Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-17 / 7. szám
szú 11.17. ÉVFORDULÓ- ÜNNEPLÉS NÉLKÜL NEGYED évszázada nyílt meg A ZSELIZI (ÉEUEZOVCE) KÓDKAZ Nem rendeztek nagy ünnepséget. A festékes vödrök, létrák, huzalok, műanyag bálák és ragasztós dobozok között csupán elgondolkoztak azon, hogy munkahelyük, a kórház, már negyed százados. A kórházban látszatra nagy a zűrzavar, ám a látszat csal. Mindenki zavartalanul végzi munkáját, valamennyien tudják, az ő érdekükben (is) történik minden.- A felújítási munkálatok elvégzése létfontosságú feladat. Ám úgy kell ezeket megszervezni, hogy ne zavarják a kórház megszokott rendjét. A fűtés korszerűsítésétől kezdve a villanyvezeték cseréjén és a festésen át mindent teljes üzemelés mellett sikerült elvégeztetni - vallotta a zselizi kórház igazgatója, dr. Palásti Gábor, majd hozzáfűzte: - Munka, no meg gond azért van még mindig bőven. A legnagyobb fejfájást a rossz fűtés okozta. A valaha újdonságnak számított mennyezeti fűtés felmondta a szolgálatot, a kórtermekben hideg volt. Közel kétmillió koronás beruházással a fűtési idény beálltáig az építők elvégezték feladatukat, s habár a betegek éllettere beszűkült, vállalták a kényelmetlen helyzetet. Persze, egyszerűbb lett volna bezárni a kórházat és kitenni ,,Az átépítés miatt zárva“ táblát. Másfél éve vettem át az igazgatói tisztséget, s nem így képzeltem el a munkámat. Persze, nem tehettem és nem tehetek mást, mint hogy kivitelezőket keresek s győzök meg, ha kell, építőanyagot hajszolok, terveket tanulmányozok, kilincselek, kérvényeket írok, s a kórház 450 alkalmazottjával és 240 betegével nagyon várom, hogy vége legyen a rekonstrukciónak. S hogy ez bizony nem lesz egyhamar, arra a szavaiból következtethettünk. Jelenleg a kazán szénnel üzemel. Hogy ez a környezetre milyen hatással van, mindenki tudja, ám nincs választási lehetőségük, hisz Zselizen minduntalan elnapolják a gáz bevezetését. Huszonöt évvel ezelőtt, amikor a kórház épült, a tervezők nem gondoltak arra, hogy a nővéreknek, orvosoknak pihenőhelyiségekre is szükségük lehet, hogy valahol át is kell öltözniük stb. Ezért még az idén bele szeretnének fogni egy új épületszárny építésébe, így megoldanák az említetteket, és a karbantartók is műhelyeket kapnának. És nem utolsósorban megajándékoznák önmagukat egy tanácsteremmel, társalgóval, hiszen jelenleg a kórházban nincs olyan terem (az ebédlő nem a legmegfelelőbb), ahol az egészségügyiek- több mint kétszázötvenen - megbeszélhetnék közös dolgaikat. Megtudhattuk, a kórház műszerezettsége sem tartozik a legjobbak közé. Az egészségügyi dolgozók többsége úgy érzi, hogy a költség- vetésből nekik nem jut annyi, mint amennyi megilletné a kórházat.- A pénzt Léva (Levice) kapja, igaz nekik is nagy szükségük van az új, korszerű egészségügyi berendezéA kórház igazgatója, dr. Palásti Gábor sekre, hiszen a mohi (Mochovce) atomerőmű építőit ők látják el. Ha a kórházban mindent ki lehetne cserélni, ami már elöregedett, elavult, akkor a járási költségvetés sem fedezné a kiadásokat- sorolták, majd egy példával illusztrálták az elmondottakat. - A zselizi kórháznak nincs ultrahang-készüléke. Hogy ez mekkora hátrány, mennyi pluszmunkát okoz az orvosoknak, a betegeknek pedig kellemetlenséget, kényelmetlenséget, azt nem kell külön mondanom - vette át a szót az igazgató.- A kivizsgálásra a betegeket Lévára szállítjuk, naponta kb. húsz embert, ám ha ott időpontegyeztetés (túlzsúfoltság) miatt nem járunk szerencsével, a mentő elviszi a beteget Érsekújvárba (Nővé Zámky) illetve Galántára (Galanta). A páciens gyógyulása érdekében eltűri a kényelmetlenséget (tehet mást?), nekünk meg növekednek a szállítási költségeink. De van más is. Soroljam?- kérdezte az igazgató. - A Lévai járásban orvoshiány mutatkozik, több mint húsz orvosi státusz betöltetlen. Szerencsére, nálunk ez nincs Így, annak ellenére, hogy az egészségügyi dolgozók nem kapnak lakást, sót még megfelelően meg sem tudom őket fizetni. - Magyarázatából kitűnt, az egészségügy ez idáig csak nagyon kevés lakáshoz jutott, igaz, ha az illetékesek megtartják az igazgatónak adott szavukat, talán a jövő évtől kezdve évente 4-5 lakást kapnak. - Az orvosok, ápolónők fizetése nemcsak az országos, hanem a járási átlag alatt van. Mert hiába van meg a mód arra, hogy a kezdő orvosnak 1950 koronánál magasabb fizetést is adhassak, ha nincs rá pénzügyi keretem. És még differenciálni sem tudok, mert nincs miből. Szerencse, hogy többnyire lelkes, odaadó munkatársak vesznek körül, akiknek a hivatásuk mindennél fontosabb. Az igazgató azt is elmondta, a kórház tatarozását addig nem tartja befejezettnek, míg kívülről olyan, amilyen. A homlokzatról mállik a vakolat, s az évek folyamán a festés is jócskán megkopott. - Az anyagiak már meglennének, ám kivitelezőt a járásban találni... - tárta szét karját beszélgetőtársam. Szólt arról is, menet közben harcolnia kell a különböző műszerek beszerzéséért. A hazai gyártmányú technikához - még ha lenne is rá fedezet - sem lehet egykönnyen hozzájutni, olyan kevés van belőle Az előírások, rendeletek sem teszik könnyebbé beszerzésüket. - Nagyobb önállóságot kellene kapnunk - sóhajtotta. Kórházszemlére Gajdosík Éva főnővér kísért minket. Első utunk a gyermekosztályra vezetett, ahol Zuzana Králová osztályos nővér is hozzánk csatlakozott. Két harmincágyas részlegükön (0-3 és 3-15 éves korig) a gyerekek, főleg a nagyobbak gyorsan megszokják a kórNe félj, bogaram! (Lórincz János felvételei) házi körülményeket. Az ápolónők megpróbálják pótolni az édesanyát, szeretik, kényeztetik a kicsiket. Szilágyi Margit ápolónő, az osztály kedvencét, a kis Robit szólongatta. - A betegebb, tovább itt-tartózkodó gyerekeket gyakran mi tanítjuk beszélni, járni, itt lesznek szobatiszták. A picik nagyon hálásak a jó szóért, a mosolyért, legszebb jutalmunk határtalan ragaszkodásuk. Ugye, bogaram? - szólt a fényképezéstől megszeppent Robihoz. A zselizi kórházban a helyszűke ellenére is megoldották, hogy szükség esetén, az anyát is felvehessék. És nemcsak azt, aki szoptat. Ludmi- la Zindelová, a kis kórteremben a 8 és 23 hónapos gyermekeivel foglalkozott. - A kisfiam talán köny- nyebben viselte volna távollétemet, ám a kislányom nem tűrte volna az elszakadást. Azzal, hogy velük lehetek, nemcsak segítek az ápolónőknek, hiszen ellátom gyermekeimet, hanem a kicsik is gyorsabban gyógyulnak.- A belgyógyászati részleg a leg- leterheltebb - közölte a kórház főnővére, majd hozzáfűzte: - A legnehezebb mégis a 20 ágyas utókezelési osztályon dolgozó nővérek munkája. Ezt látni kell. A részleg osztályos nővére elmondta, a többnyire ágyhoz kötött idős betegek ellátása hat ápolónő és egy segédápoló feladata volna, ám jelenleg az osztályon csak négyen vannak. Délelőtt két nővér, délután és éjszaka csupán egy-egy látja el a betegeket. - Ugye nem kell hangsúlyoznom, mit jelent ágyat húzni, ágytálazni, emelgetni, kikísérni vagy füröszteni a betegeket. És mindezt segédeszközök nélkül, egyedül. Állítólag vannak emelőszerkezetek, különböző eszközök, amelyek könnyí- tenének a nehéz fizikai megterhelésünkön, de ebbe a kórházba nem jut belőlük. Igaz, míg karunk nem erőt- lenedik el, és a hátgerincünk is bírja, tesszük dolgunkat. Amit nehezen viselünk, az nem a magatehetetlen betegek ellátása - tetté hozzá komolyan -, hanem az, hogy sok hozzátartozó hetekig felé sem néz az idős betegnek. Ám ha meghal (itt ez a legborzasztóbb) azonnal megjelennek, s viszik az értékeket! A kórházból kifelé menet, a festékes dobozokat kerülgetve, a főnővérrel azon tűnődtünk, vajon törvényszerű-e, hogy egy épület huszonöt év után ilyen állapotban legyen? És vajon bízhatunk-e abban, hogy a jelenleg végzett munkák minősége jobb lesz, mint a huszonöt évvel előttieké volt? Vajon tudatosít- ják-e végre az építők, és talán mi valamennyien, hogy a rossz, hányaveti munka mindannyiunk zsebére megy?! PÉTERFISZONYA Bolygónknak csaknem minden országában tudatosítják már a környezet védelmének szükségét. Az ezzel kapcsolatos törekvések része az olyan költséges műszerek fejlesztése is, amelyek jelzik a helyzetet, a szennyezettség fokát. Pedig... A természet már évezredekkel ezelőtt megteremtette például a víz szennyezettségének mértékére utaló „automatikus" rendszert. Folyóinkból már gyakorlatilag kipusztultak az édesvízi gyöngykagylók. Többnyire a rákok és a pisztrángok is. Viszont egy-két hónappal ezelőtt valami szinte hihetetlen történt. Egy szigorúan védett rezervátumban, természetünk egyik gyöngyszemében, a Tengerszemben is kipusztultak a rákok! Ez annál megdöbbentőbb, mivel ezt a Vihorlat természetvédelmi területen - ide tartozik a Nagy Vihorlati tó is, amelyet inkább a Tengerszem elnevezés alatt ismerünk - állapították meg, ahol a természetvédelemnek mostanában valóban kiemelt figyelmet szentelnek. Tulajdonképpen mi is történt? A válaszadásra Michalovcében Ladislav Romának mérnököt, a környezetvédelmi terület igazgatóját kértem fel. ROSSZ ÓMEN- A rákpusztulás a Tengerszemnek az első, de nyilván nem a legfontosabb jelenlegi problémája - kezdte el magyarázatát. - Néhány hónappal ezelőtt bennünket és az erdészeket is több turista megkérdezte, miért pusztulnak tömegesen a rákok ebben a tóban. Szívesen megválaszoltuk volna kérdésüket, de az okot mi sem ismertük. Utánajártunk azonban a dolognak és megállapítottuk, a helyzet a véltnél is rosszabb. Tény az, hogy a tóból néhány hónap leforgása alatt teljesen kivesztek a rákok. Mint már mondtam, az okkal nem voltunk tisztában, de azzal igen, hogy ez valami rosszat jelent. Három szervezetet kértünk fel arra, hogy egymástól függetlenül végezzenek vízminőségi elemzést. Egyelőre még nem állnak a rendelkezésünkre pontos adatok, de megállapítást nyert, hogy alig valamivel a vízszint alatt már oxigénhiány van. Ezzel szemben igen sok a metán a korhadó falevelekből, gallyakból és egyéb erdei biomasszából. Még azt a lehetőséget sem zártuk ki, hogy az esővíz is szennyezte a tavat valamivel. Ezt majd a további részletes és megismételt elemzések fogják pontosan kimutatni. A tó faunája szempontjából kifejezetten tragikus, hogy a rákok teljesen kipusztultak, pedig ezrével éltek itt... APADÓ VÍZSZINT Szóba kerül egy további probléma is, amely talán a legfontosabb. Az igazgató ennek fejtegetéséhez fog hozzá:- A Tengerszemről azt mondják, - s ez az én meggyőződésem is -, hogy nemcsak Csehszlovákiában, hanem Közép-Európában is egyike a legszebb természetes tavaknak. Tudatosítani kell egy körülményt. A tó úgy jött létre, hogy egy földcsuszamlás elzárta az Okno patak medrét. Az ember később megemelte ezt a természetes gátat. Gyakorlatilag az a helyzet, hogy a tó vízszinje az év folyamán három méternyit is apad, illetve emelkedik. Ennek igen kedvezőtlenek a következményei. A part veszít szilárdságából, a kiszikka- dás,' majd az újbóli feltöltödés károsítja, senyvesz- ti a part melléki növényzetet, beleértve a fákat is. Elpusztulnak beledőlnek a tóba s ott elbomlanak. Nagy kövekkel szilárdítjuk a partokat, de az ingadozó vízszint ezeket is alámossa. A tó öregszik, fiatalító injekciókra van szüksége. Helyes „előírásukra" azonban erőnkből nem telik, e tekintetben * felkészületlenek vagyunk. Diagnosztizáló kísérleteink nem voltak nagyon sikeresek. Nekünk és főleg a tónak eredményes segítséget csak a Di- onyz Őtúr Geológiai Intézet nyújthat. Csak ennek az intézetnek szakemberei állapíthatják meg pontosan a helyzetet, határozhatják meg a beteg, korosodó tó gyógymódját... SÜGÉRINVÁZIÓ A környezetvédelmi terület összesen két dolgozójára, de más illetékesekre is az említetteknél jóval több probléma megoldása hárul. Közülük sorrendben a harmadik a sügér problémája.- Az utóbbi években már sokat tettünk a tó megmentése érdekében Szépsége valamint a Zempléni Víztározó közelsége vonzza a látogatókat. Tavaly a két nyári hónap alatt hatvanezren jöttek el ide. Már csak érdekükben, de főleg a Tengerszem megóvására többet kell tennünk. Hatálytalanítottunk minden kivételt, közvetlenül a tónál felszámoltunk minden vendéglátó és üdültetési berendezést. Ezzel kizártuk annak lehetőségét, hogy vizét szennyezze a hulladék. Betiltottuk a csónakázást és a fürdést. S mégis... Jó egy éve új probléma vetődött föl. A Szlovák Tudományos Akadémia kutatói a tó vizében, néhány méter mélységben, szinte hihetetlen dolgot állapítottak meg. Népes halrajokat. Könnyűbúvárok szerint a látvány emlékeztette őket a tropikus tengerek korallszirtjeínek halböségére. Ez nagyszerű - mondhatná valaki... Csakhogy ennek ellenkezője az igaz. Mert ez a rengeteg hal kizárólag csak sügér. Olyan faj, amely sem itt, sem sehol a közeli vagy távolabbi vizekben korábban nem volt észlelhető. A hozzáértők tudják, hogy ez a halfaj „elpusztíthatatlan", ezzel szemCsodás környezetben a Tengerszem (A szerző felvétele) ben mindent felfal. Más halakat, sőt a rákot is, noha testét kemény páncél védi. S a Tengerszem közegében nincs semmilyen ellensége. A pisztráng, amely elméletileg az lehetne, böl- csebb annál, hogy ezt tegye. Ha egyszer a saját bőrén megérzi a sügér tüskéit, másodszorra már békén hagyja... A sügér tehát további réme a tó faunájának. Megpróbáltunk a nyitjára jönni, hogyan is került ide, honnét? Több lehetőség jött számításba, egyebek között az is, hogy vadkacsák közvetítésével. Mindent jól megfontolva azonban arra a megállapításra jutottunk, hogy ez lehetetlen. Végső következtetésünk ugyan érdekes, de gyászos volt. Szándékosan telepítette valaki ezekbe a vizekbe. Talán jószándéktól vezérelve, de meggondolatlan kísérletet tett. Sajnos, eredményesen Csak hármat említettünk meg azon problémák sorából, amelyekkel jelenleg a környezetvédelmi terület dogozói viaskodnak. Még nem késő, a tó még megmenthető. Éppen azzal, hogy az SZTA Geológiai Intézete megállapítja a Tengerszem betegségének diagnózisát és helyes gyógymódját is. STEFAN MIÓEK 'v
