Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-04 / 285. szám, hétfő

Közlemény az SZLKP KB Elnökségének üléséről A CSKP minden tagjához és tagjelöltjéhez Az SZLKP KB Elnöksége 1989. december elsejei tanácskozásán megvitatta Szlovákia jelenlegi po­litikai helyzetét. Teljes mértékben egyetért azzal, hogy vissza kell szerezni a párt becsületét, felújí­tani a kommunisták és a pártszer­vezetek akcióképességét, ahogy arra felhívott Karel Urbánek, a CSKP KB főtitkára is. Az Elnök­ség nagyra értékeli, hogy sok pártalapszervezet ezt már megtet­te évzáró taggyűlésén, olyan párt- bizottságokat választottak, ame­lyeknek tekintélye és befolyása van az egész párttagság előtt és Felhívás A Nyilvánosság az Erőszak Ellen végső célkitűzése Csehszlovákia de­mokratikus átalakítása, az erőszak minden formájának megszüntetése az állampolgárokkal szemben. Mi a Nyilvánosság az Erőszak Ellen du- naszerdahelyi csoportjának tagjai úgy érezzük, elérkeztünk ahhoz a pont­hoz, melynél véleményünkkel ki kell lépnünk az országhatárok szabta ke­retek közül. Meggyőződésünk, hogy tiltakoznunk kell az erőszak, a de­mokratikus átalakítást elnyomó erők jelentkezése ellen, legyenek azok bárhol a világon. Európában - nem messze tőlünk - még ma is emberek milliói élnek rettegésben. Sokan közülük börtön­ben, háziőrizetben, lélekpusztító ret­tegésben, a szabad cselekvés min­den lehetősége nélkül várják sorsuk jobbra fordulását. Csak közös összefogással segít­hetünk rajtuk. Felhívjuk Csehszlovákia közvéle­ményét, a csehszlovák kormányt tilta­kozzon a Román Szocialista Köztár­saság elnökénél: Doina Cornea asszony, polgárjogi aktivista, Tókés László református lelkész, Sütó András író és a többi román, magyar, szlovák, német és más nemzetiségű, román állampol­gárságú polgárjogi aktivista üldözése, bebörtönzése és szabadságjogainak eltiprása ellen. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen dunaszerdahelyi csoportja nevében: Barak László költő, Juraj Holík erdŐmémök, Hunélk Péter orvos, Lubomír Navrátll szerkesztő, Világi Oszkár jogász és az 1989 december 1-i dunaszerdahelyi tüntetés mintegy 10 000 résztvevője. Lenne megoldás (CSTK) - Szombaton Prágában tanácskozott a Kommunisták De­mokratikus Fórumának koordinációs vezetősége, és határozatot fogadott el. Ebben hangsúlyozza, hogy meg­vitatták a CSKP KB Elnökségének a tagsághoz intézett közleményét, amelyet mi e hasábokon ismerte­tünk. A KDF politikai hibának tartja, hogy a CSKP vezetősége a rendkí­vüli kongresszust a régi módszerek szerint készíti elő. Kifogásolja azt is, hogy az Elnökség már most nem úgy döntött, hogy a kongresszust még december 20-a előtt összehív­ja, s azt is, hogy elutasította a köz­vetlen választások gondolatát. A KDF meggyőződése, hogy ha meglenne annak politikai óhaja, megtalálhatnák a felmerülő problé­mák elfogadható megoldását. a dolgozókollektívák túlnyomó többségében is. A jelenlegi idő­szakban a fő feladat, hogy meg­őrizzük a párt szerveinek és szer­vezeteinek akcióképességét, nyílt párbeszédet folytassunk vala­mennyi társadalmi erővel a szoci­alizmus megújítása érdekében. Szövetségesünk mindenki, aki népünk jobb létét akarja. Az SZLKP KB Elnöksége az SZLKP rendkívüli kongresszusá­nak mielőbbi összehívásával kap­csolatban a továbbiakban foglal­kozott a rendkívüli járási, város- kerüieti és kerületi konferenciák politikai szervezési teltételeinek biztosításával. Az SZLKP KB Elnöksége dön­tött Szlovákia Kommunista Pártja sajtóközpontjának létrehozásáról, amely 1989. december 4-től kezdi meg működését. Az SZLKP KB Elnöksége úgy döntött, hogy az SZLKP rendkívü­li kongresszusáig Peter Sitányit, a lap főszerkesztőhelyettesét bíz­za meg a Pravda főszerkesztői teendőinek ellátásával. (Döntése összhangban van a Pravda szer­kesztősége rendkívüli pártalapszer- vezeti gyűlésének 1989. november 27-i határozatával - a szerk. meg­jegyzése.) A párt központi bizottsága egy héttel ezelőtt összehívta a CSKP rendkívüli kongresszusát. Döntött annak időpontjáról is: 1990. január 26. Azonban ennek az időpontnak a közzététele után a kommunisták között az a nézet alakult ki, hogy a rendkívüli kongresszus még ko­rábban üljön össze. Indokolt ez a kö­vetelés. Az utóbbi napok dinamikus történései azt mutatják, hogyha a párt nem akarja elveszíteni politi­kai febolyását azokra a folyamatok­ra, amelyek a társadalomban vég­bemennek, új és valóban akcióké­pes központi bizottságot kell létre­hozni, és elfogadni mielőbb olyan akcióprogramot, amely meghatároz­za a CSKP politikájának fő irányvo­nalát, a teljesen új megváltozott fel­tételek között. Csehszlovákia Kommunista Párt­ja lemondott hatalmi monopóliumá­ról. Ebből a tényből további tevé­kenységére vonatkozóan mindenek­előtt az következik, hogy másként kell fellépnie, mint eddig. Korszerű politikai párttá kell válnia, amely poli­tikáját a dolgozók érdekében fogja megvalósítani, miközben a lenini el­vek és normák alkotó érvényesíté­séből kell kiindulnia. A CSKP KB határozatával össz­hangban a központi bizottság elnök­sége a pártsajtó révén a tagság a kerületi és járási konferenciák elé terjeszti az akcióprogram tervezetét. Ezt legközelebbi taggyűlésein meg­vitatja valamennyi alapszervezet. A javaslatokat és a hozzászólásokat a CSKP Központi Bizottságához to­vábbítják. A rendkívüli kongresszus előkészületeivel kapcsolatos konfe­renciák egynaposak lesznek, s a já­rási, illetve a városkerületi konferen­ciákra december 9-én vagy 10-én, a kerületiekre pedig december 16- án vagy 17-én kerül sor. E konferen­ciák megvitatják a CSKP akcióprog­ramjának javaslatát és határozato­kat hoznak a járási és kerületi párt- szervezetek munkájával kapcsolat­ban a rendkívüli kongresszusig és megválasztják annak küldötteit. Fontos, hogy a küldöttek megvá­lasztásán kívül a járási és kerületi konferenciák javaslatot tehetnek a CSKP KB tagjaira és póttagjaira, valamint a CSKP KERB tagjaira. Ami pedig az új járási és kerületi szerv megválasztását illeti, arra majd a CSKP XVIII. kongresszusát megelőző rendes konferenciákon kerül sor. Ezekben a napokban nagyon sok alapszervezet azt javasolja, hogy a rendkívüli kongresszus küldötteit közvetlenül titkos szavazás útján vá­lasszák meg. Természetesen ez lenne a választások legdemokrati­kusabb módja. Azonban ennek ér­vényre jutását a jelenlegi körülmé­nyek között komoly ok gátolja - mégpedig az időtényező. Miről van szó? A pártnak több mint 48 ezer alapszervezete van. Természetesen csaknem 50 ezer ember részvételé­vel lehetetlen kongresszust össze­hívni. Ha ezt másként csinálnánk, pl. hogy egy küldött csak néhány nagy alapszervezetet képviselne, akkor másoknak viszont több tucat kis alapszervezetet kellene képviselni­ük stb. A küldöttek megválasztásá­nak ilyen módja - és ezt támasztják alá más testvérpártok, például a LEMP tapasztalatai is - legalább két-három hónapot venne igénybe. Ez a fó oka annak, amiért a központi bizottság elnöksége a mellett dön­tött, hogy a küldötteket a konferenci­ákon válasszák meg. Nem szabad időt veszítenünk. A kongresszus összehívásának megváltoztatott időpontját a párt központi bizottsá­gának legközelebbi ülése elé ter­jesztjük. A CSKP KB Elnöksége A magyar diákok kezdeményezései A változások hívei vagyunk... Nem kell feltétlenül suszternek lenni ahhoz, hogy megmondjuk hol szorít a cipő! -jutott eszembe a minap a bölcs mondás, amely azt hiszem soha máskor nem volt időszerűbb, mint napjainkban. Hogy mennyire, bizonyítják ezt a hazánkban uralkodó bonyolult politikai helyzettel kap­csolatos nyílt és őszinte vélemények, és állásfoglalások is. A légi (Lehnice) Agrokombinát dolgo­zói körében tett látogatások alkalmával csupán egy kérdést tettem fel az ott dolgozóknak: Mi a véleményük a jelenlegi bonyolult politikai helyzetről, hogyan látják a kiutat? Molnár Mihály alelnök, az üzemi pártbizottság elnöke: ~ Az én szubjektív véleményem, hogy termelnünk kell. Ne­künk az a kötelességünk, hogy az ország asztalára tegyük azt, amit vállaltunk. Ez már magában politika. Üdvözlünk minden olyan új, progesszív törekvést, amely hozzájárul a múlt mindennemű hibáinak kiküszöböléséhez, úgy, ahogy ezt beszé­dében Karel Urbánek, a CSKP KB főtitká­ra is hangsúlyozta. Teljes mértékben tá­mogatjuk, a reformtörekvéseket, és részt kívánunk venni a demokrácia fejleszté­sében. Vojtech Rudo gépjavító: - Nem állí­tom, hogy rosszul élünk. Ezt igazán nem mondhatom. Azonban támogatom a diá­kokat, akik a demokráciáért küzdenek. A mai bonyolult politikai helyzet annak eredménye, hogy azok, akiknek a felhal­mozódott problémákat kellett volna meg­oldaniuk, nem tették. A legfontosabb, hogy kimondhassuk azt, amit gondolunk, az igazat. Akkor lesz demokrácia. Mit tett ennek érdekében a felsőbb vezetés? Semmit! Csölle Gergely gépjavító: - A fiatalok megmozdulását én is indokoltnak és jo­gosnak tartom. Nem tudom elképzelni a reformot direktív utasításokkal, admi­nisztratív intézkedésekkel. Vezetőségünk állásfoglalásával mi gépjavítók nem ér­tünk egyet, túlságosan formális. Az üzemi étkezde dolgozói: - Mi nem vagyunk nagyon tájékozottak, de azt a nézetet valljuk, hogy mindenkinek csak két keze van, s csak az azzal kitermelt javakra tartson igényt, és ne hat kézzel próbáljon markolni. Nekünk ez a vélemé­nyünk. Bartalos Attila bérelszámoló:- Egyetértek a fiatalok követelésével, nemcsak azért, mert az én generációmról van szó. Remélem, az új felső vezetésbe olyan emberek kerültek, kerülnek, akik valóban a megújulás, a változások hívei, mert ez elkerülhetetlen. Szerintem szük­ségszerű az utcai dialógus. Persze, el kell kerülni a személyes leszámolást, s a vé­leménymondást ne kövesse felelósségre- vonás. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) demonstráció például azt tükröz­te, hogy az ifjúsági szervezet elzárkózik a fiataloktól, a régi álláspontot és nézete­ket képviseli. Ezt furcsállom. Egyébként a kiutat a nyílt és őszinte párbeszéd, a többpártrendszer kialakításában látom. Tóth Júlia adminisztrátor: - Azt sze­retnénk, hogy mindenkinek egyenlően jusson a bőség kosarából, de ez minden­kitől becsületes hozzáállást követéi, mind a dolgozótól, mind pedig a vezetőtől egy­aránt. Szűnjön meg a beosztással való visszaélés. Aki becsületesen dolgozik an­nak nincs mitől félnie. Ilyen alapon a jövő mindenki számára biztosított. És ha ilyen gondolkodású emberek kerülnek a veze­tésbe is, előrehaladás, javulás várható. KATÓCS GYULA .-=== SZEMBENÉZÉS i Az elmúlt tizenegynéhány nap alatt rég nem tapasztalt összefogás­nak lehettünk a tanúi - egyúttal részesei is. Félretéve a személyes sérelmeket az utcákon az emberek kórusban skandálták a helyzet szül­te jelszavakat. A valahová tartozás igényének egyre erősebb jelei mu­tatkoztak meg - egymás után jöttek létre a különféle független szerve­zetek. Berényi Józsefet, Vörös Pétert, és Szép Attilát, a Komensky Egye­tem bölcsészhallgatóit faggattam ar­ról, hogy a pozsonyi magyar diákság hogyan élte át az elmúlt napokat, milyen változások történtek. Berényi József: Arról, hogy no­vember 20-án sztrájkba lépünk, elő­ző este a diákotthonban „szájha­gyomány" útján szereztünk tudo­mást. Hétfőn még csak az egyetem bölcsészkara, valamint a Művészeti Főiskola diákjai léptek sztrájkba, azonban a következő nap már a fő­város összes hallgatója követte a felhívásunkat. A vidéki főiskolák csak később, vagy egyáltalán nem csatlakoztak. Az első napokban a nagygyűléseken a tanárok igye­keztek a felgyülemlett problémákat tanár-diák szintre csökkenteni, azonban a túlerővel és az elszánt­sággal szemben a formális ígérgeté­sek kudarcot vallottak. Kialakult a koordinációs bizottság, melyben Somogyi Szilárd révén mi magyarok is képviselve vagyunk. Elsősorban a szlovákiai magyarság körében is­mertetjük követeléseinket, - minél több embert megnyerve humánus törekvéseinknek. Vörös Péter: Szerettük volna összefogni a pozsonyi magyar diák­ságot, ezért november 22-én (szer­dán) megalakítottuk a Magyar Diák- szövetséget. Megfogalmaztuk a szövetség programnyilatkozatát, melyben támogatásunkról biztosít­juk a szlovák, illetve cseh diáktársa­inkat. Nyolctagú akcióbizottságot hoztunk létre a főiskolák képviselői­ből, valamint háromtagú szóvivői testületet neveztünk ki. Az egyes főiskolákon alapszervezetek alakul­tak, melyek egymással érdekszövet­ségben állnak. Szeretném hangsú­lyozni, hogy a Magyar Diákszövet­ség nem csúcsszervként funkcionál, hanem csupán koordinációs felada­tokat tölt be. Az alulról jövő kezde­ményezések maximális támogatása mellett vagyunk. Szép Attila: Viták folynak a szö­vetség további működéséről, ugyan­is felmerült egy esetleges ifjúsági szervezet létrehozása. A jövőt illető­en mindenképp szükség lesz egy demokratikus alapokon nyugvó ifjú­sági szervezetre, azonban a jelenle­gi körülmények a diákság összefo­gását is fontossá teszik. A jövőben talán a most létrejött diákszövetség alakulhat majd át a fiatalok szerve­zetévé. KOSÁR DEZSŐ A hitelességért Megalakult a Csehszlovák Magyarok Fóruma 1989. november 24-én a ,,Harminchármak“ dokumentumát aláírók zöme és néhány, hozzájuk elsőként csatlakozó magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár megállapodott abban, hogy Csehszlovákiai Magyarok Fóruma név alatt a társadalom minden rétege felé nyitott, demokratikus kezdeményezést indít. Pártállásra, felekezeti hovatartozásra, nemre, fajra és szociális álla­potra való tekintet nélkül várja azon magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok csatlakozását, akik a demokráciának, a jogállamiságnak, a szabad választásoknak, a tényleges egyenjogúságnak, a nézetek pluralizmusának elvét vallják, és cselekvően akarnak hozzájárulni az emberi jogok érvényesítésének gyakorlatához. A Fórum teret kíván biztosítani a vélemények szabad áramlásának, az egyéni és kollektív kezdeményezéseknek, és minden jogos igény képvi­seletének. A Fórum kiemelt célja, hangsúlyozott figyelemmel kísérni a csehszlovákiai magyarokat érintő politikai, társadalmi, gazdasági és művelődési változásokat, s összhangba hozni azokat a cseh és a szlovák nemzet, valamint a többi nemzeti kisebbség fejlődésével. Támogatjuk a kisközösségek önszerveződését és önrendelkezési jogának megvaló­sítását. Célunk a közös cselekvő részvétel a társadalom fejlesztésében. Hamarosan hiánycikk lesz a kö­pönyeg. Sokaknak kell a hosszú útra, amely ma Damaszkuszba ve­zet. Szerencsénkre (vagy szeren­csétlenségünkre?) nem mindegyik mai Saulusból lesz Paulus, hiszen az eddigi erkölcsi arctalanság, a szolgalelküség a megfordított kö­pönyeg alatt is megmarad. Ráadá­sul a damaszkuszi út valójában hosszabb, mint a bibliai példázatban a Jeruzsálem és Damaszkusz kö­zötti földrajzi távolság háromszáz kilométere. Sokan vannak, akik egyetlen nap történései után mást mondanak, mint annak előtte, bi­zony mondom, hiteltelenebbek azoknál, akik beismerve tévedései­ket (vagy éppen tagadva azt) félre­állnak, mert ez már nem az ő válto­zásuk. ók ebben a tettükben tisztes­ségesebbek eddigi önmaguknál, bár közszereplésük alapján méltán von­juk ezt kétségbe. Mégis: a társada­lom túlnyomó többségének kívánsá­gára leléptek a politika színpadáról. Nem, nem mindegyikük látta be, hogy hol, mikor, mennyit, miért hibá­zott. A fegyverhordozók közül sokan - úgy tűnik - még mindig kivárnak, szembrebbenés nélkül elfoglalják a megüresedett vezetői székeket. Különösen érdekes az, hogy Szlo­vákiában az elmúlt három-négy év­ben a pártapparátusban igazi politi­kai karriert befutott vezetők most mennyire a kivárásukkal, saját hall­gatásukkal, a politikai közszereplés kerülésével védelmezik a mások ál­tal elhagyott, vagy általuk újonnan megszerzett, vagy a változásban is megőrzött helyüket. Miközben a lapokban nyílt tájé­koztatásról, a szerkesztőségekben működött (működő?) belső cenzúra megszűnéséről, beszélnek és cik­keznek, valójában a kommunista párt apparátusában történő esemé­nyeket részben ugyanaz a titkoló­dzás és titokzatosság övezi, mint két-három héttel ezelőtt. Tisztessé­gesen dolgozó sorkommunisták százezrei hallatják szavukat, ezrek vesznek részt a ,,Nyilvánosság az Erőszak Ellen“ mozgalom munkájá­ban. A napilapok szerkesztőségei­ben olyan újságírók is véleményt nyilvánítanak, akikre ez nem volt jellemző. Miközben írásaikban most is azok néznek szembe eddigi ön­magukkal, akiknek a legkevésbé van erre szükségük. Sokan még mindig bizonytalanul toporognak. Ök is kivárnak? Ezt nem feltételezem róluk. Az azonban tény, hogy egyér­telműen az újságírói etika (mennyit hivatkoztak rá eddig is, de a hazug­ságok, féligazságok, az elhallgatás védelmében), a szakmai felkészült­ség, a közírói hitelesség az, ami napjainkban minősítheti a publicisz­tikát. Úgy adódott, hogy hétfőn még részt vettem a keddi számunkban megjelent szerkesztőségi állásfogla­lásunk kidolgozásában, majd három napra külföldre utaztam. Ennyi idő is elegendő volt ahhoz, hogy a történé­seket higgadtabban szemléljem. Szakítottam rá időt, hogy újraolvas­sam az akkor évtizedes lelki kínok­tól, szakmai béklyóktól megszabadí­tó sorokat. Minden lényegeset bele­foglaltunk, ami közvetlenül vagy tár­sadalmi áttételeken keresztül az új­ságírás szabadságát segíti megszü­letni és élni. Most még a hosszú vajúdás fájdalmát érezzük. Ebben a fájdalomban sűrűsödik a kritikus és önkritikus szembenézés is. Vég­eredményben mindent meg lehetne magyarázni: a fogcsikorgató tűrést, az egyes kollégák iránt érzett tiszte­let fokozatos erózióját, az egziszten­ciális kényszer nyomása alatt az írásaimban heves veszekedések után mégiscsak elfogadott csonkítá­sokat és az öncenzúrát. Ezekkel szembe kell néznem. Amikor az állásfoglalásunkban kedden „a CSKP forradalmi megújí­tására törekvő erőket“ emlegettük egyben véleményt is jeleztünk. For­radalmi megújításra van szükség, és nem reformista megújulásra. A re­form mindig a régihez kötődő javít­gatásba fulladt; a megújulás pedig éppen személytelenség folytán ful­ladt képmutató kozmetikázásba. A párton belül forradalmi változásra van szükség. Ehhez igencsak nagy és erőteljes lépés volt az alkotmány­ban szavatolt előjogról történt le­mondás. Most következhet az egyé­ni szembenézés, amely a megújítás előfeltétele. Itt következne az egyéni konzekvenciák levonása, amely közben mindent lehet, csak hallgat­ni, kivárni, csak lapítani nem. Be­szélni, írni, cselekedni! Enélkül nincs forradalmi megújítás, enélkül a több­párti demokrácia helyett az ellenzék uralma váltja fel a kommunista párt uralmát. DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1989. Xli. 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom