Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 1. szám
Vasárnap 1989. január 8. A NAP kei - Kelet-Szlová- kia: 07.28, nyugszik 16.03, Közép-Szlovákia: 07.35, nyugszik 16.10, Nyugat-Szlovákia: 07.41, nyugszik 16.16 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 08.20, nyugszik 16.40, Közép-Szlovákia: 08.27, nyugszik 16.47, Nyugat-Szlovákia: 08.33, nyugszik 16.53 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük GENOVÉVA, BENJÁMIN - SEVERiN nevű kedves olvasóinkat • 1589-ben született Iván GUNDUUC horvát költő (fi 638) • 1859-ben született Kosztlsz PALAMASZ görög költő, az újkori görög irodalom klasszikusa (f1943). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL ÁZSIAI ÁRNYALATOK Malinák István írása A LÁTSZAT CSAL Baranyai Lajos riportja BÜSZKÉK FEGYVERNEMÜKRE Németh János riportja a csehszlovák tüzérség és rakétaegység napja alkalmából OPTIMIZMUSSAL LÉPTÉK ÁT A„KÜSZÖBÖT" Bátori János riportja K edves olvasóink nyilván azonnal észreveszik, hogy ennek az oldalnak jócskán megváltozott a tartalma és a formája. Új rovatokat indítunk ezen a helyen. Többek között új a Levelek - válaszok - vélemények fejléc is, mely alatt a jövőben elsősorban olvasóink leveleiből, észrevételeiből, véleményeiből szeretnénk közölni. Továbbá cikkeinkre érkező visszhangokat, valamint olyan írásokat, melyek olvasói levelek nyomán születtek, illetve panaszok kivizsgálásának eredményeiről tájékoztatnak, beleértve a hivatalos szervek válaszait, állásfoglalását a nekik továbbított bíráló észrevételekre. Reméljük, a jövőben egyre több olvasónktól kapunk anyagot erre az oldalra is. Szeretnénk, ha ez az oldal az olvasóval való párbeszéd eleven és hatékony fórumává válna. HOVÁ TŰNT A VÁRÓCSARNOK? „Fél éve annak, hogy az ekeli (Okolicná na Ostrove) autóbusz- megállóból eltűnt a várócsarnok. Kezdetben arra gondoltunk, hogy újat kapunk, esetleg a régit felújitják és visszahelyezik eredeti helyére. Erre azonban a mai napig nem került sor. Szeretném megtudni: vajon az utasnak meddig kell nélkülöznie az esőtől, széltől védő építményt?" - kérdezi kovács Tímár csicsói (Cicov) olvasónk levelében, melyet véleményezés céljából továbbítottunk a Komáromi (Komárno) Jnb illetékeseinek. A példás gyorsasággal érkező válaszban Nyers László mérnök, a közlekedésügyi szakosztály vezetője a 63-as főút ekeli útelágazásánál elhelyezett autóbusz-megállóval kapcsolatban a következőket írja: „Az utasok várakozására szolgáló várócsarnokok beszerzése és karbantartása a helyi nemzeti bizottság feladata. A pénzügyi fedezetet a jnb közlekedésügyi szakosztálya nyújtja. Hogy a várócsarnokok egységesek és esztétikusak legyenek, szakosztályunk a komáromi Priemko járási ipari TÖBB EMBERSÉGET! Van valami, ami nem kerül pénzbe, amiből igazán bővelkedhetnénk, ennek ellenére gyakran hiánycikk. Ez nem más, mint az emberség, amiről az Új Szó vasárnapi kiadása november 18-i számában, az Emberség és jog cimú írásban is szó esett. Egyetértek a cikk írójával, de úgy érzem, néhány gondolat idekiván- kozik. Nincs halandó a földön, aki ne kívánná, hogy többet törődjenek vele, jobban becsüljék meg, és ismerjék el munkáját. Nagyobb megbecsülést, több megértést kíván a munkás az igazgatótól, az igazgató a munkástól, az ügyfél a hivatalnoktól, a hivatalnok az ügyféltől, a vevő az eladótól, az eladó a vevőtől, a fiatal az öregtől, az öreg a fiataltól. Hány ember érzi úgy, hogy nem törődnek vele eleget, nem becsülik eléggé! Olyan is akad, aki elhagyja munkahelyét, más üzemet, TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Megilletódve értesültem arról, hogy felcserélték régi fészküket. Nagyobbra, szebbre, reményt hozóbbra. Az első levél című Írásukat olvasva vállalattól rendeli meg. 1988. január 19-én tizenöt darab új várócsarnokot rendeltünk meg - a szállítási határidő fél év volt amelyből három darabot az Ekeli Hnb kapott volna. A Priemko azonban - alapanyaghiányra hivatkozva - a többszöri sürgetés ellenére sem tett eleget a megrendelésnek.'' A közlekedésügyi szakosztály vezetője válaszához mellékeli Szűcs Aladárnak, a Priemko kereskedelmi igazgatóhelyettesének 1988. november 23-ai keltezésű levelét, amelyben súlyos objektív okokra hivatkozva (bővebben nem részletezi) határidő- módosítást kér. Az új, általuk ajánlott időpont 1989. első féléve. ,,A legjobb megoldásnak a régi várócsarnokok visszahelyezését tartjuk" - fejezi be levelét Nyers László mérnök, a Komáromi Jnb közlekedésügyi szakosztályának vezetője, s amint azt az Ekeli Hnb elnökétől megtudtuk, erre még decemberben sor került. Az új várócsarnokkal kapcsolatban csak annyit; feltárcsáztuk Szúcs Aladárt, aki elmondotta, hogy a Priemko 1987-ben 21 darab várócsarnokot gyártott le. Az 1988-as megrendeléseknek, megfelelő alapanyag híján csak az idén tudnak eleget tenni. -gyor hivatalt keres, ahol talán majd jobban megbecsülik, jobban törődnek vele. Az egészben az a legérdekesebb, hogy mindenki mástól várja a megbecsülést, az emberséget, a tiszteletet, s eközben talán eszébe sem jut, hogy tőle is várnak valami hasonlót másolt Azt mondjuk, hogy az emberség, a megértés, a segítés legyen kölcsönös. A vezetőktől természetesen ebben a tekintetben is többet várnak el az emberek. S joggal, mert beosztásuknál fogva többet tehetnek Persze senki sem kívánhat egy vezetőtől érdemtelen elismerést részrehajló minősítést. De mindenki joggal kívánhat reális értékelést, kelló figyelmet Nem ráadás tehát az emberség légkörének kialakítása vagy megőrzése. A mi viszonyaink között a mindennapos munka szerves része kell (kellene) hogy legyen. Kanizsa István jutott eszembe az a levelező találkozó, melyen évekkel ezelőtt mint tudósítójuk én is jelen lehettem. Engedjék meg, hogy mély tisztelettel köszöntsem önöket az új otthonban! Csibrei Anna, Dunaszerdahely (Dunajská Streda) Az ember néha úgy vágyik a magányra! Főleg a város zajából menekül - ha teheti - a természetbe, hogy teleszivja tüdejét tiszta levegővel, s egy kicsit mozogjon, sportoljon. Aztán eljut a hegyek közé, s találkozik mindazokkal, akiket ugyanilyen szándék vezérelt. Ott áll egyedül, autók gyűrűjében. A hegyoldalt ellepő síelők közül menekült a néptelen parkolóba, vagy csak valamit ottfelejtett? Talán szeretne rágyújtani egy cigarettára?... (kocsi) (Nagy László felvétele) KI AZ ÁLLAM? Mostanában újra sokat utazom. Riportútjaimon egyebek között mindig érdeklődöm a mezőgazdasági gépek állapotáról, karbantartásáról. S ha csak tehetem, megnézem a gépparkot is. Megnézem? Meg is állok egy-egy gépóriás mellett. Körüljárom, mint például a múltkoriban egy lánctalpas traktort. A béna lánctalpakon megszáradt sár szűrként, jelezve, hogy nem tegnaptól áll ott. Állt ott, igaz, más munkagép is, három kerekes traktor meg egy kombájn. Figyelmemet akkor a lánctalpas gépóriás kötötte le, ahogy állt mozdulatlanul, beledermedve az őszi csendbe. Egyébként a földműves-szövetkezet gazdasági mérlege hosszú évek óta rossz, magyarán: komoly ráfizetéssel gazdálkodik. Talán ezért is dohogtam magamban, miért engedik a gazdaság vezetői, hogy milliókat érő gépek álljanak kihasználatlanul, javitatla- nul a szabad ég alatt? Hiszen egy gép csak akkor él, ha ember van rajta, és ha munkát végez vele. Ez a gondolat ösztönzött: menjek, keressek valaki felelős embert, aki magyarázatot adhat a gépek ilyen állapotának okáról. Megyek hát a csípős őszi szélben a javítóműhely felé. Szerencsém volt, éppen ott találtam pohárazgatás közben a fögépesitöt. az üzemgazdászt és két szerelőt, illetve javítót. Kérdésemre elmondták: nincs pénzük fedett szín építésére, azért állnak „csillaggarázsban" a gépek.- De a javításukat a betakarítás óta már elvégezhették volna, hiszen lassan itt a karácsony - mondom én, a naiv külső szemlélő.- A kombájn csak aratásra kell - felelték borgőzös hangon.- De egy lánctalpas és két kerekes traktor is áll ott...-Azokat már többször is javítottuk. Egy-két napig üzemelnek, aztán újra bedöglenek. Nincs, uram, megfelelő alkatrész - legyintenek rám.- Azért talán mégis tehetnének valamit, hiszen milliós értékekről van szó.- Teszünk is, leírjuk őket, s mennek a „srótba". A biztosítótól majd kicsikarunk valami kártérítést. Van ott jó „szocialista" ísmerettsé- günk. Ez itt a lényeg, nem a kimustrált gépek - mondták vihogva, és ittak rá egy pohárral. Én erre mi mást mondhattam, csgk az jutott hirtelen eszembe, hogy a biztosító is állami intézmény, s hogy az állam mi vagyunk, ők, én és még több mint 15 millió állampolgár széles e hazában. Tehát mindannyiunk zsebéről szó van... TÖRÖK ELEMÉR Új KÖNYVEK JÓZSEF ATTILÁRÓL Tamás Attila könyvismertetései AZ ELSŐ LÁTOGATÁS Részlet Jan Kostrhun Vakáció cimú regényéből SOLVEJG ELINDULT Szabó G. László beszélgetése Für Anikó színművésszel B Megkérdeztük Q KLIMITS LAJOST, a Madách könyvkiadó igazgatóját:- Megjelentek-e az elmúlt év végéig azok a könyvek, amelyek a kiadó 1988-as tervében szerepeltek?- Ha azt vesszük alapul, hogy 50 szerző művének kiadását terveztük és ötvenötöt jelentettünk meg, azt kell mondanom, tervünket teljesítettük. Ezt úgy sikerült elérnünk, hogy az erre az évre tervezett könyvek közül is megjelentettünk már néhányat. Ugyanakkor a tavalyi könyvekből nem mindegyik került a könyvesboltokba. Például Jan szovjet szerző Batu kán cimú műve sem, amely magas példányszámban készül. Ez a könyv hiányzott ahhoz, hogy 5,5 millió koronás anyagi tervünket teljesítsük. A nyomda októberben még az ígérte, hogy nemcsak a Batu kánt, hanem az egész trilógiát - a nyolcvankilencre tervezett Tatárjárást és a Dzsingisz kánt is - kinyomtatja, aztán decemberben közölte, hogy a Batu kánt sem tudja megcsinálni. Nem akarom támadni a nyomda vezetőségének álláspontját, elismerem az objektív okokat is, amelyekre hivatkoztak, de az a véleményem. hogy könyvünket azért nem nyomták ki, mert ők már teljesítették a tervüket és arra gondoltak, hogy bizonyos nyomdai árak emelkedéséből eredően nagyobb haszonnal dolgozhatnak nyolcvankilencben. Egyébként nemeseik a mi, hanem valamennyi szlovákiai kiadó munkáját nehezíti, hogy a nyomdák bizonyos feltételeket szabnak, amelyekhez nekünk igazodnunk kell. És nem könnyű egyeztetni a kiadók művelődéspolitikai szempontjait a nyomdák üzleti, anyagi érdekeltségeivel. Én úgy gondolom, kiutat jelenthetne, ha a könyv- és lapkiadás egy irányítással működne. Ha saját nyomdánk lenne, megszűnne az az áldatlan helyzet, hogy az ország szinte valamennyi nyomdájával együtt kell működnünk, harcolnunk azért, hogy bekerüljünk a tervükbe, s végül mégis csúszik ennek vagy annak a könyvnek a megjelenése.- Milyen volt az érdeklődés 1988-ban a Madách- kiadványok iránt?- Elég nagy az érdeklődés. Ezt le tudjuk mérni például abból, hogy az utóbbi időben gyakran szerveztünk árusítással egybekötött könyvkiállításokat, s ezeken, örömmel mondhatom, nagy keletjük volt a legfrissebb és a régebbi termékeinknek is. A Madách- kiadványok iránt Magyarországon szintén elég nagy a kereslet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a könyvhéten a budapesti Vörösmarty téren felállított sátrunkat rengetegen keresték fel. Megemlíteném továbbá, hogy a kiadóink gondozásában megjelenő művekre megrendeléseket kapunk egész Európából. Hamarosan bekerülnek a nemzetközi számítógépes hálózatba (ISBN), ezáltal a külföldi megrendelőink számára egyszerűbbé válik a tájékozódás, könnyebbé a választás. A hazai könyvterjesztésből nagy részt vállal és becsülettel helytáll a Csemadok Központi Bizottsága, járási bizottságai és alapszervezetei.- Mi foglalkoztatja önt az új év eleién?- Mindaz, ami nyolcvannyolcban is foglalkoztatott. A kulturális élet, közelebbről pedig a könyvkiadási hálózat átszervezésével kapcsolatos kérdések és maga az átszervezés, amely azt hozza magával, hogy július elsejéig megszűnik a vezérigazgatóság, a kiadók önálló vállalatok lesznek, s a kiadást, lényegesen kevesebb adminisztrációval, a kulturális minisztérium irodalmi és könyvkiadási osztálya irányítja majd. Mi egyébként továbbra is államilag támogatott kiadó leszűr*. Foglalkoztat továbbá, hogy megoldást kell találnunk a kereskedéssel kapcsolatos problémáinkra Úgy gondolám, egy központi raktár és három (kerületenként egy) kereskedelmi vállalat létrehozása, működése jelenthetne javulást ezen a téren. Január elsején fennállásának huszad* évfordulóját ünnepelte a Madách könyvkiadó. Jubileumunk kapcsán a Prágai Magyar Kultúrával és a Csemadok Központi Bizottságával közösen nekiláttunk több kulturális rendezvény előkészítésének. Végül, de nem utolsósorban, a szervezés körüli gondok foglafcoztatnak, a mindennapi kiadói munkámon kívül. TALLÓSI BÉLA I 1989.
