Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-15 / 295. szám, péntek

ÚJ szú 3 198S. XII. 15. Nyíltan a dunai vízlépcsőrendszerről Hardi Péter a Magyar Külügyi Intézet igazgatója. Nem tartozik azok közé, akik a dunai vízlépcső megépítése mellett vannak. Ezért kértük fel rövid beszélge­tésre. Szeretnénk, ha polgáraink tájéko­zottabbak lennének a valóságról és a né­zetekről, melyek eddig nem kaptak helyet a csehszlovákiai sajtóban. • A magyar parlament október 31-i döntését nálunk úgy kezelték, mint az 1977-ben aláírt csehszlovák-magyar szerződés megsértését. Mi az ön véle­ménye?- Ott voltam parlamentünk tanácsko­zásán. Elmondhatom, hogy a problémáról hosszas vita folyt. A képviselők hétszáz oldalas -tanulmányt vehettek kézbe az erőműről. Ügyeltek arra, hogy ne kössék meg kormányunk kezét valamilyen konk­rét megállapodással. Megbízták a kor­mányt, hogy további tárgyalásokat foly­tasson a csehszlovák féllel. A magyar parlament döntése semmiképp sem azt tartalmazza, hogy a magyar fél véglege­sen leállítja a konkrét munkákat az épít­kezésen. Nem igaz tehát, hogy a parla­ment e döntése egymagában az 1977-es megállapodás megsértése lenne, mint ahogy azt Csehszlovákiában nem egé­szen pontosan értelmezték. Ismétlem, nem hoztak olyan határozatot, amely konkrétan összefügg a munkálatok leállí­tásával, azon feladatok teljesítésével, melyeket a szerződés magában foglal. Csak azon feltételt teljesítették, mely sze­rint a kormány nem kezdhet egymaga, a parlament beleegyezése nélkül tárgya­lásokat a csehszlovák féllel a szerződés megváltoztatásáról. Sajnálatos, hogy Csehszlovákiában a magyar parlament eljárását helytelenül ítélték meg. Az épí­tés ideiglenes leállítása még nem jelenti a szerződés megszegését. A magyar fél szerint a nagymarosi rész szükségtelen. Ez azonban még mindig csak pusztán javaslat. A magyar parlament ilyen hatá­rozata tehát e felfogás kifejezése. • Miért véli a magyar fél, hogy a cseh­szlovák „műszaki pótmegoldás“ a nem­zetközi jogok megszegését jelenti?- Elsősorban azért, mert sérti a határ­vizekről 1976-ban aláírt szerződést. A magyar fél beleegyezése nélkül változ­tatnák meg a folyómedret. Másodszor, ezzel a megoldással az 1947-es párizsi békeszerződést is megszegik. A bősi (Gabőíkovo) felvízcsatorna építéséhez a magyar fél beleegyezését adta, de a műszaki pótmegoldással nem ért egyet. Mindkét esetben a nemzetközi hajózási útvonal megváltoztatásáról van szó. Csakhogy az első esetben a csehszlovák -magyar kölcsönös megállapodás alap­ján, míg a második esetben anélkül. Ezt nem lehet másképp minősíteni, mint a nemzetközi jog megsértését. Nézetem szerint, ha a csehszlovák kormány elfo­gadta a bősi erőmű működtetésének alap­üzemmódra való korlátozását, további kikötései alaptalanok. A magyar fél felve­tette, hogy ha eleget tesznek az ökológiai követelményeknek, hajlandó hozzájárulni a bősi vízierőmű alapüzemmódú működ­tetéséhez. • Az 1977-es szerződés nem tartal­maz semmilyen módosítást a vitás kérdé­sek megoldására, melyek annak egyolda­lú megsértését illetik, ön a Figyelő című hetilapban kifejtette, hogy ilyen esetben a magyar fél érveit a nemzetközi közvéle­mény elé kell terjeszteni. Nem szokatlan ez az eljárás?- A nemzetközi közvélemény termé­szetesen nem döntéshozó fórum. Ez szá­momra is világos. De okvetlenül szüksé­ges, hogy pontosan ismerjék a magyar fél érveit. A volt csehszlovák vezetés meg­kérdőjelezte megbízhatóságunkat a dunai vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban. Nem szeretném, ha a nemzetközi közvéle­mény döntene az ügyben, de annál in­kább, hogy alaposan megismerjen min­den szempontot. • Úgy gondolja, hogy a Csehszlovákiá­ban jelenleg végbemenő politikai válto­zások a csehszlovák és a magyar állás­pont közeledéséhez vezetnek?- Tekintettel arra, hogy Csehszlovákiá­ban az utóbbi napokban egész sor radi­kális változás történt, hiszem, hogy a ma­gyar állásfoglalás pozitív visszhangra ta­lál, s az elkövetkezendő időszakban kö­zösen ismét megítélhetjük. Úgy gondo­lom, hogy ezután már nem jöhetnek szá­mításba azok a körülmények, melyek nemrég még áttörhetetlen korlátot jelen­tettek a csehszlovák-magyar tárgyalások során. Attól tartok, hogy politikai nyomás alatt helytelen beruházási határozatot hoztak. Hiszen a vízlépcsőrendszer ter­vezett energiahozama kevesebb lenne Csehszlovákia számára, mint Magyaror­szágnak. Nálunk az össztermelés 2-3 százalékáról, önöknél még kevesebbről van szó. Nézetem szerint minden újabb határozat előtt elégséges időnek kell ren­delkezésre állnia mindkét fél kormánya számára. Ajánlatos lenne télen a munká­latokat mindkét oldalon leállítani, s így lehetővé válna, hogy a két ország új, koalíciós vezetése olyan intézkedéseket hozzon, melyek a legjobban megfelelnek Csehszlovákia és Magyarország népe ér­dekeinek. • Köszönjük a beszélgetést. ZDENÉK VÁVRA VOJTECH VESELY Szakértelem Valljuk be, az utóbbi években, évtize­dekben ez a fogalom társadalmunkban nem kis mértékben háttérbe szorult. Ma­gyarán az emberek megítélésében, főleg a vezető tisztségviselők kiválasztásában kevésbé tartották fontosnak, mint a politi­kai szempontokat. Vagyis az illető osz­tályszármazását, politikai elkötelezettsé­gét és felkészültségét. De mindenekelőtt azt, vajon tagja-e a kommunista pártnak, vagy sem. Igen, ez általában döntő ténye­ző volt. Az egypártrendszerben akár he­lyes is lett volna a párttagság szem előtt tartása, hiszen azt hangoztattuk, hogy azokat vesszük fel sorainkba, akik azt munkájukkal és mindig példás magatartá­sukkal kiérdemlik. S ha ráadásul még szakmailag is alaposan felkészült embe­rekről volt szó, akkor a tisztségekkel való megbízás be is válhatott. Ennek az elvnek az érvényesítése azonban előbb-utóbb, akarva akaratlanul odavezetett, hogy a párttagságot elen­gedhetetlen, az egyén érvényesülése szempontjából elkerülhetetlen feltételként kezelték az emberek. Hiszen a két hason­ló szakember közül magától értetődően annak volt esélye gazdasági tisztség be­töltésére, aki pártigazolvánnyal büszkél­kedhetett. Ez pedig (azon kívül, hogy nem használt a kommunista párt tekintélyé­nek) vagy azzal járt, hogy azok is igye­keztek bejutni a pártba, akiknek a meg­győződésük nem ezt diktálta, vagy pedig megcsömörlöttek a másképp gondolko­dók, passzívakká váltak, szakmai téren is, mivel tudták úgyis mindig háttérbe szo­rulnak. A szakmailag kevésbé felkészültek és a tehetségtelenek viszont mindent meg­tettek azért, hogy egyéb eszközökkel, főleg szóval, nemritkán frázisok pufogta- tásával hívják föl magukra a figyelmet. így látszatra elsősorban ők voltak azok, akik szívügyüknek tekintették a feladatok telje­sítését, a kitűzött célok elérését. Ezt (ahol csak tehették) hangoztatták. Sőt, az élen jártak a ,,kezdeményezésben", az egyé­nek és a kollektívák serkentésében. A kö­telezettség vállalásában, a régen lejára­tott szocialista munkaversenyben, melytől egy ideje talán már a lemaradozó vállala­tok, üzemek tehetetlen vezetői sem vár­tak csodákat a tervteljesítésben. Távol áll tőlem a jószándékú, becsületes kezde­ményezés utólagos kétségbevonása és Az elsőle között Perbetén megalakult a Csehszlovák Mezőgazdasági Párt alapszervezete Többnapos előkészítő' munka után szerdán este több mint százan jöttek össze a Perbetei (Pribeta) Efsz tanácster­mében. Közülük 87-en már akkor aláírták a jelentkezőívet, amikor a szervezőbizott­ság tagjai megismertették a dolgozókol­lektívákkal az alakuló mezőgazdasági párt alapszabály-tervezetét és program- nyilatkozatát. A megjelenteket a szervezőbizottság nevében Dikácz Domonkos, az állatte­nyésztési részleg gépesítője üdvözölte, majd röviden szólt arról, hogy miért van szükség az önálló mezőgazdasági pártra, milyen feltételek mellett ki mindenki lehet a tagja. Országszerte és helyben, hiszen ez a párt nemcsak a szövetkezetben dolgozóké, hanem mindenkié, aki valami­lyen módon kapcsolatban áll a mezőgaz­dasággal, illetve szimpatizál azokkal, akik a közellátásból közvetlenül vagy közvetve kiveszik részüket. Szükség volt e rövid ismertetésre hisz a megjelentek között voltak, akik a párt­programot ismertető munkahelyi megbe­szélések után még nem döntöttek, és olyanok is eljöttek az alapító közgyűlésre, akik helyben laknak, de nem a szövetke­zetben dolgoznak. így például Rancsó Béla, a szomszédos efsz tagja, a perbetei kertbarát-szervezet elnöke.- A jelentkezőívet még nem írtam alá - mondta -, de most, hogy megismertem a párt programját, a tagja leszek. Rajta kívül az alapító gyűlésen további kilencen írták alá a jelentkezőívet, így a Csehszlovák Mezőgazdasági Párt per­betei szervezete 97 taggal alakult meg. A jelenlévők elfogadták a választóbizott­ság javaslatát, így a kongresszusig az alapszervezet munkáját háromtagú elöl­járóság irányítja. Dikácz Domonkos mel­lett Tóth Béla, a szövetkezet mellék­üzemágának vezetője, és Gellérthegyi László mérnök, a kertbarát-szervezet alelnöke tagja az elöljáróságnak. Az alakuló közgyűlésen a jelenlévők magnószalagról meghallgatták a szövet­kezet elnökének, dr. Nagy Ferencnek a felszólalását az efsz-ek XI. kongresz- szusán.- Hallották, felszólalásomat tizenhét- szer szakította félbe a jelenlévők helyeslő tapsa, amikor gondjainkat és nehézsége­inket részleteztem, s arról szóltam, hogy ezek megoldására milyen lehetőségek kí­nálkoznak - mondta azt követően a szö­vetkezet elnöke. - A helyeslés azonban kevés. Kell egy párt, amelyik nagy csalá­dunk politikai képviseletét és érdekvédel­mét teljes mértékben a magáévá teszi. Szavait a jelenlévők helyesléssel fo­gadták, de a meghirdetett nyílt párbeszéd szellemében többet is tudni akartak. Bá­lint Imre takarmánybekészítő, Sörös Béla gépjavító és társaik munkahelyi problé­máikról beszéltek, és természetesen kér­deztek is. Mit jelentene a második nyug­díjcsoportba tartozás, milyen háttere van az 1974-es bérszabályozásnak, hogyan hatnak a gazdasági szabályozók a gaz­dálkodás egészére? Szó esett a túlórák­ról,. a szombati-vasárnapi műszakokról stb.- Közel száz tag az alakuló közgyűlé­sen, ez nagyszerű eredmény - mondta Tóth Béla, miután kiürült a tanácsterem. - A kongresszusig fő feladatunk a tagto­borzás, de már addig is szeretnénk vala­mit nyújtani az embereknek. Egy szép újévi összejövetelt tervezünk, és ha sike­rül, még a téli időszakban meglátogatunk egy ausztriai mezőgazdasági üzemet.- A tagtoborzást a szövetkezeten kívül is folytatni fogjuk - tette hozzá Gellérthe­gyi László. - Javasoltuk a központi előké­szítő bizottságnak, hogy az alapszabály­tervezet gazdaságpolitikai részében pon­tosabban és részletesebben fogalmazza meg a kertészkedőkkel, az állattenyész­tőkkel, valamint a magángazdálkodókkal kapcsolatos állásfoglalását. Ha megteszi, sok új támogatót szerezhet a jó eszmé­nek (egri) nevetségessé tétele, hiszen a dolgozók a szocialista kötelezettségek vállalásával, illetve teljesítésével, mi több, túlszárnya­lásával csakugyan menthették a menthe­tőt, de még a legeredményesebb munka­verseny sem orvosolhatta a hibás munka- szervezést, az akadozó anyagellátást, a korszerűtlen technológiát és berende­zéseket, gépeket, a rossz minőségű alap­anyagot és anyagot, a gyógyíthatatlan, s szinte minden területen ismert pótalkat­részhiányt. Épp ezzel kapcsolatban jut eszembe egy konkrét, s ugyancsak meg­mosolyogtató eset, melynek még tényle­ges katonai szolgálatom alatt az egyik pártgyülésen voltam fül- és szemtanúja. A hadtest mérnök őrnagya arról számolt be kommunista tiszttársainak, hogy az egyik radart azért nem tudják megjavítani, mert hiányzik hozzá egy fontos pótalkat­rész - speciális elektroncső. Ha a Szov­jetunióból beszerzik a szükséges elekt­roncsövet, a rádiólokátor újból működő­képessé válik. De csakis akkor. Azt hit­tem, a nagytekintélyű szakember szavait minden jelenlevő megértette. Tévedtem. A politikai tiszt, aki mitsem konyított a rá­diótechnikához, s azon belül a rádiólcrká- cióhoz, tüstént szólásra emelkedett, konkrét javaslatot terjesztve a tanácsko­zás résztvevői elé. Ennek az volt a lénye­ge, hogy a rádiólokátorok technikusai, élükön a mérnök őrnaggyal, vállaljanak szocialista kötelezettséget, s két héten belül annak ellenére javítsák meg a loká­tort, hogy az említett speciális elektroncső nálunk nem szerezhető be. A politikai tiszt azt is kifejtette, hogy ő jól ismeri a szere­lők öntudatosságát és fegyelmét, s meg­győződése, leküzdik a legnagyobb nehézségeket is. Ilyen és hasonló példákat nyilván má­sok is tudnának említeni, hiszen a szakér­telem lebecsülése és a politikai szempon­tok túlbecsülése a vezető dolgozók kivá­lasztásakor a mindennapi gyakorlatban áldatlan következményekkel járt, s he­lyenként nevetséges helyzeteket váltott ki. Igaz, az esetek szenvedő alanyai szá­mára az ilyesmi inkább bosszantó, felhá­borító volt, mint humoros. Akárcsak az, hogy a marxizmus-leninizmus esti egye­temének elvégzése olykor többet nyomott a latban a vezető dolgozó értékelésekor, mint szakmai felkészültsége. A politikai főiskola elvégzése pedig biztos vezetői beosztást garantált, míg szakfőiskolával, egyetemmel lényegesen nehezebb volt ugyanazt elérni. Pedig hogy az emberek milyen fontosnak tartják a szakismerete­ket, arról a napokban, szövetségi kor­mány tagjainak kiválasztásával kapcso­latban is meggyőződhettünk. Amíg a volt miniszterelnök elsősorban kommunisták­ból állította össze a kormányt, elégedet­lenséget váltott ki, de amikor arányosan helyt kaptak a különböző pártok tagjai és a pártonkívüliek is a kormányban, helye­seltek az emberek. Azt meg külön mege­légedéssel vették tudomásul, hogy meg­felelő szakemberek is az új miniszterek. Igen, a szakértelem, a szakmai tudás olyan követelmény, melyet semmi más nem pótolhat. Reméljük, erről az emberek megméretésekor és felelős tisztségekkel való megbízásakor ezután sohasem fe­ledkezünk meg. Ugyanakkor azonban nem eshetünk át a ló másik oldalára, s az eddigi helytelen gyakorlatot nem cserél­hetjük fel egy technokrata szemlélet érvé­nyesítésével. A szakértelemnek olyan fontosságot kell tulajdonítanunk, amilyet valóban megérdemel. FÜLÖPIMRE (Folytatás az 1. oldalról) mányfő felszólította a csehszlovák kormányt, hogy kérjen bocsánatot a szudétanémetek kitelepítése miatt. Streibl szerint a nyilvános el­nézéskérés ugyan csak apró jelzés lenne, de a kétoldalú partneri vi­szony része, hogy „Csehszlovákia vállalja a németek és a csehek törté­netének fekete napjait is“. A Süd- deutsche Zeitung azt írta, hogy Streibl Lengyelországba és Cseh­szlovákiába készül, mivel e két or­szág számít a bajor támogatásra. Az NSZK-ban megjelenő függet­len napilap, a Frankfurter Rund­schau a hazánkban kialakult helyze­tet elemezve rámutatott; még a jövő zenéje az, hogy a csehszlovák nép mire használja ki a szabadságot. Megjegyzi, hogy az ellenzék még nem tömörült pártokba. Egy másik tekintélyes újság, a Frankfurter All- gemeine Zeitung szerint napról nap­ra egyre nagyobb kérdés az, hogy a CSKP-nek lesz-e ereje sorainak újrarendezéséhez. A Reuter hírügynökség arra mu­tatott rá, hogy a Szövetségi Gyűlés több olyan törvényt helyezett hatá­lyon kívül, amelyeket korábban azért hagytak jóvá, hogy elfojtsák az el­lenzéket. Az UPI hírügynökség azt hangsúlyozza, hogy a politikai hely­zet nemcsak a diákokat aggasztja. Idézi Stanislav Hanákot, a Néppárt képviselőjét, aki attól tart, hogy az elnökválasztásra vonatkozó döntés csak időhúzó manőver, „hogy a diá­kok térjenek haza karácsonyra, a hadsereg pedig esetleg elfoglal­hatja Prágát". A Lengyel Néppárt lapja, a Dzien- nik Ludowy Elnök nélkül című hely­zetjelentésében szintén beszámol arról, hogy elhalasztották az elnök- választást, így Václav Havelnek nem sikerült leküzdenie az újabb akadályt a reformok útján. A Trybu­na Ludu napilap úgy véli, hogy a ka­pott sebek után a CSKP megpróbál újra erőt gyűjteni, azonban a párt­tagság bizalmatlansága olyan nagy mértékű a vezetéssel szemben, hogy a rendkívüli kongresszus előtt mint senki érdekeit sem képviselő testületet össze sem hívták a köz­ponti bizottság ülését. A Szovjetunióban megjelenő Eho Planyeti hat oldalas terjedelmes anyagot közöl a csehszlovákiai hely­zetről és nyomatékosan hangsú­lyozza, hogy Ladislav Adamecet kivéve a korábbi vezetés egyetlen tagja sem fogta fel az új helyzetet. Az izraeli vezető napilapok első­sorban a Prágában napokban lezaj­lott kétoldalú diplomáciai tárgyalá­sok fényében foglalkoznak a kiala­kult helyzettel. A Jerusalem Post szerint Izraelben arra számítanak, hogy mihelyt megnyugszik a politikai helyzet Csehszlovákiában, várható a kétoldalú kapcsolatok radikális ja­vulása. A Maariv lap diplomáciai forrásokra hivatkozva tudni véli, hogy izraeli állampolgárok rövidesen korlátlan időre szóló beutazási vízu­mot kaphatnak Csehszlovákiába. Német újraegyesítés Bush négypontos menetrendje, aggodalmak Nyugat-Európában Momper: nyissanak határátkelőhelyet a Brandenburgi kapunál (CSTK) - Ellentétes a Németor­szág újraegyesítésével kapcsolatos hivatalos amerikai álláspont. A má­sodik világháború óta az egységes német állam volt az USA egyik fő követelése Európában, annyiszor is­mételgették ezt, hogy most már Wa­shington számára nem maradt más, mint támogatni azt. Másrészt viszont ez utóbbi hetekben bebizonyoso­dott, megvalósításával az amerikai vezetés nem számolt, s ha igen, határozottan nem ebben az évszá­zadban. A Fehér Ház álláspontját Bush elnök a múlt héten négy pont­ban foglalta össze: 1. Szavatolni kell az NDK lakos­sága számára az önrendelkezési jo­got, tiszteletben tartva választását. 2. Az esetleges újraegyesítés csak oly módon valósulhat meg, hogy megmaradnak a német kötelezett­ségek a NATO-val szemben, folyta­tódik a nyugat-európai közösség in­tegrációja, s tiszteletben tartják a szövetséges hatalmak törvényes feladatát s felelősségét. 3. Az euró­pai stabilitás érdekében az egyesü­lési folyamatnak békésnek, fokoza­tosnak kell lennie. 4. A határok kér­désében az USA a helsinki Záróok­mány elveit támogatja. Ezen a héten Bush ismét meg­erősítette, hogy az USA nem kívánja gyorsítani az újraegyesítést. Egyéb­ként az amerikai nyilatkozatokból ki­cseng az a remény, hogy a Német­ország NATO-tagságához való ra­gaszkodás elfogadhatatlan lesz Szovjetunió számára, s ezért Moszk­va kénytelen lesz az újraegyesítést lehetetlenné tenni. A reali­tások azonban az amerikai vezetést is további álláspont-módosításra kényszeríti. Baker külügyminiszter mostani európai körútja során meg­próbálta enyhíteni azt a követelést, hogy Németország őrizze meg NA- TO-tagságát: nem zárta ki azt a le­hetőséget, hogy a katonai szervezet fokozatosan politikaivá alakul át. Az újraegyesítés kérdésével fog­lalkozott a Moszkovszkije Novosz- tyiban Vlagyimir Baranovszkij tör­ténész is. Szerinte egyedülálló, sok szempontból tisztázatlan kérdésről van szó, amely egyúttal olyan aggo­dalmakra is okot ad, hogy ellenőriz­hetetlen folyamatokat indít el, ezek megbonthatják a közép-európai erő- egyensúlyt. Nem is a német terjesz­kedés vált ki aggodalmakat, hanem az, hogy olyan állami alakulat jön létre, amely domináns szerephez jut politikai és gazdasági téren, s ennek sem a franciák sem más nyugat­európaiak nem örülnének. Ugyanak­kor a végtelenségig nem tartható a németek önrendelkezési jogát kor­látozó tézis sem. A veszélyek a szerző szerint ak­kor kerülhetők el, ha a kérdést be­ágyazzák az összeurópai kapcsola­tok rendszerébe, e rendszer a konti­nens országainak mély kölcsönös függőségére épül az élet minden területén, beleértve a gazdaságot, a politikát és a biztonság garantálá­sát. Baranovszkij egy olyan folyamat megkezdését javasolta, amelybe minden európai állam bekapcsolód­na, amely a békeszerződés aláírá­sával csúcsosodna ki. Elképzelése szerint e folyamat a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia, Franciaor­szág és a két német állam közötti tárgyalásokkal kezdődne. Wolfgang Meyer, az NDK kor­mányának szóvivője a l’Unita olasz lapnak adott nyilatkozatában kijelen­tette: aki Németország egyesítését követeli, az az NDK-beli megújulást veszélyezteti. Meyer a káoszban lát­ja a legnagyobb veszélyt, s aláhúz­ta, hogy nemcsak a kormányt alkotó pártok szólítottak fel a rend megőr­zésére, hanem az ellenzéki csopor­tok is. A szóvivő szerint egyes nyu­gatnémet hírközlő eszközöknek ér­dekük a helyzet destabilizálása, s a nyugatnémet CDU militáns tag­jainak részvétele a lipcsei tüntetése­A havonta megjelenő népszerű szovjet folyóiratot, a Szputnyikot tavaly novemberben az NDK-ban betiltották. Egy év után a folyóirat német nyelvű mutációja ismét megjelent az újságos standokon, ráadásul a szerkesztőség a kelet­német olvasók számára egy külön számot készített elő. E szerint szo­katlanul magas, mintegy 300 ezres példányszámban a jövő év elején jelenik meg az a szám, amely tar­talmazni fogja azokat a legérdeke­sebb cikkeket, amelyek az utóbbi évben (az NDK-beli letiltás idején) jelentek meg a Szputnyikban. ken bizonyítja, hogy az NSZK-ban igenis vannak erők, amelyek zűrza­vart kívánnak okozni. A Reuter hírügynökség az NDK- beli Új Fórum vezetőinek kijelenté­seire hivatkozva azt írta, a keletné­met ellenzék soraiban erősödik a jobboldali nacionalizmustól való félelem. Walter Momper, Nyugat-Berlin főpolgármestere felkérte Hans Modrow keletnémet kormányfőt, az NDK tegye lehetővé a nyugat-berli­niek számára a vízummentes belé­pést még karácsony előtt, ne várja­nak ezzel 1990. január 1 -ig. Momper kifejezte azt a kívánságát is, hogy a Brandenburgi kapunál, a kettéosz­tott város jelképénél nyissanak egy határátkelőhelyet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom