Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 1. szám

I tmáMúpi VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXII. ÉVFOLYAM 1989. január 6. Ára 1 korona-SZLOVÁKIA KOMMUNISTA ......... ;f r4 iMíé A bulgáriai Plovdivi írógépgyárban a közkedvelt ,,Marica-30“ táskaírógépek 90 százalékát a világ 54 országába exportálják. A felvételen Stojka Tinovova minőségi ellenőr a „Marica-30“ írógép billentyűzetét ellenőrzi. A trineci Nagy Októberi Szocialista Forradalom Vasmű dolgozói az idén ünnepük üzemük 150 éves fennállását. 1987-ben szovjet, lengyel, NDK-beli és magyar kohászokkal együtt aktív kezdeményezői voltak annak a nemzetközi mozgalom­nak, amelyet a noszf 70. évfordulójának tiszteletére az „Együttes erővel a minőség javításáért és a takarékosabb energiafelhasználásért11 jelszó jegyében indítottak. A Szovjetunió egyik legjelentősebb oktatási intézménye a Moszkvai Energetikai Institűt, amely 46 szakágazatban gondoskodik a villamosmérnökök továbbképzésé­ről. Az intézményben a minisztériumokkal, tudományos-termelési és termelési egyesülésekkel kötött szerződések alapján jelentős kutatási programokat valósíta­nak meg. A jelenlegi ötéves tervidőszak folyamán kötött szerződések értéke megha­ladja a 40 millió rubelt. A kutatási eredményeket a megrendelők közvetlenül hasznosítják az ország villamosenergia-hálózatának a fejlesztésében, az energiater­melésben és a takarékosabb energiafogyasztásra irányuló feladatok teljesítésében. A felvétel a Moszkvai Energetikai Institűt nagyfeszültségű tanszékének kísérleti laboratóriumában készült. (A ŐSTK felvételei) N egyven évvel ezelőtt, 1949. január 5- én Bulgária, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Magyarország, Románia és a Szov­jetunió képviselői országaik kommunista és munkáspártjainak kezdeményezése alapján négynapos tanácskozásra jöttek össze Moszkvában, hogy az ellenük indított hideg­háború bonyolult viszonyai között az egymást segítő kölcsönös gazdasági kapcsolatok fej­lesztéséről tárgyaljanak. Ekkor került sor a KGST megalakulásáról szóló határozat el­fogadására, azzal a céllal, hogy a szocialista tervgazdálkodás útján haladó népi demokrati­kus országok a Szovjetunió hatalmas gazda­sági potenciáljára támaszkodva elmélyítsék kölcsönös együttműködésüket, s meggyorsít­sák a szocialista iparosítás elindított folyama­tait. A KGST megalapításával olyan nemzetkö­zi gazdasági szervezet jött létre, amilyenre a történelem folyamán még nem volt példa. A tagországok együttműködése a proletár internacionalizmus alapelveiből kiindulva, s a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartása mellett a kölcsönös segítségnyújtásra, a gaz­dasági fejlettségi szintek kiegyenlítésére, s a szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyeinek minél teljesebb kihasználására irányul. Amint azt az 1959 decemberében elfogadott Alapokmány leszögezi, a KGST fő célja, „hogy a tagállamok erőfeszítéseinek összefogása és egybehangolása útján előse­gítse ezekben az államokban a népgazdaság tervszerű fejlesztését, a gazdasági és műsza­ki fejlődés meggyorsítását, a kevésbé fejlett iparral rendelkező államok iparosítási szintjé­nek emelését, a munka termelékenységének szakadatlan emelkedését és a népek jólété­nek állandó növekedését." A KGST keretében folytatott együttműkö­dés egyik fő jellegzetessége, hogy a szerve­zetnek nincs nemzetek feletti intézményi rendszere. A KGST szervei csak eljárási vagy szervezeti kérdésekben hoznak határozato­kat, s a gazdasági együttműködésre vonatko­zó döntéseik olyan ajánlások, amelyek csak akkor valósulhatnak meg, ha azokat a tagor­szágok illetékes szervei megerősítették. Ez azt jelenti, hogy a KGST keretében a gazda­sági és tudományos-műszaki együttműködés kezdettől fogva az egyenjogúság, az önkén­tesség és a kölcsönös érdekeltség demokrati­kus alapjaira épült, s ezek az alapelvek a je­lenlegi időszakban, az együttműködés új me­chanizmusának kialakításával kapcsolatban még jobban előtérbe kerülnek. A jelenlegi kerek évfordulót olyan történel­mi mérföldkőnek kell tekinteni, amely nem­csak az eddigi együttműködés eredményei­nek reális értékelésére ad alkalmat, hanem a jelenlegi helyzet objektív feltárását, s a to­vábbi fejlődés új feltételeihez igazodó új utak és feladatok pontos meghatározását is meg­követeli. A KGST négy évtizedes fejlődésének a tör­ténetét eddig is szakaszokra bontva értékel­tük. Különösen nagyra becsültük a fejlődés első szakaszát, amely a hatvanas évek elejé­ig tartott, s melynek során az iparilag kevésbé fejlett tagországok gyors haladást értek el a kulcsfontosságú ágazatok, főleg a kohá­szat, a gépgyártás, a vegyipar, az elektro­technika, a járműipar, valamint a könnyűipari termelés fejlesztésében. Ezzel új feltételek alakultak ki az együttműködés további fejlesz­téséhez, s ilyen értelemben a hatvanas évek­ben már a KGST fejlődésének új, második szakaszáról beszélhettünk. A KGST-orszá- gokban az egy főre számított nemzeti jövede­lem az 1950-től 1970-ig terjedő időszakban átlagosan évi 6,8 százalékkal nőtt, ami két­szerese volt az iparilag fejlett tőkés országok­ban elért növekedési ütemnek. Ezen belül Bulgária és Románia gazdasága az átlagos­nál jóval gyorsabb ütemben fejlődött, ezekben az országokban az egy főre jutó nemzeti jövedelem az értékelt húszéves időszakban évi 8,7 százalékkal növekedett. A KGST, amely a szocialista építés útján haladó európai országok regionális szerveze­teként jött létre, 1950 után a világ legdinami­kusabban fejlődő gazdasági övezetévé vált. A Szovjetunió műszaki segítségével az új ipari vállalatok százait építették fel és helyez­ték üzembe, s fokozatosan kibontakozott a tu­dományos-műszaki együttműködés, az élen­járó termelési tapasztalatok cseréje. Albánia 1949 februárjában történt csatlakozása után 1950 szeptemberében az NDK is a tagok sorába lépett. Albánia azonban 1961 óta nem vesz részt a KGST munkájában, Jugoszlávia viszont 1964-ben olyan egyezményt kötött a Tanáccsal, amely lehetővé teszi, hogy részt vegyen a KGST-szervek munkájában, s gaz­dasági és tudományos-műszaki együttműkö­dést valósítson meg a tagországokkal. Ami­kor '1962 júniusában Mongólia is felvételét kérte a Tanácsba, a XVI. rendkívüli ülésszak határozata alapján úgy módosították az Alap­okmány szövegét, hogy a szervezet nyitott­ságát ne korlátozza semmiféle földrajzi határ, így a későbbiek folyamán Mongólián kívül Kubát és Vietnamot is felvették a tagországok sorába. A KGST-országok gazdasági együttműkö­désének harmadik szakasza a szocialista gazdasági integráció komplex programjának 1971-ben történt elfogadásával vette kezde­tét, s ez a szakasz tulajdonképpen máig is tart, hiszen csak most, az együttműködési mechanizmus átalakításával kapcsolatban kerül sor a komplex program egyes célkitűzé­seinek megvalósítására. Annak ellenére, hogy az utóbbi húsz év alatt a KGST szervei és tagállamai számos alapvető fontos határo­zatot, tervet, dokumentumot fogadtak el, s hogy a Tanács szervezeti felépítésében egyre több együttműködési és állandó bizott­ság, értekezlet, tudományos intézet, s ezek mellett számos nemzetközi gazdasági szer­vezet működött, a szocialista integráció komplex programjának teljesítésében még­sem sikerült elérni a feltételezett előrehala­dást. A nemzetközi gyártásszakosítás és ter­melési kooperáció csak a legfontosabb, köz­pontilag támogatott szakágazatokban valósult meg. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a gazda­ságfejlesztés extenzív módszerei a KGST tevékenységében is ellentétbe kerültek a gaz­daság intenzifikálásának új követelményeivel. Azok a nehézségek, amelyek ezzel az átme­nettel kapcsolatban az egyes tagországok népgazdaságában jelentkeztek, még kifeje­zőbben nyilvánultak meg a kölcsönös gazda­sági kapcsolatok fejlesztésében, főleg a tudo­mányos-műszaki haladás 2000-ig szóló komplex programjának teljesítésében, amit a tagországok 1985 decemberében fogadtak el. E kedvezőtlen jelenségek elemzésével már a KGST 42. ülésszaka is foglalkozott 1986 őszén, majd pedig a tagországok leg­magasabb szintű képviselői vitatták meg a ki­alakult helyzetet. A szükségessé vált intézke­dések fő irányait 1987 októberében a KGST 43. rendkívüli ülésszaka határozta meg, amely feladatul adta a szocialista nemzetközi munkamegosztás új kollektív koncepciójának a kidolgozását, a közvetlen kapcsolatok fej­lesztéséhez szükséges feltételek kialakítását, valamint a nemzetközi integráció mechaniz­musának átalakítását, beleértve a KGST szervezeti-intézményi rendszerét. Az alapve­tő intézkedéseket ezekben az új irányokban a KGST 44. prágai ülésszaka fogadta el, MAKRAI MIKLÓS Irányt mutató évforduló

Next

/
Oldalképek
Tartalom