Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-03 / 5. szám
[SZÚ 5 39.11.3. Az Adamec-javaslat margójára Levegőnk, vizünk Megrázó dokumentumfilmet sugárzott nemrégiben a bratislavai televízió a szlovákiai erdők állapotáról - pusztulásáról. Környezetvédelmi szakemberek és egyszerű erdészek szövege kísérte az esetenként elképesztő pusztulást szemléltető filmkockákat. Egy különösen elkeseredett mondat megragadt bennem: lassan már alig beszélhetünk egészséges erdőről. Igen, sokáig uralkodott az a gyakorlat, hogy a termelés növelése volt az egyedüli szempont, a környezetvédelmi beruházásokon spóroltunk, vagyis a pillanatnyi gazdasági „előnyökért" a következő nemzedék flóráját és faunáját tettük tönkre, nem is gondolva arra, hogy mindezért egyszer valakinek hatalmas árat kell fizetnie. A kérdés fontosságát felismertük, de arra lényegében sehol a világon nincs pénz, hogy évtizedek „rablógazdálkodását" rövid idő alatt helyre lehessen hozni. Termelni kell, de környezetkímélőén. Egy nemzetközi statisztikai adat: Közép-Európában az erdők felét tönkretették a savas esők. Jelenleg annak az összegnek, amibe egy új üzem vagy gyár kerül, a 15-30 százalékát teszik ki a környezetvédelmi kiadások. De ez is kevés, a jövőben el kell érnie a 40-45 százalékot is. A filmben egy természetvédő szakember azt magyarázta, hogy az alacsony kémények kis területet szennyeztek. Felépítettük az égbenyúló kéményóriásokat, amelyek szennyezőanyagát a szél hatalmas területre hordja szét, még a magas hegycsúcsok felé is. Igen: a szél, a folyóvíz nem tartja tiszteletben az országhatárokat, az államok egymás vizét, levegőjét szeny- nyezik. Különösen itt, a „zsúfolt" Közép-Európában. Ezért nagy jelentőségű az a javaslat, amelyet Ladislav Adamec, a szövetségi kormány elnöke tett december közepén, a CSKP Központi Bizottságának 12. ülésén elhangzott előadói beszédében. Mint mondotta, nem akarjuk, hogy a vizek és a levegő tisztaságával kapcsolatos problémák elválasszanak bennünket, hogy e kérdések a félreértések és gyanús ítgatások forrásai legyenek a nemzetközi kapcsolatokban. „A szövetségi kormány nevében szándékomban áli minden szomszédos ország kormányfőjét meghívni egy nem formális, baráti találkozóra, amelyen megvitatnánk az együttműködés lehetőségeit. .. Kedvező visszhang esetén ez a kezdeményezés elvezethetne valamilyen összeurópai konzultatív szerv létrehozásához. A megállapodás szerint önállóan működhetne: az ENSZ, a helsinki folyamat vagy a KGST és a Közös Piac együttműködésének keretében. “ Nos a fogadtatás kedvező volt, a javaslat figyelmet keltett. Időközben Ladislav Adamec levelét átadták Magyarország, az NDK, Lengyelország, a Szovjetunió, Ausztria és az NSZK diplomáciai képviselőinek, s a javaslatról az ENSZ New York-i központját is tájékoztatták. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár csehszlovák újságíróknak nyilatkozott január közepén, s elmondta: Bonn határozottan támogatja a nemzetközi ökológiai együttműködést, mert e téren a jelenlegi helyzet rendkívül súlyos. ,,Ladislav. Adamec kezdeményezése, hogy a szomszédos országok miniszterelnökeit meghívja Prágába egy munka- találkozóra, jelentősen hozzájárulna e folyamatokhoz “ - fűzte hozzá a kancellár. Mind több szó esik arról - példaként Mihail Gorbacsov decemberi ENSZ-beszédét említhetjük -, hogy a nemzetközi biztonság ma már nem szűkíthető le csak a katonai területre. Számos egyéb összetevője van, s már a köztudatba is bekerültek az olyan fogalmak, mint a ,,gazdasági biztonság", ,,ökológiai biztonság". Sok szakértő véleménye az, hogy az „ökológiai bomba" egyre hangosabban ketyeg, s ha felrobban, pusztítása egy nukleáris pusztításhoz hasonlítható majd. Az eddig elhangzottak alapján két fogalomba lehet sűríteni azt, amire sürgető szükség van a természet védelme érdekében. Az első a környezetkímélő termelés, a másik a nemzetközi együttműködés. Egy harmadik szempontra is fel kell hívni a figyelmet, arra, amire a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé tavaly júliusban A fegyverkezési hajsza hatása a természeti környezetre és az ökológiai biztonság egyéb vonatkozásai c. dokumentumban tette. Ez az okmány példa nélküli, hiszen meggyőző erővel mutat rá arra, milyen hatása van a fegyverkezésnek környezetünkre. Eddig ugyanis általában csak a polgári termelést emlegettük a környezetszennyezés kapcsán, a hadiiparra nem gondoltunk vagy elhallgattuk. „A környezet megvédéséért folytatott harc fő feladata volt és fő feladata ma is az atomháború elhárítása, mert annak elkerülhetetlen következménye a totális ökológiai katasztrófa lenne“- állapítja meg a dokumentum. Nem kevés kárt okoznak a helyi fegyveres konfliktusok, hiszen azt hozzávetőleg tudjuk, hogy egy-egy háborúban hány ember pusztult el. De hogy a bevetett fegyverek miatt milyen károsodást szenvedett a természet, arról nem szólnak a statisztikák. Az iraki-iráni háborúban több tucat tartályhajót ért támadás, s hogy a tengerbe ömlött olaj milyen károkat okozott, azt ugyan ki tudná számokban kifejezni? Kinek van áttekintése arról, mivel járnak az atomfegyver-kísérletek, mekkora veszélyt hordoznak a felhalmozott - és, sajnos, az utóbbi években esetenként alkalmazott - vegyi fegyverek? Mivel járna a fegyverek világűrbe való telepítése? A meg nem újítható természeti kincsek katonai célokra való pazarlása mennyire terheli meg a természetet? Minderről csak becslések lehetnek, a pontos választ senki sem tudhatja, s nem is akarjuk megtudni. „A környezetvédelmi erőfeszítések előmozdítására ki kell használni a leszerelés területén elért haladást. A leszerelési lépéseknek konkrét természetvédelmi intézkedésekkel kell járniuk. A leszerelés jelentős anyagi, természeti és emberi forrásokat szabadítana fel az ökológiai helyzet javítására regionális és globális méretekben egyaránt"- állapítják meg a Varsói Szerződés országai, síkraszállva az olyan nemzetközi együttműködésért, amelynek alapján ki lehetne dolgozni és következetesen érvényre juttatni a nemzetközi ökológiai biztonság koncepcióját. A nemzetközi ökológiai biztonság arra hivatott, hogy elősegítse minden ország egyenletes és kiegyensúlyozott fejlődését, minden nép és egyén kedvező létfeltételeinek megteremtését. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy elfogadják az államok magatartásának kötelező elveit és normáit, meghatározzák a nemzetközi ökológiai együttműködés legfőbb irányait. A VSZ-országok szerint az ezeket rögzítő nemzetközi dokumentumot 1992-ben, az ENSZ környezetvédelmi konferenciája 20. évfordulójának esztendejében lehetne elfogadni. Síkra- szálltak azért is, hogy Európa az ökológiai együttműködés példájává váljon. „Az ökológiai rendről, az emberi egészségről, a tiszta levegőről és a tiszta vízről való gondoskodás minden európai ország közös ügyévé válhatna, s elfoglalhatná méltó helyét az összeurópai folyamatban." Ladislav Adamec javaslata hazánk hozzájárulását jelenti a Varsói Szerződés dokumentumának a teljesítéséhez. Az ismert Jakes-terv mellett az volt a tavalyi esztendő másik olyan jelentős csehszlovák kezdeményezése, amellyel hazánk az európai bizalom és biztonság mélyítését, illetve erősítését szorgalmazza. MAUNÁK ISTVÁN lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll • Tett ház a klub-kávéházban Amikor a csípős reggeli hidegben Kazany korszerű külső lakónegyedéből a belvárosba tartottunk, kísérőim - Tatyjana és Julija - megkérdezték, valóban be akarom-e tartani az eredeti programot és tényleg az építészeti és a műemlékek megtekintésére szeretném-e szánni ezt a mai napot. Hát persze, s ebben még a zimankós idő sem tud megakadályozni. Kissé azonban elbizonytalanodtam, amikor a befagyott Volga felé vettük az irányt, s a sztyeppék felöl fújó erős szél szinte a hátamra fagyasztotta az ingemet... A mecsetben azonban meleg volt, s igazán kellemesen éreztem magam a tütött helyiségekben. Csak a lányokat sajnáltam, nekik ugyanis tilos volt a belépés. Az ultramodem Talár Nemzeti Színházba aztán már együtt mehettünk, akárcsak a híres könyvtárba, amelyet az októberi forradalom utáni időkben - egy magas rangú volt katonatiszt villájában - Nagyezsda aránt. Hiszen éppen azt akartuk, hogy a különböző szakmában dolgozók, a különböző korú emberek, akik festeni szoktak, valahol találkozhassanak. Legidősebb tagunk egy 73 éves kutató geológus, a legfiatalabb a 3 éves Szaska, aki rendkívül tehetséges. Megtudom még azt is, hogy egy- egy kép egy hónapig lóg a falon, s ha nes zene iskolája nevű fesztiválon, francia, lengyel, amerikai művészek látogatása alkalmából, a kritikusokkal, költőkkel tartott vitaesteken készült fotók. A klubban egyébként rendszeres vendégek a költők és zenészek - általában a pénteki irodalmi esteken adják elő legújabb verseiket, müveiket. Egy érdekes dologra figyeltem fel: a kávéházban nem árulnak szeszesitalt. Fiatalok, munkások, de főleg diákok találkozóinak valóban kulturált központja jött itt létre. Bizony, nálunk is elterjedhetnének az ilyen klubok.-Az emberek itt, Kazanyban is sokáig vártak erre a lehetőségre - mondja a klub egyik szervezője, Fajzulin. Krupszkaja javaslatára hoztak létre. Ezt követően órákig bolyongtunk a nemzeti galéria termeiben, ahol életemben először láthattam Repin arcképeit. A galéria közelében egy érdekes képtárban fiatal tatár művész kiállítását tekintettük meg, s láttuk még... Már elfáradtam, s az engem kísérő hölgyek is láthatták, hogy vékony kabátom nem nyújt valami nagy védelmet a hideggel szemben. Az ö ötletük volt, hogy látogassunk el egy rendkívüli létesítménybe, amely szinte ideálisan beleillik mai programunkba. Az épület nem túl feltűnő, a bejárati ajtó felett egy olajfestmény, amikor beléptünk, kellemes meleg csap az arcunkba - s a jól ismert kávéházi zsivaj. Csaknem minden hely foglalt, mindenütt fiatalok ülnek, csak a sarokban látni néhány középkorú férfit. Rögtön a szemembe tűnik az a több tucatnyi kép, amely a falakon függ: temperák, de mindenekelőtt olajfestmények. Akárcsak a többi vendég, én is végignézem a képeket. Mindegyik alatt egy szám látható, amelyekről azt hiszem, hogy leltári számok.- Dehogy is - magyarázza Tatyja- na, amikor visszaülök az asztalhoz, ahol már egy csészében gőzölög a finom feketekávé. - A számok a képek árát jelzik. Nem akarsz egyet venni? Arcomról nyilván tanácstalanság tükröződik, ezért hozzáfűzi:-Ez a kávéház egyben képzőművészek, festők amolyan klubja. Persze bárki betérhet ide. A festők itt állítják ki müveiket, beszélgetnek, s ha van érdeklődő, a képeket el is adják. Nézz csak oda, szerencsénk van. Látod azt a rokonszenves fiatalembert, ott, a sarki asztalnál? Ó ennek az egésznek a szellemi atyja. Nem akarsz vele megismerkedni? Dehogyisnem! Rögtön fel is állunk, s Tatyjana bemutat Rasid Sza- feurinnak, aki készségesen válaszol kérdéseimre.- Az átalakítás szelleme érezhető fővárosunk életének minden területén. Felélénkült a képzőművészek szövetségének a tevékenysége is. És ez a kávéház? Kezdetben csak a kh díszitésére kaptunk megrendelést. A szövetségben megbeszéltük, hogy egy eredeti klubot hozunk itt létre. Kidolgoztuk a klub statútumát, s tavaly szeptember óta már itt találkozunk rendszeresen.- Amatőrök képeit is látom a falon - vetem közbe.- A klub felkarolja a hivatásos és a műkedvelő képzőművészeket egysenki sem veszi meg, egy másik művész alkotása váltja fel. És az árak?- Azokat minden szerző maga állapítja meg. Természetesen van mód a megegyezésre. Az eddig legdrágább eladott kép 75 mbelba került. Nem, adót nem fizetünk. Mi magunk is kíváncsiak vagyunk arra, hogyan oldódnak meg ezek a kérdések a jövőben. A tanács egyelőre nem avatkozik be. Azt javasolták, hogy gyűjtsük össze a tapasztalatokat. A moszkvai Altat jut az eszembe, ahol mindenki a saját szakállára kí- nálgatja „portékáját"...- Mi úgy godoljuk, hogy itt mégis kulturáltabb a környezet - mondja Rasid. Amikor igazat adok neki, elmosolyodik, s fagylattal kínál. A nagy asztal körül ülő társaság mindegyik tagjának rendelt, természetesen az elmaradhatatlan kávéval együtt. Beszélgetésünkbe a mosolygó Basmakov is bekapcsolódik. Vitába keveredek vele, ugyanis szerintem néhány kép eléggé giccs-ízű.-Nézze, a mi álláspontunk az, hogy ha egyszer a demokratikus elvek hívei vagyunk, demokratikus módon mindenkinek lehetőséget kell adnunk. És aki betér ide, vagyis a potenciális vásárló, az döntse el maga. Ezért állítunk ki olyan képeket is, amelyeket a korábbi beszélgetések, viták során mi magunk is megbírálunk. Ugyanakkor igyekszünk mindenkit tanácsokkal segíteni, hogy klubunk tagjai művészileg is fejlődjenek. Munkájukról, ha nem is pontos naplót, de amolyan archívumot vezetnek, igaz, ez eléggé rendezetlen. Mégis előkerülnek a különböző akciókon készült fényképek, például a szí• Rasid Szafeuiin - vita közben A mellettem ülő fiú böködi az oldalamat, kérdezzem „magánvállalkozása" felől. Meg is kérdezem.- Engedélyt kaptam arra, hogy saját műtermemben képzőművészetet oktassak. Természetesen a saját költségemre. Azt hiszem, nálunk ez az első ilyen eset. A kávét megittuk, a beszélgetés a végéhez közeledik. Rasidtól egy selyemsálat kapok emlékbe, amely azt jelenti, hogy a klub tagjának tekintenek, s kapok tőle egy apró sárkányt is, amely Kazanynak - s a kínai naptár szerint az 1988-as esztendőnek is - a jelképe. Remélem szerencsét hoz. Frissen szerzett barátaim azonban nem engednek el csak úgy: nekem szegezik a kérdést: vajon melyik képet vinném haza a legszívesebben? Hirtelen nem is tudom mit válaszoljak, senkit sem akarok megsérteni.-Nos, kiteszem magam annak a veszélynek, hogy valaki megharagszik rám. A szobám falán igen jól mutatna az a „Fehér madonna“ - mutatok az egyik falon lógó modern képre, amelyen egy lány alakja vész el a fehér ködben. - persze a 200 rubeles árat nem az én szűkös napidíjamhoz méretezték... Mindnyájan a velem szemben ülő fiatalemberre néznek, aki ettől a „sikertől" mintha el is pirult volna. Ő Szása Buszigin. Nincs más hátra, mint hogy további sok sikert kívánjak neki és a klub összes többi tagjának. A „Fehér madonna" ugyan a helyén marad, de azért elégedetten távozom ebből a különleges hangulatú kávéházból... LADISLAV TAKÁÉ (A szerző felvételei)
