Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-02-10 / 6. szám

Már hosszabb ideje élénk viták folynak Ágcsernyón (Cierna nad Ti- sou) a vasúti átrakóállomáson dol­gozók munkafeltételei, szociális helyzetének javítása és az átrakás korszerűsítése körül. Az előzmé­nyekkel, a vitát kiváltó okokkal és a2 ezeket az okokat megszüntetni hiva­tott intézkedésekkel lapunk 1988. de­cember 9-i vasárnapi számában A szárazföldi kikötő gondjai címmel megjelent írásunkban részletesen foglalkoztunk. Az itt dolgozó és éló több ezer fős közösség munkáját és életét érintő kérdések halaszthatatlan rendezése sokban meghatározza, hogy a szá­razföldi kikötő hogyan képes megbir­kózni az egész ország számára nél­külözhetetlenül fontos feladatával. Ez indokolta, hogy újra visszatérjünk a kikötőbe és meggyőződjünk, mi változott november eleje óta, amikor a legfelsőbb párt- és állami szervek képviselői a dolgozókkal és a lako­sokkal közösen munkaértekezleten vitatták meg a helyzetet, a tennivaló­kat, és amelyen a munka- és szociális körülmények javítását elősegítő ha­tározatok és intézkedések születtek. Az átrakóállomás üzemi pártbizottsá­gának elnöke Torjai János a régi ismerős­nek kijáró szívélyességgel fogadott és an­nak az embernek a magabiztosságával, aki nem vár üres kézzel. Készségesen tájékoz­tatott a közös tanácskozás óta történt válto­zásokról:-A novemberi közös munkaértekezlet óta az üzemi pártbizottság valamennyi ülé­sén napirenden szerepelnek a korszerűsí­téssel, a munka- és szociális körülmények javításával foglalkozó kérdések. Üléseinken getve a gépjavító részleghez értünk, Gor- nyitzky Miklós —aki korábban szintén a javí­tókollektívához tartozott - elmondta, hogy ilyenkor, télidőben nem irigylésre méltó a javítók munkája. A szakszervezeti ülése­ken rendszeresen foglalkoztak az itt dolgo­zók munkakörülményeivel is. A gépjavító műhely előtt éppen egy ka­nalas kotrógép javításán szorgoskodott há­rom gépjavító. A gépóriás oldalára csapódó leheletük fehér zúzmaraként csillogott a téli zimankóban. A műhelycsarnokban további két gépóriás. Az egyiknek csupán az alváza terpeszkedett a helyiségben. Nagyjavítást végeztek rajta. Itt értettem csak meg, hogy miért nem fért be az a harmadik, s kellett kint javítani. A munkát a részlegvezető távollétében helyettese, Ladislav Fedic mérnök irányította, akitől megtudtuk, hogy a régi típusú kanalas kotrógépek javítását, amelyek még ötvennyolcban érkeztek az átrakóállomásra, ők végzik. Az újabbakat szintén meg tudnák javítani, ha kapnának hozzá pótalkatrészeket. Ezeket a DESTA Bzenec javítóvállalat hozza rendbe. Csak­hogy több száz kilométerrel messzebb Ág- csernyötól. A rokonszenves fiatal főnök az itt történt változásokat így összegezte:- A novemberi tanácskozás óta javult a dolgozók keresete. A 249 dolgozó közül 119 kapott béremelést. A prémium pedig valamennyiüknél magasabb lett. Az idén 15 százalékot fizetünk prémium formájában, eddig csak 8 százalékot fizettünk. Új öltözőt és mosdót (zuhanyozóval) kaptunk 45 em­ber részére. Folyamatban van a többi mos­dó építése is. A műhelyben dolgozók véleménye eltér a főnökétől. Úgy látszik, ,,lent“ még nem érezhetőek egyértelműen a változások.- A fizetés gyenge. Prémium formájában a bérünk 8 százalékát kapjuk - jegyezte meg a jó szakemberként ismert Szegedi Emil esztergályos, akiről első látásra nyil­megemlítenem, hogy a novemberi értekez­leten az iskola magyar tanítási nyelvű osz­tályainak létesítése is fölvetődött. Ugyanis annak ellenére, hogy a lakosság csaknem hatvan százaléka magyar nemzetiségű, ed­dig még nem volt magyar tanítási nyelvű alapiskola a városban. Többször foglalkoz­tunk a magyar tanítási nyelvű osztályok létesítésének kérdésével üléseinken is. Végleges döntés még nem született, mivel két javaslat közül kellett választani. Egyik, hogy a magyar tanítási nyelvű osztályba jelentkezők járjanak a közeli bélyi (Bieí) alapiskolába, amely magyar tanítási nyelvű, és mindössze két kilométerre van a város­tól. A másik, hogy ha a helyi alapiskolában nyílna magyar osztály, azt a kétműszakos tanítás elkerülése végett bővíteni kellene. Ez pedig egyik napról a másikra szinte megoldhatatlan. Mi a bélyi változathoz ra­gaszkodunk... A szülők véleménye, hogy gyermekeik tanuljanak helyben. Indokolatlannak tartják, hogy a lakóházakhoz közel lévő iskola he­lyett a néhány kilométerrel távolabb fekvő község iskolájába hordják gyermekeiket. És igazuk van. Az oktatásügy járási illetékesei is a szülők kérelmét támogatják. Egyébként a városi nemzeti bizottságon már elkezdő­dött a magyar tanítási nyelvű osztályokba is a be íratás. Az emberhez méltó körülmények megte­remtése bizony egyes munkahelyeken las­sú ütemű. Erre gondoltunk, amikor a négy mosoda közül az egyikben - találomra kivá­lasztva - szétnéztünk. Itt, az egyik középü­let pincéjében elhelyezett mosodában nap­pal is villanyégő erőlködik, hogy megfelelő látásviszonyokat teremtsen. Eléggé szűkös, egészségtelen helyiség. A gépjavító rész­leg, az üzemi óvodák és a munkásszálló részére mossák itt a fehérneműt, a munka­ruhákat. A két mosógépnél Iván Erzsébet és Botos Mária szorgoskodott. Éppen Változások a szárazföldi kikötőben A vasutasok még mindig panaszkodnak részt vesznek azoknak a részlegeknek a vezetői és pártelnökei, illetve pártcsoport- vezetöi, amelyeknek munkáját éppen érté­keljük. Számon kérjük tőlük a Csehszlovák Államvasutak Keleti Igazgatósága által ho­zott intézkedések és párthatározatok gya­korlati megvalósítását. Állandó kapcsolatot tartunk a felsőbb párt- és állami szervekkel. Segítséget, tanácsot kérünk egy-egy bo­nyolultabb kérdés rendezéséhez. Ami vi­szont saját erőnkön és tudásunkon múlik, azt igyekszünk késedelem nélkül, operatív módon rendezni. Az utóbbi időben sikerült néhány lépést tennünk a panaszok orvoslása érdekében. Átlagosan mintegy 600 koronával javult a dolgozók fizetése. Január elsejétől új bérezési rendszer lépett életbe, amely jobb kereseti lehetőséget biztosít az itt dolgo­zóknak. A munkaerkölcs és közhangulat szem­pontjából az egyik alapvető feltétel megte­remtése tehát folyamatban van. Néhány munkahelyen már sikerült javítani a szociá­lis körülményeket is. Új öltözőket, mosdókat létesítettünk. Tény, hogy ez még nem vala­mi sok. De amiről éveken keresztül megfe­ledkeztek, nem könnyű egyik napról a má­sikra helyre hozni. Ez azt jelenti, hogy még bőven van tennivaló. Gornyitzky Miklóssal, az üzemi szak- szervezeti bizottság egyik tagjával - akit a pártelnök bízott meg kalauzolásunkkal - végigjártuk azokat a munkahelyeket, ahonnan az elmúlt években a legtöbb pa­nasz érkezett az üzemi párt- és szakszer­vezethez. Utunkat az ömlesztett árukat átrakó rész­legen kezdtük. Az átrakás itt még mindig a negyven évvel ezelőttihez hasonló módon folyik - lapát és egyszerű szállítószalag segítségével.- Látom, csodálkozik, hogy itt ilyen primi­tív módon történik az átrakás - fordult felém kísérőnk, amikor a sáros latyakot nagy ívben megkerülve sikerült hang-, de nem beszédközeibe kerülni a műtrágyát lapátoló három munkáshoz. Nem csodálkoztam.- Itt nem messze épül az ömlesztett áruk átrakására szolgáló részleg - mutatott egy vaskonstrukción álló tetőszerkezet felé ka­lauzunk. - Ha elkészül, már jobb körülmé­nyek között, tetővel a fejük fölött dolgozhat­nak az emberek. Átrakó gépsorunk is lesz. Csak hát ez is úgy készül, mint a Luca széke. Biztonságosabb és könnyebb lesz a munka, a kézi átrakás megszüntetése pedig enyhíteni fogja a létszámhiányt. A ter­vek szerint márciusra kellene elkészülnie... Amíg a szinte megszámlálhatatlan sínen áttornáztuk magunkat és a vagonokat kerül­vánvaló, hogy nem tegnap állt az eszterga­pad mellé. - Azelőtt 27 korona szakszerve­zeti illetéket fizettünk, keresetünk egy szá­zalékát. Már csak 23-25 koronás bélyeg kerül a szakszervezeti igazolványba... Mi egyszerűen csak ezzel a mércével mérjük, hogyan néznek a munkánkra. A mai életvi­telhez ez kevés. Főleg a kollégák esetében, akik bizony elég piszkos munkát végeznek, néha kint is. Bizonyára látták őket idejövet. Szegényeknek nincs hol megmelegedniük, mert a fűtés is nagyon gyenge. Nem ehhez az épülethez tervezték. Azért van itt ez a pótkályha is. Nem mondom, kaptak fize­tésemelést, óránként 80 fillért. Mi nem, mert mi bent vagyunk, nem kell kijárni az állomás területére, mint a lakatosoknak. Egyszer itt, másszor ott hibásodik meg egy-egy gép és ide nem lehet mindet és mindenkor behoz­ni. Tehát ki is kell menniük. Rosszabb körülmények között dolgoznak, mint mi. Nem is sajnálom tőlük. De kérdem én, mi nem járulunk hozzá ahhoz, hogy az ö mun­kájuk, mások munkája zökkenőmentes le­gyen? Nem véletlen, hogy a jó szakem­berek elmennek, mert nincsenek megfi­zetve ... Következő állomásunk a fűtőház volt. Az óriási csarnokban több mozdony éppen „felülvizsgálatra" várakozott. Az irodahelyi­ségben pedig a következő nap teendőiről folyt a tanácskozás Németh László, a fűtő- ház vezetője és legközelebbi munkatársai között. A tanácskozás befejezése után a vezetővel, aki egyben a városi pártbizott­ság elnöke, a várost érintő kérdésekről beszélgettünk.- Lassan enyhülnek a gondjaink - kezd­te a tájékoztatást a pártelnök. - Az új művelődési központ építéséhez megkezd­tük az építőanyag szállítását. A város ifjúsá­gának karácsonyi ajándékként átadtuk az új ifjúsági és pionírházat. Egy régi épületet alakítottunk át erre a célra, mintegy 4,5 millió korona ráfordítással. Ezzel részben megoldódott a tanulóifjúság iskolán kívüli foglalkoztatásának kérdése. A Nemzeti Front programjának teljesítéséhez hiányzik a strandfürdő és a város csatornahálózatá­nak megépítése. Ezeket azért emeltem ki, mert megvalósításukhoz mind a párt-, mind pedig a felsőbb állami szervek segítségére szükség lesz. A többivel saját tartalékaink kiaknázásával kell boldogulnunk. Megol­dásra vár az óvodák helyzetének rendezé­se is. Ugyanis a város öt óvodája közül három a nemzeti bizottág irányítása alá tartozik, kettő pedig üzemi óvoda. Ezekben nem elég a férőhely, ezért még egy üzemi óvoda létrehozására van szükség. Ha már az oktatásról beszélünk, itt kell a szállói fehérneműt rakták az öblös mosó­gép henger alakú forgó részébe, amely aztán recsegés-ropogás közepette fülsikító sípolással elindult. Csak a szomszédos he­lyiségben, zárt ajtók mögött tudtunk beszél­getni.- Mi tizenkét órán át ezt hallgatjuk - le­gyintett beletörődve Iván Erzsébet. - Már régóta rossz, és nincs, aki megjavítsa. Pe­dig már hányszor jelentettük! Nem állhatunk le, mert a tiszta ruhára, ágyneműre szükség van.- Ilyen körülmények között kell dolgoz­nunk, és a fizetés ezért a munkáért nem a legjobb. Nem könnyű a dolgunk, főleg ha olajos, kormos munkaruhákat mosunk. Aki csak egyszer is mosott munkaruhát, az tudja, hogy mi az - fűzte hozzá Botos Mária.- Igen kéne már egy új mosoda, mert most hasonló mind a négy, ami van. Régen ígérik, hogy építenek, de mikor? Ezek a gé­pek nem sokáig bírják. Egyszer teljesen leállnak. És akkor mi lesz? Az új mosoda építésével, a munkafelté­telek további javításával, az egészségvéde­lem, a gyógyítás és az üdültetés kérdései­vel Ladislav Adrásekot, az üzemi szakszer­vezeti bizottság elnökét kerestük fel.-A mosoda építése már tizenöt évvel ezelőtt szerepelt a fejlesztési tervben. Sót, a kollektív szerződés is foglalkozott vele. Sajnos, mindmáig nem sikerült megvalósí­tani. Miért? Nem tudtunk beruházót találni. A vasút viszont saját erejéből képtelen felé­píteni. Ha vállalkozót találunk, hozzálátunk- jelentette ki a gondok súlyát érző határo­• Iván Erzsébet és Botos Mária munka közben zottsággal a szakszervezet elnöke. - Ami pedig a gyógyulást és felüdülést biztosító létesítmény létrehozását illeti, találtunk rá megoldást. A mintegy 50 kilométerre lévő pionírtáborunkat csupán az iskolai szünidő idején használtuk ki. Javasoltuk, hogy bő­vítsék ki, alakítsák át rehabilitációs és üdü­lési célokat szolgáló létesítménnyé. A fel­sőbb szervek és a Csehszlovák Államvasu­tak Keleti Igazgatósága is támogatja javas­latunkat. Jövőre már bekerül a fejlesztési tervbe és elkezdődhet ennek az építése is.- Újdonságként említhető az is - tette még hozzá -, hogy a járási nemzeti bizott­ság megvásárolt egy hajót, amelyet a Ti­szán cölöpökre helyezve üzemeltetünk majd étteremként és kisebb szállodaként. Az ezzel járó tereprendezést - a folyópart strandolásra alkalmas kialakítását, az úthá­lózat kiépítését, a villany bevezetését stb.- a vasút és a jnb közösen végzi. A hajót még a tél folyamán odaszállítjuk és már tavasszal megkezdjük a munkát. Ez is javít majd az üdülés feltételein. Mennyire tekintik szívügyüknek az ág- csernyói gondokat az irányító szervek? Konkrétan a Csehszlovák Államvasutak Kassai (Kosice) Körzetének üzemvezetősé­ge? Ezzel a kérdéssel Kocska Gyulához, az üzemfönökség pártszervezetének elnöké­hez nyitottunk be.- Nyíltan meg kell mondanom, hogy jo­gosnak tartjuk a dolgozók panaszait, hite­lességükről személyesen is meggyőződ­tünk - válaszolt kertelés nélkül a pártelnök.- Elnökségünk még 1987-ben a kerületi pártbizottság elé terjesztette az ügyet. így került sor végül is a novemberi ágcsernyöi értekezletre. A felelősöktől megköveteljük, hogy maradéktalanul teljesítsék, amit elvá­runk tőlük. A dolgozókollektívák előtt kell számot adniuk munkájukról. Ennek a köve­telménynek az eredménye, hogy az ágcser­nyöi állomáson az eddigihez mérten élén- kebb mozgás tapasztalható. Bár még sok a tennivaló, de az egymás iránti türelem, a közös gond megoldásáért vállalt munka végül eredményhez vezet. Végre mindenkinek tudomásul kell ven­nie, hogy a vasút csak akkor tudja teljesíteni feladatát, ha korszerűbbé válik. Arra törek­szünk, hogy az ágcsemyóieknek a jobb munkafeltételek, az elfogadható szociális ellátás megteremtéséhez, a bérezésnek a teljesítménnyel arányossá tételéhez min­den támogatást megadjunk. Erre kötelez elsőszámú parancsunk: A vasúti közleke­dés nem állhat meg. A látottak és hallottak alapján az ágcsernyöi változások még sok fenn­tartással, de optimistán ítélhetők meg. Derülátón azért, mert megala­pozott és reális program biztosítja a korrekt feltételeket, a biztos pers­pektívát E program megvalósításá­hoz azonban kölcsönös bizalomra, türelemre egyaránt szükség van. KATÓCS GYULA • A műtrágya átrakásának módjában semmi sem változott (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom