veled, egyáltalán élsz-e még, kérdezi. Mit mondjak, élek, sőt a magam módján most már egészséges is vagyok, de azért senkinek sem kívánom az ilyesfajta népszerűséget, jobban mondva ismertséget. Bevallom, az olimpia után egy hónapig ki sem mozdultam trencíni lakásomból, nemcsak azért, mert nehezemre esett a mozgás. Később is csak este merészkedtem ki, sötétben, hogy minél kevesebben ismerjenek fel. Lelkiismeret- furdalásom ugyan nincs, mert én - heteken át rágódtam ezen - magammal szemben tisztáztam: végül is mindent megtettem azért, hogy jól szerepeljek, hogy a sokévi kemény munkának, gürcölésnek meglegyen a méltó eredménye. De hát, hogy magyarázzam meg minden érdeklődő embernek: ott Szöulban ez azért nem volt olyan egyszerű, hogyan lenne képes beleélni magát az én lelkiállapotomba valaki, aki nemhogy 220 kilót, de mondjuk még az ötödét sem próbálta soha megemelni, s általában fogalma sincs arról, mit jelent ma egy ilyen könyörtelen egyéni sportágban élsportolónak lenni. Azért senki se higyje, hogy ezt panaszként mondom, netán saj- náltatni akarom magamat. Éppen ezért nem jártam az olimpia óta szülőfalumban sem. Sokat kellene magyarázkodnom... Hosszú évek óta nem estem ki a szakításból. Legutóbb még ifjúsági versenyző koromban, de akkor kezdőként eléggé szertelenül emeltem, erőnek erejével mindent meg akartam nyerni. Azóta érettebbé váltam és minden edzőm kiegyensúlyozott, megbízható versenyzőnek tart. És ezután jön ez a szöuli kudarc... Érzem, az idő gyógyít, de azért még most is mindig a szívembe vág, ha bármilyen összefüggésben szó esik valahol az olimpiáról. Pedig még a kislányom is emlegeti, ha meglátja az Adidas-trikómat, ez jut az eszébe: Szöul... Ha utólag visszavetítem az eseményeket, újra és újra megbizonyosodom arról, hogy összehangolatlanok voltak a mozdulataim. Abban a bizonyos harmadik gyakorlatban egy pillanatra úgy éreztem, sikerült megfognom a súlyzót, de eléggé húzott előre. Utánaléptem, de egyúttal már tudtam, el kellene engednem; az ösztönöm, hogy nem szabad feladni, meg mást parancsolt. Az igazat megvallva, nem volt időm megijedni. Többre aztán már nemigen emlékszem ... Az volt a szerencsém, hogy először a súlyzó egyik vége, majd a másik vágódott a dobogóhoz, ha hoszábban rám esett volna, egy életre befellegzik a sportnak. Na és a többiek, hogyan szerepelhetett le így az egész csapat? Ezt is gyakran kérdezik tőlem. Nem titok, köztük és Brzóska edző között az utóbbi időben megromlott a viszony. Tapasztalt sportolókként nem értettünk egyet a módszereivel, kértük, vezessen más szakember, de a szövetség vezetősége csak az olimpia után határozta el magát a cserére. Ennek ellenére nem kételkedem abban, Brzóska jót akart. Talán abban vétette a legnagyobb hibát, hogy az utolsó pillanatokig azt követelte: állandóan bizonyítsuk, milyen erősek is vagyunk. Nem eléggé nyugodtan készültünk, ő volt bizonytalan, és ezt átvitte ránk is. Aztán az akkli- matizáció. Én magam versenyeztem már más időzónákban, Kubában és Kanadában is, de sehol sem éreztem annyira letértnek magam, mint Dél-Koreában. Az orvosok nyolc-tiznapos átállási időt javasoltak, a súlyemelő szakvezetés azonban kitartott amellett az elképzelése mellett, hogy három nap is elegendő. Ezt azzal indokolták: 1987 decemberében Zubricky egy Világ Kupaversenyen ennyi idő után is jól szerepelt Szöulban. Hát nem tudom, a 382,5 kiló ólomsúlyban nem nagy eredmény. Én a 100 kg-os súlycsoportban legalább a négymázsás összetett eredményt tartom magam számára a nívónak. Mindenesetre a többiek is szétesett mozgással, kedvetlenül emeltek. Azt hiszem, mindegyikünk számára kellemetlen emlékek ezek, különösen, hogy nemcsak a legjobb, de egyúttal a legmegbízhatóbb csehszlovák súlyemelőkként tartottak bennünket számon. Nem emlékszem, hogy Ciernik, Baraniak vagy Zubricky valaha is kiesett volna. Komoly versenyen biztosan nem... S éppen ez az, ami miatt folytatom. Az a bizonyos ismertség, melyet nevezhetünk akár népszerűségnek is, kötelez. Azt szeretném, ha a falumbéliek a jövőben is büszkék lehetnének rám, és nyugodtan tehessék hozzá, ha az újságban megjelenik a nevem: „Ez a fiú tőlünk származik..." VÉGSZÓ HELYETT Szülőfalujában egykor Nagy Vilmostól kapta meg a sportág alapjait, majd a Hurba- novói Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában az azóta elhunyt Lajos Benő egyengette útját a tehetséges fiúnak, aki nehéz családi körülmények között nőtt fel, hiszen szülei elhalálozása után nővére nevelte. A 175 centiméter magas, 100 kilós fiatalember már 55 kilós testsúllyal 45 kilót szakított és 62,5kg-ot lökött a feje fölé. A szlovákiai rekorderek közé még gyerekfejjel, könnyűsúlyúként (67,5 kg) iratkozott fel, országos ifjúsági bajnok már középsúlyúként (82,5 kg) lett. A junior korosztályban félnehúzsúlyban (90) került a válogatottba. 1983. július elsejétől a Dukla Trenőín tagja, gyakorlatilag nemcsak hivatásos katona, hanem sportoló is. Edzői. Milán Kováő és Jozef Divílek. Trencínben lakótelepen lakik, felesége, Ilona szintén alsópéteri (Dolny Peter). Kislányuk után megvan az utód is: Gyurika öt hónapos, az olimpia után született. A család Gyuri nagy támasza, ezért sem kedveli a hosszú távolléteket, a többhetes edzőtáborozásokat. De hát mindezek nélkül ma az élsportoló élete szinte elképzelhetetlen. Frantiéek Skarda, a válogatott új vezető edzője pedig az együttes egyik pillérének, vezéregyéniségének szemelte ki Gyurit, akinek a szavára versenyzótársai sokat adnak. A tervek szerint az idén, a június elején Hlohovecben rendezendő országos bajnokságon lép először dobogóra az olimpia után. A fő cél pedig a szeptemberi athéni világ- és Európa-bajnokság. Ehhez csak annyit tesz hozzá: „Tudom, voltak, akik az olimpia alatt miattam vettek ki szabadságot, én pedig csalódást okoztam ezeknek az embereknek. Nem akarok az adósság érzésével élni. Arról szeretnék mindenkit meggyőzni, hogy a szöuli kisiklás csak kivétel volt. MAJOR LAJOS Figyelmeztetés? Sikertelen szakítás-gyakorlat és sérülés a tavalyi cardiffi Európa- bajnokságon Az a bizonyos szöuli kísérlet... VASÁRNAPI kiadAs Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Csető János és Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanoviőova 25., 8. emelet. Telefon: központ 210/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456, főszerkesztő-helyettesek: 210/4454 és 210/4453, szerkesztőségi titkárság: 550-18, vasárnapi kiadás: 673 70. sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 819 02 Bratislava. Martanoviőova 25. telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5.. telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava. Martanoviőova 25, 17. emelet, telefon: 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 13 - korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. Egy siker emléke: érem az 1987-es budapesti Duna , Kupán Dudás György Al MEYlGftT
