Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-19 / 20. szám
„új iparában LEJÁRT A TERVMÓDOSÍTÁSOK IDŐSZAKA Nincs olyan területe népgazdaságunknak, amelyben ne tapasztalnánk a gazdasági mechanizmus átalakításának felgyorsítására tett intézkedések továbbgyűrűzését. Most, amikor alig háromnegyedévnyi idő választ el bennünket az új gazdasági feltételek általános bevezetésétől, egyre szaporodnak az észrevételek, tapasztalatok mindenfelől. A szlovák ipari tárca is közreadta véleményét az átmeneti hónapokban szerzett vállalati gyakorlatról, a reszort vegyes struktúrában elért eredményeiről. Érdemes elidőzni fölötte. MIT HOZOTT A KOMPLEX KÍSÉRLET? Szlovákia hatáskörében elsőként az ipari vállalatok kapcsolódtak be a gazdasági szervezetek önállóságának és felelősségének növelését elősegítő átfogó kísérletbe: 1987 áprilisától a cipő- és bőrfeldolgozó ipar valamennyi vállalata, három hónappal később a vegy-, üveg- és ruhaipar kiválasztott szervezetei, konkrétan a nyitrai (Nitra) Plastika, a púchovi Május 1 Gumigyár, a bratislavai Szlovák Műszaki Üveggyár, a preáovi Nálepka Ruhagyár és a sviti Tatrasvit. Idén január elsejétől a trenéíni Ruhagyár és a bratislavai Chempik lépett a kísérletezők közé. Ily módon ma 13 szervezet van az útkeresők listáján, s mindegyik más-mást termel, eltérő gazdálkodásuk színvonala és alapeszköz-ellátottságuk, különbözőek a tervfeladataik. Sokféle mozaikból áll tehát össze a tapasztalatok tárháza. Már az első hónapok a vállalaton belüli irányítás és önelszámolás kérdéseire terelték a figyelmet. Szükségessé vált az érdekeltség irányítási szintenkénti összehangolása. Ám nemcsak sikerek kísérték ezt az utat. Kezdetben a vállalatok csak keresték önmagukat, megpróbáltak ráhangolódni az új gazdasági hullámhosszra. Egyfelől kevesebb kötelező mutatóval kellett szembenézniük, maguk állíthatták össze az operatív terveket, másfelől viszont nem lehetett módosít(tat)ni a megszabott tervfeladatokon. A tárca vezetése erre nagyon odafigyelt, s amint Jozef Franek, miniszterhelyettes a minap elmondta: a jövőben sem kívánnak változtatni ezen a gyakorlaton Ha valamelyik vállalat tervteljesítési nehézségekbe kerül, maga a vezetés és a vállalati kollektíva érzi majd meg hatásait, mert nem lesz mód a korábban szóban annyira elmarasztalt, ám a gyakorlatban mégiscsak megtűrt tervmódosításokra. MÁSHOL IS ELŐFORDULHAT. így volt ez az előbb kísérletező, majd tavalytól állami vállalatként tevékenykedő partizánskei Augusztus 29 Cipőgyárban is, ahol a dolgozók saját bőrükön tapasztalták a hiányos tervteljesítés következményeit. Menni is kellett ez után a vállalati vezetésnek, s az utána következő irányításával tavaly már megbirkóztak a mennyiségi követelményekkel. A minőségi elvárásoknak - így a nyereségképzésnek- azonban nem tudtak eleget tenni, s így az elképzeléseinél kisebb mértékben tölthették fel béralapjukat. Főként elhibázott beruházásai sodorták nehéz helyzetbe tavaly a Trenéíni Ruhagyárat. Miután tervmódosítási kérelmüket határozottan elutasították, a hiányos feladatteljesítést mindenki saját zsebén érezte meg. Márciustól új igazgató vezeti a ruhagyári kollektívát a kiútkeresésben. A miniszterhelyettes szerint tervmódosításra tehát nincs lehetőség, ám az előbbihez hasonló esetek előfordulása máshol sem kizárt. Napjainkban készül az első összegző értékelés a komplex kísérletről, ám a tárca észrevételei anélkül is utalnak az alapvető összefüggésekre. Történetesen arra, hogy a kötelező tervfeladatok leszűkítésével nagyobb teret kapott a vállalati kezdeményezés. A terv- mind a fejlesztésben, mind a szociálpolitika megvalósításában - a vállalati célkitűzések elérésének eszközévé vált. Eközben nem történt számottevő elhajlás az állami terv kötelező és ajánlott mutatóitól. Ugyanakkor rugalmasabbá vált és leegyszerűsödött a bérpolitika, a bérek nagyobb mértékben függnek a termelési eredményektől. Operatívabb és egyszerűbb lett a devizában folyó önfinanszírozás rendszere is. A korábbinál nagyobb figyelem kíséri a vállalati tevékenység végeredményét, s azt, miképpen térülnek meg a befektetett eszközök. Ez utóbbi a pénzforrások önálló kezelése révén a vállalaton belüli alakulatokban is időszerűvé vált Es a számszerű eredmények mindezt csak betetézik. Tavaly a kísérletezők nyereségképzési dinamikája meghaladta a reszort átlagát, ami már a nyereségorientált feladatvállalás és -választás következménye. Ugyancsak az átlagosnál jobbak az ide sorolt vállalatok eredményei az esztendő első két hónapjában, amikor is nagyobb hányadát teljesítették évi tennivalóiknak, mint a reszort általában. KÉT SZAKASZBAN. A kísérletezéssel párhuzamosán folyamatban van a vállalati szféra szerkezeti átalakítása is. Mégpedig két szakaszban. Tavaly júliusban 14 állami vállalatot alapítottak. Felszámolták az Ogako és a Szlovák poligráfia termelési-gazdasági egységeket és vezérigazgatóságukat. Október véaéiq mindegyikben önigazgatási szerveket és igazgatót választottak. A választásokat egy helyen sem kellett megismételni, mindenütt legalább két igazgatójelöltre szavazhattak a küldöttek. Az alapos előkészítő munka - mind az alapító, mind a vállalati szervek részéről - tehát meghozta eredményét. Néhány hónap múltán az önigazgatási szervek munkáját aligha lehet átfogóan értékelni. Arra még várni kell. Egyelőre tapasztalatok nélkül keresik helyüket a vállalati irányításban. Ott mozdultak el jó irányban (bardejo- vi JAS, partizánskei cipőgyár), ahol talpraesett, a vállalati dolgokban jártas emberek kerültek a dolgozókollektívák tanácsába. Az első szakaszban gyakorlatilag a reszort legkonszolidáltabb szervezetei lettek állami vállalatok. Ennek megfelelően már tavalyi növekedési dinamikájuk a reszort átlaga fölé helyezte őket. Idén két hónap elteltével mind a termelésben, mind annak végső értékesítésében az évi terv nagyobb hányadát teljesítették, mint a reszort átlaga ebben az időszakban. Kiugróan előre tartanak a nyereség képzésében. Egyáltalán másképp kezelték a feladatok magukra vállalását. Nem úgy, mint a nem kísérletező és nem állami vállalatok, amelyek még mindig a tervmódosításról álmodoznak, abban reménykedve: a korábbi gyakorlat tovább folytatódik. Pedig hát ennek már vége. Legalábbis erre enged következtetni az illetékes miniszterhelyettes határozott állásfoglalása. Idén júliustól a Slovnaft, a Tatrasklo és Slovakotex termelési-gazdasági egységeket és négy, közvetlenül irányított szervezetet (összesen 58-at) érint az átalakítás második szakasza. A tárca elképzelései már megszülettek róla, ám hogy milyen mértékben valósulnak meg, az a különböző szervek állásfoglalásától, s végeredményben a szlovák és a szövetségi kormány jóváhagyásától függ „majd. Mintegy 35 állami vállalat alapításával számolnak. Ennél többet erről nem mondtak a minisztériumban. Azt viszont hangsúlyozták: az előző szakasz tapasztalatait bőven kamatoztatiák majd a következő hónapokban. KÖZVETLEN KAPCSOLATOK. Az állami vállalatok működőképességét sokban befolyásolja a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásuk. Középvállalatok alapításáról és közvetlen vállalatközi együttműködés kibontakoztatásáról van szó elsősorban. Szlovákia ipara jelenleg 57 közvetlen termelési és tudományos-műszaki együttműködésről szóló egyezményt és szerződést tart számon. Messze az élen halad a vegyipar, s csak tisztes távolságból követi a bőrfeldolgozó és cipőipar. Néhány példa. Közös laboratóriumot hoztak létre a dialkilanilin technológiai folyamatának kutatására a Bratislavai Vegyipari Technológiai Kutatóintézet és az ufai VNITIG. Tárgyalások folynak egy műse- lyemgyártó közös vállalatról, amely Magyar- országon üzemelne; határainkon túl (a Szovjetunióban, Indiában és Kínában) felépülő közös textilipari kapacitásokról; közös cipőgyártó vállalat létrehozásáról Vietnamban és Mongóliában, s nem utolsósorban arról a közös vállalatról, amely a KGST-tagországok számára üvegcsöveket készítene, s az előállításukhoz szükséges berendezések gyártását és szerelését végezné. ÁRHATÁSOK - MEGLEPETÉS NÉLKÜL. Nem vették félvállról a nagykereskedelmi árak átalakítását. Gyakorlatilag már 1986-tól készültek erre a változásra, mégpedig azzal, hogy szem előtt tartották a tervbe rögzített költségcsökkentési ütem alakulását. Ez volt ugyanis az új nagykereskedelmi árszínvonal megállapításának alapja. Az előzetes számítások szerint elképzeléseikkel majdhogynem azonos eredményeket hozott a nagykereskedelmi árrendszer átalakítása, pedig a termelési tevékenység 60 százalékát érintette. Minden aggályt eloszlat az a tény, hogy a poltári Közép-szlovákiai Üveggyár kivételével egyetlen vállalat sem kerül a veszteségesek listájára. Ez jó kiindulási alap a jövőre nézve. Ezért is helyeznek különös hangsúlyt az idei tervfeladatok teljesítésére, hogy minél több forráshoz jussanak az átalakítás tényleges kezdetéig. Annál is inkább, mert az árrendezés után megmaradt nyereség nem elég az ipari szervezetek szükségleteinek fedezésére. Az érvényes nyereségképzési modell ugyanis azokat az ágazatokat részesíti előnyben, amelyek lassú forgású, ám számottevő alappal rendelkeznek, miközben a bérigényük is alacsony. Szlovákia iparában az alapok alacsony szintje és a kisebb munkaerő-igényesség végeredményben kevesebb nyereséghez juttatja a vállalatokat. Az SZSZK Ipari Minisztériuma a gazdasági mechanizmus átalakátása előtti esztendőben alapítóként módszertani segítséget nyújt a vállalati tevékenység javítására. Eközben ellenőrzi azoknak a vállalatoknak a felkészültségét, amelyekre ebben az évben vár az átalakítás. Folyamatosan végzi mindezt, egészen az állami vállalatok megalapításáig, majd önigazgatási szerveik megválasztásáig. Alapítói tapasztalatait így adja át a meglehetősen eltérő felkészültségű nem állami és nem kísérletező vállalatoknak. J. MÉSZÁROS KÁROLY jelene és távlatai A Dunából nyert építőanyag Amióta 1824-ben az angol Aspdin feltalálta a mesterséges kötőanyagok legismertebbikét, a portlandcementet. s ezzel új távlatokat nyitott az építőiparban, megnövekedett a homok, a kavics, a salak, a zúzottkő iránti kereslet is. Nálunk ezek legfontosabbika a homokkal kevert folyami kavics, közismert nevén a sóder, amelyből elméletileg óriási tartalékaink vannak. A kavics iránti kereslet egyre növekszik, azonban a mező- és erdőgazdasági földalap, a környezetünk védelmében, valamint a vízgazdálkodás érdekében hozott törvényerejű rendeletek az újabb kavicsbányák nyitását, a folyóágyak alkotó kavicsrétegek korlátlan kiaknázását nem teszik lehetővé. Napjainkban nagyon kedvező helyzetben vagyunk, hiszen kavicsvagyonunknak a Duna-mederben lévő része évről évre megújul. A folyam Alpokból származó hordalékának jelentős hányada jó minőségű építőipari nyersanyag. Milyen helyzetben van ma a dunai kavicskitermelés? Mennyit tudnak ebből a fontos nyersanyagból juttatni évente a népgazdaságnak? Mi várható a vízlépcsőrendszer megvalósítása után? Lenne-e belőle elegendő, ha osztrák szomszédaink Wolfstaalnál vagy Hainburgnál egy további vízieröművet építenének? Ezekről és a további részletkérdésekről a Duna Vízügyi Igazgatóságán Járt Priecei, a vállalat igazgatója, továbbá Stefan Borusovic. Jozef Hanovicky és Ambróz Krajcovic. a vállalat igazgatóhelyettesei tájékoztattak. Évi 2 millió köbméter A Duna Vízügyi Igazgatóság sokrétű vízgazdálkodási tevékenységet folytat. Elsődleges feladatai közé azonban az árvédelmi biztonság szavatolása, az ármentesítés véd- müveinek karbantartása, a főleg közép- és kisviz szabályozása, a hajóút kitűzése, a gázlóviszonyok ellenőrzése és rendezése, továbbá a belvizek, fakadó vizek szabályozása, lecsapolása stb. tartozik. A kavicskitermelés elsősorban a medermélyítéssel, a hajóutak biztosításával - úgynevezett gázlókotrással - függ össze, ezért vízgazdálkodási szolgáltatásaiknak csak egy részét, az üzemeltetés „termékét" jelenti, amely azonban a népgazdaság számára feltétlenül szükséges. A termelőképesség magas szint- • jét elsősorban az 1965-ös árvíz után történt fejlesztésnek köszönhetik, amikor az árvízvédelmi töltések stb. rekonstrukciójára, megerősítésére rengeteg kavics kellett. A munkálatok befejezése óta a kitermelt meny- nyiség több mint kétharmada az építőiparnak jut. a többit pedig saját szükségleteik fedezésére fordítják A vállalat kapacitása a jelenleginél sokkal nagyobb kitermelést is lehetővé tenne, ezt azonban a vízgazdálkodási, ökológiai stb. szempontok korlátozzák. Jelenleg - a Gabcíkovo-Nagy- marosi Vízlépcsőrendszer építésével összhangban - elsősorban a Szapnál (Palkovicovo) és a Csal- lóközaranyosnál (Zlatná na Ostrove) felhalmozódott készletek kitermelése folyik. Amennyiben azt a vízgazdálkodási alapelvek megengedik, igyekeznek az itt található kavicskincset a lehető legjobban kiaknázni A Nyugat-szlovákiai Kő- és Kavicsbányák nemzeti vállalatnak évi 650 ezer, a prievidzai Bányászati Építő Vállalatnak 200 ezer köbméter kavicsot szállítanak. Jut belőle tehát az adalékanyag-hiánnyal küszködő Közép-szlovákiai kerületnek is. Mindemellett kielégítik a Komáromi (Ko- márno) járás, valamint részben az Agrostav, a Hydrostav, a Doprastav vállalatok igényeit is. Hasonló nagyságrendű - évi 2 millió köbméteres - kavicskitermelést folytat a Duna medréből Magyarország is. ökológiai problémák a múltban Az 1965-ös katasztrófát követően - elsősorban az árvédelmi biztonság érdekében - a bratislavai Duna-sza- kaszt is erőteljesen mélyítették. A kotrásból származó kavicsmeny- nyiséget a fővárosi építkezéseken hasznosították. Ennek következtében a hetvenes évek közepetáján a folyam vizszintje a megengedhetőnél „mélyebbre" került, s ez bizony ökológiai problémákat okozott. Lejjebb szállt a talajvíz szintje, problémák mutatkoztak az érintett terület ártéri erdőinek vízellátásában. A bekövetkezett helyzet természetesen a hajózásnak sem kedvezett. A vízügyi szakemberek tudatában voltak a veszélyeknek, de az eredeti tervek szerint a korábban megépülő Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcső- rendszer a folyam vizének felduzzasztásával kiegyenlítette volna ezt a szintkülönbséget. A vízlépcsőrendszer megvalósításában bekövetkező időeltolódás következtében ezért ezen a szakaszon a további inténzív kavicskitermelést megszüntették. Évek óta már csak a zavartalan hajózhatóság fenntartása érdekében szükséges gázlószabályozást végzik. A víz által szállított hordalék - amely nagy részét itt azóta „érintetlenül" hagyják - leülepedésének köszönhetően a folyam szintje emelkedett, s a helyzet javult Jelentős tartalékok Bratislava szelvényében becsülve a folyam évente mintegy 600 ezer köbméter kavicsot „importál" Szlovákiában, s ezt főleg a Gútor (Hamu- liakovo)-Kolozsnéma (Klizská Ne- má) közti szakaszon ülepíti le. Ezt az évente meg-megújuló mennyiséget a szakemberek ún. dinamikus tartaléknak nevezik. Ennél jóval jelentősebb a folyamágyban lévő. statikusnak nevezett készlet, amely, még ha határainkhoz közel egy újabb osztrák vízlépcső épül is, soksok évtizedre elegendő. A vállalat gesztora, a prágai Csehszlovák Kö- ipari Vállalat szakértői által készített becslések alapján feltételezhető, hogy a körtvélyesi (Hruáov) tározótérben. a kotróberendezések számára elérhető mélységben, mintegy 100-120 millió, az alatta lévő folyamszakaszon pedig mintegy 37 millió köbméter kitermelhető kavicsmennyiség van. A szakemberek véleménye szerint a hordalék mozgását a vízlépcsők nem gátolják meg teljes egészében. A kavicsot, homokot, agyagot véglegesen nem tartják vissza, ugyanis az árhullámok, a nagyvizek levezetésekor az üledék egy része is mozgásba lendül és a lejjebb lévő szakaszra sodródik. Annak ellenére, hogy a Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése kapcsán a Duna Vízügyi Igazgatóság és más, köztük magyarországi vállalatok össztermelése következtében 1992-ig a felszínre hozott kavics évi mennyisége eléri a 8 millió köbmétert, majd évi 4 millióra áll vissza, a Dunán lévő készletek kimerülésétől a közeljövőben nem kell tartani. A folyamatos termelés biztosítása érdekében azonban ésszerű, az ökológiai követelményeket is szem előtt tartó kitermelést. nyersanyag-gazdálkodást kell folytatni. • POMICHAL RICHÁRD
