Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-31 / 13. szám

föl fl) nnn 0 > JU L A__ ' Nyugat-Berlin különleges helyzetű város: a róla szóló négyhatalmi megállapo- i dás értelmében szuverén állami egység, de ezzel szemben a nyugatnémet { politikai gyakorlatban az SZSZK egyik tartományaként kezelik. Ennélfogva az, ami Nyugat-Berlinben történik, az NSZK egészét is érintő politikai hatással van. És l ami a januári képviselőházi választásokon történt, meglepetést okozott, mivel az i erőviszonyok jelentősen átrendeződtek. A szenátust, vagyis a kormányt koalíciós alapokon a szociáldemokraták és a környezetvédők képviselői hozták létre 1 március közepén. Ez tehát befolyással lehet a bonni politikai porondra, akárcsak i * az, hogy Nyugat-Berlinben az újnáci erők térnyerésének is tanúi lehetünk. Munkatársunk, Iván Horskyépp a választások idején járt Nyugat-Berlinben... Húsz év múltán először látogattam Nyu- gat-Berlinbe, s mondhatom, igen megválto­zott. Egyrészt megszépült, de másrészt- akárcsak a többi európai nagyváros- amerikanizálódott. Főleg a központ, ame­lyet a helyi zsargon Európa-Centernek ne­vez. Itt egymást érik a nagy áruházak, az exkluzív butikok, szállodák, éttermek, film­színházak és más szórakozóhelyek, ame­lyek legfőbb célja természetesen az, hogy a hazaiak és főleg a várost a minden évszakban ellepő turisták pénztárcáját ,,la- positsák". EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI Nyugat-Berlin januárban is hemzsegett a külföldi látogatóktól. Többségük valószí­nűleg az Internationale Grüne Woche (Nemzetközi Zöld Hét) elnevezésű nemzet­közi kiállítást, illetve vásárt tekintette meg. A vásárnak csaknem hét évtizedes hagyo­mánya van (a háború évei- alatt és az azt követő néhány esztendőben természetesen szünetelt), s egy hét leforgása alatt a hatal­mas komplexumot mintegy félmillió ember látogatja meg. A pavilonok és a szabad területek a kora reggeli óráktól egészen zárásig hangya­bolyra emlékeztetnek. Aki esetleg elbá­mészkodik, s záróráig nem hagyja el a pavi­lonokat, azt az alkalmazottak különféle uta­kon kísérik ki, ugyanis biztonsági okokból a folyosókat lezárják. Ez velem is megtör­tént, amikor néhány fejlődő ország kiállítá­sán időztem el, s az alkalmazottakkal be­szélgettem. Bár részletes térképem volt, ebből a labirintusból egyedül nem jutottam volna ki. A „Zöld Hét“ az én figyelmemet elsősor­ban azzal kötötte le, hogy a mezőgazdasági termékek kiállítását kóstolóval kötik egybe. A pavilonokban különböző illatok terjenge- nek: a norvégoknál a halételek, az osztrá­koknál és a svájciaknál a sajtok dominálnak (a látogatók az apró falatokat egy pohár sörrel és borral is leöblíthetik), a spanyolok a temperamentumos flamenco mellé vörös bort, konyakot, vagy a tenger ajándékait kínálják. A szemlélödőnek sokszor az a be­nyomása, hogy a látogatók nem azért jöttek el ide, hogy megismerkedjenek 57 ország mezőgazdaságának és élelmiszeriparának legújabb termékeivel, hanem sokkal inkább azért, hogy egyenek és igyanak. Persze, ilyenkor megesik, hogy az ilyen néhány órás kóstolómaratoni után a vásári látoga­tók közül soknak a járása bizonytalanabb. Láttam olyan esetet is, hogy a rendezők voltak kénytelenek a kapu mögé tessékelni a ki tudja hány pohár fenekére néző vásári vendéget. A „Zöld Héten" a KGST-országok is részt vesznek, az idén először képviseltette magát a Szovjetunió, igaz, hogy csak nyu­gati partnerei közvetítésével. Megállapítha­tó, hogy Magyarország, Lengyelország, Ro­mánia, Bulgária és Csehszlovákia egyelőre nem jött el valami túl nagy kínálattal. Ellen­kezőleg, csupán a legeslegismertebb ter­mékeiket mutatták be. Csehszlovákia képviselete - főleg más országokéhoz viszonyítva - igen szerény volt. A nyugat-berlini partner csak a két legismertebb sörmárkát, a Pilsner Urquellt és a Budweisert állította ki. A cég egyéb­ként a Koospol külkereskedelmi vállalat közvetítésével forgalmaz még Becherovkát, prágai konzervsonkát, Karlovy Vary-i ostyát is. Érdeklődés ugyanakkor lenne más ter­mékek iránt is, de sajnos külkereskedel­münk nem tud elég rugalmasan reagálni a megrendelők igényeire. Éppen, amikor a nyugat-berlini cég kép­viselőivel beszélgettem termékeink válasz­tékának bővítéséről és a reklámlehetősé­gekről, a pavilonba érkeztek a plzeni sör­gyár és a Koospol munkatársai. Ok tájékoz­tattak arról, hogy új fajta, úgynevezett köny- nyú sörrel kívánják bővíteni a kínálatot. Ez a sör főleg a nyugatnémet piacon igen keresett. A gyártók azt is hangsúlyozták, hogy az új termék megfelel a rendkívül szigorú közös piaci szabványoknak. Nem tanultatok 1933-ból? - nagyjából ezt jelenti a felirat (CSTK-felvételek) A legújabb fejlemények azt mutatják, hogy a nyugat-berlini haladó erők felvették a kesztyűt, s határozottan szembeszállnak az ilyen szélsőséges erőkkel. Az új kor­mányt szociáldemokraták és környezetvé­dők alkotják, s remélhetőleg képesek lesz­nek hatékonyabban megoldani a felgyülem­lett problémákat. IVÁN HORSKY Nyugat-berlini tüntetés a republikánusok ellen eredményeket, s schönebergi városháza előtt többezren spontán tüntetésre gyűltek össze, tiltakozva a neonácik fellépése ellen. Ezen a megmozduláson személyesen nem vettem részt, de a helyi polgári sajtó, a rádió és a televízió igen tárgyilasogan tudósított róla. Ez vasárnap volt. Másnap, hétfőn már magam is a tüntetők közé keveredtem, ezt a felvonulást számos demokratikus és hala­dó párt rendezte. A tiltakozások aztán a rá­következő napokban is folytatódtak. Bevallom, kissé meglepett, hogy magam körül túlnyomórészt olyan fiatalokat láttam, akik arcáról lerítt, hogy meg akarják fékezni a „barna veszélyt". Nem sokat tudtam velük beszélgetni, mert a felvonulók a bőr­ruhás és hatalmas plasztikpajzsokkal és gumibotokkal felszerelt rohamrendőrség sorfalába ütköztek. Minél közelebb ért egy­máshoz a két nagy csoport, annál jobban lehetett érzékelni a „légköri" feszültséget. Észrevétlenül pattant ki a képzeletbeli szik­ra, s valódi utcai verekedés szemtanúja lehettem. Beismerem, külföldi újságíróként csak szemlélődtem, semmi kedvem sem volt ahhoz, hogy rám sózzanak egyet a gu­mibottal, s konfliktusba keveredjek a ható­ságokkal. Azon a hétfő esti tüntetésen különösen forró volt a hangulat. Néhány tüntető - le­het, hogy provokátorok voltak -, kövekkel dobálta a rendőröket. Ez pedig csak fokozta brutalitásukat, amelynek több tucat sebesült és letartóztatott személy itta meg a levét. A rendőrök közül is néhányan megsebe­sültek. A másnapi újságok részletes tájékozta­tást adtak, megjelentek az első nyilatkoza­tok, az elemző cikkek. Épp ezekben talál­tam meg a választ arra a kérdésre, amely már előző nap nem hagyott nyugodni: vajon miért léptek fel ezek a rendőrök oly kegyet­lenül a tüntetőkkel szemben. Az egyik inter­júban a nyugat-berlini republikánusok vezéralakja köntörfalazás nélkül beismerte, hogy a párttagság fele a rendőrség kötelé­kében teljesít szolgálatot, s ö maga is a közlekedés-rendészeten dolgozik... HOGYAN TOVÁBB, NYUGAT-BERLIN? A nyugatnémet, a nyugat-berlini és a kül­földi megfigyelők, valamint a város lakossá­ga is joggal tette fel a kérdést, mi az oka annak, hogy ilyen váratlanul megnöveke­dett a szélsőjobboldali erők iránti rokon- szenv. A magyarázat sokféle, s mind­egyikben van egy kis igazság. Lényegében arról lehet szó, hogy Nyugat-Berlinben az elmúlt évek során jelentősen kiéleződtek a szociális problémák. Történt ez annak ellenére, hogy Bonn nagyvonalú volt, s már­kák milliárdjait fektette be Nyugat-Berlinben azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a város a tőke számára attraktívabb legyen. A szá­mítások azonban nem váltak be maradékta­lanul. A nyugat-berlini gazdaság ugyan po­zitív mérleggel zárta például a tavalyi évet, de az sem lehet vitás, hogy a másik oldalon nem teremtettek elég munkahelyet azok számára, akik az NSZK-ból vagy más or­szágokból költöztek ide. Most sokkal több színes bőrű lakik a vá­rosban, mint húsz évvel ezelőtt. A beván­dorlást politikai és gazdasági körülmények egyaránt ösztönözték. Természetesen a bevándorlók között vannak olyan elemek is, akik nem becsületes muhkával akarják megkeresni kenyerüket, hanem olyan ille­gális pénzszerzési formát választottak, mint például a prostitúció, a kábítószer-kereske­delem és más ehhez hasonló bűncselek­mények. Ezek azonban semmiképp sincse­nek többségben, ám a republikánusok ügyes propagandistáinak nem okozott gon­dot a tények kiforgatása. Hivatalos statisztikák szerint Nyugat- Berlinben 100 ezerre tehető a munkanél­küliek száma. Még ahhoz is kevés a lakás, hogy a hazaiak igényeit kielégítsék. Ami figyelemre méltó, az az, hogy a nyugat­berliniek magatartása a Keletről érkezett emigránsokkal szemben radikálisan meg­változott (főleg olyan német nemzetiségú- ekröl van szó, akik az NDK-ból, Lengyel- országból, Romániából vagy a Szovjetunió­ból költöznek az NSZK-ba vagy Nyugat- Berlinbe). Az eredeti lakosság azt kifogásol­ja, hogy ezek a bevándorlók azonnal lakás­hoz jutnak, s támogatást kapnak különböző kedvező hitelek formájában. Mindez tehát a szélsőjobboldali erők malmára hajtja a vizet. A republikánusok ugyan nyíltan még nem merik propagálni a fasiszta jelszavakat, de már nem állnak távol ettől. Természetesen nem kell túlbe­csülni az események ilyen alakulását, per­sze a másik szélsőség is veszélyes, vagyis nem bagatelizálható az emberek gondolko-' dásában beállt bizonyos jobboldali fordulat. Amikor például a kiállításra tartva egy autóbusz-vezetővel beszélgettem, azt mondta nekem, hogy szerinte négy év múl­va a republikánusok eltűnnek a politikai porondról, ugyanis most csak a kedvező helyzetet lovagolták meg, s ez oly hamar nem ismétlődik meg. De az idősebbek, akik emlékeznek az 1933 és 1945 közötti sötét időszakra, nem voltak ilyen derűlátóak, s fő­leg ók azok, akik szigorú intézkedéseket követelnek a fellendülő újfasizmus ellen. Számos beszélgetőpartnerem vetette fel a kérdést, vajon a nyugati megszálló hatal­mak miért nem éltek jogukkal, s miért nem tiltották be az újfasiszta pártot (amint azt a korábbi években már megtették). A republikánusok mellesleg nem rejtik véka alá „expanziós" terveiket. Schönhu- ber pártelnök (az SS egykori tagja, aki a tavaly elhunyt Franz Josef Strauss közeli barátja volt, de útjaik elváltak, mert a bajor miniszterelnököt nem tartotta elég jobbolda­linak) újságíróknak azt nyilatkozta: „Nyu­gat-Berlin volt a főpróba, a bemutató Ba­jorországban lesz." Az NSZK-nak ebben a tartományában jövő májusban rendeznek választásokat. És a republikánusok be sze­retnék bizonyítani, hogy nyugat-berlini sike­rük nem volt véletlen, s hogy akár a bonni parlamentbe is bejuthatnak. És ha már a témánál vagyunk, az egyet­len dolog, ami Nyugat-Berlinben hazámra emlékeztetett, az a különböző éttermek és sörbárok kirakatán levő reklám volt: a plzeni és a Őeské Budéjovice-i söröket propagál­ta. Az egyik oldalon az embert ez örömmel tölti el, de ha belegondolunk, ez igen kevés. És még egy dolog. Épp a vásár idején a központban levő egyik legnagyobb áru­házban rendezték meg a cseh és a szlovák konyha napjait. Ez a rendezvény sajnos az (88 AMK Berlin ) Internationale Grüne Woche Berlin 1989 27. Januar-5. Február IGW 2 (45 x 65 mm) * ugyancsak itt megrendezett spanyol konyha napjainak árnyékában maradt, s távolról. sem volt akkora visszhangja. BARNA FELHŐK A POLITIKAI ÉGBOLTON A nemzetközi vásárral időben egybees­tek a nyugat-berlini képviselőházi választá­sok, amelyek általános meglepetéssel szol­gáltak. Az addig kormányzó keresztényde­mokrata - szabaddemokrata koalíció, s fő­leg a szenátus, azaz a kormány vezetője, Eberhard Diepgen főpolgármester számára ez politikai földrengést jelentett. A CDU ugyanannyi mandátumot szerzett, mint a korábbi ellenzéki SPD (55), tehát jelentős veszteségeket könyvelt el, míg az FDP be sem jutott a törvényhozásba. A nyugat­berlini zöldek pártja, az Alternatív Lista viszont megerősítette pozícióit, de mindenki számára az volt a legnagyobb meglepetés, hogy az úgynevezett republikánusok meg­jelentek a politikai porondon. Ez az újfasisz­ta jegyeket viselő radikális jobbodali párt a szavazatok 8 százalékát szerezte meg, s a képviselöházban 11 mandátuma van. Még az urnák bezárása után, az esti órákban, amikor közzétették az előzetes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom