Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-14 / 15. szám

■■■■■■■■■■■ ■ ■ ■ I I n 11 NYIKOLAJ SZLADKOV A SZARKA ÉS A MOSÓMEDVE kálsz, gyakran kodnod? kell mosa­- Mondd csak, Mosómedve, szereted te a szamócát?- Szeretem.- A madárfiókákat meg a to­jást is?- Megeszem azokat is.- Szereted a békát meg a gyí­kot is?- Szeretem én azokat is.- A bogarakat is meg a száz­lábút is?- Azokat is.-És ... a férgeket is meg a csigákat is?- Szeretem azokat is.- Hajaj, medve, ne is kérdezd! Kikészít az a sok mosdás; két­szer is egy évben! Egyszer tava­szi áradáskor, egyszer az őszi esőzések idején... Irigyellek té­ged, talpas barátom, úgy hírlik, a medvék nagy ritkán mos­danak! A GYÁSZLEPKE ÉS A HANGYA- ízlelje csak meg, tisztelt Gyászlepke, ezt a finom nyírfa­kérget! Nedve méz, tiszta méz. <A-<o E £ V. 'Q> •C lí fimí-i- És akkor mi az, amit nem szeretsz?- Azt, amikor valaki ostobasá­gokat kérdez tőlem és nem hagy nyugodtan enni. A KÁRÁSZ ÉS A FOLYAMI SÜGÉR- Jaj, jaj, Sügér barátom, lá­tod, mily szánalmas hal vagyok én? Egész életemet iszap, s hí­nár közt kell leélnem...- Tudod, mit? Harapj rá egy horogra, s mindjárt fenékig tejfel­ben találod magad! A MEDVE ÉS A VAKOND- Mondd csak, Vakond, ne­ked, aki örökké a föld alatt mász­- ha megkóstolja, megnyalja utána a szája szélét!-Köszönöm, Hangya - való igaz, édes* akár a méz!- Ne szégyenkezzék, kóstolja meg, kóstolja csak!- Köszönöm, már megkós­toltam.- Hogyhogy, hiszen szájával még meg sem érintette!- De a lábammal annál in­kább, kedves barátom.- Hogy mondta? A lábával?!- A lábammal, igen. A lábam­mal kóstoltam meg. Tetszik tud­ni, mi, lepkék, nem a nyelvünkkel ízlelünk, hanem a lábunkkal ér­zékeljük az ízeket.- Nahát! Ilyet se hallottam még! Na, mindegy, akkor kóstol­ja csak, kóstolja! Megnyalja utá­na mind a tíz körmét! Haraszti Ildikó fordítása Az erdő ura De jó lehet medvebocsnak lenni! Kedvedre mászhatod a fá­kat, bukfencezhetsz a füvön, lak- mározhatsz a vadméhek mézé­ből. S az összes többi állat tisz­tel. A szarvas, a vaddisznó, de még a szürke farkas is. Tudják, hogy az apróságból hatalmas bozontos medve lesz, az erdő ura. A medvebocsnak valóban vi­dám az élete, hiszen a medve­mama szünet nélkül gondosko­dik róla. Annál több a dolga a fel­nőtt medvének. Mindenekelőtt a táplálék megszerzése. Hiszen egy kifejlett mackó eléri a há­romszáz kilogrammos súlyt, de a fél tonnát is. Hát sokat kell ennie. Csörtet is a bozontos, járja az erdőt. Diót, gombát, makkot gyűjt. A mocsaras vidé­ken áfonyát talál, azt szemezgeti órákon át. Szereti a halat. Kinézi a partról a legnagyobbat, és egész testével ráveti magát. Vagy beveszi magát egy nyárfa­ligetbe, összenyalábolja a fiatal fácskákat, és leeszi róluk a rü­gyeket. Ha a medve éhes, kifosztja az erdő más lakóit. Például a taka­rékos burundukot. Az mindig sok cirbolyamagot halmoz föl. A ma­ci elveszi, és megeszi. Ám ha az erdő urának tele a pocakja, nesn restell csintalan­kodni. Megáll például a szaka­dék szélén, és köveket hajigái lefelé. Nézi az ugrándozó kavi­csokat, és elégedetten dörmög. Megesik, hogy a mackó ki- döntött, széthasított fatörzsre ta­lál, a vékonyabbik részét elhajít­ja, aztán elengedi. Az visszacsa­pódik a törzsre. ,,Ez aztán a ze­ne!" - gondolják a madarak, és szétröppennek. A zenész pedig csak játszik, és dörmög. Ha véget ér a nyár, beköszönt a hideg. Ilyenkor a medvének nincs ideje a szórakozásra. Föl kell készülnie a télre. A-mackó barlangot ás magának valahol a vízparton, egy kidőlt fa gyöke­rei közt. A hóviharok rázendíte­nek bölcsödalukra... SZAVVA NOVIN ^B DÉNES GYÖRGY Esteledik, alkonyodik, a vérző nap alábukik. Kuvik. Zsurló zizeg, bogár búvik, erdő, mező szunnyadozik. Kuvik, kuvik. Kertek alatt kutya vonít, éhes róka lopakodik. Kuvik, kuvik, kuvik. Tudod-e, hogy az űrhajósok hol gyakorolják azt a munkát, melyet az űrben végeznek? A viz alatt. Ott ugyanis a leendő űrhajós úgy érzi magát, mintha légüres térben mozogna. A repülésre felkészítő gyakorlatok során búvárruhába bújt szakemberek kísérik figyelemmel a jövendő űrutas ptinden mozdulatát. Az űrutas felszerelésének legfontosabb része az ürruha, amely különleges módon készül: felületét több réteg gumi, alumínium, speciális műanyag borítja. Erre azért van szükség, mert a ruha védi meg viselőjét a forróságtól, a hidegtől és a sugárzástól. Különleges alsóneműt visel az űrhajós. E ruhadarabszövetébe hosszú tű segítségével 91 méter hosszú műanyag csövecskét vezetnek A hosszú csőrendszerben áramló víz „szabályozza" a ruha hőmérsékletét: Ha hideg van, akkor meleget ad, ha nagy a forróság, akkor lehűti a ruhát. A következő ruhadarab az üveggyapotból készült űrruha, melynek felső része légmentesen illeszkedik a nadrághoz A buborék alakú sisak ugyanígy illeszkedik a ruha nyaki részéhez. Több réteggel vonják be a kesztyűt is. Az egyik réteg különleges szilárdságot ad, a másik védi a kezet a forróságtól. Az ujjrész ízekből tevődik össze; így könnyen mozgathatnak benne az ujjak. Ilyen összetétel teszi könnyen hajiitha- tóvá térdhajlatban a nadrágot, a boka felett a csizmát. Az űrsétára alkalmas ruhának biztonságosnak és kényelmesnek kell lennie. Hogy ezeknek a követelményeknek megfeleljen, rendkívüli szakértelem kell a tervezéséhez és fél év az elkészítéséhez. Mielptt az űrhajós felpróbálja az ürruhát, méreteket vesznek róla. Ez sem a hagyományos módon történik: a méreteket számítógépbe táplálják, amely kielemzi a szükséges adatokat. Ezek után vagy a ruhatárból választják ki a megfelelő méretű ruhát, vagy egy új, méretre szabott darabot készítenek. Használat után az úrruhát kitisztítják, ellenőrzik és előkészítik a következő űrsétára. Angolból fordította: dr. Gergely Katalin Éji szellő hancúrozik, bükkfa ágán szól a kuvik. Kuvik, kuvik, kuvik. CSONTOS VILMOS Kelep kelep, Szép kikelet, Kedves hírhozója: Vár a fészked, Vár a réted, Szállj ide a tóra! Kurutty, vigyázz, El ne hibázz Ugrásodból egyet, Mert a kelep Megéhezett, S nem ismer kegyelmet! A rajzon látható férfi minden számje­gyet kétszer akart leírni, de hibázott. .Egy számot három­szor, egyet pedig csak egyszer írt le. Segítsetek neki megkeresni, hol a hiba! Vagyis, me­lyik számjegy szere­pel a rajzon csak egyszer és melyik háromszor? MINTÁS KOCKÁK A kép felsó részében látható palástból összehajtogatható a számmal jelölt kockák egyi­ke. Melyik? ELSŐ OLVASMÁNYÉLMÉNYEM rú hun leány, Emőke közelében maradhas­Csehszlovákiai magyar írók vallomásai ZS. NAGY LAJOS Együtt a hősökkel % Hl „Kérdezzétek meg Konstantinápolyban, ki ismeri Zétát! Mindenki, felelik, könyvtárosa ö a császárnak, és barátja a nagy Priszkosz rhétornak..." „Tizenkét esztendős voltam, amikor apám eladott rabszolgának... nem panaszlom, sírva cselekedte." Ezeket a mon­datokat egy agyonolvasott, szakadozott, foszladozó könyvből idézem. Talán nem pon­tosan, mert a könyvet nem találom; polcai­mon igen nagy a rendetlenség, mert a köny­veim közelébe senkit sem engedek, jómagam pedig igen rendszeretó, de nagyon rendetlen vagyok. Gárdonyi Géza csodálatos könyvé­ből, a Láthatatlan emberből valók ezek a mondatok. Tizenkét esztendős voltam, ami­kor ezt a könyvet olvastam, épp annyi, mint Zéta, amikor az apja eladta őt rabszolgának. Sokat olvastam én már azelőtt is, mert korán megtanultam olvasni, elolvastam a Ka­lendáriumot, átrágtam magam egy csomó ponyvaregényen, amelyeket csak félig-med- dig értettem, mert sok volt bennük az idegen szó, ilyenek például, hogy cowboy, colt, ranch, farm stb. Ezeket a szavakat úgy is ejtettem, ahogy írva voltak. Tehát pl. covboj és nem kaoboj. Zéta izgalmas, szomorkás, megható törté­netét, amelyet maga a kis rabszolgából lett hun vitéz, Csáth vezér, majd Attila király (a könyvben még Atillának Írták a nevét) szolgá­ja mesél el, hol mosolyogva, hol könnyel a szememben olvastam el: négyszer vagy ötször egymás után. Én még a könyv közepe táján is csak tizenkét éves voltam, amikor ötödször olvastam, akkor is csak tizenhárom, Zéta pedig közben csinos és bátor hun le­génnyé serdült. Már régen szabad lehetett volna, a szabadságot mindenek felett szere­tő, hun harcosok között, de ő inkább a rab­szolgaságot választotta, csak hogy a gyönyö­son. Tizenkét év ide vagy oda, én is belesze­rettem Emőkébe (most is szeretem!) és saj­náltam és szerettem Dzsidsiát, a kis rabszol­galányt, aki viszont Zétába volt szerelmes, és sajnáltam öt, mert Zéta észre sem akarta venni. (Most is szeretem ót és sajnálom, pedig ma már Zéta felesége és „őrzőangya­la", s az is marad, amíg lesz magyar gyerek, aki a Láthatatlan ember címú könyvet ol­vassa.) Zétával együtt részt vettem a catalaunumi csatában s vele együtt bátran kaszaboltam a római hadsereg katonáit, akik szembe mer­tek szállni Atilla király szabadságszeretö né­pével. Néha álmomban ma is kaszabolom őket, pedig ma már gyölölöm a háborút. S Zétával együtt részt vettem Atilla király temetésén, akit hármas koporsóban (arany, ezüst és vas koporsóban) temettek el valahol a Tisza fenekére, és mint Atilla király rabszol­gáját, engem is majdnem lenyilaztak a fiunok. Engem is Emőke, illetve Dzsidsia mentett, meg, akárcsak Zétát. Most látom, hogy megbocsáthatatlan mó­don, csaknem az egész könyv tartalmát el­meséltem. Mit csináljak, ez volt első igazi olvasmányélményem, s noha azóta igen sok könyvet elolvastam, úgy látszik, ez is marad a legnagyobb. Pedig Gárdonyi Géza ezt a könyvet nem tizenkét éves gyerekeknek írta. Ebből pedig az a tanulság, hogy egy gyer­mek kezébe bármelyik könyvet oda lehet adni, ha az igazi irodalom. Sót, még a nem igazi irodalmat is, mert azt úgyis elfelejti. A Láthatatlan embert azonban soha. Megfejtés A március 31-i számunk­ban közölt feladatok megfej­tése: a liba 7 kg, a kacsa 4 kg, a tyúk 3 kg; 12 pohár. Nyerte­sek: Zólnay Péter, Ipolybalog (Balog nad Ipl’om); Mátyás Adrianna, Hurbanovo; Ulbrik Ingrid, Rozsnyó (Roznava); Károly Enikő, Dobóruszka (Ruska); Borisz István, Fel­sőlánc (Vysny Lanec). I I | | ■ I I ■ fl ■ I I ÚJS B 1989.

Next

/
Oldalképek
Tartalom