Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-28 / 305. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1989. XII. 28. Szükség van a mezőgazdasági pártra? A Csilizközben Ez a kérdés egyre gyakrabban merül fel nálunk a Csilizközben is. A probléma nemcsak a szövetkezet tagságát érinti, de azokat a polgáro­kat is, akik szabadidejüket feláldoz­va, saját telkükön vagy bérelt földön kertészkednek, szerződéses áruter­melést folytatnak. A mezőgazdasági párt megalapí­tásának kérdése az érintettek jelen­tős hányadában természetes igény­ként merül fel, s egy ilyen párt létre­hozását szinte magától értetődőnek tartják. Mások megfontoltan, a múlt tapasztalatait is figyelembe véve, a jelenlegi állapotok reális talaján állva, a jövő társadalmi, politikai és gazdasági kibontakozásának lehe­tőségeit mérlegelve vitatják a pa­rasztság eljövendő, lehető leghaté­konyabb érdekvédelmi szervezete létrehozásának lehetőségeit. A gyorsuló belpolitikai kibontako­zás folyamatában szinte naponta ju­tunk új, a tájékozódást segítő infor­mációkhoz. Még meg sem emész­tettük a megújuló SZLKP rendkívüli kongresszusának közzétett doku­mentumait, már a szerveződő Cseh­szlovák Mezőgazdasági Párt alap- szabályzatának a tervezetét tanul­mányozhatjuk. De figyelnünk kell az alakuló új pártok képviselőinek nyi­latkozataira is, hisz így vagy úgy, mindegyik ígéretet tesz a paraszt­ság érdekvédelmére. A jelzőktől mentes demokrácia által biztosított szabad vélemény- nyilvánítás kezdeti, számunkra még szokatlan káoszában egyelőre ne­hezen igazodik el a más feltételek­hez szoktatott szövetkezeti tagság, a paraszti életformától el nem idege­níthető falusi ember. Persze, a „sürget az idő“ jelszót hangoztató pártszervezők gyors döntésre ösztönzik a csallóközi em­bereket is. Azokat a földműveseket, akiket éppen az alaptermészetük lé­nyegét adó megfontoltság, körülte­kintés és felelősségtudat jellemez. A „legcsallóközibb csallóközieknek" tartott csilizköziek véleményére a múltban is reagálni szokott a köz­vélemény. Talán ebből ered, hogy - élőszóval, vagy a sajtóban meg­pendítve - most is rákérdeznek az emberek: mi a ti véleményetek? Maradjunk az új mezőgazdasági párt szervezésének kérdésénél. Nincs és nem is lehet egységes vélemény, egységes válasz. Nem is lehet anélkül, hogy ne tisztázódja­nak az emberek tudatában az új, demokratikus társadalomban a történelmi tapasztalatokon vívódunk a többpártrendszerre épülő parla­mentarizmus várt „játékszabályai". Vannak, akik félnek a parasztság és az érdekeikben hozzájuk kapcsoló­dó társadalmi rétegek egységét esetleg megbontó, alakulóban lévő vagy újjászerveződő pártoktól. Az ilyen nézetet vallók nem egy új párt, hanem pártoktól függetlenül műkö­, —1| ... , .... : ; i ül iiidlli • dő, demokratikus alapokra épülő, szakszervezeti-érdekvédelmi szö­vetség létrehozását kívánják, amelybe bármelyik párt tagja és a párton kívüliek is beléphetnek. Azok, akik átérzik, megértik a ki­bontakozásban lévő társadalmi­gazdasági átrendeződés, a szabad választások utáni új parlamentben kialakuló politikai erőviszonyok lé­nyegét, nem fognak felelőtlenül sem a már meglévő, sem az ezután ala­kuló pártokba belépni. S ha mégis, a titkos választások lehetővé teszik minden választópolgár számára, hogy annak a pártnak a jelöltjére voksoljanak, melytől reményeinek megvalósítását remélik, amelyik pártnak a programjával azono­sulnak. Az alakuló mezőgazdasági párt programterve - politikai célkitűzéseit tekintve - biztató. A szocialista ter­melési viszonyok realitásának tala­ján állva és a jövő piacgazdálkodási viszonyaira készülve határozza meg az agráripari komplexum kereteiben működő vállalatok, vállalkozók és intézmények dolgozóinak érdekvé­delmét. Ez a tény önmagában von­zó. Ezt így látja és érzi sok mező- gazdasági szakemberünk és dolgo­zó szövetkezeti tagunk is. Azok, akik a múlt történelmi ta­pasztalatain vívódva értékelik az egy párthoz tartozással járó felelős­ség esetleges következményeit, még várnak eljövendő politikai hova­tartozásuk kinyilvánításával. S jelen­leg ezek az emberek képviselik vi­dékünkön a többséget. Tőlük függ tehát Csilizközben (bizonyára az egész országban), hogy miként ala­kulnak majd születő demokráciánk­ban az új politikai erőviszonyok. TÁNCZOS TIBOR Zakatol a vonat Nem sok szó esett nálunk a vasútról az elmúlt 20-40 évben. Pedig lett volna miről beszélni, vagy inkább lett volna mit tenni. Hisz míg a nagyvilágban - méghoz­zá nem is a legfejlettebb országokban- régóta 160-200 kilométeres óránkénti sebességgel száguldanak a vonatok, mi még csak a 140 kilométeres sebesség kísérleteinél tartunk. Ennél fájóbb viszont az, hogy egyre gyakoribbak a balesetek, s a vasút dolgozóinak munkakörülményei sem a legmegfelelőbbek. A vasutasok- az ígéretekre alapozva - a gazdasági mechanizmus átalakításától várták a megoldást. Az ugyan - ha döcögve is- beindult, csak épp a várt megoldás maradt el. Leghamarabb a Csehszlovák Vasutak Pozsonyi (Bratislava) Területi Igazgató­sága beruházási osztályának dolgozói veszítették el türelmüket. November 28-án levelet írtak Ladislav Adamecnek, a szövetségi kormány akkori elnökének. A levél előzményeiről, tartalmáról és a problémák megoldásának lehetőségei­ről Alojz Milosovic mérnökkel, osztályve­zetővel beszélgettünk.- Vajon miért írták meg a levelet és Lesz-e turistavaluta Utazási láz tombol országszerte. A hir­telen jött váratlan lehetőséget, a ,,határta­lan" szabadság boldogító érzését - akár csak egy ausztriai kiruccanás erejéig is - haladéktalanul majd mindenki magáévá kívánja tenni. A „ki tudja mit hoz a hol­nap" logikája szerint bún volna elszalasz­tani ezt a remélhetőleg nem „egyszeri" alkalmat. S bár a múzeumok, kultúrköz- pontok ingyenes belépőjegyekkel várják a „szomszédi vizitet" tartókat, immár be­bizonyosodott, karácsony küszöbén bi­zony más cél is vezérli útrakelő honpolgá­rainkat. Ha viszont elképzeléseiket meg akarják valósítani, nem vághatnak üres zsebbel a világnak. Konvertibilis korona híján épp itt, a bankok előtt kígyózó vége­láthatatlan soroknál kezdődik a bökkenő. Sokan attól tartanak, idő előtt kifogy a készlet, másoknak a jövőre nézve a gazdaság szempontjából vannak fenn­tartásaik. A tévedések elkerülése érdeké­ben a vitás kérdések tisztázásában a Csehszlovák Állami Bank Központjának két illetékese segített. Bretislav Baőák, a pénztári osztály igazgatója, valamint Jaromír Zahradník, a devizagazdálkodási részleg igazgatója állt készségesen ren­delkezésünkre. Mint megtudtuk, a bonyodalmakat a váratlan osztrák döntés okozta. Senki sem gondolta ugyanis, hogy a Szövetségi Pénzügyminisztérium december 1-jei ha­tározata még aznap érvényét veszti. Ér­telmében a Nyugatra utazók, érvényes útlevéllel és vízummal évi 500 korona értékű valutát válthatnak be. A vízum- kényszer Ausztria részéről történt ideigle­nes felfüggesztése - amit ugyancsak az­nap jelentettek be - után az utazni vágyók egyenesen a bankot ostromolták. Ha az illetékes nagykövetség vízumosztályához vagyunk kötve, kényelmesen győzzük a munkát. így viszont fizikai képtelenség egy nap annyi ügyfelet kielégíteni - mon­dotta Bacák mérnök. Való igaz, hogy fiókintézeteink nem ekkora forgalomra méretezettek. Nincsenek úgy felszerelve, hogy pár nap alatt százezrek kérésének tegyenek eleget, noha pénzeszközökben nincs hiány, s az egyedüli probléma, a kiscímietek hiánya úgyszintén megoldó­dott. Bacák mérnök elmondta, az egyéni turizmus számára évente meghatározott keret áll rendelkezésre. Ebből fedezik a meghívások esetén adható zsebpénzt, s a devizaigénylésekben kért pénzössze­geket. Tekintve, hogy az elmúlt napoknak köszönhetően kimerítettük az idei keretet, kénytelenek voltunk a pénzügyminiszté­rium, az Állami Tervhivatal, valamint az Állami Bank más célokra szánt forrásaiból is meríteni. Ha túllépjük a meghatározott összeget, nem marad más hátra, mint jövő évi tartalékainkhoz nyúlni. Ez azon­ban a jövőre előirányzott összeg csökke­nésével járna. Mindez természetesen érzékenyen érinti devizakészletünket. Jaromír Zah­radník válaszolt arra a kérdésre, mennyi­ben érinti devizagazdálkodásunkat, s ho­gyan befolyásolja e területen pozíciónkat a jelenlegi valutapiaci helyzet. Nem titkol­ta, hogy az érdeklődés jóval meghaladja a tervben előirányzott mutatókat. Ez ter­mészetesen negatív hatással van fizetési mérlegünkre. E kérdés - véleménye sze­rint - rövid időn belül megoldásra szorul. Mindaz azonban nem jelenti azt, hogy a belkereskedelem vagy az egészségügy rovására vontunk volna el összegeket. A vállalatok épp az idén tértek át a devi­za-önfinanszírozásra, ami kedvezően be­folyásolja az állam devizakészleteinek alakulását. Más kérdés, hogy időközben nem tervezett igényeknek kell megfelelni. A gond csupán, hogy az erre elfolyó összegeket adósságtörlesztésre is hasz­nálhatnánk. Célunk, hogy az egyes válla­latokat érdekeltté tegyük devizabevételük növelésében, hogy ezzel saját dolgozóik igényeit is ki tudják elég íteni. (fónod) mire hívták fel a kormány elnökének a fi­gyelmét?- Úgy látjuk, hogy az átalakítással nem a legjobb irányban fejlődik a vasút. Idáig négyszintű irányítási rendszer volt érvényben: a szövetségi minisztérium, a vasúti igazgatóságok, az üzemi szint­nek megfelelő részlegek és a végrehajtó egységek. A szervezeti átalakítás után változatlanul négyszintű maradt az irányí­tás. A különbség mindössze annyi, hogy most kétszer annyi ember dolgozik az irányító apparátusban, mint korábban. A másik, ugyancsak nagyon lényeges probléma, hogy a vasútról szóló törvény figyelmen kívül hagyja az ország föderatív elrendezését. A korábbi gyakorlat szerint az egyetlen szlovákiai vasúti igazgatóság önálló jogi személy volt. Most viszont ez az igazgatóság megszűnt, s szerepét Szlovákiában két területi igazgatóság, a pozsonyi és a kassai veszi át, jogi szubjektivitás nélkül.- Milyen következményekkel járt eddig ez a korántsem körültekintően kimunkált átalakítás?- Elsősorban lényegesen leromlott a dolgozók munkaerkölcse, főként az át­helyezésre vagy a munkaviszony meg­szüntetésére „várók" esetében. Óriási a fejetlenség, sok esetben nem tisztázott, hogy kinek mit kell csinálnia. Az sem világos, hogy pontosan milyen a kapcso­lat a központi igazgatóság és a miniszté­rium, valamint a központi és területi igaz­gatóság között.-Bár az utasok ezt nem érzékelik, szavaiból mégis úgy tűnik, válságba ke­rült a vasút, legalábbis ami az irányítását illeti. Véleménye szerint miként lehet kilá­balni ebből a helyzetből?- Egyértelműen át kell értékelni a már eddig megvalósított szerkezeti átalakítást és ki kell iktatni az ismétlődő tevékenysé­geket. Gondoskodni kell arról, hogy csak szakmailag tehetséges emberek kerülje­nek vezető beosztásokba, akik ráadásul vezetőként is megállják helyüket, s ked­velik őket a dolgozók. A létszámcsökken­tést pedig úgy lehetne végrehajtani, hogy. azonnal nyugdíjba kell küldeni az arra jogosultakat, s a jövőben a munkahelye­ket fokozatosan, a nyugdíjba vonulástól függően lehetne megszüntetni. A fiatalo­kat nem szabad elengedni a vasúttól, hanem a belső szervezési struktúrát kell úgy alakítani, hogy folyamatos legyen az üzemelés.- A kormányelnökhöz intézett levelük­ben kérték az átalakítás azonnali leállítá­sát, s Frantisek Podlena, közlekedési mi­niszter, valamint Vladimír Oravec mérnök, központi igazgató felelősségre vonását.- Frantisek Podlena már az átalakítás előtt miniszter volt, a központi igazgató pedig az egykori Vasúti Keleti Igazgató­ság élén állt. Ha a régi irányítási mód, amit ők gyakoroltak, nem vált be, az átalakítás során át kellett volna adni he­lyüket, mivel nem jól csinálták munkáju­kat. Csakhogy ők továbbra is vezető be­osztásban maradtak, és óriási káoszt csi­náltak. A kommunista párt többek között az ilyen reformátoroknak is köszönheti hitelvesztését. KOVÁCS EDIT Maguk akarnak dönteni a sorsukról Miért akar a Rimaszombati Gép- és Traktorállomás kiválni a Rimává agrokombinátból? A november 27-én a rimaszom­bati (Rimavská Sobota) dohánygyár előtt megtartott nagygyűlésen mun­kások, diákok és értelmiségiek tet­tek hitet a hazánkban folyó megúj­hodás és demokratizálódás meilett. Az egyetemes célkitűzések és köve­telések hangoztatásán túl, többen járási jellegű kérdésekkel is foglal­koztak. Például Ján Kovác, a helyi gép- és traktorállomás fiatal munká­sa 380 társa nevében kérte, hogy a traktorállomás váljon ki a Rimává kombinátból. Ezen sokan csodálkoztak, hisz a 11 mezőgazdasági és élelmiszer- ipari üzem és vállalat összevonásá­val létrejött kombinát alig egy éve alakult meg. Mi is a miértre kértük a választ, amikor elbeszélgettünk a nagygyűlésen szót emelt fiatalem­berrel.- Mi kezdettől fogva ellene vol­tunk az agrokombinát létrehozásá­nak - mondta egyebek között Ján Kovác. - Az évek során kialakult termelési szerkezetünktől és fejlesz­tési elképzeléseinktől igencsak távol állnak azok a feladatok, melyeket főleg a harmadik és negyedik ne­gyedévben igyekeztek ránk erősza­kolni. Csak egy példa. Gépállomá­sunkat bízták meg a cukorrépa beta­karításánál használatos gépek javí­tásával, amihez sem szakembere­ink, sem pótalkatrészeink nincse­nek. Menet közben kiderült, hogy a kombinát egyéb tagüzemeinek elavult berendezései annyi munkát adnak javítóinknak, hogy a járás mezőgazdasági üzemei részére a legszükségesebb javításokat sem tudjuk elvégezni. Eddig a fejő- és tejhűtő berendezések javítása, a vontatók nagyjavítása, valamint bizonyos pótalkatrészek gyártása volt a profilunk, önállósulási törek­véseinket egyebek között az is moti­válja, hogy gépállomásunk mindig nyereségesen gazdálkodott s ma is képes erre, de nem vagyunk hajlan­dók másokra dolgozni. Sorsunkról, jövőnkről magunk akarunk dönteni. A tömeg helyeslését kiváltó köve­telés a gyerekcipőben járó kombinát vezetőinél nem talált megértésre. Valószínűleg láncreakciótól tartanak s féltik a vezetőapparátus jövőjét. A kombinát igazgatója, aki két nap­pal a nagygyűlés után személyesen kereste meg a traktorállomás dolgo­zókollektíváját, nem nagyon talált érveket a jelenlegi állapot fenntartá­sára. Egyre a közös érdekeket és kölcsönös előnyöket emlegette, nem nagy meggyőződéssel. Ezzel szem­ben Drahoslav Vanek mérnök, a traktorállomás igazgatója konkrét tényeket sorakoztatott fel és a jövő­képet is felvillantotta.- Szlovákiai méretben is a leg­eredményesebben működő gép- és traktorállomások egyike voltunk - említette Vanek mérnök. - Kiter­jedt együttműködési kapcsolataink voltak. Ezzel szemben a kombinát tagüzemeként teljesen elszigetelőd­tünk a hasonló üzemektől, amelyek a tárcán belül önálló állami vállala­tokba tömörültek. Mi elvesztettük a rangunkat, tulajdonképpen leépü­lésre vagyunk kárhoztatva. A mun­kások és a vezetés egyöntetű véle­ménye, hogy ismét önálló vállalat akarunk lenni. Ehhez nem csupán a demokratizálódási folyamat, de az a tény is megfelelő alapot szolgáltat, hogy képesek vagyunk megállni a saját lábunkon. Kérésünket rövi­desen írásban is beterjesztjük az SZSZK Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumához, hisz a kombinát vezetőségével hiába próbálunk közös nevezőre jutni. POLGÁRI LÁSZLÓ Ideiglenes költségvetés N em a parlamenten múlott, hogy nem emelkedett tör­vényerőre az ország jövő évi költ­ségvetése. Pontosabban az a válto­zat, amely a nemzeti megértés kor­mányának megszületése előtt került végleges formájába. Az új kabinet ezt ugyanis nem tartotta elfogadha­tónak, ezért ideiglenes áthidalást ta­lált, s a kész tervezetet egyáltalán nem terjesztette a Szövetségi Gyű­lés elé. Több évre visszamenőleg nincs erre példa. Esztendőnként szinte adott volt a forgatókönyv: a szövet­ségi pénzügyminiszter előadta a költségvetés tervezetét, elhang­zott hozzá a képviselői állásfoglalás, s aztán megszavazása nyomán tör­vényerőre emelkedhetett. Múlt hé­ten nem volt szükség a szokásos procedúrára, s új helyzet elé került a tisztelt ház. Václav Klaus szövet­ségi pénzügyminiszter érveivel kel­lett szembenéznie. Elődeitől nem éppen gyakori megnyilatkozásaikban mindig a költ­ségvetés egyensúlyban tartásáról értesültünk. Hogy hogyan sikerült ez nekik, az ma még talán titok, de minden alkalommal a bevételek és kiadások azonos összegek közelé­be kerültek. Felelős összeállítóik csak annyit jeleztek róla: feszültség van a két pólusa között, s az utóbbi években ez még inkább felerősö­dött.^ erre közkívánatra új em­LO bér jelenik meg a tárca élén, aki napokon belül elfogadha­tatlannak tartja a korábbi megrende­lés szerint kidolgozott tervezetet. In­doka pedig nyomós: már az elő­irányzat hiánnyal számolt. Vagyis a költségvetési kiadások túlhalad­nák a bevételeket. További érve is ellene szól: nem tartalmaz elegendő inflációellenes intézkedést, s mivel a kormány az infláció megfékezése mellett is letette a voksát, alighanem nem kellett nagyon győzögetnie mi­nisztertársait. Ha tehát a korábbi tervezet nem talált tetszésre, akkor mi várható? Václav Klaus ideiglenes állami költ­ségvetést javasolt és fogadtatott el a parlamentben. Kiindulási alapjául a legutóbb beterjesztett szolgált, an­nak is az első negyedévre eső ré­sze. Mit jelent ez a gyakorlatban? Jövőre három hónapon át szociális célokra és a nemzeti bizottságok dotálására az évi tétel maximum 25 százalékát meríthetik a költségve­tésből, a gazdasági szférában ez csak a 17 százalékot érheti el. En­nek kapcsán egy képviselő felvetet­te: a vállalatok egyharmados dotá­cióelvonása komolyan veszélyeztet­heti a gazdasági fejlődés folyama­tosságát. ígéretet kapott a miniszter­től. Ebből kiderült a vállalati dotációk leépítését mérsékelt, folyamatos lé­pésekben kívánják végrehajtani, esetenként más-más megközelítés­ben. Hogy mind a szociális megráz­kódtatások, mind a gazdaság műkö­dési zavarai a minimálisak legyenek. Milyen szerepe lesz tehát az álla­mi költségvetésnek a gazdaságban? Érdekes és régen várt átmenetre számíthatunk: az egyes vállalatok érdekvédelméről a társadalmi, s végeredményben a fogyasztói érde­kek támogatására tér át az állam- háztartás. Ennek következménye­ként számottevően csökken az álla­mi dotáció mértéke, kevesebbet köl­tünk honvédelemre, közbiztonságra és államigazgatásra, főként pedig a vállalatok sokféle beruházásos és nem beruházásos támogatására. Gyorsított ütemben ésszerűen működő piacgazdaságra próbálunk áttérni, ezzel is lépésben segítve az egyensúlyhiány felszámolását. A pénzügyminiszter jelzése szerint mindenekelőtt a termelési szféra fel­építésében van szükség változások­ra. A versenyképes gazdasági kör­nyezet megszületéséhez ugyanis a monopolhelyzet leépülésének és gazdaságunk világpiac felé történő nyitásának kell bekövetkeznie. Vál­lalataink megnyugtatása kapcsán megjegyezte: a reform fő irányvona­la a vállalati önállóság növelésén marad. L épett tehát a kormány, még mielőtt a parlament dönthe­tett volna. Elhamarkodott költségve­tés-előterjesztés helyett inkább az ideiglenes megoldást választotta. Szokatlan lépésével a honatyák többsége egyetértett. J. MÉSZÁROS KÁROLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom