Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-10 / 10. szám
K özönyös, tartózkodó, zárkózott nőnek tűnik, pedig nem az. Érzékeny, lobbanékony, nyitott alkat. Minden érdekli, ami emberi. Hivatásból is, hiszen pszichológus. A Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Pszichológiai Intézetének munkatársa. És csak úgy „mellékesen": színésznő. Először tizenkilenc évesen, egy Maupassant-novella tévéfilmváltozatában állt a kamera előtt, aztán sok-sok epizódszerep mellett eljátszott vagy húsz főszerepet. A hazai filmeken kívül NDK- beli, nyugatnémet és magyar filmekben remekelt. 1977-ben, Új-Delhiben ó kapta a legjobb női alakítás díját, öt évvel később a Komensky Egyetemen a pszichológiatudomány kandidátusává avatják. Kutatómunkájának területe az emlékezőtehetség fejlesztése. Felméréseket végez, angliai tanulmányútra megy, könyvet ír - közben hívják, viszik, egyszer mozi-, máskor tévéfilmben nyújt valami rendkívülit. Legutóbb tavaly, decemberben forgatott; azóta tétovázik: nem biztos, hogy igent mond a következő felkérésre.- Talán megelégelte a forgatásokat és úgy döntött: ezentúl csak a hivatásának és a családjának él?- Igen, változtatni szeretnék az életemen... azt kellene felelnem hát, hogy kész, végeztem a filmmel, rájöttem, hogy hosszú távon nem lehet két pályán futni. Férjem van, gyerekeim vannak, nem megy. Most mégis azt válaszolom: nem is annyira a család, mint inkább a bizalmatlanság fékez. Mert egyre többen kérdezik tőlem az intézetben, hogy meddig csinálom még ezt. Tudományos munka és filmszerepek... ók ezt nem tudják összeegyeztetni. Én meg, úgy látszik, öregszem, mert mindinkább úgy érzem, nincs értelme bizonygatnom, hogy megy ez együtt is, hiszen olyan ritkán adódik egy igazi, értékes munka! A filmek roDDsege alig szól valamiről, a forgatókönyvek felületesek, a rendezők, tisztelet a kivételnek, nem nagyon tudják, mit akarnak... ez vette el a kedvemet a forgatásoktól. Hogy a végeredmény ritkán sugallta, hogy ez az, megérte, ez tartalmas, tisztességes, bátor munka volt. Vissza is adtam én az évek során sok nagy szerepet, jóval többet, mint ameny- nyit ez idáig eljátszottam.- Határozott elképzeléseivel, igényességével nem lehetett könnyű eset azok számára sem, akiknek igent mondott.- Biztosan keményebb dió vagyok a rendezőknek, mint bármelyik hivatásos színésznő, én ezt egy percig sem tagadom. De miért vagyok keményebb? Mert ismerem a valóságot, az embereket, pszichológusként szinte naponta vizsgálgatom a lelkűket. Jó, most éppen az emlékezőtehetségüket, de akkor is: engem egy rendező nem vezethet félre, amíg jellemről, magatartásról, gondolkodásmódról van szó. Arról nem is beszélve, hogy nekem egy szerep nem valami plusz bevételt jelent, hanem látleletet egy emberi lélekröl. Ez most lehet, hogy fellengzősen hangzik, de ha máshogy mondanám, akkor is így gondolnám.-Első szerepét 1969-ben Juraj Herztöl kapta. Hogyan?- Nevetni fog. Épp az ó filmjéről, a Hullaégetöről mentem haza, Herz meg ott ült nálunk és rám várt. Irgalmatlanul felkavart, amit a moziban láttam és az élménytől csak hebegni-habogni tudtam. Főleg azok után, hogy elmondta: főszereplőt keres egy Maupassant novella tévéfilm-változatához... látta Barbo- rát, a nővéremet, aki színésznő, tőle tudja, hogy elsőéves vagyok a bölcsészkaron, és hogy statisztálni szoktam, látta a fényképemet a filmgyárban, szeretne megismerni, menjünk el valahova beszélgetni. A tavalyi nyár édes játéka - ez volt a film címe; Herz nem sokáig topra, hogy két évig eszembe sem jutott, hogy jó lenne újra forgatni. Aztán kaptam egy levelet Herztöl...- ... és mindent megbocsátott neki.- A Petróleumlámpákba hívott, én meg egyetlen szóval annyit válaszoltam csak neki, hogy soha! Ha egyszer nem fogadtak be maguk közé, akkor soha! Ha úgy érezték, hogy nem tartozom közéjük, akkor minek hívnak? így gondolkoztam. Herz újabb levelet írt: máshogy lesz minden, majd meglátod. És addig könyörgött, amíg rábeszélt a szerepre. Ez most egy szenvedésre ítélt, tehetetlen szolgálólány volt, aki egyetlen szót sem szól a filmben, de minden tekintete magáért beszél. Hogy a rendező elégedett volt velem, azt abból tudom, hogy a film bemutatója után azt mondta: figyeld meg, mostantól fogva mindenki veled akar majd dolgozni. Tévedett. Két év szünet után hívtak csak újra.- A Goethe regénye nyomán készült Vonzások és választások című .NDK-film egyik női főszerepét is akkoriban kapta. Végzős volt az egyetemen, és külföldön forgatott...- Nem tulajdonítottam én ennek komolyabb jelentőséget, valahogy úgy éreztem: az, hogy filmezek, csak átmeneti dolog az életemben. Hivatásos színésznő nem akartam lenni; ott lebegett előttem a nővérem példája, tudtam, mivel jár a pálya, mi alapján döntik el, hogy ki kapja ezt vagy azt a szerepet. Egyetlen egyszer színházba is hívtak... és én Találkozás Jana Plichtovával rengett, nekem adta a szerepet. Egy francia szegénylányt kellett megformálnom, akit valósággal körberajon- ganak az aranyifjak, de akit ő szeret, az fütyül rá, annak nem sokat jelentenek a színtiszta érzelmek. A szerep tetszett, de a forgatás...! Alig vártam, hogy befejezzük.- Miért?- Borzasztó rosszul éreztem magamat. Herz, ismerve tapasztalatlanságomat, úgy irányított a kamera előtt, mint egy turistát. Jeltől jelig közlekedtem, mindig megmutatta, mikor, hova lépjek, merre forduljak, kire nézzek, úgy telt az egész forgatás, hogy sokszor nem is tudtam, mikor, mi történik körülöttem. A partnereimtől pedig úgy óvott, hogy valósággal megtiltotta nekik, hogy forgatás után, esténként magukkal vigyenek. Ha végeztünk, ők mentek szórakozni, engem meg azzal, hogy másnap formában kell lennem, szépen hazaküldött. Ennél rosszabbat talán nem is tehetett volna velem... elhitettem magammal, hogy úgy kezelnek, akár egy éretlen gyereket. Meg is sértődtem a végén, de annyihagytam, hogy rábeszéljenek. Vladimír Strniskóval dolgoztam, vagy még potnosabbban: dolgozhattam volna, de mindjárt az eleién feladtam. Azt várták tőlem, hogy azonnal játsszak. Már az első próbán... Többé be Sem tettem a lábam a színházba. Nem, dehogyis akartam én szakítani a pszichológiával, annál sokkal többet jelentett számomra. És különben is: színésznőként csak abban az esetben tudtam volna megélni, ha rendszeresen forgatok. Ezt világosan láttam.- Az egyetem befejezése után rögtön az Akadémiára került?- Igen, előbb ösztöndíjasa voltam az Akadémiának, aztán aspirantúrá- ra készültem, 1981-től pedig már tudományos munkatársként kezdtem el dolgozni.- Közben hol itthon, hol külföldön forgatott. Budapesten két filmben játszott kiemelkedő szerepet Előbb a Kenyér és cigarettában, melyet Csányi Miklós rendezett.- Abban egy bonyolult lelkivilágú, kiegyensúlyozatlan lányt játszottam.- Nem sokkal ezután pedig, a Tükörképekben, egy tudatos elhatározásból „megnémult" óvónőt, akit pszichoterápiái intézetben kezelnek. Új-Delhiben, a filmfesztivál nemzetközi zsűrije díjazta is ezt az alakítását.- A Tükörképeket Szörény Rezső rendezte, aki a forgatás megkezdése előtt meghívott egy hétre, hogy beszélgessünk a szerepről. Ez jólesett. Egyszer aztán, mármunkaköz- ben, kiborultunk mind a ketten. Állítólag túlságosan visszafogtam a játékomat; én nem éreztem így, de a rendező igen. Győzködtük egymást. Vitáztunk. A végén kiderült: az volt a baj, hogy két jelenet közt félrevonultam. Mert nem szeretek én a figyelem középpontjába állni, az engem fáraszt, kimerít. Ezért „tűntem el“ akkor is. Ő meg azt hitte, hogy „kikapcsoltam". Nem így volt. Mindegy, tisztáztuk. A férfit, akihez mélységes kapcsolat fűzte az óvónőt, Cserhalmi György játszotta. Egyetlen közös jelenetünk volt csupán, azt kellett érzékeltetnünk, hogy vége, már nem szeretjük egymást. A forgatókönyvben egyetlen mondat sem szólt erről, Szörény Rezső arra kért bennünket, hogy improvizáljunk. Fantasztikus dolog történt, velem ez még sosem fordult elő. Cserhalmi belépett az ajtón, rám nézett, és mintha mindent megbeszéltünk volna, eljátszottuk, hogy nincs tovább. Tíz évvel a Tükörképek forgatása után, Dusán Tranőík Más szerelem című filmjében találkoztunk újra, csakhogy itt már egy butácska feleséget játszottam, akit úgy ejt át a férje, ahogyan csak akar.- Decemberben milyen szerepet kapott?- Kis szerepet egy hosszú tévésorozatban. A hivatásos színésznők azzal utasították vissza, hogy nem érdekes. Szerintem egyikük sem akart undok, kiállhatatlan házmester- né lenni. Ez csak nekem volt kihívás, pedig játszottam már én is ellenszenves asszonyt, éppen eleget.- Tehát hogyan tovább? Mit üzen a rendezőknek?- Én nem üzenek semmit. Hívhatnak, kereshetnek, de kicsi a valószínűsége, hogy folytatom. Harmincnyolc éves vagyok... szeretnék végre ura lenni az életemnek. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ha a popénekes bankrablónak áll... Ha a popénekes bankrablónak áll, az azt jelenti - legalábbis ebben az esetben -, hogy jelentős színészi tehetséggel is rendelkezik. Különben miért szerződtették volna egy nehéz filmszerepre? De térjünk a tárgyra. Az angol slágerlistákon többnyire vezető helyen álló Phil Collinsról elterjedt a hír: filmszerzödést írt alá, s elvállalta Buster Edwards, a nagy vonatrablás kiötlőjének és egyik fő szervezőjének megszemélyesítését. Collins 1951. január 30-án született Londonban. ötéves volt, amikor szüleitől egy mini dobfelszerelést kapott, s ettől kezdve eljegyezte magát a zenével. Az iskola mellett különórákon tanult játszani különböző hangszereken és olyan szépen énekelt, hogy rendszeresen fellépett és énekelt az Olivér című musical előadásain. A gyermek- szinész-énekes karrierjének a mutálás vetett véget - ekkor határozta el, hogy zeneszerzést kezd tanulni. Tizenkilenc éves, amikor 1970-ben a Genes/s-együtteshezcsatla- kozik, ahol a dob mögé ültetik. A Genesis hamarosan az angol lemezlisták éllovasa lesz, egyike a legsikeresebb együtteseknek. 1975-ben azonban szinte sokkszerűen éri a csoportot, hogy a szólóénekes, Peter Gábriel önállósítja magát. Az angol popberkekben a Genesis végét és feloszlását jósolgatják. És ekkor jön az első meglepetés. Az együttes Phil Collinsszal helyettesíti Peter Gábrielt és a Genesis az új szólóénekessel egyre magasabbra emelkedik a népszerűségi listákon. 1987-ben kereste meg Collinst Norma Heyman producer az ajánlattal: a nagy vonatrablás negyedszázados évfordulójára készülő filmben vállalja el Buster Edwards szerepét. Hogy mi történt ezután, arról Phil Collins így beszél:- Nem ez volt eletem első filmajánlata. Négy vagy öt esztendővel ezelőtt már felkértek, hogy ne csak zeneszerzőként, énekesként, de színészként is vállaljak szerepet a Miami Vice című népszerű amerikai tévésorozatban, melyben már számos dalom csendült fel. Eleinte csak egy rövid fellépést terveztünk, de mivel nagyon élveztem a színészi munkát, később egy időre bennragadtam a sorozatban. Ekkoriban már más forgatókönyvekkel is megkerestek, de az első igazán tetszetős és hálás szerepet a Buster kínálta. Megmutattam menedzseremnek a forgatókönyvet, aki.- miután néhány óra alatt kétszer is átolvasta - azt tanácsolta, vállaljam el a szerepet. Nos, így került sor a filmszerződés aláírására.- Hogyan készült a szerepre?- Elég lelkiismeretlenül, mert tulajdonképpen nem készültem rá. Az a forgatókönyvből is kiderült, hogy Buster rendkívüli ember. Kis londoni szélhámosként és tolvajként ismerték az alvilágban, és még tettestársai sem tudták, hogy sokkal több lakozik benne. Ez a több volt az első dolog, ami nagyon érdekelt. Másrészt a Buster egy nagy szerelem története. A legutóbbi Ge- nesis-turné kapcsán azután véletlenül találkozhattam Busterrel személyesen is. Nyílt ember: szinte tenyerén nyújtotta felém a szívét.- A Collins-rajongók nagy bánatára ön nem énekel ebben a filmben.- Ajánlották, hogy énekeljek el egy dalt, de lemondtam a lehetőségről. Azt szeretném, ha a Busterben színészként is elfogadna a közönség.- Mondják, hogy a Buster premierjén a walesi herceg és felesége is részt kívánt venni, de ön lebeszélte őket. Miért?- A nagy vonatrablás még ma is fájó pont az angol rendőrség és bűnüldözés történetében, ezért óriási sajtókampány folyt Ang- lia-szerte a Buster ellen. Azzal vádoltak bennünket, hogy megszépítjük, utólag szimpatikussá tesszük a vonatrablókat, és ezzel közvetve igazoljuk a bűntettet. Bevallom, sajtóprovokációktól féltem, ezért beszéltem le a walesi herceget, hogy megjelenjen a premieren.- így végül a trónörökös pár nem is látta a filmet?- Dehogynem, személyesen küldtem el nekik, videokazettán.-És most, a Buster után, hogyan tovább?- Mint eddig. Egyszerűen Phil Collins maradok. Tovább énekelek, zenét szerzek, lemezeket készítek, turnékon veszek részt, és ha megkeresnek egy újabb jó film-, vagy akár színpadi ajánlattal, szívesen vállalok ilyen munkát is. Számomra az élet ugyanúgy folyik tovább, mint eddig... FENYVES GYÖRGY ÚJ SZÓ 14 1989. III. 10. „Változtatni szeretnek az életen^* (Lönncz Járm^lHfe) >'Jj
