Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-10 / 6. szám
Már hosszabb ideje élénk viták folynak Ágcsernyón (Cierna nad Ti- sou) a vasúti átrakóállomáson dolgozók munkafeltételei, szociális helyzetének javítása és az átrakás korszerűsítése körül. Az előzményekkel, a vitát kiváltó okokkal és a2 ezeket az okokat megszüntetni hivatott intézkedésekkel lapunk 1988. december 9-i vasárnapi számában A szárazföldi kikötő gondjai címmel megjelent írásunkban részletesen foglalkoztunk. Az itt dolgozó és éló több ezer fős közösség munkáját és életét érintő kérdések halaszthatatlan rendezése sokban meghatározza, hogy a szárazföldi kikötő hogyan képes megbirkózni az egész ország számára nélkülözhetetlenül fontos feladatával. Ez indokolta, hogy újra visszatérjünk a kikötőbe és meggyőződjünk, mi változott november eleje óta, amikor a legfelsőbb párt- és állami szervek képviselői a dolgozókkal és a lakosokkal közösen munkaértekezleten vitatták meg a helyzetet, a tennivalókat, és amelyen a munka- és szociális körülmények javítását elősegítő határozatok és intézkedések születtek. Az átrakóállomás üzemi pártbizottságának elnöke Torjai János a régi ismerősnek kijáró szívélyességgel fogadott és annak az embernek a magabiztosságával, aki nem vár üres kézzel. Készségesen tájékoztatott a közös tanácskozás óta történt változásokról:-A novemberi közös munkaértekezlet óta az üzemi pártbizottság valamennyi ülésén napirenden szerepelnek a korszerűsítéssel, a munka- és szociális körülmények javításával foglalkozó kérdések. Üléseinken getve a gépjavító részleghez értünk, Gor- nyitzky Miklós —aki korábban szintén a javítókollektívához tartozott - elmondta, hogy ilyenkor, télidőben nem irigylésre méltó a javítók munkája. A szakszervezeti üléseken rendszeresen foglalkoztak az itt dolgozók munkakörülményeivel is. A gépjavító műhely előtt éppen egy kanalas kotrógép javításán szorgoskodott három gépjavító. A gépóriás oldalára csapódó leheletük fehér zúzmaraként csillogott a téli zimankóban. A műhelycsarnokban további két gépóriás. Az egyiknek csupán az alváza terpeszkedett a helyiségben. Nagyjavítást végeztek rajta. Itt értettem csak meg, hogy miért nem fért be az a harmadik, s kellett kint javítani. A munkát a részlegvezető távollétében helyettese, Ladislav Fedic mérnök irányította, akitől megtudtuk, hogy a régi típusú kanalas kotrógépek javítását, amelyek még ötvennyolcban érkeztek az átrakóállomásra, ők végzik. Az újabbakat szintén meg tudnák javítani, ha kapnának hozzá pótalkatrészeket. Ezeket a DESTA Bzenec javítóvállalat hozza rendbe. Csakhogy több száz kilométerrel messzebb Ág- csernyötól. A rokonszenves fiatal főnök az itt történt változásokat így összegezte:- A novemberi tanácskozás óta javult a dolgozók keresete. A 249 dolgozó közül 119 kapott béremelést. A prémium pedig valamennyiüknél magasabb lett. Az idén 15 százalékot fizetünk prémium formájában, eddig csak 8 százalékot fizettünk. Új öltözőt és mosdót (zuhanyozóval) kaptunk 45 ember részére. Folyamatban van a többi mosdó építése is. A műhelyben dolgozók véleménye eltér a főnökétől. Úgy látszik, ,,lent“ még nem érezhetőek egyértelműen a változások.- A fizetés gyenge. Prémium formájában a bérünk 8 százalékát kapjuk - jegyezte meg a jó szakemberként ismert Szegedi Emil esztergályos, akiről első látásra nyilmegemlítenem, hogy a novemberi értekezleten az iskola magyar tanítási nyelvű osztályainak létesítése is fölvetődött. Ugyanis annak ellenére, hogy a lakosság csaknem hatvan százaléka magyar nemzetiségű, eddig még nem volt magyar tanítási nyelvű alapiskola a városban. Többször foglalkoztunk a magyar tanítási nyelvű osztályok létesítésének kérdésével üléseinken is. Végleges döntés még nem született, mivel két javaslat közül kellett választani. Egyik, hogy a magyar tanítási nyelvű osztályba jelentkezők járjanak a közeli bélyi (Bieí) alapiskolába, amely magyar tanítási nyelvű, és mindössze két kilométerre van a várostól. A másik, hogy ha a helyi alapiskolában nyílna magyar osztály, azt a kétműszakos tanítás elkerülése végett bővíteni kellene. Ez pedig egyik napról a másikra szinte megoldhatatlan. Mi a bélyi változathoz ragaszkodunk... A szülők véleménye, hogy gyermekeik tanuljanak helyben. Indokolatlannak tartják, hogy a lakóházakhoz közel lévő iskola helyett a néhány kilométerrel távolabb fekvő község iskolájába hordják gyermekeiket. És igazuk van. Az oktatásügy járási illetékesei is a szülők kérelmét támogatják. Egyébként a városi nemzeti bizottságon már elkezdődött a magyar tanítási nyelvű osztályokba is a be íratás. Az emberhez méltó körülmények megteremtése bizony egyes munkahelyeken lassú ütemű. Erre gondoltunk, amikor a négy mosoda közül az egyikben - találomra kiválasztva - szétnéztünk. Itt, az egyik középület pincéjében elhelyezett mosodában nappal is villanyégő erőlködik, hogy megfelelő látásviszonyokat teremtsen. Eléggé szűkös, egészségtelen helyiség. A gépjavító részleg, az üzemi óvodák és a munkásszálló részére mossák itt a fehérneműt, a munkaruhákat. A két mosógépnél Iván Erzsébet és Botos Mária szorgoskodott. Éppen Változások a szárazföldi kikötőben A vasutasok még mindig panaszkodnak részt vesznek azoknak a részlegeknek a vezetői és pártelnökei, illetve pártcsoport- vezetöi, amelyeknek munkáját éppen értékeljük. Számon kérjük tőlük a Csehszlovák Államvasutak Keleti Igazgatósága által hozott intézkedések és párthatározatok gyakorlati megvalósítását. Állandó kapcsolatot tartunk a felsőbb párt- és állami szervekkel. Segítséget, tanácsot kérünk egy-egy bonyolultabb kérdés rendezéséhez. Ami viszont saját erőnkön és tudásunkon múlik, azt igyekszünk késedelem nélkül, operatív módon rendezni. Az utóbbi időben sikerült néhány lépést tennünk a panaszok orvoslása érdekében. Átlagosan mintegy 600 koronával javult a dolgozók fizetése. Január elsejétől új bérezési rendszer lépett életbe, amely jobb kereseti lehetőséget biztosít az itt dolgozóknak. A munkaerkölcs és közhangulat szempontjából az egyik alapvető feltétel megteremtése tehát folyamatban van. Néhány munkahelyen már sikerült javítani a szociális körülményeket is. Új öltözőket, mosdókat létesítettünk. Tény, hogy ez még nem valami sok. De amiről éveken keresztül megfeledkeztek, nem könnyű egyik napról a másikra helyre hozni. Ez azt jelenti, hogy még bőven van tennivaló. Gornyitzky Miklóssal, az üzemi szak- szervezeti bizottság egyik tagjával - akit a pártelnök bízott meg kalauzolásunkkal - végigjártuk azokat a munkahelyeket, ahonnan az elmúlt években a legtöbb panasz érkezett az üzemi párt- és szakszervezethez. Utunkat az ömlesztett árukat átrakó részlegen kezdtük. Az átrakás itt még mindig a negyven évvel ezelőttihez hasonló módon folyik - lapát és egyszerű szállítószalag segítségével.- Látom, csodálkozik, hogy itt ilyen primitív módon történik az átrakás - fordult felém kísérőnk, amikor a sáros latyakot nagy ívben megkerülve sikerült hang-, de nem beszédközeibe kerülni a műtrágyát lapátoló három munkáshoz. Nem csodálkoztam.- Itt nem messze épül az ömlesztett áruk átrakására szolgáló részleg - mutatott egy vaskonstrukción álló tetőszerkezet felé kalauzunk. - Ha elkészül, már jobb körülmények között, tetővel a fejük fölött dolgozhatnak az emberek. Átrakó gépsorunk is lesz. Csak hát ez is úgy készül, mint a Luca széke. Biztonságosabb és könnyebb lesz a munka, a kézi átrakás megszüntetése pedig enyhíteni fogja a létszámhiányt. A tervek szerint márciusra kellene elkészülnie... Amíg a szinte megszámlálhatatlan sínen áttornáztuk magunkat és a vagonokat kerülvánvaló, hogy nem tegnap állt az esztergapad mellé. - Azelőtt 27 korona szakszervezeti illetéket fizettünk, keresetünk egy százalékát. Már csak 23-25 koronás bélyeg kerül a szakszervezeti igazolványba... Mi egyszerűen csak ezzel a mércével mérjük, hogyan néznek a munkánkra. A mai életvitelhez ez kevés. Főleg a kollégák esetében, akik bizony elég piszkos munkát végeznek, néha kint is. Bizonyára látták őket idejövet. Szegényeknek nincs hol megmelegedniük, mert a fűtés is nagyon gyenge. Nem ehhez az épülethez tervezték. Azért van itt ez a pótkályha is. Nem mondom, kaptak fizetésemelést, óránként 80 fillért. Mi nem, mert mi bent vagyunk, nem kell kijárni az állomás területére, mint a lakatosoknak. Egyszer itt, másszor ott hibásodik meg egy-egy gép és ide nem lehet mindet és mindenkor behozni. Tehát ki is kell menniük. Rosszabb körülmények között dolgoznak, mint mi. Nem is sajnálom tőlük. De kérdem én, mi nem járulunk hozzá ahhoz, hogy az ö munkájuk, mások munkája zökkenőmentes legyen? Nem véletlen, hogy a jó szakemberek elmennek, mert nincsenek megfizetve ... Következő állomásunk a fűtőház volt. Az óriási csarnokban több mozdony éppen „felülvizsgálatra" várakozott. Az irodahelyiségben pedig a következő nap teendőiről folyt a tanácskozás Németh László, a fűtő- ház vezetője és legközelebbi munkatársai között. A tanácskozás befejezése után a vezetővel, aki egyben a városi pártbizottság elnöke, a várost érintő kérdésekről beszélgettünk.- Lassan enyhülnek a gondjaink - kezdte a tájékoztatást a pártelnök. - Az új művelődési központ építéséhez megkezdtük az építőanyag szállítását. A város ifjúságának karácsonyi ajándékként átadtuk az új ifjúsági és pionírházat. Egy régi épületet alakítottunk át erre a célra, mintegy 4,5 millió korona ráfordítással. Ezzel részben megoldódott a tanulóifjúság iskolán kívüli foglalkoztatásának kérdése. A Nemzeti Front programjának teljesítéséhez hiányzik a strandfürdő és a város csatornahálózatának megépítése. Ezeket azért emeltem ki, mert megvalósításukhoz mind a párt-, mind pedig a felsőbb állami szervek segítségére szükség lesz. A többivel saját tartalékaink kiaknázásával kell boldogulnunk. Megoldásra vár az óvodák helyzetének rendezése is. Ugyanis a város öt óvodája közül három a nemzeti bizottág irányítása alá tartozik, kettő pedig üzemi óvoda. Ezekben nem elég a férőhely, ezért még egy üzemi óvoda létrehozására van szükség. Ha már az oktatásról beszélünk, itt kell a szállói fehérneműt rakták az öblös mosógép henger alakú forgó részébe, amely aztán recsegés-ropogás közepette fülsikító sípolással elindult. Csak a szomszédos helyiségben, zárt ajtók mögött tudtunk beszélgetni.- Mi tizenkét órán át ezt hallgatjuk - legyintett beletörődve Iván Erzsébet. - Már régóta rossz, és nincs, aki megjavítsa. Pedig már hányszor jelentettük! Nem állhatunk le, mert a tiszta ruhára, ágyneműre szükség van.- Ilyen körülmények között kell dolgoznunk, és a fizetés ezért a munkáért nem a legjobb. Nem könnyű a dolgunk, főleg ha olajos, kormos munkaruhákat mosunk. Aki csak egyszer is mosott munkaruhát, az tudja, hogy mi az - fűzte hozzá Botos Mária.- Igen kéne már egy új mosoda, mert most hasonló mind a négy, ami van. Régen ígérik, hogy építenek, de mikor? Ezek a gépek nem sokáig bírják. Egyszer teljesen leállnak. És akkor mi lesz? Az új mosoda építésével, a munkafeltételek további javításával, az egészségvédelem, a gyógyítás és az üdültetés kérdéseivel Ladislav Adrásekot, az üzemi szakszervezeti bizottság elnökét kerestük fel.-A mosoda építése már tizenöt évvel ezelőtt szerepelt a fejlesztési tervben. Sót, a kollektív szerződés is foglalkozott vele. Sajnos, mindmáig nem sikerült megvalósítani. Miért? Nem tudtunk beruházót találni. A vasút viszont saját erejéből képtelen felépíteni. Ha vállalkozót találunk, hozzálátunk- jelentette ki a gondok súlyát érző határo• Iván Erzsébet és Botos Mária munka közben zottsággal a szakszervezet elnöke. - Ami pedig a gyógyulást és felüdülést biztosító létesítmény létrehozását illeti, találtunk rá megoldást. A mintegy 50 kilométerre lévő pionírtáborunkat csupán az iskolai szünidő idején használtuk ki. Javasoltuk, hogy bővítsék ki, alakítsák át rehabilitációs és üdülési célokat szolgáló létesítménnyé. A felsőbb szervek és a Csehszlovák Államvasutak Keleti Igazgatósága is támogatja javaslatunkat. Jövőre már bekerül a fejlesztési tervbe és elkezdődhet ennek az építése is.- Újdonságként említhető az is - tette még hozzá -, hogy a járási nemzeti bizottság megvásárolt egy hajót, amelyet a Tiszán cölöpökre helyezve üzemeltetünk majd étteremként és kisebb szállodaként. Az ezzel járó tereprendezést - a folyópart strandolásra alkalmas kialakítását, az úthálózat kiépítését, a villany bevezetését stb.- a vasút és a jnb közösen végzi. A hajót még a tél folyamán odaszállítjuk és már tavasszal megkezdjük a munkát. Ez is javít majd az üdülés feltételein. Mennyire tekintik szívügyüknek az ág- csernyói gondokat az irányító szervek? Konkrétan a Csehszlovák Államvasutak Kassai (Kosice) Körzetének üzemvezetősége? Ezzel a kérdéssel Kocska Gyulához, az üzemfönökség pártszervezetének elnökéhez nyitottunk be.- Nyíltan meg kell mondanom, hogy jogosnak tartjuk a dolgozók panaszait, hitelességükről személyesen is meggyőződtünk - válaszolt kertelés nélkül a pártelnök.- Elnökségünk még 1987-ben a kerületi pártbizottság elé terjesztette az ügyet. így került sor végül is a novemberi ágcsernyöi értekezletre. A felelősöktől megköveteljük, hogy maradéktalanul teljesítsék, amit elvárunk tőlük. A dolgozókollektívák előtt kell számot adniuk munkájukról. Ennek a követelménynek az eredménye, hogy az ágcsernyöi állomáson az eddigihez mérten élén- kebb mozgás tapasztalható. Bár még sok a tennivaló, de az egymás iránti türelem, a közös gond megoldásáért vállalt munka végül eredményhez vezet. Végre mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a vasút csak akkor tudja teljesíteni feladatát, ha korszerűbbé válik. Arra törekszünk, hogy az ágcsemyóieknek a jobb munkafeltételek, az elfogadható szociális ellátás megteremtéséhez, a bérezésnek a teljesítménnyel arányossá tételéhez minden támogatást megadjunk. Erre kötelez elsőszámú parancsunk: A vasúti közlekedés nem állhat meg. A látottak és hallottak alapján az ágcsernyöi változások még sok fenntartással, de optimistán ítélhetők meg. Derülátón azért, mert megalapozott és reális program biztosítja a korrekt feltételeket, a biztos perspektívát E program megvalósításához azonban kölcsönös bizalomra, türelemre egyaránt szükség van. KATÓCS GYULA • A műtrágya átrakásának módjában semmi sem változott (A szerző felvételei)
