Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-21 / 16. szám
ISZÚ TÖRTÉNELMI TETTEKRE Látogatás a múzeumfaluban KÉSZÜLVE Hosszas utazás után végre itt állok Su- senszkoje egyik poros utcácskáján. Ilyen tehát a számunkra egzotikus Szibéria, Így néz ki az egyik falu, ahol a cári számüzöttek voltak kénytelenek élni. Ezen az úton lépkedett sok évvel ezelőtt a fiatal forradalmár, akit 27 éves korában már másodszor Ítéltek száműzetésre. Egyik első levelében Vlagyimir lljics Lenin így írt Susenszkojeről: ,,Nagy falu ez, több utcája van, ezek elég piszkosak, porosak - ahogy illik. “ Milyen bűntettel vádolták, miért küldték ide, száz meg száz versztára Pétervártól, miért féltek tőle annyira, hogy egész Szibériába száműzték? A művelt, elméletileg jól felkészült joggyakornok Vologya Uljanov 23 évesen kezdett tevékenykedni a pétervári proletárok munkásköreiben. Lenin ebben az időben nagy figyelmet szentelt a munkáskörök szervezői és vezetői képzésének. Ennek a munkának a során ismerkedett meg később egy fiatal tanítónővel, aki a Nyevszkij kapu melletti munkás- és vasárnapi iskolában már negyedik éve ingyen tanított. A közös munka közel hozta egymáshoz a fiatal forradalmárokat, megalapozta egy életre szóló kapcsolatukat. Nagyezsda Konsztan- tyinovna Krupszkaja forradalmi értelmiségi családból származott, kora ifjúsága óta bekapcsolódott a forradalmi tevékenységbe, belépett egy marxista körbe. De térjünk vissza a száműzetés előzményeire. A pétervári szociáldemokraták szervezete Lenint, mint a mozgalom egyik jeles szervezőjét külföldre küldte, ahol számos jeles forradalmárral találkozott. 1895 őszén tért haza, s vezetésével ekkor egyesültek a marxista körök egy politikai szervezetbe: Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadításáért. A központi csoportban a forradalmi mozgalom olyan jelentős személyiségei tevékenykedtek, mint Krupszkaja, Krzsi- zsanovszkij, Martov, Sztarkov és mások. A központ december elsejére készítette sajtó alá a Rabocseje Delo illegális folyóirat első számát. December 8-án Lenint és munkatársai jelentős részét letartóztatták, államellenes tevékenység miatt emeltek vádat ellenük. Lenin a börtönben sem szűnt meg dolgozni, brossúrákat és cikkeket írt, elkészítette a szövetség programjának tervezetét, irányította tevékenységét. Több mint 14 hónapot töltött a pétervári börtönben, amikor 1897 februárjában közölték vele, hogy három évre Szibériába száműzik, ahol rendőri felügyelet alatt fog élni. Megpróbáltatás volt már maga az út is a száműzetésbe: Lenin február 17-én indult el Pétervárról, s csak március 4-én érkezett meg Krasznojarszkba, ahol várnia kellett, hogy kijelöljék száműzetése helyét, s beinduljon a folyami hajózás. Április végén közölték vele, hogy a Minuszinszki körzetbe deportálják. Krzsiszanovszkijjal és Sztar- kowal egy hét alatt jutottak el Minu- szinszkbe. Mielőtt Susenszkojeba mentem volna, én is megálltam ebben a városkában. Az utcát, ahol azokban a napokban Lenin lakott, eredeti formájában őrizték meg. Egymás mellett sorakoznak az egyemeletes faházacskák, a poros utcában egy kis könyvtár is van, ahol Lenin hosszú órákat töltött, s ahol ma múzeum van. A városkából 1897. május 8-án küldték Vlagyimir Uljanovot Susenszkojeba, itt kellett letöltenie a három évi száműzetést. Susenszkoje egyik faházának homlokzatán emléktábla hirdeti, hogy itt, Zirjanov paraszt házában kapott Lenin szállást. A kaputól deszkajárda vezet a házig, amelybe még egy nem éppen magas ember is csak fejét lehajtva tud belépni. Egy kicsi szobácskábán lakott itt Lenin, benne egy faágy, asztal és négy szék. Havi nyolc rubel támogatást kapott csak, úgyhogy valóban nagyon szerény körülmények között volt kénytelen élni. A szegénységnél is nehezebben viselte az elszakadást a proletárok között végzett mindennapi munkától. Visz- szaemlékezéseiben azt írta, hogy az első napokban kezébe vette Oroszország európai részének és Európának a térképét, Ennél az asztalnál születtek Lenin jelen tös írásai s nagy keserűség fogta el amiatt, hogy ilyen messzire került. ,,De most már menni fog, már megszoktam“ - írja Lenin egyik levelében. Nagyon megörült, amikor június közepén megkapta a Russzkije Vedomosztyi című újság első számát. Azonnal végigolvasta az egész újságot, s mint írta, ez érthető is volt, hiszen nehezen viselte az újságok hiányát. Sok időt töliött levelek írásával, kiterjedt levelezést folytatott azokkal a szociáldemokratákkal, akiket Észak-Oroszország és Szibéria különböző helyeire száműztek. * • * Kis könyvszekrény áll a szegényes szoba sarkában, rajta szinte kizárólag filozófiai művek. A fiatal jogász, aki előzőleg nagyon komolyan tanulmányozta a politikai gazdaságtan kérdéseit, a száműzetésben szinte minden energiáját a filozófiatörténetnek szentelte. Rendszeresen és gyakran írt családtagjainak, főleg édesanyjának, aki gyermekeinek valóban közeli eszmei társa volt, megértette forradalmi törekvéseiket, hősiesen tűrte a sors megpróbáltatásait. Nemcsak anyja, hanem az egész család segítette munkájában Vologyát, könyveket, katalógusokat küldtek neki orosz, francia, német nyelven, de angolul is olvasott. Elhagyjuk Zirjanov paraszt házacskáját, kilépünk az utcára. Egy év elteltével ezen az úton jött látogatóba Leninhez anyja kíséretében Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja, akit szintén három évi száműzetésre ítéltek, s büntetését Ufa tartományban töltötte. Még amikor mindketten börtönben voltak, Vologya egyik levelében szerelmet vallott neki. Most pedig Susensz- kojeból azt írta, hogy jöjjön utána és legyen a felesége. Nagyezsda Konsztantyinovna visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a házassághoz és Susenszkojeban való közös száműzetésükhöz a rendőrségtől kellett engedélyt kérniük. Gyorsan elterjedt a faluban a hír, hogy megérkezett Lenin menyasszonya. Zirjanov házában sokan gyűltek össze, üdvözölni akarták az új lakókat. A figyelem középpontjában természetesen a csinos, copfos menyasszony állt. Itt a faluban kötöttek házasságot az egyetlen erre jogosult „hivatalban", a pravoszláv pópánál. A rendőri szervek ugyanis kikötötték, hogy ha azonnal nem házasodnak össze, Nagyezsda Konsztantyinovnának vissza kell térnie Ufába. A házasságkötés után Lenin és felesége átköltözött Petrova parasztasszony házába. A ház körül kis gazdaság van, zöldség és virágágyások. Kísérőnk azt állítja, hogy itt minden pontosan, de pontosan olyan, mint azokban az években volt. A házban 1938- ban hozták létre a múzeumot, a szovjet kormány döntése alapján kidolgozták Susenszkoje falu egy része rekonstrukciójának tervét, helyreállították a múlt század végi arculatát. S ezzel létrejött a ma is látható emlékmű-komplexum. De térjünk vissza az ifjú házasokhoz, akik a nehézségek ellenére megértésben és boldogságban éltek. Napjaikat mindenekelőtt a szorgalmas munka töltötte ki, idegen nyelvű irodalmat fordítottak, dolgoztak Vlagyimir lljics kéziratain. Munkásnő címen itt írta első brossúráját Nagyezsda Konsztantyinovna, itt született Lenin Az orosz szociáldemokraták feladatai című munkája, melyben általánosította a pétervári Harci Szövetség tapasztalatait, s megalapozta az oroszországi szociáldemokrácia programját és taktikáját. A szibériai faluból illegális Vlagyimir lljics Lenin 1897-ben utakon jutott el a kézirat Genfbe, ahol 1898- ban adták ki. Itt írta Lenin A kapitalizmus fejlődése Oroszországban című alapvető művét, melyben betetőzte a narodnyikság eszmei szétzúzását. A kézirat egyes fejezeteit Anna nővérének küldte Podolszkba, ő szerkesztette a könyvet, melyet végül Pétervárott nyomtattak ki. A 2400 példányban megjelent könyv nagyon népszerű lett, szinte azonnal elkelt. Lenin ezekben a hónapokban intenzíven foglalkozott a nemzetközi forradalmi mozgalom elméletének és gyakorlatának kérdéseivel is, s azt tapasztalta, hogy helyenként nyílt próbálkozások történnek a marxizmus revíziójára. Susenszkojeban írt elméleti és gyakorlati cikkeiben elemezte az új típusú párt feladatait, lényegében már itt elkezdte a forradalmi marxista párt szervezését. Közeledett a száműzetés vége, s Lenint egyre intenzívebben foglalkoztatta az új párt létrehozásának terve.,,Álmatlan éjszakákon át minden részletében átgondolta tervét, megvitatta Krzsizsanovszkijjal, velem, erről levelezett Martovval és Potre- szovval, megegyezett velük, hogy külfödre távoznak“ - emlékezett vissza Nagyezsda Krupszkaja. Türelmetlenül várták a távozás napját és mindvégig attól tartottak, hogy a rendőrség meghosszabbítja száműzetésüket, ami gyakran előfordult. 1900 januárjában a rendőri hivatal figyelmeztette őket, hogy a belügyminiszter rendelkezése értelmében a száműzetés befejeztével is tilos számukra az egyetemi városokban és a munkásmozgalmi központokban tartózkodni. Elhagyjuk a múzeumfalu utolsó házacskáit. 1900. január 29-én - miután elbúcsúztak barátaiktól és ismerőseiktől - itt ült fel a szánra Vlagyimir lljics és Nagyezsda Konsztantyinovna. A parasztok tucatjai is eljöttek, hiszen a hosszú hónapok alatt nagyon megszerették Lenint bölcs tanácsaiért és azért, hogy segített nekik vitáikban a hivatalokkal. Leninnek ugyan a hatóságok betiltották, hogy jogászként működjön, de tanácsot azért adott, s - mint bebizonyosodott - ezek jó tanácsok voltak. Késő este érkezett meg Lenin családjával Minuszinszkbe, itt csatlakozott hozzájuk másik két forradalmár, Sztarkov és Szilvina. Szánon folytatták útjukat napokon keresztül. Több száz versztát tettek meg a csikorgó szibériai fagyokban, mig megérkeztek Acsinszkbe, ahol vonatra szálltak. LADISLAV TAKÁŐ . IV. 21. , Zirjanov paraszt háza Susenszkoje, a múzeumfalu (A szerző felvételei)
