Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 1. szám
□ A Moszfilm műtermeiben, azonkívül Spanyolországban, valamint Prága és Szófia környékén forgatták a Hűségesek maradunk című kétrészes szovjet film felvételeit. A film a spanyol polgárháború eseményeit idézi fel; a benne szereplő művészek, 1936 és 1956 között, húsz évet „öregszenek". Simon Sándort, a Hűségesek maradunk magyar pilótáját Bezerédi Zoltán, a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja játssza. □ Gaston Leroux regényét, Az operaház fantomját eddig négyszer filmesítették meg Amerikában; Wolfgang Petersen rendező az NSZK-ban forgatja a legújabb változatot. □ Marie-Christine Barrault játssza Claude Bernard-Aubert francia rendező Isten veled, szeretlek! című filmjének főszerepét. □ Ök hárman: Christopher Re- eve, Kathleen Turner és Búrt Reynolds játsszák a Switching channels című amerikai film főszerepét. A film új, a téma régi, de a rendezőket, ezúttal Ted Kotcheffet, úgy látszik, vonzza a becsvágyó újságirónó-tévéri- porternő története, akinek választania kell a szerelem és a karrier között. □ Az Éjféli futás című új filmben (Martin Brest, a Beverly Hills-i zsaru rendezője) Róbert De Niro egy fejvadászt alakít, zsákmánya pedig a beszolgáltatandó nagy hal, Charles Grodin. A film kellőképpen szórakoztató, láthatólag mindkét főszereplő élvezettel játszik, s így a nézőnek sem okoznak csalódást. Az Éjféli futás útvonala eléggé ismerős, mégis érdekessé teszi az, ahogy Grodin és De Niro megpróbálják kicselezni egymást, aztán együtt az FBI-t, egy szervezett bűnöző bandát és egy nem egészen veszélytelen másik fejvadászt. I dőben" kezdte el az életét. Tizenhárom éves, amikor először tölti házon kívül az éjszakát. Tizennégy évesen hatvankilós vászongöngyölegeket cipel, hogy pénze legyen. Tizenöt évesen fogja magát és elköltözik otthonról. Játék- készítő grafikusnak tanul a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában. Abból él, amiért megdolgozik. Újságot hord. Restaurál. Kapualjakat fest. Közben gyűlnek az igazolatlan órák. Hol ennyi, hol annyi. Az egyik évben kétszázötven. De nincs baj akkor sem; a tanára igazolást szerez neki. Nem megértésből - szere- tetből! Osztálytársai kevésbé rajonganak érte, mert úgy érzik: egyszerű kis életünk ellen háborúzik. 1985-ben, nem sokkal az érettségi után filmezni hívják. Szerelem első vérig, Szerelem második vérig, Labdaálmok, Hótreál, Túsztörténet - csupa főszerep. Az első kettőben és a legutóbbiban Béri Ary néven. A harmadikban és a negyedikben Berencsi Attilaként. A hatodikban, amelyet most kezdenek forgatni: Attila Berencsi. A Rablólétra című szlovák film főszerepét Dusán Rapostól kapta. Kiszámíthatatlan, érzékeny, érdekes, sebzett lelkű, dacos, cinikus - ilyennek ismerik, akik dolgoztak vele. Én mást is láttam benne; keserű kiábrándultságot és végtelen magányosságot.- A te ötleted volt az iparművészeti?- Nem. Az anyámé. Ö küldött oda. „EGYSZERŰ, TALÁLKOZÁS BERENCSI ATTILÁVAL- És te mentél, nem is tiltakoztál.-Mentem, mert én sem láttam jobb megoldást. Plakátokat csináltam az általánosban, rajzoltam össze-vissza, fel is vettek elsőre, mert azt hitték zseni vagyok. Másodikban aztán rájöttek, hogy nem így van.- Játékokat terveztél egyáltalán?- Persze. Volt egy hajóm, de jól megcsinálva! Hajlított lemezen gyertyát kellett a kamra alá tolni, egy hajszálvékony cső felszívta a vizet, amiből gőz lett, és úszott a hajó. Bécsben, egy kiállításon nyertem is vele.- Mégsem folytattad...- Nem, mert nem szerettem én annyira a játékokat soha. Mondtam: az általánosban én rajzoltam a legjobban. Na, most ha bekerülsz egy középiskolába, ahol mindenki jól rajzol, akkor valami mást kell kitalálni. Ez teljesen természetes. Mindenkiben van valami, amiről híres lehet vagy hírhedt. Az egyik fiú dobolt, a másik gitározott, én szájharmonikáztam. De abban sem voltam a legjobb. Erre fogtam a gitárt és megtanultam egy-két akkordot. Biztos azért, mert ki akartam tűnni. Aztán rájöttem, mivel jár, ha az ember több és más akar lenni, mint a társai és elgondolkoztam. Ma már tudom: pokoli szerencsés fickó vagyok. Bármihez nyúlok is, biztos, hogy sikerül. Csak közben tartania kell magát az embernek. Folytatom. Volt a gitárom és volt egy-két zenei ötletem. Már csak zenekar kellett, össze is fogtunk néhányan, és mert veszteni valónk sosem volt, bármikor, bárkiket lesöpörtünk a színpadról. Csak úgy tombolt a közönség.- A filmesek hol találtak rád?- Egy koncerten. Még pontosabban: a saját koncertemen. Siettem, mert vagy másfél órát késtem. Épp hogy besurranok az ajtón, két férfi lódul utánam. Azt hittem, a jegyszedők. Intettem is nekik, hogy menjenek csak vissza a helyükre, erre kibökik, hogy engem keresnek. Ha nem jönnek, talán beálltam volna egy gyárba ipari formatervezőnek. De megkaptam a Szerelem első vérig főszerepét, és minden másképpen alakult. Egyszerű, nem?- Tényleg úgy tűnik.- Mert valóban az. Nem kell félni a kamerától... és különben is, ott a rendező. Aki vagy erösködik, hogy mondd el a szövegét, vagy nem, s akkor azt mondasz, amit akarsz. Dobray György az első filmnél, erősködött. A másiknál már nem. Megálltam a sarokban úgy, ahogy, és már jelezte is, hogy ez az, ez kell. A Szerelem első vérig nem az én filmem. Azt nem szeretem. Nekem egy negyvenéves rendező ne feszegesse a kamaszok problémáit, mert úgysem ért hozzá. A második film is csak azért áll közelebb hozzám, mert úgy érzem, abban sikerült változtatni azon a képen, amely a Szerelem első vérig után alakult ki rólam. Abban sokkal emberibb lehettem. Zak- latottabb. Az első filmben semmi sem derül ki a fiúról. A másodikban legalább annyi, hogy korrekt és becsületes. Ami igazán fontos nekem, az a Túsztörténet, amelyet Gazdag Gyula rendezett. Dobray filmjei semmit sem sugalltak, a Gazdag-film rögtön az elején arra kényszerített, hogy kocsmákba, sörözőkbe menjek, hogy lássám, kik és hogyan támasztják a pultot. Hogy kik azok, akiknek nem fontos, hogy alvással töltsék az éjszakát, mert másnap úgysem dolgoznak. Akik attól sem riadnak vissza, hogy fegyvert fogjanak. Mint a Túsztörténet „hősei".-Gazdag Gyula eleinte tartott tőled - ezt nyilatkozta. Attól félt, hogy sztárként viselkedsz majd. Aztán tehetséges, érzékeny, fogékony, értelmes embert szeretett meg benned, aki soksok energiát mozgósított magában a filmezés során.-Gazdag nagyon jó ember. Nem is tudom, ismerek-e nála jobbat. Mellette minden olyan természetes volt... nem játszott szerepet, hogy hány éves és mi hány évesek vagyunk. Nem volt más, csak mi, hárman: Svidrony Gábor, a partnerem, ő és én. És bármit belegondolhattál a helyzetbe. Ültünk egy asztal mellett és éreztem, hogy benne is vannak visszafogott indulatok, nemcsak bennem. S nekem éppen ez segített. „A vihar előtti csend". Ha ez nincs, nem is biztos, hogy el tudom játszani a szerepet.- Az orvost, aki mindenkit meg akar menteni a Túsztörténetben, az a Szabó István játssza, aki a Mephistót, a Redl ezredest és a Hanussent rendezte.-- Igen, furcsa volt... az egyik pillanatban nem érdekelt, hogy ki ö, a másikban viszont megilletődtem tőle. Pedig úgy váltunk partnerekké, hogy a szerepe által szinte ő idomult hozzánk.-Az, hogy kopasz leszel a filmben, feltétel volt?- Nem így fogtam föl. Mert elég jól jött ki aí is. Van egy dolog a filmben, szólt Gazdag, a hajad. Kopasz leszek? - kérdeztem. Igen, felelte. Szóval nem is ö mondta ki, hanem én. Én meg voltam már párszor kopasz az életemben. Nem is izgultam egy kicsit sem. Már mondtam is, hogy miért nem. Egy kopasz ember, ugye, nem tud úgy fésülködni, hogy az előnyös legyen számára. Az egy „mezítelen" valaki, akinek nagyon erősek a szemei. És bármit mondanak is neki, azt ő mind annak tudja be, hogy kopasz. És sebezhetetlen- né válik.- De hiszen most is élnek a szemeid, amikor két-három árnyalat színezi a hajadat.- Lehet, de egy kopasz férfinak akkor is más a mentalitása. Az mindent mellőz. Az az agyával, a mozdulataival hódít meg embereket, nem a megjelenésével. Szóval vártam a napot, hogy Bitskey Tibor, aki az apámat játssza a filmben, tövig nyírja a hajamat. Jó volt vele dolgozni... mint Kottái Róberttal, a Mihályfi Imre rendezte Labdaálmokban. Ebben egy húszéves asztaliteniszbajnok vagyok, aki megszállottan és magányosan kergeti az álmait. Minden, ami megmaradt bennem ebből a tévéfilmből, az Koltaival kapcsolatos. Zseniális zsínész! Lehet, hogy a Schwarze- negger világhírű, én mégsem arra vagyok büszke, hogy kávéztam vele, hanem arra, hogy Koltai partnere lehettem. Ha felnőtt fejjel apát választhatnék, biztos, hogy ilyet kérnék, mint ö. Akin látni ugyan a savanyú életkedvet, de azt is, hogy mindjárt elneveti magát.- A Hótreál vívódó kádergyerekével milyen kapcsolatban voltál?- Semmire sem emlékszem ebből a szerepből. Mintha kivágták volna az életemből. A Hótreál nem a legjobb légkörben készült. Ha nem sikerült valami, Szabó Ildikó, a film rendezője mindig bennünk kereste a hibát. Sose halunk meg, de ma este biztos - ilyen hangulatban dolgoztunk végig. Holtfáradt, kiéhezett csontvázak voltunk mindig, meghasonlottak és rongyok. Mintha az ablakon dobáltak volna ki bennünket. Sokszor annyi erőnk sem maradt, hogy hazamenjünk. .. ott aludtunk a díszletben, hogy másnap időben kéznél legyünk.- öt film és egy készülő hatodik - három év alatt nem kis eredmény.- Milyen jó lett volna úgy befutni, hogy közben élvezem is, amit csinálok... Hat Túsztörténet, az lett volna az igazi. De így! Na, és a kalapomhoz mit szólsz? Jó, mi? SZABÓ G. LÁSZLÓ .-rí E lőször állítólag Mausi, a macska született meg. Mondják, hogy Lutz Stütz- her, a drezdai trükkfilmstúdió fiatal munkatársa sóját, otthonába fogadott kölyökmacs- kájáról mintázta, „aki" egy csapásra a háznép kedvence lett. Ugyanaznap azonban - ez már a véletlen műve volt - Christian Biermann, a trükkfilmstúdió másik munkatársa, anyósától egy kutyust kapott, „aki" szintén egy csapásra a háznép kedvence lett. Biermann is papírra vetette otthona új lakóját, így találkozott egymással először a drezdai trükkfilmstúdióban Mausi és Kilo, a cica és a kutya. Mivel a két fiatalember nemcsak kolléga, hanem jó barát is, elkezdtek játszadozni a gondolattal, mi lenne, ha Mausit és Kilót a rajzasztalon, majd filmvásznon tévékéf>ernyőn is összehoznák. A gondolatból ötletek születtek, az öletekből vázlatok, a vázlatokból filmterv, azután képes forgatókönyv, melyet a drezdai animációs műhely vezetői nagy örömmel fogadták. így - 1986-ban - megkezdődhetett az úgynevezett pilotfilm, azaz a sorozatot reprezentáló első mű készítése. A két hős kalandjainak kidolgozásába bekapcsolódott Petra Wiegandt is és ezzel teljessé vált a csapat, a három fiatal mozgástervező néhány hónap alatt további sok-sok kolléga közreműködésével életre keltette e különös kutya-macska barátság első eseményeit. Éppen a hangosításhoz készülődtek, amikor vetítés közben nyílt az ajtó és a vetítőbe három idegen lépett, akik nagy élvezettel nézték végig a tizenkét percből még hátralévő hetet. A prágai barrandovi stúdió animációs műhelyének munkatársai voltak, akik egyszerűen beleszerettek a kedves figurákba, és együttműködést ajánlottak. Pénzben, animátorokban. Az ajánlatból néhány hét alatt államközi szerződés lett, azóta a csehszlovák rövidfilmstúdió animációs részlege teljes jogú gyártó partner a sorozat epizódjainak elkészítésében. Mausi és Kilo - első nekifutásra - hétszer csap össze, azaz hét epizódot állítanak elő, de már Prágában és Drezdában újabb hat folytatás forgatókönyvének elkészítésén dolgoznak. Mert mi történt? Elkészült az első film a Mausi és Kilo- sorozatból és bemutatták egy drezdai gyermekmoziban. A film kirobbanó sikert aratott. Mausi és Kilo hamarosan országos forgalmazásba került, pillanatok alatt meghódították a, gyermekszíveket, és megmosolyogtatták a felnőtteket is. így aztán ahogy elkészült egy epizód, azonnal a moziműsorba került. Máig öt részt fejeztek be a hétből, a negyedik most indul a mozik felé, az ötödik rész februárban követi. A hétszer tízperces sorozat készítését 1989 végére fejezik be az együttdolgozó csehszlovák és NDK-beli művészek, akik már azt is tudják, hogy Mausi és Kilo a hét rész után is folytatja kalandjait. Vannak ugyanis jó csillagzat alatt született művek és - úgy tűnik - ezek sorába tartozik a Mausi + Kilo-sorozat is. Francia, olasz, angol és egy nagy amerikai forgalmazó érdeklődik a sorozat iránt, az utóbbi a forgalmazás világjogát is megvásárolná. Mausi és Kilo ugyanis ellenállhatatlan. Hogy mi a titkuk? Elsősorban az, hogy saját lényük törvényei szerint cselekednek és járnak el: nem akarnak embert „trükköket" megvalósítani, nem akarnak kilépni kutya és macska mivoltukból. Két állatkölyök, játékos, vidám, ha kell, vad, de valahol, ütközéseik legmélyén mégis nagyon szeretik egymást. Mausi és Kilo mellett még sok érdekességre bukkanhat a látogató Drezdában. A bábosztályon például most fejezik be May Károly Az ezüst tó kincse című regényének egész estés bábfilmváltozatát, és máris előkészítik egy újabb egész estés May Károly- film, A Llandó Escapado szelleme forgatását. Mindkét film rendezője Günter Reiz, a jónevű bábfilmes. Ám addig is, míg a May Károly-hósök színre lépnek a filmvásznon és a képernyőn, nem vitás, Mausi és Kilo a sztár az NDK animációs műhelyében, ahol az alkotók - egyébként teljes joggal - világsikerről álmodnak... FENYVES GYÖRGY Mausi + Kilo = siker ÚJ szú 14 1989.1. 6.
