Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-10 / 10. szám

K özönyös, tartózkodó, zárkó­zott nőnek tűnik, pedig nem az. Érzékeny, lobbanékony, nyitott alkat. Minden érdekli, ami emberi. Hivatásból is, hiszen pszichológus. A Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Pszichológiai Intézetének munkatársa. És csak úgy „melléke­sen": színésznő. Először tizenkilenc évesen, egy Maupassant-novella té­véfilmváltozatában állt a kamera előtt, aztán sok-sok epizódszerep mellett eljátszott vagy húsz főszere­pet. A hazai filmeken kívül NDK- beli, nyugatnémet és magyar filmek­ben remekelt. 1977-ben, Új-Delhi­ben ó kapta a legjobb női alakítás díját, öt évvel később a Komensky Egyetemen a pszichológiatudomány kandidátusává avatják. Kutatómun­kájának területe az emlékezőtehet­ség fejlesztése. Felméréseket vé­gez, angliai tanulmányútra megy, könyvet ír - közben hívják, viszik, egyszer mozi-, máskor tévéfilmben nyújt valami rendkívülit. Legutóbb tavaly, decemberben forgatott; azó­ta tétovázik: nem biztos, hogy igent mond a következő felkérésre.- Talán megelégelte a forgatáso­kat és úgy döntött: ezentúl csak a hivatásának és a családjának él?- Igen, változtatni szeretnék az életemen... azt kellene felelnem hát, hogy kész, végeztem a filmmel, rá­jöttem, hogy hosszú távon nem lehet két pályán futni. Férjem van, gyere­keim vannak, nem megy. Most még­is azt válaszolom: nem is annyira a család, mint inkább a bizalmatlan­ság fékez. Mert egyre többen kér­dezik tőlem az intézetben, hogy meddig csinálom még ezt. Tudomá­nyos munka és filmszerepek... ók ezt nem tudják összeegyeztetni. Én meg, úgy látszik, öregszem, mert mindinkább úgy érzem, nincs értel­me bizonygatnom, hogy megy ez együtt is, hiszen olyan ritkán adódik egy igazi, értékes munka! A filmek roDDsege alig szól valamiről, a for­gatókönyvek felületesek, a rende­zők, tisztelet a kivételnek, nem na­gyon tudják, mit akarnak... ez vette el a kedvemet a forgatásoktól. Hogy a végeredmény ritkán sugallta, hogy ez az, megérte, ez tartalmas, tisz­tességes, bátor munka volt. Vissza is adtam én az évek során sok nagy szerepet, jóval többet, mint ameny- nyit ez idáig eljátszottam.- Határozott elképzeléseivel, igé­nyességével nem lehetett könnyű eset azok számára sem, akiknek igent mondott.- Biztosan keményebb dió va­gyok a rendezőknek, mint bármelyik hivatásos színésznő, én ezt egy per­cig sem tagadom. De miért vagyok keményebb? Mert ismerem a való­ságot, az embereket, pszichológus­ként szinte naponta vizsgálgatom a lelkűket. Jó, most éppen az emlé­kezőtehetségüket, de akkor is: en­gem egy rendező nem vezethet fél­re, amíg jellemről, magatartásról, gondolkodásmódról van szó. Arról nem is beszélve, hogy nekem egy szerep nem valami plusz bevételt jelent, hanem látleletet egy emberi lélekröl. Ez most lehet, hogy felleng­zősen hangzik, de ha máshogy mondanám, akkor is így gondolnám.-Első szerepét 1969-ben Juraj Herztöl kapta. Hogyan?- Nevetni fog. Épp az ó filmjéről, a Hullaégetöről mentem haza, Herz meg ott ült nálunk és rám várt. Irgalmatlanul felkavart, amit a mozi­ban láttam és az élménytől csak hebegni-habogni tudtam. Főleg azok után, hogy elmondta: főszerep­lőt keres egy Maupassant novella tévéfilm-változatához... látta Barbo- rát, a nővéremet, aki színésznő, tőle tudja, hogy elsőéves vagyok a böl­csészkaron, és hogy statisztálni szoktam, látta a fényképemet a film­gyárban, szeretne megismerni, menjünk el valahova beszélgetni. A tavalyi nyár édes játéka - ez volt a film címe; Herz nem sokáig top­ra, hogy két évig eszembe sem jutott, hogy jó lenne újra forgatni. Aztán kaptam egy levelet Herztöl...- ... és mindent megbocsátott neki.- A Petróleumlámpákba hívott, én meg egyetlen szóval annyit vála­szoltam csak neki, hogy soha! Ha egyszer nem fogadtak be maguk közé, akkor soha! Ha úgy érezték, hogy nem tartozom közéjük, akkor minek hívnak? így gondolkoztam. Herz újabb levelet írt: máshogy lesz minden, majd meglátod. És addig könyörgött, amíg rábeszélt a sze­repre. Ez most egy szenvedésre ítélt, tehetetlen szolgálólány volt, aki egyetlen szót sem szól a filmben, de minden tekintete magáért beszél. Hogy a rendező elégedett volt ve­lem, azt abból tudom, hogy a film bemutatója után azt mondta: figyeld meg, mostantól fogva mindenki ve­led akar majd dolgozni. Tévedett. Két év szünet után hívtak csak újra.- A Goethe regénye nyomán ké­szült Vonzások és választások című .NDK-film egyik női főszerepét is ak­koriban kapta. Végzős volt az egye­temen, és külföldön forgatott...- Nem tulajdonítottam én ennek komolyabb jelentőséget, valahogy úgy éreztem: az, hogy filmezek, csak átmeneti dolog az életemben. Hivatásos színésznő nem akartam lenni; ott lebegett előttem a nővérem példája, tudtam, mivel jár a pálya, mi alapján döntik el, hogy ki kapja ezt vagy azt a szerepet. Egyetlen egy­szer színházba is hívtak... és én Találkozás Jana Plichtovával rengett, nekem adta a szerepet. Egy francia szegénylányt kellett megfor­málnom, akit valósággal körberajon- ganak az aranyifjak, de akit ő szeret, az fütyül rá, annak nem sokat jelen­tenek a színtiszta érzelmek. A sze­rep tetszett, de a forgatás...! Alig vártam, hogy befejezzük.- Miért?- Borzasztó rosszul éreztem ma­gamat. Herz, ismerve tapasztalat­lanságomat, úgy irányított a kamera előtt, mint egy turistát. Jeltől jelig közlekedtem, mindig megmutatta, mikor, hova lépjek, merre forduljak, kire nézzek, úgy telt az egész forga­tás, hogy sokszor nem is tudtam, mikor, mi történik körülöttem. A part­nereimtől pedig úgy óvott, hogy va­lósággal megtiltotta nekik, hogy for­gatás után, esténként magukkal vi­gyenek. Ha végeztünk, ők mentek szórakozni, engem meg azzal, hogy másnap formában kell lennem, szé­pen hazaküldött. Ennél rosszabbat talán nem is tehetett volna velem... elhitettem magammal, hogy úgy ke­zelnek, akár egy éretlen gyereket. Meg is sértődtem a végén, de annyi­hagytam, hogy rábeszéljenek. Vla­dimír Strniskóval dolgoztam, vagy még potnosabbban: dolgozhattam volna, de mindjárt az eleién feladtam. Azt várták tőlem, hogy azonnal játsszak. Már az első próbán... Töb­bé be Sem tettem a lábam a szín­házba. Nem, dehogyis akartam én szakítani a pszichológiával, annál sokkal többet jelentett számomra. És különben is: színésznőként csak abban az esetben tudtam volna megélni, ha rendszeresen forgatok. Ezt világosan láttam.- Az egyetem befejezése után rögtön az Akadémiára került?- Igen, előbb ösztöndíjasa voltam az Akadémiának, aztán aspirantúrá- ra készültem, 1981-től pedig már tudományos munkatársként kezd­tem el dolgozni.- Közben hol itthon, hol külföldön forgatott. Budapesten két filmben játszott kiemelkedő szerepet Előbb a Kenyér és cigarettában, melyet Csányi Miklós rendezett.- Abban egy bonyolult lelkivilágú, kiegyensúlyozatlan lányt játszottam.- Nem sokkal ezután pedig, a Tü­körképekben, egy tudatos elhatáro­zásból „megnémult" óvónőt, akit pszichoterápiái intézetben kezelnek. Új-Delhiben, a filmfesztivál nemzet­közi zsűrije díjazta is ezt az alakí­tását.- A Tükörképeket Szörény Rezső rendezte, aki a forgatás megkezdé­se előtt meghívott egy hétre, hogy beszélgessünk a szerepről. Ez jól­esett. Egyszer aztán, mármunkaköz- ben, kiborultunk mind a ketten. Állító­lag túlságosan visszafogtam a játé­komat; én nem éreztem így, de a rendező igen. Győzködtük egy­mást. Vitáztunk. A végén kiderült: az volt a baj, hogy két jelenet közt félrevonultam. Mert nem szeretek én a figyelem középpontjába állni, az engem fáraszt, kimerít. Ezért „tűn­tem el“ akkor is. Ő meg azt hitte, hogy „kikapcsoltam". Nem így volt. Mindegy, tisztáztuk. A férfit, akihez mélységes kapcsolat fűzte az óvónőt, Cserhalmi György játszotta. Egyet­len közös jelenetünk volt csupán, azt kellett érzékeltetnünk, hogy vége, már nem szeretjük egymást. A for­gatókönyvben egyetlen mondat sem szólt erről, Szörény Rezső arra kért bennünket, hogy improvizáljunk. Fantasztikus dolog történt, velem ez még sosem fordult elő. Cserhalmi belépett az ajtón, rám nézett, és mintha mindent megbeszéltünk vol­na, eljátszottuk, hogy nincs tovább. Tíz évvel a Tükörképek forgatása után, Dusán Tranőík Más szerelem című filmjében találkoztunk újra, csakhogy itt már egy butácska fele­séget játszottam, akit úgy ejt át a fér­je, ahogyan csak akar.- Decemberben milyen szerepet kapott?- Kis szerepet egy hosszú tévé­sorozatban. A hivatásos színésznők azzal utasították vissza, hogy nem érdekes. Szerintem egyikük sem akart undok, kiállhatatlan házmester- né lenni. Ez csak nekem volt kihívás, pedig játszottam már én is ellen­szenves asszonyt, éppen eleget.- Tehát hogyan tovább? Mit üzen a rendezőknek?- Én nem üzenek semmit. Hív­hatnak, kereshetnek, de kicsi a való­színűsége, hogy folytatom. Har­mincnyolc éves vagyok... szeretnék végre ura lenni az életemnek. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ha a popénekes bankrablónak áll... Ha a popénekes bankrablónak áll, az azt jelenti - legalábbis ebben az esetben -, hogy jelentős színészi tehetséggel is ren­delkezik. Különben miért szerződtették vol­na egy nehéz filmszerepre? De térjünk a tárgyra. Az angol slágerlistákon többnyire vezető helyen álló Phil Collinsról elterjedt a hír: filmszerzödést írt alá, s elvállalta Buster Edwards, a nagy vonatrablás kiötlőjének és egyik fő szervezőjének megszemélyesí­tését. Collins 1951. január 30-án született Lon­donban. ötéves volt, amikor szüleitől egy mini dobfelszerelést kapott, s ettől kezdve eljegyezte magát a zenével. Az iskola mel­lett különórákon tanult játszani különböző hangszereken és olyan szépen énekelt, hogy rendszeresen fellépett és énekelt az Olivér című musical előadásain. A gyermek- szinész-énekes karrierjének a mutálás ve­tett véget - ekkor határozta el, hogy zene­szerzést kezd tanulni. Tizenkilenc éves, ami­kor 1970-ben a Genes/s-együtteshezcsatla- kozik, ahol a dob mögé ültetik. A Genesis hamarosan az angol lemezlisták éllovasa lesz, egyike a legsikeresebb együttesek­nek. 1975-ben azonban szinte sokkszerűen éri a csoportot, hogy a szólóénekes, Peter Gábriel önállósítja magát. Az angol popber­kekben a Genesis végét és feloszlását jósolgatják. És ekkor jön az első meglepetés. Az együttes Phil Collinsszal helyettesíti Peter Gábrielt és a Genesis az új szólóéne­kessel egyre magasabbra emelkedik a nép­szerűségi listákon. 1987-ben kereste meg Collinst Norma Heyman producer az ajánlattal: a nagy vonatrablás negyedszázados évfordulójára készülő filmben vállalja el Buster Edwards szerepét. Hogy mi történt ezután, arról Phil Collins így beszél:- Nem ez volt eletem első filmajánlata. Négy vagy öt esztendővel ezelőtt már fel­kértek, hogy ne csak zeneszerzőként, éne­kesként, de színészként is vállaljak szere­pet a Miami Vice című népszerű amerikai tévésorozatban, melyben már számos da­lom csendült fel. Eleinte csak egy rövid fellépést terveztünk, de mivel nagyon élvez­tem a színészi munkát, később egy időre bennragadtam a sorozatban. Ekkoriban már más forgatókönyvekkel is megkeres­tek, de az első igazán tetszetős és hálás szerepet a Buster kínálta. Megmutattam me­nedzseremnek a forgatókönyvet, aki.- miu­tán néhány óra alatt kétszer is átolvasta - azt tanácsolta, vállaljam el a szerepet. Nos, így került sor a filmszerződés aláírá­sára.- Hogyan készült a szerepre?- Elég lelkiismeretlenül, mert tulajdon­képpen nem készültem rá. Az a forgató­könyvből is kiderült, hogy Buster rendkívüli ember. Kis londoni szélhámosként és tol­vajként ismerték az alvilágban, és még tettestársai sem tudták, hogy sokkal több lakozik benne. Ez a több volt az első dolog, ami nagyon érdekelt. Másrészt a Buster egy nagy szerelem története. A legutóbbi Ge- nesis-turné kapcsán azután véletlenül talál­kozhattam Busterrel személyesen is. Nyílt ember: szinte tenyerén nyújtotta felém a szívét.- A Collins-rajongók nagy bánatára ön nem énekel ebben a filmben.- Ajánlották, hogy énekeljek el egy dalt, de lemondtam a lehetőségről. Azt szeret­ném, ha a Busterben színészként is elfo­gadna a közönség.- Mondják, hogy a Buster premierjén a walesi herceg és felesége is részt kívánt venni, de ön lebeszélte őket. Miért?- A nagy vonatrablás még ma is fájó pont az angol rendőrség és bűnüldözés történe­tében, ezért óriási sajtókampány folyt Ang- lia-szerte a Buster ellen. Azzal vádoltak ben­nünket, hogy megszépítjük, utólag szimpa­tikussá tesszük a vonatrablókat, és ezzel közvetve igazoljuk a bűntettet. Bevallom, sajtóprovokációktól féltem, ezért beszéltem le a walesi herceget, hogy megjelenjen a premieren.- így végül a trónörökös pár nem is látta a filmet?- Dehogynem, személyesen küldtem el nekik, videokazettán.-És most, a Buster után, hogyan tovább?- Mint eddig. Egyszerűen Phil Collins maradok. Tovább énekelek, zenét szerzek, lemezeket készítek, turnékon veszek részt, és ha megkeresnek egy újabb jó film-, vagy akár színpadi ajánlattal, szívesen vállalok ilyen munkát is. Számomra az élet ugyan­úgy folyik tovább, mint eddig... FENYVES GYÖRGY ÚJ SZÓ 14 1989. III. 10. „Változtatni szeretnek az életen^* (Lönncz Járm^lHfe) >'Jj

Next

/
Oldalképek
Tartalom