Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-02-03 / 5. szám

EGÉSZEN RÖVIDEN A VOLKSOPER Becs második operaháza, a Volksoper életéről, működésé­ről és eseményeiről készült tévé­film, opera- és balettrészletekkel tarkítva. Két önálló operaházat nehezen bír el egy nagyváros, és különösen nehéz a Volksoper helyzete az állami Staatsoper­hez viszonyítva. De felnő itt egy ifjú énekes és táncos gárda, amelynek soraiból már több vi­lágsztár került ki. MÁMMÁ LUCIA A Keresztapa világhírű szer­zőjének, Puzzonak Mámmá Lu­cia című regényéből született többrészes tévésorozat. A re­gény egy, Amerikába emigrált olasz család életét mutatja be 1915-től a II. világháború kitöré­séig. Több ország, így a Szovjet­unió is átvette a sorozatot és a tévé a Boldog világ címmel sugározza. Az olasz-amen- kai-NSZK koprodukciós film fő­szereplője Sophia Lőrén. ANASTASIA Kiváló művészek (Olivia de Havilland, Rex Hamson, Omar Sharif) közreműködésével ké­szült az érdekes, tényeken ala­puló film. A 20-as évek elején egy vonzó külsejű fiatal nő jele­nik meg Berlinben és azt állítja, hogy ó Anastasia nagyherceg nő, az utolsó orosz cár leánya, a Ro- manov-dinasztia egyetlen élet­ben maradt, a forradalmat túlélt tagja. Évekig tartó hosszas vita keletkezik személyazonosságá­ról. Okmányai nincsenek, és be sem szerezhetők. Áldozat vagy szélhámos? - ezt a kérdést kell eldönteni a többrészes történet végén. AZ ÖRÖK BUSTER KEATON A tekintélyes Emmy-díj (amely a televíziós Oscamak fe­lel meg) nyertesei között minden évben ott vannak a világszerte nagy hírnévnek örvendő brit té­véházak is. Az idén például a Thames Televisíon két díjat is kapott Az utánozhatatlan Buster Keaton című trilógiájáért. Szer­zői. Kevm Brontow neves filmtör­ténész és Dávid GiH producer roppant szórakoztató módon re­konstruálták a „faarcú" komikus művészetét. A Thames Television elsőként Chartie Chaplinről készített ha­sonló sorozatot, hamarosan pe­dig megkezdi a Harold Uoydról szóló trilógia forgatását. Ó riásokat" játszott mindig. Sokszor: tör­ténelmi hősöket. „Nehéz" embereket, akik a nép soraiból jöttek és a népért küzdöttek. Történelmi és mai hősök megformálása azonban kezdettől fogva ugyanazt jelentette Bessenyei Ferenc számára. Embert alkotni - ez volt a célja akkor is, ha Bánk bánt, Budai Nagy Antalt, Dózsát, Széchenyit, Kossuthot, Bajcsy-Zsilinszky Endrét alakította, de erre összpontosított akkor is, amikor Ádámot, Lucifert, Othellót, Falstaffot, IV. Henriket vagy Zorbát játszotta. Hite, ereje, szenvedélye, erkölcsi igényessége film- és tévé­szerepein is átsütött. A Hannibál tanár úr, a Ke­serű igazság, a Kőszívű ember fiai, az Iszony, az Aranysárkány, az ítélet vele együtt az - ami. A képernyőn elsősorban Zsurzs Éva alkotásai­nak, A fekete városnak, a Zrínyinek, a Feleletnek, a Különös házasságnak és A falu jegyzőjének volt indulatokkal teli, kifürkészhetetlen lelke, de Rembrandtként, Volponeként és Lear királyként is a tévében remekelt. Bessenyei Ferenc hetvenedik születésnapját ünnepli most. Gyermek- és kamaszéveit, szaba­don és parttalanul, Hódmezővásárhelyen töltötte.- Ez az a „vásárhely", amely - akárhonnan nézzük is - távol esik a kultúra főútvonalától.- Ebben teljesen igazad van... az én életem is Szegeden kezdődött 1940-ben, amikor betettem a lábam a színházba és felvettek a karba.- A karba?- Igen, oda. Mert énekesnek készültem... operákban és operettekben szerepeltem. Csak az zavart, hogy nem nagyon tudtam tanulni, mert állandóan utazott a társulat. Aztán egy idő után már nem is annyira az éneklés, mint inkább maga a színház érdekelt. A színház, amely az ember legmagasabb rendű igényeihez tartozik, és an­nak szellemi szolgálatában áll. Mostanában, saj­nos, elég alacsonyan „repülünk", dehát a világ is teljesen elposványosodott. Nincsenek már bran­denburgi hercegek, akik azt mondanák, hogy Mester, ma csütörtök van, vasárnap jönnek a ba­rátaim, kérem szépen, fejezze be ezt a zenét. És Bach befejezte. De akkora csodát komponált, hogy emberi elme azóta sem tudja azt megfejte­ni. Mi működtet tehát bennünket? A velünk szem­ben támasztott igény. Ha ez nincs, akkor az egésznek semmi értelme. Ha egy színész nem tudja felküzdeni magát a néptanító szintjére, akkor felesleges minden szereplése. Nem én találtam ki, elég régen tudjuk már, hogy nyelvében él a nemzet. A nyelv: létezésünk feltétele. Akármerre nézünk is, mit látunk? Nincs a világnak egyetlen olyan kicsi nemzete sem, amely ne akarna önmaga lenni. És nincs olyan nagy nemzete, amely meg tudná ót ebben gátolni. Hogy összebújhasson. Hogy önmaga maradhasson. Ezt nem lehet meg­akadályozni. Más kérdés, hogy nincs a lelkűnk­nek gazdája. Hogy szét vagyunk esve és nem tudunk már elpirulni. Mert el kellene végre szé­gyellni magunkat! De nem... mi csak hajtunk tovább. Intünk egyet, és beletörődve annyit mon­dunk csupán: le van ejtve, az a kis idő, amíg én élek... Ez fáj! Ezt sajnálom! Azt a sok gyönyörű energiát, ami kárba veszett. Ami kárba veszik. Én hiszem és rendíthetetlen hittel állítom: az emberi­ség hamarosan magához tér. Meg fogja találni a maga tiszta eszméit. Illyés Gyula és Németh László... ők azok, akiket mindig is csodáltam. Az ő gondolataikban meg lehet kapaszkodni, ók egyetlen mondatukkal is gazdagabbá tudták ten­ni az életüket. Nekem a csúcs Németh Lászlótól A minőség forradalma. Aki ezt nem olvasta, semmit sem tud a világról. Semmit, de semmit. Nem tudja, hogyan kell tisztességesen élni, ho­gyan kell az együttélés tisztességét megteremte­ni. Ez egy akkora mű, amelyhez hasonlót Szé­Embert alkotni - ez volt a célja mindig (Oláh Csaba felvétele) ◄----------------------------------------------------­- Sejtem, hol fogunk kikötni.- A felmondásai, a távozásai... Ott, ahol szer­ződést bontott, biztos hogy csapódott az ajtó.- Csapódott, igen, de nem vagyok én büszke a hülyeségeimre... nyugodtan maradhattam vol­na egy helyen, mert nem változott sehol semmi. Legfeljebb bennem. A távozások, a helyváltozta­tások azonban valahogy mindig az újrakezdés örömét jelentették.- Ma hogy érzi magát a Nemzetiben?-Jól. Nagyon jól. Ritkán járok be... csak, ha játszom. Agárdi, Kállai, Sinkovits... a többie­ket nemigen ismerem.- A fiatalok?- Kedvesek, de úgy veszem észre, csak a sa­ját kicsi életük, a saját kicsi karrierjük érdekli őket, más semmi. És miért nem? Mert így nevelték őket! Ne csodálkozz azon, amit most mondok: azt sem tudják, hogy a világon vagyok. Tudod, hol követtük el a legnagyobb hibát? összetévesztet­Születésnapi beszélgetés Bessenyei Ferenccel chenyi óta Magyarországon ember papírra nem vetett.- A Mathiász panzióban Hódi Barnát, Az áru­lóban Görgeyt, aztán Colbertet és Széchenyit alakította, Galileit pedig még most is játssza. Ezek egytől egyig Németh László-hősök, akik által történelmi tudatot, történelmi gondolkodást formálhatott.- Én magam is rengeteget kaptam ezektől a hősöktől. De Illyés hőseitől is. öntudatot, em­berméltóságot, társadalmi tudást, politikai tájéko­zottságot, mindent. Mintha bölcsészeire jártam volna, meg közgazdasági egyetemre. Mintha ab­lakot nyitottak volna előttem a történelemre. Mint­ha felkínálta volna magát az adott kor, hogy tessék, itt vagyok. Igen, nagyon jó volt színész­nek lenni...- Hogyhogy? Kész, le van zárva, befejezte? Hetvenévesen - feladta?- Nem adtam fel, de semmi ez már! Semmi, érted? Mire van itt igény? Ki akar itt magasabban repülni?- Ne mondja, hogy ennyire kiábrándult.-Jó, akkor nem mondom. Lelkes vagyok, lelkes.-Tehát mégiscsak fűti valami.- Fűt. A méreg. A düh. A fájdalom. Az, hogy itt állok és látom, hogy napról napra hogyan rombol­ják szét mindazt, amiben hittem, amit teremtet­tem, amit teremtettünk. Amit én gigantomániában megcsináltam ilyen nagyban, azt most ekkorában csinálják meg ni, és az is elég. Ettől vagyok én elkeseredve, ez markolja össze a szívemet.- Most ugye, a Nemzeti Színház tagja?- tgen, a Nemzetié.- Mert tagja volt a Madáchnak is. Először a hatvanas években, aztán... tűk a képességet a tehetséggel A képesség az, amikor a majom biciklizik és rántottét süt a köté­len. A tehetség: erkölcsi kategória. Az az erkölcsi erő, hogy a képességemet hogyan működtetem.- Ha azt mondom: Dúvad, mi jut eszébe?- Hogy volt egy film, amelyben gyerekségünk teljes szabadságát kiélhettük.- Nem lett ez egy kicsit csapda is? Mert ami ezután jött, az a sok széles mellkasú megszállott, akiket filmen játszott, mintha rokona lenne a Dú­vad monomániás Ulveczky Sándorénak.- Nem baj. Ilyennek is lennie kell valakinek. Hányán vannak, mit gondolsz, akikre ebben a tárgyban építeni lehet? Akik századokba tud­nak visszavezetni, korszakokat tudnak képvisel­ni. Úgyhogy csapdáról szó sincs; én boldog vagyok nagyon és észre sem vettem, hogy ennyi idő eltelt már, én csak mentem és mentem, és számolatlanul szórtam szét magamat. Ami bánt, az az, hogy egy csomó dolgot szerettem volna még csinálni, de ezek az évek már nem adnak módot erre.- Ezért is költözött ki Pilisborosjenóre?- Nem, nem ezért. A lovaim miatt. Szóltak a szövetkezetből, hogy ha nem veszem meg őket, el kell, hogy adják. Na, mondom, akkor megveszem mind a huszonötöt. És most éjjel nappal ott lehetek a közelükben és akkor nyerge- lek, amikor akarok. Nézd, az én lelkiismeretem tiszta. Én úgy érzem, mindent elvégeztem, amit az élet elvárt tőlem. Olyan szavakat mondhattam ki, amilyeneket sokan még csak elolvasni sem mertek. Itt a Hegedűs a háztetőn, ez a nagyszerű musical az Operettszínházban... ezzel szépen, lassan, nagy tapsok közepette le tudok csurogni a pályáról. SZABÓ G. LÁSZLÓ Pestalozzi élete filmen NDK-svájö közös produkció­ban egy érdekes és figyelemre méltó tévéfilmet forgattak a mo­dem pedagógia úttörőjének, a svájci Johann Heinrich Pesta­lozzi életéröl. Pestalozzi személyét az olasz Gian Maria Vokxite alakítja, a rendező pedig a svájci Peter van Gunten. A forgatás részben az NDK-ban, részben pedig a svájci Stansban zajlott, ahol Pestalozzi első árvaházát meg­alapította a szegény, elhagyatott gyermekek számára. (Sok tekin­tetben ó volt az eszményképe dr. Gmeier professzornak, az SOS - Nemzetközi Gyermekfalu kezdeményezőjének is.) Pestalozzi kísérlete forradal­minak számított a maga korá­ban. Ez a kor, amelyben élt (1746-1827) a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszaka volt. A svájci nevelő ismerte fel először, hogy nem­csak segíteni és otthont biztosí­tani kell a gondozásra szoruló gyermekeknek ama felbolydult világban, de az életre, a felnőtté válásra is fel kell készíteni őket, hogy beilleszkedjenek a társa­dalomba. Ezért alapította meg - mai értelemben - az első gyer­mekfalut. Kezdeményezése és pedagó­giai-irodalmi munkássága ha­marosan az országhatárokon túl is elterjedt. Mi több: külföldön nagyobb visszhangot keltett, mint saját hazájában, ahol ez a családias nevelési módszer az intézeti, kaszárnyarendszerű gyakorlattal szemben meglehe­tősen nagy ellenállásba ütközött. „Pestalozzi-iskolák" és „-fal­vak" létesültek Párizsban, sót az amerikai Philadelphiában is, mü­veit több nyelvre, így 1806-ban az akkori Pétervárott oroszra is lefordították. Munkásságának olyan nagy híre támadt, hogy például 1792- ben a forradalmi Franciaország George Washingtonnal, Fried- rich Schillerrel és Friedrich Gott- lieb Klopstockkal együtt tisztelet­beli állampolgárává választotta Pestalozzit is. V. I. Egy film a Csehszlovák Televízió műsortervéből: Az udvaribolond és a királynő. Vére Chytllová alkotásának főszereplői Boleslav Polívka és Vlastimil Brodsky. (Miloslav Mirvald felvétele) ÚJ SZÚ 14 1989.11.3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom