Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-10 / 6. szám
Világos távlatokat, elérhető célokat A párt programjának előkészítése és a társadalomtudományok írta: Vladimír Kunovjánek, a CSKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézetének igazgatója, a párt programjának kidolgozására alakított bizottság titkára Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 10. ülése döntött a párt XVIII. kongresszusának az eredetileg tervezettnél egy évvel korábbi - tehát már 1990-re történő - összehívásáról, jóváhagyta a párt programját kidolgozó bizottságot. A program alapelveit előterjesztik a CSKP XVIII. kongresszusa tanácskozása elé. Ilyen jellegű programdokumentum összeállításához a párt történetében először kezdünk hozzá. A múltban a párt tevékenysége az alapszabályzat és a kongresszusok által jóváhagyott politikai alapelvek által körülhatárolt célokból indult ki. Ebből a szempontból alapvető jelentőségük volt elsősorban azoknak a dokumentumoknak, amelyeket az ötödik, a kilencedik és a tizennegyedik kongresz- szus hagyott jóvá. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában azonban úgy mutatkozik, hogy a párt vezető szerepének megőrzése és a társadalom dinamikusabb fejlődése végett feltétlenül szükséges a világosan megfogalmazott, osztályszempontú program, amely a következő időszakban jellemezné a párt vezető szerepét, és kitűzné azokat a célokat, amelyeket politikai, gazdasági és szociális téren el akarunk érni. Olyan dokumentumról van szó, amely a párt köré mint társadalmunk élcsapata köré tömörítené a dolgozók széles rétegeit, és mozgósítaná őket a jóváhagyott elképzelések megvalósítására. A lenini elvek szerint Ezzel összefüggésben óhatatlanul fölmerül a kérdés, vajon a viharos társadalmi erjedés, az átalakítás korszaka, amikor számos alapvető tézist még csak megvilágítani próbálunk, a legalkalmasabb időszak-e távlati társadalmi kilátások kitűzésére. Találkozunk olyan nézetekkel, hogy talán a program előkészítésével jó lett volna még várni, amíg az átalakítás befejeződik, vagy legalábbis meghozza első eredményeit, és a társadalomban teljes mértékben érvényre jutnak a demokratizálás elemei, vagy már ezeket az alapelveket nagyobb távlatból lehet elemezni. Ezeket a nézeteket nem intézhetjük el egyetlen kézlegyintéssel. Másrészt a történelmi tapasztalat arra tanít bennünket, hogy épp a nagy társadalmi erjedések időszakai, az új politikai gondolatok, nézetek és koncepciók keletkezésének korszakai alkalmasak a program megteremtésére, mivel felszínre hoznak számos különböző elképzelést, melyek közül sok ösztönözhet bennünket, elsősorban azok, amelyekkel egyetérthetünk, de még azok is, amelyeket különböző okokból el kell utasítanunk. Azok a programok, amelyek hasonló korokban keletkeznek, kevésbé vannak frázisokkal terhelve, rendszerint realistábbak, ezért jobb minőségűek. Ezzel összefüggésben tanulságos megjegyezni, hogy Oroszország Kommunista (bolsevik) Pártja 1919-ben fogadta el második programját, abban az időben, amikor Szov- jet-Oroszországban dúlt a polgárháború, és imperialista katonai intervenció ellen kényszerült védekezni. Ennek ellenére Lenin személyes vezetésével távlati programot dolgoztak ki, amelynek útmutatása szerint lerakta az országban a szocializmus alapjait. Lenin nagy hangsúlyt helyezett a párt programjának tudományosságára. „Kötelesek vagyunk az általánosan elismert marxista alapelvből kiindulni, hogy a programnak a tudomány alapjaira kell épülnie..." - hangsúlyozta. A további lenini követelmények közé tartozik a program érthetősége, és az a tulajdonsága, hogy mozgósítsa a tömegeket. Ugyancsak fontosnak tartotta, hogy a párt programjának nemzetközi jellege legyen, és figyelembe vegye - ,,... azokat az osztályszempontokat, amelyek gazdasági tekintetben jellemzőek minden országra". Programunk abból a szempontból is jelentős politikai és ideológiai szerepet játszhat, mivel oly országban fogadják el, amely a hetvenes és a nyolcvanas években lényegében elkerülte a mély gazdasági és politikai válságokat. A párt programjának választ kellene adnia minden olyan alapvető kérdésre, amellyel társadalmunk szembenéz; tekintetbe kell vennie a fejlődést, amely a következő időszakban végbemegy a termelőerők jellegének alakulásában, s hatásukra a társadalmi viszonyokon bekövetkező változásokat is. Az a néhány évtizedes időszak, amelyre kidolgozzák, biztosítékul kell hogy szolgáljon az . elfogadott program perspektivitására, egyidejű jűleg azonban olyan feladatokat is tartalmazI nia kell, amelyeket a mi generációnk is reálisnak, elérhetőnek lát, tehát mozgósító is. Nem arról van szó, hogy holmi ködös társadalmi utópiát dolgozunk ki - túlzó szavak nélküli programnak kellene lennie, olyannak, amely igényes lesz ugyan, de teljesítése nem haladja meg erőnket. Jelentős kérdés magának a programnak a tagolása is. Föltételezzük, hogy a végleges dokumentum legfontosabb szakaszai közé tartozik majd az ideológiai, a politikai, a gazdasági és a szociális. A program állást foglal majd a nemzetiségi kérdésben, némely jogi, és a külkapcsolatok bizonyos problémáival kapcsolatban. Kétségkívül tartalmazni fog bizonyos történelmi bevezetőt is, amelyből nyilvánvaló lesz, miért és milyen körülmények között keletkezett a párt, milyen alapvető célokat tűzött maga elé, és különböző időszakokban hogyan tudta ezeket teljesíteni. Ebből a szakaszból ki kellene tűnnie annak, hogy honnan jövünk, hol tartunk jelenleg és merre felé haladunk a jövőben. Igényes és bonyolult elméleti problémák A program ideológiai részének a marxizmus egyes diszciplínáiból kellene kiindulnia; elsősorban a tudományos kommunizmusból és a marxista-leninista filozófiából. Ki kellene emelnie a jelenkor jellegzetességét, felsorolni azokat a célokat, amelyeket a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom (vele együtt pártunk is, mint annak elválaszthatatlan része) tűz maga elé, egyidejűleg azonban helyesen meghatározni a részcélokat is, amelyeket a jövő század elején szeretnénk elérni. A programnak ebből a részéből világosan ki kellene tűnnie, hogy nem adjuk föl a kommunista társadalom felépítésének célját, amelynek elméleti alapelveit a marxiz- mus-leninizmus klasszikusainak művei tartalmazzák. Figyelembe kell azonban venni a jelenlegi, osztályszempontból megosztott világ valóságát, s főleg nem szabad túlbecsülnünk a termelőerők általunk elért fejlettségi fokát, amely nem engedi meg, hogy elérjük ezt a korábban felelőtlen optimizmussal történelmileg rövid időn belül elérhetőnek minősített célt. Bonyolult elméleti probléma marad társadalmunk osztályszerkezetének és fejlődése távlatainak kérdése. Egyszerű lenne a programban megismételni a szocializmus két alapvető osztályáról, a munkásság és a szövetkezeti parasztság osztályáról szóló tételt. Sokkal fontosabb lesz azonban, hogy tisztázzuk: a jövőben mennyire befolyásolja majd reálpolitikánkat az osztályszerkezet; hogyan alakul majd ezeknek az alapvető osztályoknak, esetleg a további társadalmi csoportoknak részvétele a termelőerők fejlődésével összefüggésben, vajon az egyes osztályok és társadalmi rétegek helyzete a jövőben közeledik-e egymáshoz vagy távolodik egymástól. Politikánk meghatározói Ebben a részben a dokumentumnak két problémakörrel kellene foglalkoznia: külpolitikaival és belpolitikaival. Ennek a szakasznak a kidolgozásában olyan társadalomtudományokból kell kiindulni, mint az állam- és jogtudomány, a nemzetközi kapcsolatok, a tudományos kommunizmus, a szociológia és a pszichológia. A külpolitikai szakasznak tartalmaznia kellene Csehszlovákia Kommunista Pártjának helyzetét a jelenlegi nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. Ehhez kapcsolódhatna Csehszlovákiának a nemzetközi kapcsolatokba való betagolódásának, elsősorban a szocialista rendszerhez, a KGST-hez és a Varsói Szerződéshez tartozásának elemzése. Fontos lesz megemlíteni a köztársaságot mint az ENSZ alapító tagját és aktivitásának irányát a békés egymás mellett élés és együttműködés politikájának érvényesítésében. A jelenlegi új politikai gondolkodás szellemében, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatában jut érvényre, a programnak szintén a csehszlovák béke- kezdeményezésekből kellene kiindulnia, amelyek a két különböző társadalmi rendszerhez, egymással szembenálló katonai tömörüléshez tartozó országok érintkezésének határán a kapcsolatok javítását szorgalmazzák. Állást kellene foglalnia a Helsinkiben 1975-ben szerződésben vállalt kötelezettségünkkel kapcsolatban is, mely egyebek között az európai határok sérthetetlenségét tartalmazza. A belpolitikai szakasz foglalkozik majd a szocialista állam távlati fejlesztésével, a jogállam további kiépítésével, a demokratizálás, a képviseleti szervek fejlesztésének kérdésével. Ezen a szakaszon azoknak a szakembereknek az ötleteit várjuk, akik a jog és az államtudomány területén dolgoznak. Nem lesz könnyű választ adni sok aktuális kérdésre, már csak azért sem, mert az elmélet e téren sablonosán ismételgette azokat a gondolatokat, amelyek alkalmazhatók voltak a szocializmus építésének első szakaszában és az osztályharc éleződésének korszakában, míg az új koncepció, elsősorban a jogállamról vallott elképzelés, nem érlelődött még meg, és többé-kevésbé csupán politikai jelszó formájában jelent meg. Ahhoz, hogy a program kidolgozói az új gondolatokat figyelembe vehessék, a legközelebbi időben ezeket az elméleteket tudományosan fel kell dolgozni, és meg kell vele ismertetni a széles nyilvánosságot. Arról van szó elsősorban, hogy világos legyen: társadalmunk eddigi állapota miben tér el a jövő jogállamának elképzelésétől. Nincsen kizárva, hogy nem a konjunkturális, hanem e tézis mélyreható elemzésével rájövünk, eddigi állapotunk és az óhajtott modell között semmilyen nagyobb ellentmondások nincsenek, és ha a jelenlegi helyzet a meghirdetett elképzeléstől különbözött, annak egész sor objektív oka volt (például a társadalmi viszonyok más fejlettségi foka, a társadalmi fejlődés más külső és belső feltételei stb.). A programnak föltétlenül állást kell foglalnia társadalmi életünk további demokratizálásával kapcsolatban. Továbbra is bonyolult kérdés marad a politikai pluralizmus megvalósítása, melyről az átalakítás során oly gyakran beszélnek. Az elméletnek, elsősorban a tudományos kommunizmusnak, a marxista -leninista filozófiának, de az állam- és jogtudománynak, a szociológiának és pszichológiának választ kellene adnia arra a kérdésre, miben rejlenek a társadalomban az esetleges politikai pluralizmus forrásai, vajon ezek a források inkább külsőek vagy belsóek, vajon a jövőben a nézetek pluralizmusa növekedni vagy csökkenni fog, vajon a nézetek pluralitását a társadalmi fejlődés elkövetkező szakaszában inkább gátolni vagy fejleszteni kell stb. Ennek a problémának az elemzésében a társadalomtudományok művelőinek állandóan szem előtt kell tartaniuk, hogy e téren nem az öncélú, hanem a funkciós pluralizmusról van szó, amely lendületet ad társadalmunk fejlődésének, segít megtalálni gazdasági és társadalmi fejlesztésünk legmegfelelőbb útját. A párt programjának foglalkoznia kellene politikánk nyilvános orientációjával, s azzal is, hogy a párt érdeke a társadalom további fejlődéséről a sajtóban, a rádióban, a televízióban, a nyilvános gyűléseken és összejöveteleken folytatott vita. Főleg az ipar, a mezőgazdaság és a népgazdaság további ágazatainak fejlesztésére tesznek az emberek tárgyszerű javaslatokat. Számtalan ötlettel állnak elő a városok, falvak, a lakás- és közületi építkezések, közlekedés és egyéb szolgáltatások ügyében, s ezek nagymértékben befolyásolhatják az irányító szervek döntéseit. Kiegyensúlyozott gazdaságot Kétségtelen, jelentős része lesz a párt programjának a gazdasági rész, amelynek jellemeznie kellene az ország termelőerőinek fejlettségi fokát, a tudományos-műszaki forradalom haladó irányzatait s részvételünk lehetőségeit ezekben az áramlatokban. Azoknak a céloknak, amelyeket e téren magunk elé tűzünk és elérésük módszereinek ugyancsak helyet kell kapniuk benne. Fontos, hogy a program valóságunkból induljon ki, nem tűzhet ki semmilyen voluntarista célokat, amelyeket a múltban sem sikerült elérnünk, ugyanakkor nem indulhat ki a kicsinyesség és sikertelenség komplexumából, amely az utóbbi időben a gazdasági front néhány teoretikusánál megjelenik, olyan követelések formájában például, mint az áremelések, a korona azonnali konvertibilissé tétele, a világpiaci árakra való áttérés stb. A gazdaság egyben a társadalom egészének, az állami vállalatok, a dolgozókollektívák és az egyes állampolgárok érdekösszeütközésének fontos területe. A nagyobb önállóság feltételei közt ezek az érdekellentétek főleg az árképzés problematikája köré fognak összpontosulni. E tekintetben nem világos az ártámogatások kérdése, amely gazdaságunk bizonyos területein áremelési törekvéseket vált ki. A CSKP KB 10. ülése ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy más szemszögből kell nézni ezeket a problémákat. Az állami dotációk sok esetben nem azért nélkülözhetetlenek, mert olcsóbban nem lehet megtermelni ezt vagy azt az árut, hanem mert energia-, anyag- és munkaidő-pazarlás húzódik meg mögötte és a tudományos-műszaki ismeretek rugalmas alkalmazásának képtelensége. Ezen a területen a gazdaságnak szükséges lesz átértékelnie eddigi álláspontját, és a program előkészítői számára olyan ismeretekkel kell szolgálniuk, amelyek lehetővé tennék, hogy a következő évtizedekben elkerüljük az inflációt és a külföldi eladósodást; megőrizzük fizetési eszközünk stabilitását, és áttérhessünk a „hiánygazdaságról", melyet az utóbbi időben az elméleti front erősen kutat, a kiegyensúlyozott gazdaságra. Föltételezzük, hogy a gazdasági front továbbra is bekapcsolódik prognosztizáló munkák létrehozásába, amelyeknek értelme a tudomány, a technika és a termelés fejlődésirányainak megismerése, esetleg a kereslet és a társadalmi szükségletek jövőbeli alakulásának föltárása. A párt programjának előkészítése szempontjából fontosnak tekintjük a prognosztizáló műveket, azonban nem indulhatunk ki belőlük mechanikusan, már csak azért sem, mert a résztvevő szakemberek nézete az egyes kérdésekben sokszor homlokegyenest eltérő, és nagyon nagy nézetkülönbségek vannak az elméleti és az irányítási szféra között. Ilyen körülmények között a prognózisok egy bizonyos, talán fontos vezérfonalat, egyfajta segédanyagot jelentenek, amelyeket nem pótolhat tekintélyen alapuló politikai döntés. A szociális biztonság erősítése Pártunk politikai törekvésének a célja és értelme a szociálisan igazságos társadalom fölépítése, amelyben a szükséges mennyiségű használati cikk, élelem és egyéb érték minden egyén számára rendelkezésre áll. Ezt a célt mind ez ideig egyetlen megtett szakaszban sem sikerült elérni, főleg a termelőerők viszonylagos fejletlensége és a hozzáférhető természeti erőforrások szűkössége miatt. Minden objektív nehézség ellenére a párt céltudatosan törekszik a legszélesebb rétegek életszínvonalának állandó emelésére és a családok szociális biztonságának szilárdítására. Az életszínvonal, amelyet köztársaságunk kimutathat, a világranglistán előkelő helyet biztosít számára, ami a jelenlegi, kon- jukturális kilengésektől, gazdasági válságoktól, egyes államok külföldi eladósodásától és hasonló jelenségektől befolyásolt világban egyáltalán nem tekinthető magától értetődőnek. A pártprogram szociális részének előkészítésénél újra tudatosítanunk kell, hogy élet- színvonalunk függ a termelőerők fejlettségétől, a munkaszervezéstől, a meglévő erőforrások teljes kihasználásától. Köztársaságunk nem rendelkezik nagy területtel, nincsenek gazdag természeti kincsei; fő eszközünk, amellyel befolyásolhatjuk a gazdasági eredményeket: az emberi munka és tudás. Viták sora, amelyeknek eredménye érintheti az emberek szociális helyzetét, az utóbbi időben a lakáspolitikával foglalkozik. Úgy mutatkozik, hogy ezen a szakaszon nincs kidolgozott egységes elméletünk. A legkülönbözőbb elképzelések, nézetek ütköznek itt, például, hogy mindenkinek joga van arra, hogy megfelelő lakást kapjon az államtól, másrészt azt, mely szerint a lakosságnak sokkal nagyobb mértékben kell részt vállalnia a lakás- probléma megoldásában. Az elmélet adóssága, amely valószínűleg a tudományos kommunizmus, a szociológia és a közgazdasági tudomány számláját terheli, bizonyos zavart okoz, s vele kapcsolatban feltétlenül állást kell foglalni, annál is inkább, mert e kérdés egész nemzedékeket érint. Különleges figyelmet kell szentelni az iskola és általában a nevelés kérdésének. A múltban itt is rengeteg probléma halmozódott föl, amelyeknek okait a csehszlovák oktatásinevelési rendszer koncepciójának elemzése lenne hivatva feltárni. A program előkészítésének néhány módszertani kérdése Az a program, melynek kidolgozásához a párt hozzákezdett, az egész társadalom programja lesz. Feltétlenül helyes lesz tehát, ha a vitában az előkészített tézisekről a pár- tonkívüliek is kifejtik véleményüket. Különösen nagy figyelmet kell szentelniük az előkészítésnek a pártalapszervezeteknek, pártcsoportoknak és valamennyi kommunistának. Olyan programot készítünk ugyanis elő, amely a következő évtizedekre számunkra és valószínűleg gyermekeink számára is politikai irányelvként fog szolgálni. 10.
