Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 1. szám

szú

B9.1.6.

A párt oktatáspolitikájának kérdései, a művelődés és nevelés széles összefüggései, beleértve a kommunisták feladatait és felelősségét, tág teret kapott pártunk központi bizottságának 7., 9. és főleg 10. ülésén. A komplex ideológiai hatás értékelésekor kiderült, hogy az átalakítás időszaka és a szocialista demokrácia további fejlesztése milyen nagy igényeket támaszt az ember fölkészítésével szemben. Nagy felelősség hárul ebben a tekintetben a nevelési, oktatási rendszerre, mindenekelőtt az iskolára. Feladatainak, tevékenységének, az átalakítás körülményei közt betöltött szerepének szentelik a CSKP_ KB egyik soron következő ülését.

Az oktatási rendszer, a fiatal nemzedék nevelésének kérdésköre a párt-, az állami és a társadalmi szervek figyelmének középpontjában áll, de foglalkoztatja a szakmai és a széles közvéleményt is. Ehhez A csehszlovák nevelési-oktatási rendszer elemzése adta az ösztönzést, melyet a CSSZK és az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelésügyi Minisztériuma dolgozott ki. Közzététele az Ucitel'ské novinyban alapot adott a vitának mindennemű iskola és nevelési intézmény pedagóguskollektívájában. Ugyancsak kifejtették véleményüket a kerületi és járási nemzeti bizottságok, írásba foglalt álláspontjukat eljuttatták a Központi Bizottságra a járási és a kerületi pártbizottságok is. Októberben és novemberben, a CSSZK és az SZSZK kormánya összegező beszámolót tárgyalt meg A csehszlovák nevelési, oktatási rendszer elemzése című dokumentummal kapcsolatban.

Az elmúlt hónapokban a Rudé právóban és más központi, kerületi és járási sajtóban, valamint a televízióban és a rádióban az olvasók, a hallgatók és a nézők nyilváníthattak véleményt az iskola munkájáról és eredményeiről. A legszélesebb köztudatba kerülnek a nevelésnek, az oktatásnak azok a kérdései és problémái, amelyeknek megoldását várja az iskola.

A legfelsőbb párt és állami szervek, valamint a minisztérium sok konkrét elképzelést, javaslatot, kritikus észrevételt kap az iskolaügy helyzetének javításával kapcsolatban. Ez érthető, mivel szociálisa iskolánk negyvenéves fejlődését egészében véve pozitívan értékelhetjük ugyan, de az elért eredményeket új összefüggésekbe kell helyeznünk, szigorúbban kell megítélnünk, vajon a társadalom hogyan biztosította azokat a nélkülözhetetlen feltételeket, amelyek az iskola korszerű munkájához nélkülözhetetlenek.

E vita jellege és kicsengése egyértelműen mutatja, hogy az iskolának jelentősen javítania kell nevelő, oktató munkáját. Az iskolaügy terén dolgozók feladata az átalakítás időszakában annak elérése, hogy a társadalmi demokratizálás körülményei között a középiskolások és főiskolások jobban fölkészüljenek a gyakorlati életben való érvényesülésre.

A VITA SZÜKSÉGESSÉGE ÉS ÉRTELME

A tömegtájékoztató eszközöknek az iskoláról folyó vita kibontakoztatásában játszott pozitív szerepén mit sem változtat, hogy néha teret engednek a nem objektív és nem építő bírálatnak is, és olyan nézeteket népszerűsítenek, amelyek a műveltségi színvonal további emelése szempontjából nálunk elfogadhatatlanok. Egyes vélemények végső soron megkérdőjelezik a tízéves kötelező iskolalátogatás hasznát, melyet a 29/1984 számú oktatási törvény alapján valósítottunk meg. Olyan követelések is elhangzottak,' amelyek közvetve vagy közvetlenül * elvitatják a leendő munkásosztály tagjainak azt a jogát, hogy a középfokú szakmunkásképzőkben a szakmai gyakorlati felkészítés mellett megfelelő elméleti és általános ismereteket szerezzenek.

Jelenleg rendkívül fontosnak tekintjük mind a párt- és állami szervek, mind az oktatásügy dolgozóinak szempontjából, hogy a nyilvános vita főként a kiút alkotó keresésére összpontosuljon, ne pedig az ismert problémák ismétlésére, az ezeken való rágódásra.

A CSSZSZK kormánya programnyilatkozatának például ösztönöznie kellene az iskolák pedagógusait, hogy közvetlenül saját házuk táján hajtsanak végre megfelelő változtatásokat, amelyekkel rövid időn belül nagyobb kiegészítő beruházások nélkül, az ipari, mezőgazdasági vállalatok, üzemek, a szülök és a nyilvánosság konkrét és hatékony támogatásával javíthatják az oktatási-nevelési folyamatot.

Ez a példa semmiképpen sem jelenti azt, hogy iskolarendszerünk minden problémája megoldható alulról jövő kezdeményezéssel. Sok bonyolult kérdés, főleg az anyagi jellegűek; például a nagy osztálylétszámok csökkentése, a tervezett építési beruházások biztosítása, a folyamatos karbantartások és iskolajavítások, a műszaki korszerűsítés, a pedagógus társadalmi és szociális helyzetének javítása - továbbra is az illetékes ágazat kezében van és lesz. Ezeknek és a további problémáknak a sikeres megoldásában segít, ha az oktatásügy - ami a nemzeti bizottságok valamennyi fokán a tervezést és költségvetést illeti - a nyilvánosság ellenőrzése alá kerül. A nyílt politika érvényesítésétől azt várjuk, hogy a legsürgősebben segítse megszüntetni azt az elavult, helytelen eljárást, hogy az oktatásügy szükségletét az állami költségvetés maradéktételéből elégítsék ki.

Legnagyobb eredmény az lesz, ha sikerül határozottan szakítani az eddigi gyakorlattal, és új értelmet tudunk adni az iskola szerepének. Arról van szó ugyanis, hogy elismerik-e az ifjúság és általában a dolgozók fölkészítését jelentős össztársadalmi feladatnak, ha igen, akkor annak minőségéért felelősek nemcsak az illetékes minisztériumok, hanem a többi ágazat és az egész társadalom.

Az ifjú nemzedék nevelésének fontos területe, amely kimondottan nyilvános vitát és hatékony segítséget igényel, a gyermekek és az ifjúság iskolán kívüli szakköri tevékenysége. Itt a helyzet egyáltalán nem rózsás, mivel a kulturális, testnevelési, honvédelmi és egyéb tevékenység anyagi biztosítása terén óriási nehézségekkel küzdünk, s ezt tetézi még a szakmailag megfelelően képzett, áldozatkész káderek hiánya, beleértve a pionírszervezet és a SZISZ önkéntes vezetőit is.

Mindnyájan tudjuk, hogy a gyermekek és az ifjúság nevelésére vonatkozó sok határozat, terv, mint annyiszor a múltban, most is papíron marad, ha nem sikerül újabb embereket megnyerni a gyermekek és az ifjúság nevelésének. Ez egyfajta ,,személyes átalakítást" is jelent, az iskolaköteles gyermekek szülei gondolkodásának megváltozását. Olyan eltökéltséget, hogy saját gyermeküknek, de a többieknek is átadnak valamit legnemesebb erényeikből, képességeikből, egyrészt saját énjükből. Átadják nekik azt, amit semmilyen pénzen nem lehet megvásárolni, de ami a legszükségesebb az ifjú ember egészséges fejlődéséhez.

ÁTFOGÓ ÁTALAKÍTÁS

A gyermekek és az ifjúság iskolán kívüli nevelése javításának döntő feltétele: a CSKP XVII. kongresszusa határozatainak teljesítése. A pártszervekben és -szervezetekben, a Nemzeti Front társadalmi szervezeteiben és a nemzeti bizottságokban tevékenykedő kommunisták kötelessége, hogy a SZISZ-szel és a pionírszervezettel szorosan együttműködve, a fiatalok nemzedékeinek nevelésében teljesítsék vállalt feladatukat. Sürgető társadalmi érdek, hogy az iskola minőségileg új színvonalat érjen el, és jobban megfeleljen a jelen igényes követelményeinek és a jövő szükségleteinek. Arról van szó, hogy az intenzív fejlesztés szakaszában az iskolahálózat megfelelő szakembereket készítsen föl a népgazdaság számára, hogy megteremtse az egész életen át folytatódó művelődés alapjait, a dolgozók szakképzése növelésének és átképzése megkönnyítésének feltételeit. Stratégiai feladat ez a párt- és állami szerveknek, elsősorban az illetékes minisztériumoknak, a nemzeti bizottságoknak, az iskolaigazgatóknak és a pedagóguskollektíváknak. De a Nemzeti Frontba tömörült társadalmi szervezeteknek, főleg a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak és a SZISZ-nek ez szintén feladata. Az átfogó átalakítás közepette ugyancsak elvárjuk ezt a gazdasági szervektől, a termelési szférában az állami vállalatoktól és szövetkezetektől.

Az iskolával kapcsolatos állásponttal szorosan összefügg az ifjúsághoz való viszonyunk. A CSKP KB 9. ülésén egyértelműen szögezte le Milos Jakes elvtárs, hogy ,,az ifjú nemzedék jelentős erőt képvisel, amelyben bízunk, és amellyel teljes mértékben számolunk az átalakítás és a demokratizálás nagy feladatainak megoldásában; az életre és a munkára való fölkészítését a szocialista társadalomban a párt az egyik legfontosabb feladatnak tekinti".

A PEDAGÓGUS ÉS A TANULÓ VISZONYA

Ezeknek a szélesebb összefüggéseknek a tudatában, a szovjet iskolarendszer átalakítása által ösztönözve a kommunisták és oktatásügyben dolgozók újfajta viszonyt igyekeznek kialakítani a tanulókkal és a diákokkal. Nem vitás, hogy a tanítónak, a szakoktatás mesterének, vagy a nevelőnek azt a kipróbált igazságot kell a fiúkba és leányokba oltani, hogy az életben elsősorban a jó és lelkiismeretes, a társadalom számára hasznos munkával érvényesülhetnek. Amellett a munkára, rendre, fegyelemre, kötelességtudatra nevelés nem történhet fölényesen, kioktató módszerekkel. A tanulóval szemben támasztott igényességnek a bizalmon, személyiségének megértésén, az iránta tanúsított tiszteleten kell alapulnia. Ahogyan azt Komensky útmutatásai megjelölték, így lehet és kell természetes kapcsolatot, megfelelő együttműködést kialakítani pedagógus és tanítványa között.

Az átalakítás az iskolában azt jelenti, hogy a pedagóguskollektívákban mindenütt megváltozzon az atmoszféra, hogy minden nevelő alkotó szellemben munkálkodjon. Nem lesz ez könnyű, mivel az iskolai kollektíváknak a nemzeti bizottságok, valamint minisztériumok által való irányítása nem kedvez az alkotó szellemnek, sok esetben elfojtja a kezdeményezést. Számos pedagógusközösségben a kommunisták és a pártonkívüliek ennek ellenére törekszenek a munkamódszerek megváltoztatására. Mindenekelőtt az önigazgatás elemei kezdenek érvényesülni egyre jobban.

NAGYOBB TERET A KEZDEMÉNYEZÉSNEK

Nagyobb önállóságot kell adni az iskoláknak, hogy valamennyi oktatási intézmény dolgozói teljes felelősséget érezzenek a jó minőségű oktató-nevelő munkáért. Minden törekvés ellenére sem sikerül még megszabadítani a pedagógusokat azoktól a tevékenységektől, amelyek megzavarják munkarendjüket, és olyan feltételeket teremteni, hogy a legtöbb időt a gyermekek és az ifjúság nevelésére fordíthassák.

Ha meg akar felelni az átalakítás feladatainak, minden pedagógusnak mindenekelőtt lelkiismeretesen értékelnie kell saját magatartását, diákjaihoz és azok szüleikhez fűződő kapcsolatát, hogy a jelenlegi körülmények között nem tehetne-e mégis valamivel többet, valamint legjobb lelkiismerete és szakmai büszkesége szerint, ami meghatározó módon hozzájárulna az alkotó gondolkodású, szilárd jellemű és a szocialista társadalom iránt elkötelezett ember kialakításához.

Ez a valóban belső átalakítás - ha a sztereotip módszerek és munkaformák megváltoztatását is magával vonja - a legfontosabb, leglényegesebb feltétele minden iskolában és egész iskolarendszerünkben a jobb eredményeknek. Sok száz pedagógus példája bizonyítja ezt, akik nem esnek önelégültségbe, akiknek anélkül, hogy hangoztatnák, az ifjú nemzedék nevelése és művelése valóban szívügye. És igazolja ezt a tanulók és diákok sokezres tömege is, akik ezeknek az igazi pedagógusoknak jóvoltából szívesen járnak iskolába, örülnek az általuk tartott óráknak. Csak így kaphat tartalmat az a mélységesen igaz gondolat, hogy társadalmunk legnagyobb gazdagsága az emberekben van. Az átalakításnak feltételeket kell teremtenie ahhoz, hogy ez a gazdagság a legjobban hasznosítható legyen a szocializmus és minden egyes ember javára.

MILOSLAV DOŐKAL, a CSKP Központi Bizottságának osztályvezetője

Január tizedikén tölti be 76. életévét Gustáv Husák elvtárs, köztársaságunk elnöke. Társadalmunk nagyra értékeli sokéves munkásságát és azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a marxiz- mus-leninizmus eszméinek megvalósítására, a CSKP politikájának elvhű érvényesítésére, a munkásosztály és az egész dolgozó nép ügyéért tett, valamint a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szilárd barátság és szövetség, a társadalmi haladás és a világbéke ügye iránti hűségét.

Születésének évfordulóján felelevenítjük a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 70. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi ülésen elhangzott beszédének egy részletét.

N

apjaink fontos fela- f data, hogy megoldjuk az új gazdasági mechanizmus teljes érvényesítéséhez vezető átmenet bonyolult időszakának teendőit, valamennyi állampolgárának, hogy meg kell szilárdítanunk gazdasági egyensúlyunkat, és a lehető legjobban kell teljesítenünk az ötéves tervidőszak feladatait.

A társadalom átalakítási programjának következetes megvalósításában döntő szerepük van az embereknek, alkotó energiájuknak, aktív és kezdeményező részvételüknek a szocialista építésben, az irányításban és igazgatásban. Ezért helyezünk hangsúlyt a társadalmi élet demokratizmusának elmélyítésére, az állampolgárok széles korú tájékoztatására, hogy az emberek ismerjék azokat a problémákat, amelyek munkahelyükön, illetve lakóhelyükön merülnek fel, amelyek a népgazdaságban és a társadalomban keletkeznek. Ezért tartjuk fontosnak, hogy véleményt mondhassanak ezekről, és ennek alapján mély meggyőződéssel, személyes felelősségtudattal lássanak hozzá a feladatok megoldásához.

A szocialista demokráciát két oldalának figyelembevételével mélyítjük el - érvényesítjük a jogokat, de ugyanakkor az állampolgároknak teljes mértékben teljesíteniük kell kötelességeiket a társadalommal szemben.

A csehszlovák állam hetven éve a tapasztalatok és tanulságok felbecsülhetetlen értékű forrását jelenti számunka.

Meggyőzően bebizonyosodott a csehek és szlovákok közös államban való összekapcsolásának életképessége és szilárdsága. A csehszlovák állam éppen a szocializmus időszakában ért el jelentős fejlődést. A csehszlovák föderáció, amelynek huszadik évfordulójáról emlékezünk meg ma, teljes mértékben bevált. Meggyőzően szavatolja nemzeteink

önállóságát és egyenjogúságát. Egyúttal szocialista hazánk további felvirágoztatása során a kölcsönös együttműködéssel megerősíti a közös csehszlovák államot. Teljes mértékben szavatoltak a köztársaságunkban élő nemzetiségek jogai.

Az elmúlt évek bizonyítják, hogy népünk alapvető politikai és szociális jogait a munkásosztály által vezetett haladó erők harcolták ki. Ezeket a haladó erőket Csehszlovákia Kommunista Pártja egyesítette és vezette. A szocialista Csehszlovákia négy évtizede szociális igazságot, egyenjogúságot biztosított valamennyi állampolgárának, a mindennapi életben megteremtette a feltételeket a nép hatalmához. A munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség, nemzeteink és nemzetiségeink együttműködése szilárd alapot jelent társadalmunk forradalmi folyamatának további kibontakoztatásához.

Jogosan büszkék vagyunk azokra a szociális, gazdasági, politikai, eszmei és kulturális értékekre, amelyeket társadalmunk a győzelmes február után az elmúlt negyven év alatt teremtett. Harcra ösztönöznek bennünket a szociális és gazdasági fejlődés meggyorsításáért, a radikális gazdasági reform programjának megvalósításáért, társadalmunk demokratizálásának elmélyítéséért, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusa tűzött ki. A bonyolult folyamat kezdetén állunk.

M

eggyőződésünk, hogy a csehszlovák társadalom további forradalmi fejlődésének programját minden becsületes állampolgár minőségi, lelkiismeretes munkájával, tapasztalataival és képességeivel támogatni fogja. Amint a hetvenéves történelmünk nemegyszer megerősítette, az emberek, alkotó munkájuk, az igazi szocialista hazafiak és internacionalisták jelentik legnagyobb gazdagságunkat."