Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-21 / 16. szám

ISZÚ Jámbor Margit két és fél évtizede dolgozik a baromfitenyésztésben. A felvételen Bojtos Tibor mérnökkel a tojás osztályozásának szakszerűségét ellenőrzi. (A szerző felvétele) Aranyjelvényesek a baromfitelepen MERNI (MENNI) KELL KÉRDEZNI Hogyan lett sereghajtóból példaképpé a Breznói Efsz? Jó híre van az ipolynyéki (Vinica) Béke Efsz baromfitenyésztési részlegének. A Nagykürtösi (Vefky Krtís) járásban itt honosították meg elsőként a nagyüzemi tojás- és baromfihús­termelést. Nem csak úgy, találomra, ugyanis a szövetkezet egykori üzemgazdásza, Jurái Greno, aki most elnökként áll a gazdaság élén, ugyancsak meghányta-vetette a dolgot, figye­lembe véve a vállalkozás valamennyi előnyét és buktatóját. Ma már bizonyos, hogy jó gondo­lat volt, hiszen az elmúlt évek eredményei azt mutatják, hogy a baromfitenyésztés egyike a szövetkezet legeredményesebb termelési ágainak. Régen volt, kerek három évtizede, amikor az első csirkék megérkeztek. Nem korszerű ba­romfitelepre kerültek, a hajdani uradalom egyik átalakított épületében kaptak helyet. Igaz, mind­össze hatezer volt belőlük, de kezdetnek, tapasztalatszerzésre ennyi éppen elegendő.-Jelenleg a közös bruttó termelésének mintegy harmadát adja a baromfitenyésztés - tudtam meg Bojtos Tibor mérnöktől, a terme­lési részleg vezetőjétől. - A vállalkozás nagysá­gát jól szemlélteti, hogy három, egymástól kellő távolságban kiépített korszerű telepen folyik a jércenevelés, a hús- és tojástermelés. A na­poscsibék Párovské Hájéból érkeznek a leklinci jércenevelő telepünkre. A hajdani Leklinc-puszta valamikor uradalmi tanya volt. A községtől két kilométerre lévő települést gazdasági épületek, istállók, juhak- lok, szénapajták, sertésólak és szerény cseléd­házak alkották. A mezőgazdaság szocialista átalakítása óta annyira megváltozott, hogy ma már az sem ismerne rá, aki valamikor ott tengette életét. Az egykori gazdasági épületek helyén korszerű, fémvázas termelőcsarnokok sorakoznak, a mécsvilágot neonfény váltotta fel, s az aszfaltozott bekötőút a sárdagasztás- nak is véget vetett. A rendezett telepen Fekete Mária munka- csoportja veszi gondozásba az évente két alka­lommal érkező naposcsibéket, hogy 150 nap alatt jércét neveljenek belőlük. Munkájukat kor­szerű berendezés segíti, eredményeik jó hoz­záállásról és sokéves tapasztalatról tanús­kodnak.-A múlt évi tervünk 26 millió darab tojás kitermelését irányozta elő - említette egyebek között a részleg vezetője. - Ezt a mennyiséget már december közepén leszállítottuk a Zvoleni Baromfifeldolgozó üzemnek. Egy tyúk átlagá­ban 275 darab tojást értünk el, egy tojás előállításához pedig 150 gramm speciális keve­réket használtunk fel. A termelés korszerű csarnokokban folyik, ahol többszintes ketrecekben van elhelyezve a 25-40 ezer tojó. A termelési tervet mindig maradéktalanul teljesítik. Ezért is bosszankod­nak azon, hogy az idén nem dolgozhatnak teljes kapacitással, mivel a partner baromfifel­dolgozó üzem a múlt évitől 3 millió darabbal kevesebb tojás átvételére kötött szerződést a szövetkezettel. A csirkehizlalásnál dolgozó kollektíva szin­tén jeleskedik. Az elmúlt évben 790 tonna pecsenyecsirkét adtak el, az idei tervük pedig 900 tonnát irányoz elő. Ez a telep szintén távol van a községtől, de a termelési feltételek egyre kedvezőbbek, ami a dolgozók munkáját jelentő­sen megkönnyíti. A szakosított termelési részleg egyik legré­gibb dolgozója Jámbor Margit, aki 24 éve tagja a baromfitenyésztésben működő dolgozókol­lektívának. Gyakorlott mozdulatokkal osztá­lyozza a futószalagon érkező tojást. Mint mond­ja, naponta 35-36 ezer darab tojást kell kézbe venni, osztályozni, tálcára rakni és szállításra előkészíteni a telepen. Munka tehát van bőven, de a fizetésre sem lehet panaszuk. Mint meg­tudtam, havi átlagban 2500 korona körül alakul a munkadíj. A baromfitenyésztési részleg eredményei azt jelzik, hogy a kollektíva megbízható, felelős­ségteljes munkát végez. Nem véletlenül kapták meg a Közép-szlovákiai kerület baromfite­nyésztői közül elsőként a szocialista brigád­mozgalom legjobbjait megillető aranyjelvényt. Eredményeik kedvező alakulását segíti, hogy versenyre keltek az Érsekcsanádi Mgtsz ba­romfitenyésztőivel. Olykor-olykor személyesen is találkoznak, megbeszélik örömeiket és gond­jaikat, s kölcsönösen kicserélik a termelési tapasztalataikat. A szövetkezet vezetősége sokoldalúan gon­doskodik a baromfitenyésztésben dolgozókról. Beleértve a kirándulások, a külföldi és hazai üdültetés megszervezését. Mindez kedvezően befolyásolja a dolgozók munkakedvét és a fela­datokhoz való hozzáállását, s nem utolsósor­ban szilárdítja a helybeliek által csak „aranybri- gád“ néven emlegetett dolgozókollektíva egy­ségét. BÖJTÖS JÁNOS Úgy másfél évvel ezelőtt Tornáé Sykora mérnök, a Breznói Efsz elnöke határozott céllal indult látogatóba a Sluáovicei Mező- gazdasági Kombinátba, s ezt vendéglátói előtt sem titkolta.- Az állattenyésztésben elsősorban tej­termelésre szakosodtunk - tájékoztatta az országos hírű mezőgazdasági vállalat szak­embereit. - Több mint 1400 tehenünk van, viszont a borjúnevelésben valahogy nem boldogulunk. Egyik-másik istállóban olyan nagy az elhullás, hogy évi átlagban legfel­jebb 80 borjút tudunk felnevelni száz tehén­től. Maguk ezen a területen sokkal jobbak, gondoltam, hátha megosztanák velünk a ta­pasztalataikat.- Igaz, ami igaz, nekünk jó receptünk van a borjúnevelési eredmények javítására- bólogattak a sluáoviceiek. - Évi átlagban már jó ideje legalább egy borjút nevelünk fel egy tehéntől. Persze akadnak istállóink, ahol 120 borjú is jut száz tehénre. Egyéb­ként menjünk és nézzük meg, mi hogyan csináljuk - invitálták az Alacsony-Tátra tö­véből érkezett vendéget. A közeli tehénistálló mögött egyszerű, nyers deszkából összetákolt ketrecek sora­koztak. Mindegyikhez kis kifutó tartozott, s a ketrecekben békésen pihentek a szal­mán a borjak. Az egyik ketrecnél Sykora mérnök megkérdezte:- Aztán hány naposak ezek a borjak?- Ez itt konkrétan tíz órával ezelőtt szüle­tett - magyarázta az egyik zootechnikus.- Ma reggel, pontosan hat órával azután hoztuk ide az istállóból, hogy meglátta a napvilágot. A breznói elnök felkapta a fejét, aztán újabb kérdésekkel halmozta el kísérőit. Nem félnek, hogy megfázik? Ilyen gyorsan elkülöníteni az anyjától? Nem fog köhögni, nem lesz vele sok gondja az állatorvosnak? A házigazdák csak a fejüket ingatták: ilyes­mitől nem kell tartani, itt egészségesebb lesz a borjú, mint az anyja mellett az istálló­ban. Persze arra nagyon kell vigyázni, hogy csak száradás után kerüljön ki a borjú a ketrecbe. Itt két napig föcstejjel itatják, majd további 12 napon át még tehéntejet kap. Később tejporból készült eledelt, végül pedig Laktavitot használnak a borjúneve­lésnél. Bármilyen hideg van, a borjak a leg­keményebb fagyok idején is az elöl nyitott ketrecekben töltik az egész napot. Ha csak ennyin múlik, ezt mi is meg tudjuk csinálni, gondolta a breznói elnök, s mire hazaért, tulajdonképpen készen volt a terve. így nem csoda, hogy a közelmúlt­ban immár a Breznói Efsz állattenyésztési telepén ismétlődhetett meg a másfél évvel ezelőttihez hasonló beszélgetés. Csakhogy ezúttal a breznóiak voltak a házigazdák, és Igor Nemcok mérnök, a medzibrodi Severín Hufka Efsz állattenyésztési ágazatának ve­zetője a tanácskérő. Anna Kvietková, a ven­déglátó gazdaság tapasztalt állatgondozója nem csupán a kifutóval ellátott, náluk is praktikusnak bizonyult ketreceket, de a „konyhát" is megmutatta, ahol a borjak eleségét készítik elő.- A ketreces borjúnevelés sikerének alapfeltétele, hogy a borjak csak akkor ke­rüljenek ki az istállóból, amikor már tökéle­tesen megszáradtak, alattuk pedig mindig száraz legyen az alom. Ilyen feltételek kö­zött nem fáznak meg, viszont szépen fejlőd­nek az állatok. Ha gondolják, hogy szüksé­ges, egy-két hét alatt szívesen felkészítem az állatgondozóikat a módszer alkalmazá­sára. És Anna Kvietková tovább magyarázott, készségesen válaszolva a látogatók kérdé­seire, mi pedig Vladimír Strmerí mérnökkel, a telep vezetőjével beszélgettünk. Mint mondotta, azelőtt rengeteg dolga volt ná­lunk az állatorvosoknak. Győzték oltani a borjakat, a szövetkezet ezreket költött gyógyszerekre, vitaminokra, mégis gyakran évi 20 százalék fölött volt az elhullás. Konk­rétan ezen a telepen tavaly két százalék alá szorították a veszteséget, pedig összesen 450 borjút neveltek fel. A siker elsősorban az új technológiának köszönhető, de az emberi hozzáállás jelentősége szintén vitat­hatatlan. A telep vezetőjétől azt is megtudtuk, hogy a ketreces borjúnevelés 60 napig tart, miközben a napi súlygyarapodás eléri a 750 grammot. A nyári hónapokban hozzávetőle­gesen 100 grammal kisebb a súlygyarapo­dás, ami a nagy melegek kedvezőtlen hatá­sával magyarázható.- Kezdetben féltünk a hidegtől, de azért a mínusz 25 fokos fagyok idején is kihoztuk a borjakat az istállóból, mihelyt az anyjuk felszárította őket - említette egyebek között Strmerí mérnök. - És magunk is csodálkoz­tunk, milyen jól alkalmazkodnak az állatok a hideghez, mennyivel egészségesebbek, mint azok, amelyeket korábban az istálló­ban neveltünk. S van még egy előnye ennek a módszernek, az olcsóság. A kor­szerű borjúneveldékben 15-20 ezer korona ráfordítást igényel egy-egy férőhely, ezek a deszkaketrecek pedig, amelyeket egyéb­ként megrendelésre más gazdaságok ré­szére is gyártunk, 800 koronába sem ke­rülnek. Figyelmet érdemlő teljesítmény, hogy a szövetkezetnek ezen a telepén tavaly 121 borjút neveltek fel száz tehén átlagában. Hihetetlenül hangzik, mégis igaz. A siker titka, hogy valamennyi kettes- és hármasik­ret sikerült felnevelniük.-Örömmel nyugtázzuk, hogy alapvető fordulatot értünk el a borjúnevelésben a ket­reces tartástechnológia meghonosításával- mondta egyebek között Tornáé Sykora mérnök, a breznói szövetkezet elnöke.- Két-három évvel ezelőtt minden járási értekezleten a mi szövetkezetünket bírálták és emlegették elrettentő példa gyanánt. Most egyszeriben mi lettünk a példakép. Lehetnek is, hisz azonos tehénállomány­nyal tavaly csaknem 200-zal több borjút neveltek fel, mint 1987-ben. A korábbi ku­darcok helyett 1,3 millió korona nyereségük származott a borjúnevelésből, ami azt iga­zolja, érdemes kérdezni-tanulni a jobbaktól. Elvégre ennyi pénz az új gazdasági mecha­nizmus szigorúbb feltételei között már nem csupán egy részleg, de az egész ágazat nyereségességét meghatározhatja. BÁTORI JÁNOS Rohdhilitá^íác ATviAiitisiilf mÁfi ninrconolí #|a ■ ■wiicii/iiiiciwiwd vvw£i#wi iijciiiv iiicy biiiivvvIIvBIr uc ■ ■ ■ Gondoskodás a emberről a csallóközi szövetkezetekben A Szövetkezeti Földművesek Szövetségé­nek Szlovákiai Bizottsága a közelmúltban megtartott 15.plenáris ülésén egyebek között az egységes földműves-szövetkezetekben előtérbe kerülő szociális gondoskodásról tár­gyalt. Mint a beszámolóból kitűnt, a gazdasá­goknál teljes mértékben támogatják az efsz- ek X. országos kongresszusának határozatait és igyekeznek teljesíteni az igényes felada­tokat. Hogy milyen eredmények születtek a ta­gokról való komplex gondoskodásban a Du- naszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban,, arról Patasi Ilona mérnökkel, az SZFSZ járási bizottságának titkárával beszélgettünk. Meg­tudtuk, hogy ebben a járásban 12 596 föld­műves-szövetkezeti tag él, akikről a gondos­kodás, mind a munkafeltételek javítása, mind pedig egészségügyi, szociális és kulturális vonatkozásban biztosított. A járásban a 23 szövetkezetből egy rendelkezik saját óvodá­val, a többi az építkezéshez nyújtott segítség révén vagy a pénzeszközök társításával járult hozzá az intézmények létrehozásához. Ha­sonló a helyzet az egészségügyi szolgáltatás terén, ahol két szövetkezet segíti egy-egy egészségügyi központ felépítését. Példát mu­tató a légi (Lehnice) Agrokombinát kezdemé­nyezése, ahol átadás előtt áll a gazdaság saját egészségügyi központja. A szövetkezeti tagokról való gondoskodás­nak szerves részét képezi a gyógyfürdői ke­zelés, továbbá a kiváló dolgozók hazai és külföldi jutalomüdültetése. A gazdaságoknál nem feledkeznek meg a gyermekek üdülteté­séről sem. Konkrétan a múlt évben közel 1300 gyermek tölthette a vakációt a szövet­ség által biztosított üdülőkben. A járásban, * sajnos, eddig még egyetlen szövetkezet sem rendelkezik rehabilitációs központtal. Figyelmet érdemel, hogy a szövetkezeti tagoknál a munkaképtelenség elérte a 4,15 százalékot, ami a népgazdaság egyéb ága­zataihoz viszonyítva magas arány. Évek óta növekszik az említett járásban a veszélyes munkahelyek száma. Jelenleg 224 szövetke­zeti tag - közöttük 22 nő - dolgozik a nyilván­tartott 167 veszélyes munkahelyen. Ez elgon­dolkoztató adat. A szövetség központi bizott­ságának plénumán elhangzott, hogy Szlová­kiában a szarvasmarha-istállóknak az 57, a sertés-istállóknak az 53, a barommaiaiiúk- nak pedig több mint a 40 százaléka nem felel meg a munkabiztonsági előírásoknak. Sőt. Vannak gazdasági épületek, amelyekben már egyáltalán nem szabadna állattartással fog­lalkozni. Patasi Ilona szerint a Dunaszerda- helyi járásban az országos átlagnál sokkal jobb az istállók állaga. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy az elmúlt évben itt az állattenyésztésben nem fordult elő súlyos, illetve halálos kimenetelű munkahelyi baleset. A szövetség messzemenően támogatja a kulturális tevékenység és a környezetvéde­lem javítását célzó törekvéseket. A gazdasá­gok a kulturális-szociális alapból az elmúlt évben 27 millió koronát fordítottak különféle akciók és rendezvények lebonyolítására, illet­ve a társadalmi szervezetek támogatására. Egy szövetkezeti tagra számítva 2600 koro­nát áldoztak ilyen célokra, ami messze túlha­ladta a szlovákiai átlagot. Ha már a kultúránál tartunk, hadd jegyez­zük meg, hogy az SZFSZ járási bizottsága szorosan együttműködik a Csemadok járási bizottságával. Egyebek között együtt szerve­zik a szövetkezeti dolgozók kulturális feszti­válját, amely a mezőgazdaság szocialista átalakításának 40. évfordulója jegyében kerül megrendezésre. Patasi mérnöknő a szövetkezeti ifjúságról való gondoskodás problémáját is felvetette. Mint mondotta, a ZENIT ifjúsági versenyek sikeresnek mondhatók, viszont a szervezés, a lebonyolítás még mindig több, sokszor bürokratikus akadályokba ütközik. További gond, hogy a sportversenyekre bőven akad jelentkező, ugyanakkor a különféle vetélke­dők iránt alig van érdeklődés. Az egyik föld­műves-szövetkezetben nemrég ügyességi versenyt hirdettek az állattenyésztési dolgo­zók számára, de mindössze hat dolgozó jelent meg a versenyen. Az SZFSZ járási bizottságaira ezentúl még több feladat hárul. A mezőgazdasági igazga­tóságok megszűnését, illetve átszervezését követően nemcsak a jogkörük bővült, de a kötelességeik is szaporodtak. A jövőben hatékony ellenőrző tevékenységet is kell vé­gezniük, mindenekelőtt a szövetkezeti dolgo­zókról való szociális gondoskodással össze­függésben. SZ. G. IV. 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom