Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-10 / 10. szám
K evés területet emlegetünk olyan sokszor, mint a szolgáltatásokat. Nemcsak az újságíró gyakori témája a helyzet- elemzés, a fogyatékosságok kipellengére- zése, a közvéleményt is gyakran, mondhatnánk úgy is, naponta foglalkoztatják. Ha azt mondom: szolgáltatás, a legtöbbünknek a szúkebb értelemben vett „segítségnyújtás", a mosodák, a tisztítók, a fodrászok, legfeljebb az autószervizek jutnak eszünkbe. Pedig ennél sokkal szélesebb a skála, éppen azért lényeges, hogy valamennyi elvárásainknak megfelelően működjön. Életszínvonalunk meghatározója, hogyan szolgálnak: milyenek lakáskörülményeink, hogyan utazhatunk a tömegközlekedési eszközökön, mennyivel könnyítik meg háztartási teendőinket, a karbantartással és javításokkal miként járulnak hozzá tartós fogyasztási cikkeink hosszabb életű üzemképességéhez, de nem utolsósorban a szabadidőnk sportra és kultúrára való kihasználását is kell, hogy elősegítsék. Tehát nem véletlen, hogy elégedettségünk fokmérőjének is nevezzük működésüket és nem kell senki előtt magyarázni, hogy a velük kapcsolatos fogyatékosságok mennyi bosszúságot, visszásságot váltanak ki. örvendetes, hogy hazánkban az elmúlt időszakban többet fordítottunk szolgáltatásokra, tavaly már több mint 58 milliárd koronát. Személyenként ez évi 3700 koronát jelent (összevetésként 1983-ban 3421 korona volt ez az összeg). Szlovákiában a Cseh Szocialista Köztársasághoz viszonyítva kedvezőtlenebb a helyzet. Ha csak a számokat vesszük figyelembe, hajlamosak vagyunk leegyszerűsítve azt mondani: javult a helyzet. Viszont ha a kétségtelen előrehaladás mellett a számok mögé is bepillantunk, és mérlegeljük saját tapasztalatainkat, már nem vagyunk ennyire derűlátóak. A lakásépítés felgyorsult ütemének köszönhetően ugyan sok család költözött az elmúlt években új otthonba, de a járulékos beruházások hiánya és a legszükségesebb szolgáltatások foghí- jassága miatt nem teljes az örömük. A karbantartási munkák és az átalakítások - hogy olyanná varázsoljuk a lakótelepi panellakást, mint szeretnénk - sok gonddal, utánjárással párosulnak. Hol szakembert keresünk, hol alkatrészt vagy alapanyagot. A régebbi lakások felújítása is problematikus: esetenként túlságosan nagy ráfordításokra van szükség, ahol pedig nem az anyagiak hiányoznak, ott a vállalkozókra akadnak rá nehezen. A tömegközlekedéssel kapcsolatban is egyre több a panasz: a vasút szolgáltatásai nem tartoznak a megbízhatóak közé - már ami a menetrend betartását, a pontosságot illeti -, ezért sokan inkább, ha van rá lehetőség, az autóbuszt választják. Ezek viszont zsúfoltak, főképp a munkásokat és a diákokat szállító járatok, de a távolsági vonalakon közlekedőkkel kapcsolatban is gyakran vannak kifogásaik az utasoknak. A már említettekhez hasonlóan a helyi gazdálkodási vállalatok, a nemzeti bizottságok kisüzemei és az ipari szövetkezetek szolgáltatásai is állandóan a lakosság figyelmének homlokterében állnak. A CSKP KB 6. ülése után a korábbinál jóval nagyobb ütemben bővítették hálózatukat, tevékenységük skáláját. Az is igaz: a fellendítés néhány esetben azzal járt, hogy nem tartották szem előtt a gazdaságosságot, s ez beárnyékolta az előrelépést igazoló eredményeket. Nem volt tehát véletlen, hogy a szolgáltatások terén - megelőzve népgazdaságunk egyéb ágazatait - elsőként vezették be az új gazdasági mechanizmust. A cél tulajdonképpen azonos az átalakítás célkitűzésével: a lakosság igényeinek minél teljesebb kielégítése, s ezzel egyidejűleg elérni a vállalatok nyereséges gazdálkodását. Problémák egész sorát kell felszámolni ahhoz, hogy szolgáltatásaink olyan színvonalat érjenek el, amilyennel elégedettek lehetünk. Javítani kell a szállítói-megrendelői kapcsolatokon - az alapanyagokkal és pótalkatrészekkel való folyamatos ellátás érdekében -, fokozott figyelmet kell szentelni a gépek felújításának, mert az elhasználódott berendezésekkel, műszerekkel, a kiöregedett gépkocsikkal (ez utóbbiak a megrendelő lakásán végzett szolgáltatások további bővítéséhez is szükségesek) nehéz lesz látványos fordulatot elérni. Nagy reményeket fűzünk az ún. kiegészítő szolgáltatások elterjedéséhez is. A nemzeti bizottságok engedélyei alapján különböző tevékenységet végző vállalkozók sora gyarapodik, s ha a következő év elején érvénybe lépő törvény az eddigi kétségeiket eloszlatva még több lakost ösztönöz a szolgáltató tevékenységre, bizonyára csökken a bosszankodók, az elégtelenkedők tábora. Számolnunk kell azzal is, hogy a fejlődés nem áll meg. A tudományos-műszaki előrehaladás további igényeket támaszt majd a szolgáltatásokkal szemben. Ezért van szükség arra, hogy mindennapi témánk az illetékeseknek mindennapi feladatot jelentsen. DEÁKTERÉZ MINDEM id|J IIDIBALIIlSES ; Lörincz János felvétele