Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 1. szám

A fűtetlen fóliaházak kihasználásáról „Kiskert<( fóliatömlőben A fóliatömlös növénynevelés előnye - a mozgathatóságon kívül hogy a szabad hely formájához és méretéhez alakítható. A tömlőt legalább 0,2 mm vastag, és lehetőleg nem átlátszó fóliából készítsük. Vágjunk a fóliából csíkot, legalább olyan széleset, hogy ha a két hosszabbik élét egymásra fektetjük, a félbe hajtott csík arasznyi széles legyen. Az így kapott kettős hosszabbik élt kell összeerősíteni. Legtöké­letesebben vasalóval hegesztjük össze, de használhatunk tűzőgépet is. Az utóbbi esetben az élrészeket duplán hajtsuk vissza. Az elkészült tömlő egyik végét szorosan kössük el, a másik végén át pedig töltsük feszesre jó minőségű, tápdús és nyirkos kerti földdel, vagy földkeverékkel. A föld ne legyen kötött, inkább laza. Ha a tömlő megtelt, a másik végét kössük el. A kész hurkát fektessük le. Lehet egyenes vonalban, de lehet tekergetve, kacskaringósan is, ahogyan akarjuk, de a helyhez igazodóan. Ezután a felszínét nyomkodjuk meg, hogy ellapuló - beigliszerű - formája legyen. Ez megkönnyíti a növények beültetését és gondozását. Az ültetéshez a fólia felső részét, egyenlő távolságokban, késsel hasítsuk fel, és ültetöfával mélyítsünk helyet a földbe. Ültethetünk kifejlett növényeket, de palántákat is. A kivágott nyíláson keresztül öntözhetünk. A növények egymástól a fajtájuknak megfelelő távolságokra kerülje­nek, hogy legyen elegendő helyük a fejlődésre. Amikor leveleik egymást elérik, a fóliahurka széthúzható. Egyébként a kialakított forma bármikor megváltoztatható akár saját igényeinknek, akár a növények fejlődésének megfelelően. (Ezermester) A zöldséghajtatásban a bevétel növelésének egyik módja a termőte­rület többszöri hasznosítása. A fóliá­zok fő növényként általában paprikát vagy paradicsomot hajtatnak, tehát ehhez kell igazítani az elövetemé- nyek termelését. Ha az elővetemény fejlődése elhúzódik, megkésünk a fő növényféleség ültetésével, s később lesz piacképes árunk, kisebb lesz a bevétel. A forgalomban levő fólia élettarta­ma egy év, tehát arra kell töreked­nünk, hogy a hajtató berendezése­ket a lehetö legtökéletesebben ki­használjuk. Őszi és tavaszi haszno­sításuk megoldott. Télen a fólia - az ultraibolya sugarak hiánya miatt - kevésbé károsodik, következés­képpen fűtés nélkül is érdemes salá­tát, illetve korai retket termelni. A fútetlen fóliaházban, vagy üvegházban a kis höigényű retek és saláta hajtatásával kedvezően el­nyújthatjuk a hajtatási idényt. A hi­deg hajtatással termelt salátát hús­vét táján vághatjuk. A retek hajtatá­sa még kisebb fáradsággal és be­fektetéssel jár. Téli, kora tavaszi haj­tatásra a kis lombot nevelő, rövidebb tenyészidejű fajták alkalmasak. Ne feledjük: minél nagyobb a mag, an­nál korábban csírázik, s kedvezöb­TELEPÍTÉS ELŐTT: Harc a talajuntság ellen Nem ritkaság, hogy a kerttelep egy korábbi, elvénült gyümölcsös helyén létesül. Ilyenkor számolni kell a ta- lajuntsággal. Ha minden elővigyázatosság nélkül fákat telepítünk az ilyen területen, rövidesen tapasztalhatjuk, hogy növényeink sínylődnek, kezdeti fejlődésük igen vontatott. Az így nevelt fák bizony nem nyújtanak majd kielégítő hozamot. A baj megelőzése érdekében különböző intézkedé­sekkel arra kell törekednünk, hogy legalább mérsékeljük a talajuntság káros hatását. Mit tehetünk? Első feladatunk, hogy a régi ültetvény felszámolása­kor jelzökarók elhelyezésével pontosan jelöljük meg, hol voltak a régi fasorok. Később a telepítést úgy kell végezni, hogy a csemeték a korábbi sorok közé, ponto­san a sorközök közepére kerüljenek. Ezzel elérhetjük, hogy a fiatal csemeték érzékeny gyökérzete olyan kö­zegbe kerüljön, ahol a legkevésbé kell tartani a talajunt­ság káros hatásától (a talajuntság a földben nem terjed). Nagyon fontos, hogy a telepítést követő első években még véletlenül se meszezzük túl az ilyen területeket. A talaj kémhatása maximum 5,5 pH legyen. Ha ennél nagyobb értéket állapítunk meg, akkor fiziológiailag savanyú műtrágyákkal és komposzttal kell trágyázni a földet, hogy biztosítsuk a tartósan savanyú kémhatást. Erre azért van szükség, mert a savanyú kémhatás elnyomja a talajuntság kialakulását előidéző mikroflóra fejlődését. A korábbi gyümölcsös helyén végzett telepítés alkal­mával a lehető legnagyobb gödröt kell ásni a csemeték számára, s a kiemelt föld helyett frisset kell visszataka- rásra felhasználni. Ezt a földet olyan területről kell kitermelni, ahol nem voltak gyümölcsfák. Ha erre nin­csen lehetőség, akkor a megásott gödröt föld, komposzt és trágya keverékével kell feltölteni. A talajuntság megszüntetésében a vegyszeres (Cblorpikrin, Di-Trapex) talajfertőtlenítés is segítségünk­re lehet. Ezek a készítmények azonban nagyon'drágák, nagyüzemi alkalmazásukra is csak akkor kerülhet sor, ha előzőleg biológiai vizsgálattal bizonyítást nyert a vegyszerezés szükségessége. A talajuntságot gyakran összetévesztik a soklábú, káros ikerszelvényesek túlzott elszaporodásával (a talajlakó, vékony fehér férgek olykor' tömegesen ellepik a hullott gyümölcsöt, vagy a talajjal érintkező szamócát). Ezt a fertözöttséget Metation, An- thio vagy Nematin kipermetezésével (0,2 százalékos töménységű óidat) könnyen felszámolhatjuk. Persze nem feltétlenül fontos a vegyszerek után nyúlni. Félbe­vágott, a kertben széthelyezett almák segítségével pár nap alatt rengeteg férget összegyűjthetünk és megsem­misíthetünk. (-ská) Most viszonozhatjuk a segítséget A madarak téli etetéséről szá a 1.1.6. A tél mindig nagy pusztítást vé­gez hasznos kerti madaraink között, mivel ilyenkor nehezen jutnak táplá­lékhoz. A fákon és a talajban levő jég- és hóréteg elzárja előlük a ro­varbábokat és a különféle magva­kat, pedig a hideg időjárás miatt fokozott szükségük lenne a kalória­dús táplálékra. Éppen ezért sokat segíthetünk a madárvédelem fontos és népszerű módjával, a téli ete­téssel. A madáretetés a természetes táplálék kiegészítésére szolgál, ezért nem kell korán elkezdeni, csak a hidegebb, fagyos, esetleg havas napok beköszöntésével. Utána azonban lehetőleg folyamatosan vé­gezzük. Erre van szükség, hogy ma­daraink egy hideggel párosuló hava­zás, vagy ónos eső idején is találja­nak mindig élelmet megszokott ete­tőjükben, ami megóvja őket az eset­leges éhhaláltól. A kihelyezett táplálék is fontos, örökmozgó cinegéinknek olajos magvakat, napraforgó-, dinnye, tők­és kendermagot adhatunk a kerti dúcetetöbe, oldalán kivágott műa­nyag flakonba, vagy egyszerűen az ablakpárkányra helyezve, örömmel csipegetnek még egy dróttal a faá­gakra függesztett faggyú-, szalon­na- vagy nyers húsdarabkákból is. A harkályok is falatoznak ezekből a csemegékből. Pintyféléinknek ka- nárieleséget, kölest, ocsút, kukori­cadarát, kender- és napraforgóma­got hinthetünk a földre, egy elsepert helyre, vagy a talajon létesített sá­tortető alá. Feketerigóinknak és a vörösbegynek a dúcetetőbe vagy szintén a földre tehetünk konyhai ételmaradékot, főtt sárgarépát, tész­tát, burgonyát, rizst, ezenkívül túrót, sajt- hús- és almadarabkákat. Az etetóhelyet úgy célszerű kialakítani, hogy örökzöldek vagy bokrok is le­gyenek a közelben. Az ilyen helyen a madarak jobban biztonságban ér­zik magukat, mivel veszély esetén a sűrű ágak közé surranhatnak. Kertünk madarai téli figyelmessé­günket, a madáretetést tavasszal felcsendülő vidám dalukkal, és ál­landó rovarpusztításukkal bősége­sen viszonozzák. (Szabad Föld) ben fejlődik a retek. Alacsony hő­mérsékleten, rossz fényviszonyok közepette a nagyobb magvakból gyorsabban és nagyobb gumók fej­lődnek, mint az aprókból. Téli hajta­táshoz lehetőleg rövidnappalos faj­tákat vessünk: januárban, enyhe fű­tés esetén 200-300, februárban 300-400 magot négyzetméteren­ként. Februárban a nagyobb gumójú fajtákat részesítsük előnyben, és sű­rűbbre vessünk, hiszen kedvezőb­bek a fényviszonyok. Nem árt szem előtt tartani, hogy az állománysürítéssel több árut nye­rünk ugyanarról a területről, viszont jelentősen meghosszabbodik a te- nyészidó. Hűvös, borús tavaszon ez nőm íelent különösebb hátrányt, vi­ARBOFLOR szont, ha korán felmelegszik az idő, s már telepíteni lehetne a paprikát vagy a paradicsomot, akkor a késve érkező retek inkább ráfizetés, mint haszon, hiszen a nagyobb bevételt mindig a fő növénytől remélhetjük. A fűtetlen fóliaházban nevelt elő- növények nem igényelnek különö­sebb gondoskodást. Friss levegő iránti igényük - a növekedés intenzi­tásával párhuzamosan - február vé­gétől fokozódik. Ezért ilyenkor már legalább hetenként kétszer szellőz­tessük ki a hajtató berendezést (esetenként fél vagy egy óráról van szó), még akkor is, ha egyébként a belső hőmérséklet miatt ez nem tűnik feltétlenül szükségesnek. ^ Egy új dísznövény-társítási eljárásról Kellemes és egy­ben hasznos időtöltés a dísznövények ne­velése. Velük a ter­mészetet varázsoljuk lakásunkba, munka­helyünkre, a szabad­téri dísznövényneve­lés pedig kellemeseb­bé, pihentetőbbé te­szi környezetünket. A dísznövényeknek számos faja ismere­tes, termesztésük módjai pedig szinte megszámlálhatatla- nok. Ezt a gazdag tár­házat bővítette egy igen szellemes, meg­kapó és eredeti el­gondolással dr. Ma­kara György. Szerinte az Arboflor egy új dísznövénytartási el­járás neve, védjegye. A védjegyzés által a feltaláló újítását az új növényvédő sze­rekhez, autótípusok­hoz és más találmá­nyokhoz hasonlóan szabadalmaztatta, ami arra vall, hogy valóban jelentős, egyedülálló és értékes eljárásról van szó. Lássuk hát, mit is rejt magában az Arboflor? A dísznövényritkaságok kedvelői­nek nagy kihívást jelentenek az or­chideák és broméliák. Ezek a nö­vénykülönlegességek ugyanis nem fejlesztenek igazi gyökeret, hanem pikkelyszerű, csökevényes kapasz­kodó szerveikkel rögzítődnek az alapzatra. Epifitáknak hívják őket, mert természetes lelőhelyeiken tá­masztékul leginkább a fákat hasz­nálják, számukra a más virágoknál megszokott termőföld „méreg", raj­ta nem tudnak megélni. Annak, aki orchideáiban óhajt gyönyörködni, különleges termőközeget kell be­szereznie. Gondot okoz az is, hogy kedvencei gyorsan kiélik a termőkö­zeget, gyorsan át kell tehát őket ültetni. Tekintettel az orchideák „gyökereinek" érzékenységére, az átültetés bonyolult folyamat, a növé­nyeket visszaveti a fejlődésben, ezért szükséges rosszként emlege­Nagyapáink feljegyzéseiből • A kerti utat nem lepi el a növényzet, ha kiadósán felszórjuk bőripari cserzőanyaggal. • Az öreg magvak visszanyerik csíraképességüket, ha éjszakára rothadt alma levébe áztatjuk őket. • A levéltetveket megöli a cigarettahamu. • A vöröshagyma kiűzi a kertből az egereket. • A felvágott vöröshagyma nem fog penészt, ha a vágási felületet bekenjük vajjal. • A karfiolt, a kelt és a fejes káposztát nem támadják meg a hernyók, ha a növények közé paradicsomot ültetünk. • Az egresbokorba telepedett hernyókat elpusztíthatjuk, ha eső után a bokor lombját beszórjuk hamuval. • Az uborkamagot vetés előtt éjszakára ajánlatos tejbe szórni. • A kapor érett magja kitűnően helyettesíti a köménymagot, ráadásul finomabb is. • Aki sok almát fogyaszt, könnyen leszokik a dohányzásról. (z) A lakásban egyre többen nevelnek törpefát. A növény különleges alakjának díszítő hatását tovább fokozhatják, ha például orchideát telepí­tenek rá. tik a kertészkedök. Makara György újítása abban van, hogy felesleges­sé teszi az átültetést és a speciális táptalajt. Az orchideák és broméliák neve­lésére az újító különleges termőkö­zeggel töltött cserepek helyett „élő aljzatot" javasol. Epifita természetük folytán, e dísznövények számára legjobban az élő fák kérge felel meg támasztékul, a szűkös lakásokban azonban ez lehetetlen. Ezt a látszat­ra áthidalhatatlan nehézséget a szerző úgy oldotta meg, hogy az érdekes, de még eléggé el nem terjedt egzotikumot, a törpefát hívta segítségül. Kísérleteiben bebizonyí­totta, hogy a törpefa vagy cserje kérge is kitűnő táptalaj az epifiták gyökereinek megkapaszkodására. A törpefák valódi, gyökérrel, törzzsel és koronával rendelkező fák. Elne­vezésük onnan ered, hogy nem nő­nek magasra, egész életük folya­mán törpék maradnak, így lakások díszének is kitűnően megfelelnek. Ha a magukban is eléggé különle­ges törpefákat még orchideák vagy broméliák rátelepítésével ékesítjük, valódi dísznövénykincshez jutha­tunk, amilyennel nem sokan dicse­kedhetnek. Az epifita dísznövények igényte­lenek, a törpefát egyáltalán nem ká­rosítják, vizet vagy tápanyagot nem szívnak el tőle. A rátelepitést legjobb tálakban előnevelt növényekkel vé­gezni. A törpefa kérgére helyezett orchideák gyökerei gyorsan megka­paszkodnak, a gazdanövénnyel kü­lönleges kapcsolatot alakítanak ki. Mivel átültetésre nincs szükség, az orchideák fejlődése zavartalan, de a törpefa sem sínyli meg a szokatlan kapcsolatot. Még jó tudni, hogy áfá­ra telepített epifitákat külön kell gon- - dozni, öntözni. M. Sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom