Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-31 / 13. szám
A január 19-én véget ért bécsi utótalálkozó záródokumei tumával összhangban, e hónap elején, a háromnapos külügyminszteri értekezlet után két olyan európai fórum nyílt meg, amelyek új fejezetet nyithatnak földrészünk történelmében. A szovjet külügyminiszter - ma még csak látomásszerúnek tűnőén - azt mondotta, hogy nem egyszerűen a csapat- és fegyverzetcsökkentésekröt kezdődtek a tárgyalások, hanem Európa megosztottságának felszámolásáról is. E két fórum közül, érthetően, sokkal többet tud a közvélemény a huszonhármak tárgyalásairól, mint a harmincötökéről. S nem pusztán azért, mert a Varsói Szerződés és a NATO közötti példátlan, eddigi legnagyobb jelentőségű megbeszélések ezek, hanem főleg azért, mert a fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentése sokkal kézzelfoghatóbb a bizalom- és biztonságerósítö intézkedéseknél. Egy tank, egy tüzérségi egység, egy páncélozott szállítójármű még a nem katonaviseltek számára is könnyebben elképzelhető és főleg megemészhetó, mint egy vaskos politikai, jogi és katonai szakkifejezésekkel teletűzdelt dokumentum, amely esetenként több évi munka, sok száz beszúrás és kiegészítés után, az érdekek „kidekázásával" születik meg. Az ilyen rendkívül nehéz olvasmány minden részletét valóban csak a beavatottak szűk köre érti igazán. Viszont a nehéz érthetőség nem csökkentheti a téma jelentőségét. A fegyverzetcsökkentés és a bizalomerősítés édestestvérek, az egyik a másik nélkül elképzelhetetlen. Kevés azt mondani, hogy az egyik kiegészíti a másikat. Akkor járunk közel az igazsághoz, ha úgy fogalmazunk: felerősítik egymást. A bécsi utótaiálkozó záródokumentumában is szerepel, hogy a harmincötök tárgyalásai a stockholmi konferencián elért eredményekből indulnak ki, azokat továbbfejlesztik és kiterjesztik, hogy ......az eu rópai katonai szembenállás veszélyének csökkentésére irányuló, egymást kölcsönösen kiegészítő bizalom- és biztonságerósítö intézkedések új sorozatát dolgozzák ki és fogadják el. “ Mivel Bécs kapcsán olyan sok szó esik Stockholmról, nem árt feleleveníteni, milyen megállapodások is születtek ott. Természetesen a svéd fővárosban elfogadott dokumentum nem lehet tökéletes, hiszen ez csak az első lépés volt a katonai bizalomkiépítés terén. Azért nem tökéletes, mert figyelembe kell venni, hogy mikor, milyen körülmények között született. De mégis történelmi jelentőségű, hiszen az első volt, áttörést jelentett. Európa nehéz évei Már a madridi utótalálkozó (1980-1983) is az erősödő szemben állás éveiben zajlott. Washingtonban Cartertől a Reagan-admi- nisztráció vette át a hatalmat, s egy évvel korábban, 1979-ben hozta a NATO az úgynevezett kettős döntést a rakétatelepítésröl Madrid legjelentősebb eredménye az volt, hogy összehívta az európai bizalom és biztonságerósítö intézkedésekről és leszerelésről szóló stockholmi értekezletet. Stockholmi konferencia: 1984. január 17 - 1986. szeptember 19. Az időpont sokat elárul. Nézzük az előzményeket: 1983 őszén megkezdték az amerikai közepes hatótávolságú rakéták és robotrepülőgépek telepítését Nyugat-Európába, s ez a tevékenység azokban a napokban is folyt, amikor a 35 ország küldöttségei megérkeztek a svéd fővárosba. Ugyancsak 1983 végén - éppen az amerikai rakéták telepítése miatt - a Szovjetunió bejelentette: nincs értelme, hogy Genfben folytassák a szovjet-amerikai leszerelési tárgyalásokat. A közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások (Bécsben) úgyszintén holtponton voltak (ez a fórum másfél évtizedes eredménytelen tárgyalások után az idén megszűnt). S még egy fontos momentum: a reagani éra első félidejében vagyunk, amikor az amerikai elnök harcot hirdetett a „gonosz birodalma" ellen, s 1983 tavaszán pedig előrukkolt a „csillagháborús" programmal is. A két tömb közötti bizalom tehát hiánycikk volt, s ráadásul egy hiánycikk erősítéséről tárgyalni - kezdetben szinte megvalósíthatatlan feladatnak tűnt. Ebben az időszakban Stockholm jelentősége mégis óriási, hiszen lényegében ez volt az egyedüli európai fórum, amelyen a felek között szóba került a leszerelés. Ezért egyben lehetőség is volt, amellyel a szocialista országok, s a Nyugat reális politikai erői is élni akartak. Kezdetben a NATO-küldöttségek ellenezték, hogy napirendre kerüljön olyan kérdések megtárgyalása, mint a béke politikai garanciáinak az erősítése, megállapodás kidolgozása az erő alkalmazásáról való lemondásról. A nyugati atomhatalmak, az USA, Nagy- Britannia és Franciaország, figyelmen kívül hagyták a Szovjetunió egyoldalú kötelezettségvállalását, hogy nem veti be elsőként a nukleáris fegyvert, s hallani sem akartak arról, hogy a konferencián megerősítsék a támadás kizárásának elvét. Egyedül a technikai jellegű intézkedésekről voltak hajlandók tárgyalni: a hadgyakorlatok bejelentési kötelezettségéről, a megfigyelők cseréjéről. Áz órákat megállították Csupán 1985 őszén fogadták el a szocialista országok ajánlatát, hogy a stockholmi értekezlet a biztonság technikai garanciái mellett a politikaiakkal is foglalkozzon. Persze, ebben az évben sok minden történt: Mihail Gorbacsov került az SZKP élére, a szovjet párt meghirdette az átalakítás, a demokratizálás programját, s novemberben a főtitkár első ízben találkozott Genfben az amerikai elnökkel. Nem sokkal később, 1986 januárjában pedig Gorbacsov ismertette az atomfegyverek nélküli világ megteremtésének 2000-ig szóló programját. Stockholm óta már többször írhattuk - szerencsére volt rá alkalom -, hogy valamely nemzetközi megállapodás milyen nehezen született meg. Nos, a svéd fővárosban is lázasan folyt a kompromisszumok keresése, de az idő rövidnek bizonyult, úgy tűnt, nem tudják az eredetileg tervezett időpontban aláírni az okmányt. 1986. szeptember 19-én, pénteken már csak néhány kérdés volt nyitva. Pár perccel éjfél előtt a tanácskozás színhelyén megállították az órákat, a küldöttségek szombaton és vasárnap is egész nap dolgoztak, s hétfőn reggel közölhették: megszületett a stockholmi dokumentum, amely alatt az eredetileg tervezett időpontot mutatta a keltezés. Politikai garanciák Több fejezetből áll a stockholmi dokumentum, nézzük tömören a leglényegesebb részeket. Mielőtt a konkrét intézkedésekre térnénk, ki kell emelni: a bevezető után következő nyilatkozatban a 35 állam megerősíti: egymáshoz való viszonyukban, s általában a nemzetközi kapcsolatokban tartózkodnak az erővel való fenyegetéstől vagy az erő alkalmazásától. Ugyanakkor kimondták, hogy joguk van az egyéni vagy kollektív önvédelemre. Figyelemre méltó kitétel, hogy az említett elveket tartalmazó kötelezettség nem teljesítése egyenlő a nemzetközi jog megsértésével. A harmincötök állást foglaltak a viták békés rendezése, s az olyan alapelvek mellett, mint az államok szuverén egyenlősége, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok betartása. Szerepel a stockholmi okmányban az európai biztonság és a földközi-tengeri térség biztonsága közötti szoros kapcsolat, a terrorizmus elleni harc és így tovább. Tehát olyan kérdések is helyet kaptak a dokumentumban, amelyekről két- két és fél évvel korábban egyes küldöttségek hallani sem akartak. Technikai jellegű intézkedések Bejelentési kötelezettség. A részes államok a bejelentésköteles katonai tevékenységről azok megkezdése előtt legalább 42 nappal adnak egymásnak tájékoztatást. A katonai tevékenységet akkor kell előre jelezni, ha a benne résztvevő csapatok létszáma meghaladja a 13 ezer főt, a bevont harckocsik száma a 700-at, ha azok hadosztály-struktúrában vannak szervezve. A légierőt akkor vonják be az előrejelzésbe, ha a hadgyakorlat során legalább 200 bevetésre kerül sor. A partra szállás! és légi- desszant-gyakorlatoknál a létszámküszöb 3000 fő. Megfigyelés. Az aláíró országok a következő esetekben kötelesek az összes többi résztvevő országból megfigyelőket hívni a katonai tevékenység során:- a szárazföldi alakulatok egységes operatív parancsnokság alatt végrehajtott gyakorlataira, ha a résztvevők létszáma meghaladja a 17 ezer főt;-a partra szállási és légideszant-gya- korlatokra, ha ezeken több mint 5000 katona vesz részt. Minden állam két megfigyelőt küldhet, akik lehetnek katonák és polgári személyek is. A fogadó országnak biztosítania kell a megfigyelők munkájához szükséges dolgokat: operatív tájékoztatást, felszerelést, térképet, közlekedési eszközt, stb. A megfigyelőket küldetésük idején a szokásos diplomáciai mentességek és előjogok illetik meg. Tájékoztatás. A résztvevők minden év november 15-ig tájékoztatják egymást a következő évre tervezett bejelentésköteles katonai tevékenységekről. Az időrendi felsorolás tartalmazza a hadgyakorlatok célját, típusait, helyét, résztvevőit stb. Ha valamely ország 40 ezer főnél nagyobb erővel kíván gyakorlatot rendezni, azt nem az előző, hanem a még egy évvel korábbi november tizenötödikéig kell bejelentenie. Ellenőrzés. Az országoknak joguk van ellenőrizni a dokumentumban részletezett bizalom- és biztonságerósítö intézkedések végrehajtását. Egyetlen állam sem köteles egy év alatt háromnál több ellenőrzést elfogadni. Az ellenőrzést kérő államnak meg kell indokolnia kérését, az ellenőrzés jellegét: lehet légi, földi vagy mindkettő. A kérésre 24 órán belül választ kell adni, s az ellenőrző csoportot a kérés után 36 órával be kell bocsátani a fogadó állam területére. Az ellenőrök számára - úgy mint a megfigyelők esetében - a fogadó országnak sok mindent biztosítania kell. Az ellenőrzés nem tarthat tovább 48 óránál, az ellenőrök csoportja pedig nem haladhatja meg a négy főt. Az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvet minden, a stockholmi dokumentumot aláírt országnak meg kell küldeni. Dióhéjban ennyit a legfontosabb intézkedésekről. Ma már nem számít újdonságnak, ha nyugati megfigyelők jönnek hazánkba, vagy csehszlovák szakértők mennek valamely NATO-országban megrendezett hadgyakorlatra. S ma már az is természetes, hogy a nyolcvanhét decemberében aláírt szovjet-amerikai rakétaszerzödés teljesítésének ellenőrzéséről hallunk. De nyolcvanhatban ezek a döntések valódi szenzációt jelentettek: egy-két évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy az egyik tömb országában a másik tömbből érkezett katonai szakértő repülőgépről végezhessen ellenőrzést. Csak a katonák tudják igazán felmérni, milyen nagy előrelépést jelentett ez, milyen szemléletbeni gátakat kellett lerombolni. E bizalomépítés Stockholmban lefektetett alapjait kell most Bécsben a harmincötöknek továbbfejleszteniük. Eduard Se- vardnadze szavaival élve: a bizalom- és biztonságerósítö intézkedések új nemzedékére van szükség. Annak érdekében - mint már utaltunk rá -, hogy radikálisan csökkenteni lehessen a katonák számát és a fegyverek mennyiségét. A csökkentés kapcsán sokat hangoztatjuk a védelmi jelleget, a támadóképesség kizárását. Tegyük hozzá: a támadás gondolatát is ki kell zárni a nemzetközi kapcsolatokból. MALINÁK ISTVÁN Izrael és az emberi jogok AMERIKAI JOGÁSZOK VÉLEMÉNYE Az amerikai jogászok szövetsége nagy tekintélynek örvend az Egyesült Államokban. Tagjai a legkülönbözőbb politikai nézeteket vallják, s vannak köztük zsidó nemzetiségűek is. Ezt azért fontos külön hangsúlyozni, mert a szervezet a közelmúltban foglalkozott Izrael eljárásával a megszállt arab területeken, a palesztinok felkelésének elnyomására alkalmazott módszerekkel. A szervezet közzé tette beszámolóját, melynek címe: Nemzetközi normák az emberi jogok terén és az izraeli próbálkozások a palesztin felkelés leverésére. Ebből a beszámolóból közlünk egy részletet a Mezsdunarod- naja Zsizny című szovjet külpolitikai hetilap alapján. A megszállt területeken az izraeli katonák lőfegyvert használnak a palesztinok tüntetéseinek elnyomására, minek következtében emberek százait megölték, nagyon sokat megnyomorítottak. Férfiak, nők és gyerekek ezreit fizikailag bántalmazzák, többek között kimondottan azért, hogy megnyomorítsák őket. A könnyfakasztó gáz tömeges alkalmazása több tucat palesztin halálát okozta. Dokumentumok vannak több mint 50 olyan esetről, amikor ennek a gáznak az alkalmazása terhes nők esetében néhány nap elteltével vetélést vagy halva születést okozott. Tömegesen hajtanak végre jogtalan letartóztatásokat Ciszjordániában és Gázában, a bebörtönzötteket A megszállt arab területeken alkalmazott megtorlások ellen már maguk az izraeliek is tiltakoznak. Felvételünk Nazaretben készült, ahol izraeli asszonyok emelték fel szavukat a kegyetlenkedések ellen. (T elefoto. ŐSTK) ,, fizikai nyomásnak“ teszik ki, a nemzetközi normáknak távolról sem megfelelő körülmények között tartják őket. Az izraeli katonák lerombolják a palesztinok házait. Az izraeli telepesek - számítva a hatóságok engedékenységére - elpusztítják a palesztinok tulajdonát, a földeken a termést, a gyümölcsösöket. A genfi konvenciónak megfelelően a nemzetközi közösség köteles elérni Izraelnél a megszállt területek palesztin lakossága jogainak tiszteletben tartását. Az amerikai jogászok szövetsége támogatja a palesztinok követelését, hogy Ciszjordániába és Gázába küldjenek ENSZ-eröket, amelyek védelmeznék a helyi lakosságot. Ami a megszállt területeken folyik, az nem tekinthető helyi konfliktusnak. Itt egy állam tart megszállva olyan területeket, melyek lakossága még nem tudta meghatározni politikai sorsát. Palesztina népe még nem szabadult fel a gyarmatosítás alól. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése határozatban szögezte le, hogy a gyarmati sorban élő népeknek joguk van erő alkalmazására önállóságuk elérése érdekében. Ugyanez a határozat tiltja a gyarmatosító országoknak az erő alkalmazását uralmuk megőrzése érdekében. Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Talán csak annyit: helyénvaló lenne, ha az USA kormánya odafigyelne az ország tekintélyes jogtudósainak véleményére, s változtatna Izraellel szembeni elnéző magatartásán, és Tel-Avivtól is megkövetelné azoknak a nemzetközi egyezményeknek a megtartását, melyeket nagyon határozottan számon kér más országoktól - nem is szólva arról, hogy sokszor alaptalanok azok az állítások, melyekkel követeléseit indokolja. Biztos, hogy Izrael esetében nem kellene a megalapozatlanság vádjától tartania. (gzs) IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH
