Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-03 / 9. szám
A szőnyegen... (Archívumi felvétel) A szovjet jégkorongsportban jó ideje viharok dúlnak. Az évek óta lappangó ellentétek felszínre törésének egyik jele volt a CSZKA Moszkva válogatott védőjátékosa, Vjacseszlav Fetyiszov és a vezető edző, a bajnokcsapat mellett a válogatottat is irányító Viktor Tyihonov közötti kenyértörés. Kettejük vitájában mások is megszólaltak, a csapattársak egy része nyíltan Fetyiszov mellé állt, ám a többiek között túlzott szigorral vádolt Tyihonov trónja nem ingott meg. Legalábbis erre vall, hogy ma már sem a CSZKA-ban, sem a válogatottban nem szerepel Fetyiszov, és az észak-amerikai profi bajnokságban játszó New Jersey Devilshez tervezett szerződéséből sem lett semmi ez idáig. Tyihonov viszont változatlanul a helyén van, s az ő vezetésével készül a szbornaja az áprilisi svédországi világbajnokságra. Ám, hogy a vihar szele őt is elérte, arról egy friss Pravda-cikk árulkodik. A szovjet pártlapban a világszerte ismert Majorov fivérek mondanak véleményt a szovjet jégkorongsportról, és bár kerülik Tyihonov név szerinti bírálatát, a válogatottat illető megjegyzéseik éle egyértelműen a szakvezető ellen irányul. Véleményük azért is lehet mérvadó, mert Borisz Majorov Otthon, most már vidáman, minden rendeződött (Gágyor Aliz felvétele) jelenleg a bajnokság egyik élcsapatának, a Szpartak Moszkvának az edzője, Jevgenyij Majorov, az egykori híres hokicsillag pedig a szovjet rádió és televízió népszerű sportkommentátora. Mondandójukat azzal a megállapítással kezdik az interjúban, hogy az utolsó tíz év során a szovjet jégkorong fokozatosan kiengedte kezéből a világelsőséget. A régi rang visszaszerzéséhez vezető út szerintük akkor található meg, ha sürgősen megoldják az utánpótlással, a tehetséggondozással kapcsolatos problémákat, mindenütt megteremtik a biztos alapokat, gondoskodnak a jégpályákról, a legjobb minőségű felszerelésekről. Szorgalmazzák, hogy a sportiskolákban a szakmájukat tökéletesen ismerő és szerető edzők tevékenykedjenek. Jevgenyij Majorov, a stockholmi világbajnokságról szólva azt jósolta, hogy a szovjet válogatottnak nehéz dolga lesz. Legfőképpen azért, mert a szbornaja első sorának - Makarov, Larionov, Krutov - tudásszintjét, színvonalát a csapattársak többsége nem éri el. (n) Arról, hogy milyen egy ember, sok minden árulkodik. Még akkor is, ha nem beszéltünk még vele egyetlen szót sem, és más sem mesélt róla semmit. Belépünk például a lakásába, és szavak nélkül is mesélnek a gazdáról a színek, a bútorok, a növények, a képek a falon. A Római-parti lakótelep egyik átlagos méretű lakása is ilyen, tökéletes jellemrajz. (Még ha történetesen ismerjük is a lakóit.) Az uralkodó szín a fehér, a nappaliban csak néhány szükséges bútor, így aztán a nem túl nagy szobát is kellemesen tágasnak érezzük. A falon pasztell fotografi- kák, illetve sötét keretű miniatűrök, és mindenfelé sok-sok növény. Nyíltság, nyugodtság, szerénység, kiegyensúlyozottság, harmónia. Ilyen Nagy István és felesége, Radka lakása. A sprinterekről jobbára azt tartják, hogy vibráló, úgynevezett idegemberek. Ezzel szemben Nagy István, a Hevesről az Ú. Dózsába igazolt kiváló vágtázó csupán akkor árulkodik a gyors tempóról, amikor fut, vagy amikor autót vezet. Radka (akkor még Soborová néven) nem olyan régen még tagja volt a csehszlovák 4x1 OO-as váltónak, a nemzetközileg jól jegyzett futónök közé tartozott. Csendes- szavú, lényéből az alkalmazkodás készsége sugárzik. Már négy éve házasok, Radka három éve él Magyarországon. Azóta úgy megtanult magyarul, hogy felsőfokú vizsgát tett egyszerűnek nem mondható nyelvünkből. Választékosán beszél, mégis tele van félelemmel, hátha nem értik és hátha ő nem fogja érteni, amit neki mondanak. Azon egy kicsit ugyan dohog, hogy a férje nem jeleskedik a cseh nyelvben, de most úgy fest, hogy együtt fognak majd az angol tanulásához. S akkor azért mégis másként fest majd a kép. Mesélik, úgy ismerkedtek meg, hogy egy válogatott találkozót követő banketten Pista megkérdezte Radkát: nem szomjas-e, s egy elegáns mozdulattal az asztalon levő' összes poharat lesöpörte, amint mutatta a kínálatot. Mi tagadás, hatásos belépő... De talán szerepe lehetett összekerülésükben annak is, hogy szinte egyazon csillagzat alatt születtek. S így majdnem egyszerre ünnepelhetik idén áprilisban a harmincadik születésnapjukat. Nagy Pista évekig töretlenül fejlődött, s amikor Hevesről dr. Oros Ferenc csoportjához jött, kimondatlanul is abban bízott, hogy megnyílnak előtte a világversenyek döntői. Az 1987-es vb-n tagja is volt a hatodik helyezett váltónak. Aztán egy felmérésen végképp felmondta a szolgálatot régóta fájós Achilles-ína, s ez a szakadás élesen keresztülhúzta a szépen felépített terveket. Pista kiváló eredményekre vol( képes fedettpályán is, így magát kínálta a kérdés: nem sajnálja-e a világbajnok-' Ságot.- Olimpiát akartál mondani, nem? - kérdez vissza meglepetten. Merthogy még most sem tudja a lelkében megemészteni, hogy sérülése miatt lemaradt Szöulról. Aztán, amikor tisztázzuk, hogy a budapesti vb-re gondoltam, már nyugodtabban válaszol:- Őszintén szólva, a vb miatt nem vagyok nagyon kétségbe esve. Eddigi pályafutásom alatt már annyi nagy versenyen indultam, hogy picit eltompult bennem valami, s most, amíg az Achillesem teljesen rendbe nem jön, én is fel tudok töltődni. Ez viszont kétségkívül arra utal, hogy Pista még tervez. Méghozzá elsősorban 1990-re, amely, akárhogy is, derűs optimizmusra vall abban a világban, amikor jobbára egyik napról a másikra élünk. Mielőtt mélyre ásnánk az atlétika világába, házigazdaként kijelenti, hogy mestere a hidegtálnak és elvonul csöppnyi, patyolattiszta konyhájukba. Mi pedig Radkával várjuk a bizonyítékokat. V A háziasszony, aki egyébként a magyar vágtázómezőnyben is az elsők között van - ha nem sérült - először arról mesél, hogy mindig fáj valamije, hol a dereka, hol a lába, úgyhogy lassan abba kéne hagyja az atlétikát, de egyszerűen képtelen rá, mert annyira szereti. Aztán mesél arról, mennyire örül, hogy a világ leggyorsabb futónője olyan, mint Florence Griffith-Joyner. Aki vonzó egyéniség, kellemes jelenség és csinos nő. Aztán azon mosolyog, hogy egyszer Zürichben, a Kratochvílová- val és Kocembovával felálló váltóval legyőzték az amerikai lányokat, s mivel Griffith-tel ugyanazt az egyenest futották, egymásnak gratuláltak. Hát bizony, sokat változott azóta a világ. A legtöbbet azonban mégis Radka honvágyáról beszélgetünk.- Itt engem mindenki nagyon kedvesen fogadott, aki tehette, segített, mégsem tudtam még igazán beilleszkedni. A legtöbb ember állandóan csak rohan, magával van elfoglalva, zárkózott és ideges. Prágában valahogy sokkal nyugalmasabb az élet. De az is igaz, hogy a magyarok jóval rugalmasabbak, alkalmazkodóbbak, mint a csehszlovákok. Azt viszont egyáltalán nem értem, hogy egy ilyen csodás siker után, mint a szöuli szereplés, miért nem örül a közvélemény, és miért keres mindig valami rosszat, amin csemegézhet. Csehszlovákiában ez is más. Sok pénzzel támogatja az állam a sportot, mégis alig volt olimpiai bajnokunk. De nincs pánik és bűnbakkeresés. Itt meg ez az óriási siker, és... Persze, ebben a kérdésben nemcsak Radka értetlen. Az ő lelki egyensúlya viszont attól helyre tud billenni, ha egy kicsivel többet gondol Prágára... BODA ILDIKÓ Beszélgetés JANKOVICS TIBOR válogatott birkózóval Jankovics Tibor a szöuli nyári olimpia után egyik napról a másikra, a szó legszorosabb értelmében eltűnt az élsportból. Egyesek azt beszélték, visszatért szülővárosába, Komáromba (Komárno) és ott folytatja az utóbbi időben viharos eseményekkel teli pályafutását. Mások viszont azt állították: hátat fordított a birkózásnak. Hogy valójában mi is van a 28 éves válogatott sportolóval, erre a kérdésre Jankovics Tibor komáromi lakásán kerestük a választ. ■ Dióhéjban összefoglalnád az utóbbi négy hónapot? Mit csináltál ezalatt, miért nem sportoltál?- Szöul után három hónapig pihentem, Komáromban voltam. A búcsút még túl korainak tartottam, ám az utazgatást Trencínbe és az ott-tartózkodást meguntam. Megmondtam a Dukla szakvezetőinek, csak akkor maradok az egyesületnél, ha idehaza lehetek, edz- hetek. Nem kértem én semmi különöset, hiszen ezt másoknak is megengedik. Az elmúlt év végéig sem tudtunk közös nevezőre jutni. Januárban elmentem postásnak, levélkézbesitönek. Egy hónapig dolgoztam, közben nap nap után jártam edzeni, esténként pedig futni... ■ Mit gondoltál ekkor, nem bántad meg, hogy így döntöttél?- Nem! Tudtam, ha a Duklának szüksége van rám, jelentkezik. Elhatározásomat véglegesnek tartottam. Közben a trencíniek tárgyaltak Varga Ervinnel, a válogatott edzőjével, aki február elején felkeresett. Amikor megpillantottam öt, megkönnyebbültem, mert meg voltam győződve arról: lezárul végre a hónapok óta tartó huzavona. így is történt! A Dukla beleegyezett abba, hogy Komáromban leszek, ám a Trenőín színeiben versenyzek. örömmel vettem tudomásul. Ezt a meccset én nyertem. ■ Valóban ilyen fontos volt ez a győzelem?- Nagyon. Ha nem így végződik az ügy, akkor több mint valószínű, nem folytatom. Elég volt a távollét- ből: három év Ostrava, három év Trenőín. Edző nélkül is elvégzem azt, ami a tervben elő van írva. Ez csak természetes, hiszen az én érdekem, hogy minél jobb formában legyek. Most már semmilyen zavaró körülmény sincs. Csupán egy dologra, a birkózásra összpontosíthatok. ■ Miből áll a napi műsorod?- Reggel és délelőtt erőnléti edzések, majd birkózás. Délután pedig futás és ismét birkózás következik. Minden hónapban a Dukla szakvezetői négy edzőpartnert hoznak Trenőínből. Egy hétig velük gyakorolok. Ekkor meggyőződhetnek'arról, milyen is a formám. Egy biztos: egyesületem a beleegyezés ellenére nem nagyon lelkesedik azért, hogy kikerültem ,,védőszárnyaik" alól. Azt is tudom, ha-elma- radnak az eredmények, akkor ez a kedvezmény megszűnik... ■ Február elején a birkózóválogatott keret többi tagja svédországi portyán vett részt. Miért maradtál otthon?- Én is az utazók között lehettem volna. Háromhónapos kihagyást azért megérez az ember. Nem vagyok még formában, ezért inkább otthon készülök. ■ Mik a terveid a közeljövőben?- Végre érmet szeretnék nyerni komoly világversenyen. Ez minden vágyam. Ha lehet, akkor már az áprilisi finnországi Európa-bajnok- ságon. Addig azonban az egy hónap múlva sorra kerülő Artex Kupán, majd a március végén rendezendő NSZK Nagydíjon akarok bizonyítani. Ezt követően egyhónapos edzőtábor következik. Merész terveim vannak. Ha itthon maradhatok és edzhetek, akkora barcelonai ötkarikás játékokig nem fejezem be; az olimpián a legjobb öt közé szeretnék kerülni. Ezt ugyanolyan komolyan gondolom, mint hetekkel ezelőtt a levélkihordást. Ha nem megyek el a postára, azt hiszik, komolytalan vagyok... ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Majorovék - Tyihonov ellen7 ÚJ szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Csetó János és Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanoviőova 25., 8. emelet. Telefon: központ 2010/9, főszerkesztő: 532-20 és 2010/4456, főszerkesztő-helyettesek: 2010/4454 és 2010/4453, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29 és 506-39. gazdasági ügyek: 2010/4425 és /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 25. telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5.. telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava. Martanoviőova 25. 17. emelet, telefon: 2010/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 14.70 korona. A vasárnapi kiadas előfizetési díja negyedévre 13.- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. „IMF UH KtBEEJ in mini in... fm.
