Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-07 / 14. szám
A szakszervezetek az átalakítás folyamatában Beszélgetés MERVA LÓRÁNT mérnökkel, a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának titkárával A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom hazánkban a legszélesebb tömegeket tömörítő társadalmi szervezet. Szlovákiában a szakszervezetek két és fél millió dolgozót egyesítenek soraikban. Hatalmas társadalmi erő ez, amely eddig is meghatározó módon befolyásolta hazánk fejlődését, és most az átalakítás folyamatában, a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsításában, a demokratizálódási folyamatokban tevékenységének szerepe jelentősen megnövekedett. Miben látja a szakszervezetek hatáskörének fokozottabb, nagyobb társadalmi érvényesülését? Mindenekelőtt lehetőségeink következetesebb kihasználásában, küldetésünk szélesebb körű értelmezésében. Abban, hogy a szakszevezeteknek a polika megvalósítása mellett cselekvőbben kell részt venniük a politika megalkotásában, formálásában és ellenőrzésében. Ez idáig is részt vettünk bizonyos mértékben hazánk sorsának alakításában, politikájának létrehozásában és ott voltunk a politika ellenőrzésében is. Ez a jelenlét azonban inkább ösztönszerű és rendszertelen volt, mintsem átgondolt és megalapozott. Ezt a helyzetet egyrészt saját kényelmességünk, a partneri viszonyok hiánya, a problémák mélyebb elemzését akadályozó felületes közelítés, a kevésbé hatékony mozgalmi formák alkalmazása okozta. Másrészt hiányoztak a társadalmi feltételek, nem volt meg az igény, a szükségletet kimondó és elváró társadalmi-mozgalmi környezet. Ezért akadt el a múltban sok jó kezdeményezés, nem ölthetett testet sok kiváló gondolat, s a formalizmus mellékvágányaira került sok alkotó-mozgósító mozgalmi tevékenységi forma. A problémák, hiányosságok nem egyszerre, nem váratlanul jelentek meg, mozgalmunk hatékonyságának fékező tényezői nem egyik napról a másikra kezdtek el hatni. Évtizedeken keresztül halmozódjak fel a problémák, helytelen beidegződéseket, rossz gyakorlatot, felületes mozgósító- nevelő hatásokat, formalizmust váltva ki. A gondok, nehézségek egyik döntő kiváltó oka a társadalomban elburjánzott bürokrácia, az adminisztratív és direktív irányítási módszerek felülkerekedése, a becsületesen, jó minőséggel elvégzett munka felelőtlen értékelése, szinte degradálása, az ösztönző erők és impulzusok teljes frontú visz- szaszorítása volt. Azt sem állíthatja senki, hogy nem harcoltunk a jelentkező problémák ellen, hogy nem igyekeztünk hatékonyabbá tenni a szakszervezeti tevékenységet. Ez krédója volt az elmúlt években is munkánknak! Erről tanúskodnak elért valós eredményeink, erre utalnak részeredményeink is. Átérezzük felelősségünket is, hogy határozottabban és többet tehettünk volna annak érdekében, hogy szocialista társadalmunkban ne következzen be hanyatlás. Ezért a szakszervezetek őszintén üdvözölték a hazánk gazdasági-szociális fejlődése lényeges meggyorsítására, a társadalom forradalmi átalakítására és demokratizálására kitűzött programot. Nagyra értékeljük, hogy a CSKP tevékeny kezdeményezője azoknak a széles körű intézkedéseknek, amelyek célja társadalmi feltételeket létrehozni e stratégiai jelentőségű és döntő fontosságú irányvonal megvalósítására. Az ilyen jellegű konkrét törekvések egyik meghatározó jelentőségű lépése volt a „Nemzeti Front és a benne tömörülő társadalmi szervezetek aktivizálására irányuló javaslatok..." elnevezésű dokumentum létrehozása. Ez a dokumentum új erőt és lendületet adhat a Nemzeti Frontnak s a benne tömörülő társadalmi szervezeteknek, jelentősen emelheti politikai rendszerünkben betöltött szerepüket, konkrétabbá és hatékonyabbá teheti részvételüket nemcsak a politika megvalósításában, hanem annak kialakításában és ellenőrzésében is. Melyek azok a konkrét területek, ahol a Nemzeti Front dokumentuma alapvető változásokat vár el a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalomtól? Mivel bővülnek jogai, lehetőségei, mely területeken növekednek meg kötelességei és felelőssége? Elsőként említeném a politika formálásában, megalkotásában és ellenőrzésében való hatékonyabb, erőteljesebb részvételünket, nemcsak a legmagasabb szinten, nemcsak az állampolitikában, hanem alsóbb szinteken is, a munkahelyek, lakhelyek életében. Részvételünknek a politika alkotásában egyik alapfeltétele a partneri viszony kialakítása, a párt-, az államigazgatási és a gazdasági szervekkel. Csak a reálisan is létező partneri kapcsolatok szavatolhatják, hogy a szakszervezetek valóban részesei legyenek minden jelentős össztársadalmi kérdésben hozott döntésnek, hogy a politika formálásának folyamatában a széles dolgozótömegek érdekét képviselhessük, véleményüket érvényesíthessük. Hogy hazánkban a szakszervezeti mozgalom résztvevője és tényezője a politika kialakításának és ellenőrzésének, azt több példa illusztrálja: az elmúlt három évben rendszeressé váltak a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsa Elnökségének és Titkárságának az SZSZK kormányával, illetve annak elnökségével rendezett együttes ülései. Ezeken a tárgyalásokon folyik a véleménycsere, a nézetek egyeztetése a jelentős össztársadalmi kérdésekről. Ilyen közös megbeszélés tárgyát képezték a közelmúltban például: a dolgozók napi utazásának körülményei és feltételei, a közlekedési és utazási kultúra; a dolgozó nők szociális helyzete, munkakörülményei; az üzemi étkeztetés problémái; az üzemek, vállalatok szociális és kulturális alapjának képzése. Ebben a kérdésben tovább folyik a vita. Célunk törvényes alapokon biztosítani hogy a vállalatok fejlesztési törekvései ne érintsék negatívan a dolgozók kulturális és szociális igényei kielégítésére szolgáló alapot. A politika alakításában és ellenőrzésében való aktív részvételünk elképzelhetetlen anélkül, hogy a szakszervezeti tagok széles tömegei ne lennének képviselve a törvényhozó testületekben. Képviselőinkkel nemcsak központi szinten, hanem alsóbb fokokon is rendszeres kapcsolatot tartunk, valóban együtt dolgozunk velük. Ók a törvényhozói testületekben mozgalmunkat, a szakszervezetek által megfogalmazott álláspontot és érdekeket képviselik. A jelentősebb döntéshozatalok előtt képviselőinkkel vitában, tapasztalatcserében alakítjuk ki véleményünket, fogalmazzuk meg álláspontunkat, melyet képviselőinknek kell továbbvinniük és megvédeniük a törvényalkotás folyamatában. A Nemzeti Front említett dokumentuma a politika alakításába és ellenőrzésébe való cselekvő bekapcsolódás fontos előfeltételeként értékeli és sürgeti társadalmunk széles körű demokratizálódását. Csak a bizalom, a nyíltság és sokrétű informáltság légkörében tudjuk nagyobb társadalmi tevékenységre, lendületesebb tömegpolitikai munkára megnyerni tagjainkat. A glasznoszty, a demokratizálódási folyamat mélyreható, helytelen beidegződéseket romboló hatásának kell fokozni a bizalmat a dolgozók körében. Erősíteni azt a hitet, hogy minden dolgozó véleményét, javaslatát mérlegelik és figyelembe veszik, problémát felvető észrevételeire, megjegyzéseire reagálnak, gondját-baját orvosolják. Itt nagyon sok pozitív élmény, tapasztalat szükséges, amíg az egyénben meggyőződéssé válik a nézet, hogy: érdemes gondolkodnom a körülöttem lévő, problémák megoldásán, hisz véleményemet számon tartják, vagyis valósan beleszólhatok munkahelyem, környezetem dolgaiba, a helyi politika alakításába és ellenőrzésébe. Döntő fontosságú feltétel, hogy ezt a folyamatot a társadalmi élet sűrűjében - városainkban, községeinkben, falvainkban, a munkahelyeken - ne vessék vissza a helytelenül, még nem nyílt demokratikus szellemben értelmezett partneri kapcsolatok a szakszervezeti bizottságok és a pártszervek, a nemzeti bizottságok, valamint a gazdasági vezetés között. Felelőtlen és passzív viszonyulás, például, a nemzeti bizottság munkatársa részéről a felvetett problémára, javaslatra; ellenséges reagálás a gazdasági vezető részéről a szakszervezeti tag indokolt bírálatára; a párttisztségvi- seló parancsoló-utasító viszonyulása egy- egy rendezvényünkhöz letiporhatja a demokratizálódás folyamatába vetett hitet. Változott-e a szakszervezeti mozgalom helyzete a termelési szférában? Erősödött-e a dolgozók részvétele az irányításban? Meggyőződésem, hogy megnövekedett, és további állami vállalatok alakulásával s az új gazdasági irányítási rendszer bevezetésével jelentősen tovább növekszik majd a szakszervezeti mozgalom szerepe és tekintélye a termelési szférában. Az üzemekben, vállalatokban működő alapszervezeteinknek, a munkástanácsokkal karöltve, többet kell vállalniuk a gazdasági irányítás felelősségéből, tudatosítva a jogok és kötelességek egységét. A szakszervezeti mozgalom fő feladata ezen a téren az alkotó módon elvégzett, magas szakmai szintű, a kiváló minőségű munka értékének, becsületének visszaállításával újraéleszteni a dolgozókban a vállalathoz, at üzemhez fűződő, törődó-aggódó, valódi gazdai viszonyt. Ebben a folyamatban komoly segítséget nyújtanak a szocialista munkabrigádok, mindenekelőtt ezek embert formáló, nevelő tevékenysége, közösségkovácsoló küldetése. Ahhoz, hogy a gazdaszellem újraéledjen a dolgozók többségében, széles körű nyíltság, tájékozottság és demokratikus légkör szükséges. A dolgozóknak mélyrehatóan ismerniük kell a vállalat eredményeit, lehetőségeit és távlatait, de ugyanúgy gondjait, problémáit, nehézségeit is. így tud a dolgozó véleményt alkotni, javaslatot tenni, így látja értelmét saját alkotó munkájának. A demokrácia pedig elengedhetetlen az elosztásban, az érdekvédelemben. „A dolgozókkal együtt a dolgozókért" elv érvényesítése vezethet csak eredményre. A demokratizálódási folyamat egyik megnyilvánulásának, a dolgozóknak a „nagy politikába“ való beleszólásának egyik eredményes módja tagadhatatlanul a fontos társadalmi kérdések kapcsán az össznépi viták rendezése. Milyenek a szakszervezetek legfrissebb tapasztalatai ezen a téren? Pozitív tapasztalatokról szólhatok. A legutóbbi országos vitákat tagságunk többsége az értelmes, demokratikus és építő jellegű véleménynyilvánítási lehetőségnek tartotta, s nem demokráciát mímelő „kozmetikázásnak". Az ilyen népi viták közül legközelebb állt szívünkhöz és sorainkban a legnagyobb visszhangot a Munka T örvény könyve felújításával kapcsolatos véleménycsere váltotta ki. Több ezer javaslat, ötlet, vélemény alapján csiszolódott, formálódott és újult meg, emelkedett törvényerőre a kibővített Munka Törvénykönyve. A szakszervezeti mozgalom meghatározó befolyása és ellenőrzése eredményeképpen került a törvény- könyvbe az üzemi étkeztetés kérdése, melyet most már köteles biztosítani a munkaadó. A túlórák problémáját is nagymértékben orvosolja az új Munka Törvénykönyve. , Harcoltunk azon alapelv betartásáért, hogy az üzemek jobb munkaszervezéssel biztosítsák: a dolgozók bérüket ne túlórában, hanem alapmunkaidóben keressék meg. Javaslatunkra került a Munka Törvénykönyvébe a tisztségviselőink védelmére irányuló rendelet is. Az úgynevezett „védettségi időszak" az üzemi bizottság minden tagjára vonatkozik, s konkrét hátteret, nagyobb biztonságot jelent tisztségviselőink számára, akik bátrabban érvényesíthetik törvényes jogaikat, lehetőségeiket, kinyilváníthatják álláspontjukat, ellentmondhatnak, bírálhatnak. A rugalmas munkaidő bevezetésére is gazdag lehetőségeket biztosit a módosított Munka Törvénykönyve. Rosszak a tapasztalataink ami ezt illeti, hiszen Szlovákiában a vállalatok, üzemek, intézmények mindössze három százaléka él ezzel a lehetőséggel, pedig a dolgozó édesanyáknak pótolhatatlan segítség. A Cseh Szocialista Köztársaság is előttünk jár 8 százalékkal, nem beszélve a fejlett kapitalista államokról, ahol a munkahelyek 40 százaléka is rugalmas, többlépcsős munkaidőt alkalmaz. Ez legfőképpen a jó, operatív munkaszervezés függvénye. A Munka Törvénykönyve novellizálásával növeltük annak dolgozóközpontúságát, elértük, hogy jobban figyel a dolgozó emberre, szavatolja a munka jobb feltételeit, körülményeit, többet tesz a szociális feltételek biztosításáért. Az alapvető cél: megszabadítani a dolgozókat minden felesleges gondtól, hátráltató körülménytől, hogy zavartalanul, csak a munkára tudjanak összpontosítani. A feltaláló- és újítómozgalom tökéletesítésére új törvénytervezet született néhány héttel ezelőtt. Ezt a tervezetet a közeljövőben megvitatásra tagságunk elé terjesztjük. A feltaláló- és újítómozgalom problémaköre szervesen érinti mozgalmunkat, s jelentősen befolyásolhatja népgazdaságunk fejlődését. Meggyőződésem, hogy a glasznoty szélesebb lehetőségei közt hatékonyabb és tartalmasabb lesz ez a társadalmi vita. Egy-egy társadalmi szervezet erejének, a társadalomban elfoglalt helyének mércéje lehet nyíltsága, a problémákkal történő bátor szembenézése, soraiba irányuló önkritikája, igényessége. Ez döntő forrása lehet a mozgalomba vetett hitnek és bizalomnak. Hogy van ezzel a szakszervezeti mozgalom? Magas fokú szervezettségünk, a formális megnyilvánulások esetei ellenére is, egyértelműen a dolgozótömegek bizalmáról tanúskodik hazánk szakszervezeti mozgalma iránt. Emellett tudatosítjuk, hogy politikainevelő, irányító és szervezési munkánk szinte minden rezzenésével erősítenünk kell ezt a bizalmat. Különböző szintű szerveinknek már régebben célja, hogy következetesen fokozzuk igényességünket, önkritikánkat mindenekelőtt csúcsszerveink nevelő, irányító-szervező és ellenőrző tevékenysége tökéletesítését, állandó javítását tekintve. Ebben is annak egyik lehetőségét látjuk, hogy mozgalmunk döntő láncszemének, alapszervezeteinknek hatékonyabb átfogóbb, értékesebb segítséget nyújtsunk. Központi, de kerületi és jáfási tanácsaink is nagy figyelmet szentelnek a dolgozók panaszainak, bírálatainak, javaslatainak, nagy körültekintéssel és alapossággal vizsgálják, intézik ezeket. A bírálatok-panaszok többsége a jutalmazás és bérezés kérdéseit, munkajogi sérelmeket, lakásproblémákat érintett, illetve bírálta a szakszervezeti tanácsok, üzemi bizottságok munkáját. A bizalom erősítéséért, társadalmi tekintélyünk emeléséért sokat tesz szakszervezeti sajtószervünk, a Práca. Széles körű baráti-szakmai kapcsolataink a Szovjetunió szakszervezeteivel pedig tapasztalatainkat gyarapítják. A közelmúlt újszerű kezdeményezése volt a „Trud-Práca Napok", amelyek új értékekkel gyarapították baráti- és munkakapcsolatainkat, gazdag szakmai, eszmei- és tapasztalatcserét eredményeztek. Végezetül a távlatokról. Mit tekint a jövőben a szakszervezetek legfontosabb feladatának? Hű lenni a forradalmi jelzőhöz. Mozgalmunk minden jelentős megnyilvánulásában bizonyítani forradalmiságunkat. Felnőni és becsülettel eleget tenni a holnapok még nagyobb próbatételt jelentő feladatainak. Közben érezni a gyökerek erejét, tudatosítani és jövönkbe építeni a múlt minden értékét, s így elkerülni a meghasonlást, a megalkuvást. És minden nap jól végzett munkával Vívni ki újra meg újra a dolgozó tömegek bizalmát. Többet kell tenni a szakszervezeteknek a jövőben a népgazdaságunkat és társadalmi életünket fékező szubjektív eredetű hibák, hiányosságok, mulasztások eltávolításáért, a konkrét, személyes felelósségrevo- nás gyakorlatáért. A szakszervezeteknek a munkaszervezés hiányosságainak következetesebb feltárásával bátrabb bírálatával hatékonyabb tényezőként kell elörelendíteniük a társadalmi termelés minőségi változásait. Közben szüntelenül figyelni a dolgozó emberre, mint a mozgalom cselekvő erejére és egyben céljára is. A munkanapok konkrét teendőire lebontva, mozgalmunk megértett és elfogadott céljai szempontjából szükséges nem formálisan, hanem valós eredménnyel mozgósítani tagjainkat a minőségi munka végzésére, megőrzésére, ellenőrzésére. Ezzel párhuzamosan el kell érnünk azt is, hogy a jó minőségű munkának becsülete, anyagi-erkölcsi értéke legyen. Ennek elérése korparancs a szakszervezetek számára. A felületes, felelőtlen viszony a természet- és környezetvédelemhez, a burjánzó, döbbenetes közömbösség és meggondolatlan mulasztások eltűrése azt követeli, hogy a következő években ezen a téren főképpen a szakszervezetek vegyék át a szeizmográf szerepét; a problémák jelzésének és orvoslásuk számonkérésének feladatát. Nekünk kell vállalnunk a társadalom lelkiismeretének szerepét, hogy a természetet megóvjuk az elkövetkező nemzedékek számára. MÁZSAR LÁSZLÓ
