Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-10 / 10. szám
A színhely Nagyudvarnok (Osa- da Veiké Dvorníky). Itt lakik az 54 éves Németh Tibor, a Csallóköz talán utolsó kádármestere. Az udvaron kalitkába rakott fahasábok barnállnak a februári veröfényben. A kerítés mellett fóliával letakart vasabroncsok és egymásra rakott hordók. A műhely padlózatát gyaluforgács borítja, s ahogy lépdelek, zizeg a talpam alatt, mint az őszi avar. A falba vert kam- pósszegeken takaros rendben szerszámok sokasága sorjázik: fűrészek, gyaluk, vésők, kalapácsok. A mester ingujjban gyalul valamit. Köszönésemre felegyenesedik, leteszi a gyalut, s barátságosan kezet nyújt.-Úgy látom, rosszkor jöttem, sok a munkája.-Hát nem panaszkodhatom, van mit csinálni. Ő a gyalupadra, én egy kisebb hordó tetejére ülök. Diskurálunk.- Most éppen mit készít?- Ez itt mind donga lesz - mutat egy halomnyi hasábszerű deszkára.- Új hordó készül?- Nem. Egy régebbibe csinálok feneket. Télen inkább javítással foglalkozom. Többnyire magánembereknek, de javítok a dunaszerdahelyi (Dunajs- ká Streda) konzervgyárnak is. Én különben már harminc éve ott dolgozom. Kádársággal csak munkaidő után foglalkozom, no meg szombaton, olykor persze vasárnap is.- Úgy tudom, a fia is kádár.- Igen. Ö ma anyagért ment a Dre- vonába. Csak este ér haza. Büszkén kihúzza magát.- A szakmát tőlem tanulta.- És ön kitől?- Komáromban (Komárno) sajátítottam el ezt a szép mesterséget, még az ötvenes évek elején. A szüleim ellenezték. Azt mondták, nincs jövője, menjek inkább traktorosnak, merthogy akkoriban alakultak sorra a szövetkezetek, s egy traktoros előtt szép jövő állt. Jósolgatták, úgyis elveszik a szőlőt mindenkitől, akkor meg hordó se kell. Én folyton azzal érveltem, lehet, hogy a gazdáktól elveszik a szőlőt, de bor akkor is kell. Majd termelnek a szövetkezetek. Nekem lett igazam. Ma már a Csallóközben alig van olyan szövetkezet, ahol ne termelnének szőlőt. Sőt, a tagok többségének is van szőlője a kertben, vagy az udvarán.- Látom, itt a portán is szép lugas van.- Milyen kádár az, akinek nincs borospincéje, meg legalább öt-hat hektoliter bora? - emeli rám csodálkozó tekintetét.- Akkor a saját részére is készíthet hordókat.- Csináltam is vagy tizenötöt, olyan száz-százötven litereseket.- Számon tartja, hány hordót csinált már életében?- Nagyon sokat. Sose számoltam.- Mennyi idő alatt készül el egy új hordó?- Az sok mindentől függ. A dongáktól, az időjárástól, meg az űrtartalomtól. Például egy 150 literes hordó elkészítése jó két napig tart.- Milyen fából készül a legjobb hordó?- Általában tölgyfából, de megjárja az akác-, a gesztenye és a cseresznyefa is. Az akácfából készült hordó muskotályízt ad a bornak, a gesztenyében hamarabb érik, a cseresznye- fából készített a legrosszabb, mert sok benne a csersav. Abban inkább a pecsenyebort tárolják. Unszolom, mondja el, hogyan készül a hordó. Rááll.- Legjobb, ha az élő fát maga a kádár választja ki. A kiszemelt fa legyen sima és legalább 50-60 éves. Törzsét baltával kell felhasogatni, nem szabad fűrészelni. A hasábokat kalitkába rakjuk, úgy, hogy a nap ne érje, mert megrepedeznének. Három évig hagyjuk száradni. Utána jön a válogatás, a selejtezés, ezt követi a faragás, majd a gyalulás, amit éppen most végzek. A már simára gyalult fát nevezzük mi dongának, abból készül a hordó.-A felsorolásból nyilvánvaló, hogy Az apa a második évben alkalmas bortárolásra.- Hány év egy-egy hordó élettartama?- Mi kádárok úgy gondoljuk, hogy száz évig is elél. Ez attól függ, hogyan gondozzák és milyen a pince nedvességtartalma. Leggyakrabban a fenék hibásodik meg, azt kell cserélni, de olykor a megrepedt dongát is pótolni kell, lehetőleg régivel, mert az új donga rontja a bor aromáját. Minél öregebb a hordó, annál zamatosabb benne a bor. Ezért érdemes a régi hordókat felújítani.- Ma sokan üzletben vásárolják a hordót. - Igen, mert az olcsóbb. De tudja, mit mond a közmondás: olcsó húsnak híg a leve. Az üzletben vett hordó élettartama jóval kisebb, a bor minőségéről meg ne is beszéljünk.- És az üveg demizsonok?- Jó bor csak fahordóban terem.-Tehát, aki jó bort akar inni, az kádárral készíttessen hordót a bornak. hosszadalmas és nagy szakismeretet igénylő munka a hordókészítés.-A neheze még csak ezután jön! A kádár pontosan kiszámítja, hány donga kell a készülő hordóhoz. Kiválasztja a megfelelő abroncsokat, a fenékabroncsot földre fekteti, s abba illeszti egymás mellé a dongákat. Majd megfordítja, és húzatóval összehúzza. Ezután következik az égetés, ehhez faszenet használunk. Ha a dongák jól átforrósodtak, vizes ronggyal törülget- jük, s amikor - mi úgy mondjuk - megfőtt a fa, az abroncsokat a megfelelő helyre kalapáljuk, aztán száradni hagyjuk.- A kész hordóba már jöhet is a bor. Tekintete megró a türelmetlenségért.- Dehogyis! A hordót szódás vízzel nagyon gondosan és alaposan kiöblögetjük. Az új hordóban különben sem szabad bort tárolni. Az első éven mustot forralunk benne. A hordó csak- Bizony, ajánlatos, és amikor ezt mondom, nem hazabeszélek, mert így sem győzzük a munkát. Csak annyit mondok: egy jó hordó a rossz bort is megjavítja, a rossz viszont a jót is elrontja, elveszi a bukóját. Most toppant be a fia, ifjabb Németh Tibor. Ő mindössze 24 éves. Tavaly váltotta ki az iparengedélyt.- Úgy hallom, ön az első kisiparos kádármester a környéken.- Nemcsak a környéken, egész Szlovákiában. A kádár ma már fehér holló, kérem.- Miért vonzódik e szakmához?- Valószínű aputól örököltem a hajlamot. Az is lehet, azért, mert gyerekkoromtól ezt láttam itthon, s a fa illatával megszerettem a mesterséget is. Ha mást kellene csinálnom, minden bizonnyal kedvtelenül dolgoznék. így meg örömöm telik a munkában.-Az édesapja azt mondja, hogy Száradnak a dongák (Krascsenits Géza felvételei) a kádármesterség nagyon nehéz és sok türelmet igényel.- Ez bizony így van, ennél, gondolom, csak a kovácsmesterség lehet nehezebb. Sokat kell gyalulni, kalapálni, faragni, egész nap hajlongani. S ha letelt a nyolc óra, nem mondhatom, hogy fájront, s hagyok csapot-papot. A megkezdett munkát be kell fejezni, akkor is, ha a csillagok már a fejem felett ragyognak. Mégis örülök, hogy kádár lettem.- Mi a szépsége ennek a szakmának?- Rengeteg van. Például, ha egy régi hordót felnyitok, olyan finom aroma árad ki belőle, hogy szívesen elülnék napokig mellette. Látja ezt az öreg hordót? Több mint hetvenéyes. Simogatja, megtörülgeti.- A készítője értette a mesterségét.- Ezt miből gondolja?-Precíz a dongák összeillesztése, tökéletes a pántolás, szép formát adott a hordónak.- És ha új hordót készít?- Munka közben folyton arra gondolok, nem fog-e csurogni, ha elkészül. Ez a tudat ösztönöz arra, hogy mindent a legpontosabban végezzek. Különben kezdhetném elölről az illesztést.- Volt-e már ilyen eset?- Egyszer, vízér volt az egyik donA fia gában, s ez szabad szemmel nem látható. Az apa mosolyog.- A jó kádár szeme azt is észreveszi. Persze sok tapasztalat és gyakorlat kell hozzá. Éh már az első látásra észreveszem, van-e a dongában vízér.- Hogyan?- Ez szakmai titok.- A fiának már elárulta?- Erre magától kell rájönnie, csak akkor lesz igazán kádár belőle.- Mit tart a legfontosabbnak a szakmában?- Három dolgot: először, szeretnem kell, amit csinálok, a tisztességes hozzáállás, a harmadik pedig, hogy az elkészült hordó ne csak nekem, a megrendelőnek is tetsszen.- Tibor?- Én még hozzátenném a modern gépeket, ez ma már ebben a szakmában is nélkülözhetetlen.- A távlati terv?- Egy új műhely építése és felszerelése korszerű gépekkel. S ha apu nyugdíjba megy, öt és az öcsémet is bevonom a családi vállalkozásba. Az a helyzet, hogy ma kevés a kádár és egyre több a rossz hordó, megjavításuk társadalmi érdek is. Teszem azt, ha egy szövetkezetben meghibásodik egy ezer- vagy kétezerliteres hordó, mi azt olcsón megjavítjuk, s még évtizedekig használhatják. Tehát jól jár a társadalom, a szövetkezet is. Én meg örülök, mert van munkám, hiszen ezzel keresem a kenyeremet. így függ össze a közös és az egyéni érdek. A képlet egyszerű, nem? Olyannyira, hogy itt pontot is tehetünk a riport végére. TÖRÖK ELEMÉR ÚJ 1989
