Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-14 / 15. szám
ISZÓ I. IV. 14. TUDOMÁNY TECHNIKA A tengervíz szennyeződésének káros következményei Ml OKOZZA A HALAK PUSZTULÁSÁT AZ ÉSZAKI- ÉS A BALTI-TENGERBEN? Az elmúlt évben a külföldi hírközlő szervek katasztrofális méretű halpusztulásról tudósítottak, amely az Északi- és a Balti-tenger part menti vizeiben következett be. Mivel a halpusztulással egyidejűleg a svéd, a dán és a norvég partok mentén (megközelítőleg a svédországi Göteborgtól a norvégiai Bergen közelében fekvő fjordo- kig) egy több száz kilométer széles moszatszerű szőnyeg borította a tenger vizét, a tengerbiológusok kutatni kezdték a jelenség okát. Kutatásaik eredményeként megállapítást nyert, hogy a moszatszőnyeget egy tízezred milliméternyi nagyságú egysejtű lény tömege képezi, amely sűrű, ragacsos habbá változtatta a part menti vizeket. Kezdetben a tengerbiológusok teljesen tanácstalanok voltak a halpusztulás okát illetően. Nem tudták ugyanis megállapítani, hogy a halak pusztulását az algák bomlása következtében előállt oxigénhiány, vagy pedig az algák rátapadtak a halak kopoltyújára, s így a szó szoros értelmében megfojtották őket. Mivel a későbbiek folyamán az érintett övezetben a halakon kívül a nem kopoltyúval lélegző tengeri sünök és tengeri csillagok is pusztulni kezdtek, a tengerbiológusok tovább folytatták kutatásaikat. Végezetül megállapították, hogy az algák baktériumokat és vírusokat is termelhetnek, s ezek okozhatják a fejlettebb élőlények pusztulását. A halak pusztulásával egyidőben a Dániához tartozó szigetek tengerpartjainál sok száz elpusztult fókát is találtak. A kutatók szerint pusztulásukat feltehetőleg vírusfertőzéssel előidézett tüdőgyulladás okozhatta. Az érintett országok illetékes szervei megfeszített erővel folytatták a kutatást. Ezt nemcsak felderítő repülőgépek és kutatóhajók segítségével végezték, hanem igénybe vették a víz alatti kamerákat is, amelyekkel tüzetes vizsgálatnak vetették alá a tenger mélyét. A tengerbiológusok egyebek között az algasűrűséget is folyamatosan mérték. Megfigyeléseik és méréseik alapján megállapították, hogy ha literenként kétmilliónál nagyobb a tengervízben az algakoncentráció, ez már a halak biztos pusztulását okozza. Sajnos, az algakoncentráció egy liter tengervízben gyakran a tíz-tizenkét millió példányt is elérte, ami addig még nem tapasztalt, rendkívüli csúcsmennyiségnek számít. A tengerbiológusok eleinte nem találtak megfelelő magyarázatot az algaözönre. A további eredmények és megfontolások alapján azonban az az egyöntetű vélemény alakult ki közöttük, hogy az algatelepek képződéséhez nagymértékben hozzájárultak azok a vegyi anyagok, amelyek a folyók vizével kerültek a tengerbe. Ismert tény ugyanis, hogy az Északi- és a Balti-tengerbe torkolló folyók a tavaszi nagy olvadások idején nagykiterjedésű mútrágyázott szántóföldeket, réteket árasztanak el. Később, amikor apadásra kerül sor, a folyók visszavonulnak a medrükbe, s a tengerbe szállítják a kimosott vegyi anyagokat, elsősorban a műtrágyaként odajuttatott foszfort és nitrátot. Ezen túlmenően a part menti városok ipari létesítményei, szennyvíztisztító telepei egyre nagyobb mennyiségben juttatnak a tengerbe különböző klórvegyületeket, mérgező vegyi hulladékokat és nehézfémeket. A halpusztulás idején a biológusok a tengervíz olyan mértékű nitrátterhelését állapították meg, amilyet még soha azelőtt nem észleltek. Képletesen úgy tűnik, hogy a természet már képtelen volt az említett megrázkódtatásokat tovább tűrni, s bosszút állt a mértéktelen szennyezésért. Szinte hihetetlen, hogy a Balti-tenger mélyén egyre nagyobb kiterjedésű élettelen sivatagok keletkeznek, ami a tengervíz oxigéntartalmának nagymértékű csökkenésével magyarázható. A víz szennyeződése következtében ugyanis az oxigéntartalom alig éri el a literenkénti két milligrammot, amely érték alatt több halfajta már kipusztul. Ez nem is csoda, hiszen az Északi- és a Baltitenger szennyezettsége jelenleg már kétszer olyan nagy, mint az ötvenes években volt. Sőt, ma már az is nyilvánvaló, hogy a közeljövőben az oxigénhiány miatt az említett tengerekbe torkolló folyók alsó szakaszán is komolyabb halpusztulással kell számolni. Az említett adatok meggyőzően bizonyítják, hogy mint a környezetszennyeződés általában, a tengervíz szeny- nyeződése sem ismer országhatárokat, s az ellene folytatott küzdelem, a még nagyobb károk megakadályozása csakis nemzetközi összefogással valósítható meg. Reméljük, hogy a nemzetközi ökológiai együttműködés keretében megvalósuló intézkedések, s a felmerült problémák megoldására irányuló erőfeszítések a tengervíz tisztaságának megőrzésére is kedvező hatással lesznek. KOHÁN ISTVÁN, a zvoleni Erdőgazdasági Kutatóintézet tudományos munkatársa A Finn-öböl oxigénháztartása A Finn-öböl és a Balti-tenger között nincs szabályos küszöb, ezért a tengeren történő változások az öbölre is hatással vannak. Ugyanakkor az öbölbe ömlő nagy folyók (Né- va, Kymijoki és Narva) eléggé jelentős befolyással vannak a Baltikum egész vízterületére. Az öböl felszínének rendszeresen bekövetkező őszi befagyása, s a felszíni rétegek lesüllyedése a víztömeg függőleges felcserélödését idézi elő, melynek során tápanyagokat tartalmazó, nagymennyiségű víz kerül a felszínre. A sótartalom százalékaránya azonban kelet felé távolodva egyre csökken, amiben egyrészt maga a Balti-tenger játszik szerepet, másrészt pedig azoknak a nagy folyóknak a hatása mutatkozik meg, amelyek az öböl keleti részébe ömlenek, s eléggé sok édesvizet visznek belé. Az öböl vize sótartalmának évi ingadozása csekély. Felső rétegeiben a minimális sótartalom rendszerint nyár elején fordul elő, ez a tavaszi árvíz következménye. Az oxigéntartalom a tengeri élet- feltételek meghatározó tényezője. A víz oxigéntartalma viszont a víz sótartalmától és hőmérsékletétől függ. Az oxigén jelenléte a mély vízrétegekben eredetét tekintve a Balti-tenger mély vízrétegeinek köszönhető, amelyek az Északi-tengerből „származnak". A tengeri élőlények számára a tengervíz felső rétege nyújtja a legkedvezőbb feltételeket. A plankton, vagy más élő szervezetek, amikor elhalnak, a mélyebb vízrétegekbe süllyednek. Ezek szerves szénhidrogént tartalmaznak, ami oxidálódik, azután pedig, a környező molekulákkal vegyülve, szénhidro- gén-dioxidot alkotnak. Ennek következtében a Finn-öböl mély vízrétegeiben az oxigéntartalom fokozatosan fogy, s ezt csak az oxigénnel telített víz beáramlása pótolhatja a Balti-tengerből. Az Északi-tenger felöl azonban már régóta nem volt erősebb vízáramlás, ezért a Baltitengeren és a Finn-öbölben egyaránt oxigénhiány van. Mivel az öböl mély vízrétegeiben nincs oxigén, s a szerves anyagok bomlása tovább folytatódik, ennek következtében a bomlási folyamatok során erős méregként ható kénhidrogén keletkezik. A Finn-öbölben a 60 méternél mélyebb rétegekben a víz oxigéntelítettsége gyorsan romlik. Mivel az élet lehetősége a vízben, s ezzel összefüggésben a halállomány és a halászat is főleg az oxigén-telitett- ség fokától függ, ezért az utóbbi időben a kutatók nagy figyelmet fordítanak az oxigén mennyiségét befolyásoló áramlások tanulmányozására. Ugyancsak fontos szerepet játszik a tengeri élőlények tápanyagellátása. A Finn-öböl vizében a planktonnak, a foszfor- és nitrogénvegyületek mennyiségének rendszeres megfigyelése a hatvanas évek elejétől kezdve folyik. Főként mélyebb rétegekből vettek tápanyagmintákat. Az alsó vízrétegek tápanyagai a felső rétegekkel rendszerint ősszel, a víz teljes körforgása során keverednek össze. Tavasszal pedig, a hóolvadás idején, elegendő fény és tápanyag van a felső vízrétegekben, ilyenkor tehát megkezdődhet a plankton újratermelődésének a folyamata. Ez rendszerint május végéig tart. Ezután, egészen a víztömeg függőleges körforgásának bekövetkezéséig, a felső vízrétegek tápanyagtartalma jelentős mértékben csökken. Ha tekintetbe vesszük, hogy a víz sótartalma kelet felé távolodva egyenletesen mérséklődik, ami az édes folyóvíz hatására vall, ugyanakkor a tápanyagok tekintetében fordított a helyzet, ezek mennyisége keleti irányban haladva egyenletesen növekszik. Az 1962-től 1978-ig terjedő időszakban az öböl vizének nitrogéntartalma körülbelül 10 százalékkal növekedett. A nitrogén mennyisége a legfelső, 10 méter mélységig terjedő rétegben valamivel nagyobb, mint a középső rétegekben, ezután a mélység további fokozódásával párhuzamosan további növekedés figyelhető meg. A felső vízrétegekben a nagyobb nitrogéntartalom annak az eredménye, hogy ez a tápanyag a folyók édesvizével kerül a tengerbe. A felső rétegek kis sótartalma miatt a nitrogén nem tud összekeveredni más víztömegekkel. MATTI PERTTILA, a helsinki Tengerkutató Tudományos Intézet tudományos munkatársa Március tizenötödikén a Life Technologies társaság munkatársai Szingapúrban bemutatták az általuk szerkesztett teljesen automatizált műszert, amely az AIDS betegség vírusának jelenlétét mutatja ki a vizsgált vérmintákban. Az új műszerrel naponta 1000 vérminta vizsgálható meg. (A ÖSTK te,efotója) Biotechnológiai körkép ííí: Az emberiség évezredek óta használ olyan eljárásokat, amelyeket ívj': mai szóval biotechnológiának nevezünk. Speciálisan tenyésztett jííí mikroorganizmusok, például penészgombák, bor- vagy sörélesztők jijílj régóta jelentős szerepet töltenek be az emberiség táplálkozásában, ííí: De csak azóta került előtérbe a biotechnológia vagy helyesebben ííí: a géntechnológia fogalma, amióta a kutatóknak sikerült tudatosan megváltoztatniuk egyes élőlények öröklési anyagát. Ma a biotechno- jíílj lógiai világpiacot 240 milliárd dollárra becsülik. Ennek 90 százaléka ííí: élelmiszer és élvezeti cikk. A biotechnikai úton termelt fémek (arany, ííí: réz, urán), valamint energiahordozók (etanol, metán) mindössze •jjjjí: 3 milliárd dollárral szerepelnek a világpiacon. A termelt értéknek •ííí: mintegy 10 százalékánál biztonsági vagy etikai kérdések merülnek ííí: fel. Ilyenek azok az eljárások, amelyekkel aminosavakat, antibiotikuí;íí mókát, enzimeket, gyomirtókat vagy speciális tulajdonságú, géntech■ííí nikai úton előállított kultúrnövényeket hoznak létre. A kutatások jSjjjij azonban éppen azt jelzik, hogy ezek rejtik magukban a legnagyobb ííí- tudományos és gazdasági előrelépés lehetőségét. Ezeknek a terméjjjjjj: keknek az értékét különböző tanulmányok 25-től 200 milliárd dollárra ííí: teszik 2000 táján. A becslésekben mutatkozó nagy különbségek ííí: azzal magyarázhatók, hogy sok, laboratóriumban ma már megoldott •ííí eljárás még számos utólagos kutatást és gondolkodást igényel, míg •ííí a jövőben ténylegesen bevezethető termék lesz belőle. A vezető ipari ííí államok nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy ebből a jövőbeni kalácsjíijij ból minél nagyobb részt szelhessenek. Csak az USA 1987-ben több jííí mint 4 milliárd dollárt fordított biotechnológiai kutatásokra, s ennek íí:j: több mint felét közpénzekből fedezték. Hogy ebből mennyi ment ■j-íí génmanipulációkra, az természetesen nem ismeretes. Mindenesetre jííí az USA-ból jöttek az első impulzusok a géntechnikai eljárásokra, jííí 1980 óta több mint 400 vállalat létesült az Egyesült Államokban ííí: e szakterületen. De máris hallani óvatosságra intő hangokat. Tarta;j:j:j:j nak attól, hogy Európa és Japán utoléri Amerikát, mint ahogyan ez az ííí: elektronikában és az automatizálásban történt. Az NSZK-ban jelenleg ííí: mindössze 10 vállalat foglalkozik biotechnikai módszerek kutatásával :jííí 1,1 milliárd DM összértékben, amelynek 20 százalékát fedezi az jijij-j állam. Fő témáik 50 százaléka gyógyszerkutatás, 25 százaléka íí:j: speciális vegyszerek és mindössze 4,5 százaléka növényi biotechij-j-j: nika. Ezzel szemben az USA-beli kutatások 39 százaléka foglalkozik jííjj gyógyszerkutatással, 7 százaléka vegyszerekkel és 14 százaléka j:jí:j növényi biotechnikával. Az óriási K+F költségek ellenére a biotechjííí nológia nem hoz létre jelentős számú munkahelyet. Ennek okát egy ííí: tanulmány abban látja, hogy a meredek fejlődési ütem kis indulólétííí- számnál jelentkezik. (D. Impulzus) Az 1988. július 12- én útnak indított Phobos-2. szovjet automatikus bolygóközi űrállomás február végén céljához érkezett, s a Marstól 300-400 km-es távolságban elkészülhettek az első fényképfelvételek a Mars bolygó Phobos holdjáról. A felső képen a Phobos hold látható. melynek szabálytalan alakú teste származását illetően élénken foglalkoztatja a Naprendszer kutatásával foglalkozó tudósokat. Az alsó kép a Phobos-2 bolygóközi űrállomásról március elsején készült, s a Mars felületének egy részét a hőmérsékleti különbségeket észlelő Termoskan műszer segítségével ábrázolja. (A CSTK felvételei)
