Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-27 / 304. szám, szerda

Segítség Romániának A magyar kisebbség is szervezi sorait (Folytatás az 1. oldalról) kus állammá akar válni. A különböző politikai és társadalmi szervezetek, pártok már formálódnak, alakulgat­nak. Természetes, hogy az új hely­zetben magára talált a sokat nyo- morgatott magyar nemzeti kisebb­ség is. Együttműködve a román de­mokratikus erőkkel, illetve a többi Ion Iliescu A DPA hírügynökség közölte Ion Iliescunak, Románia új vezetőjének rövid életrajzát. Az 59 éves politikus egykor az RKP KB titkára volt, de 1971 júliusában Ceausescu elmozdí­totta erről a posztról, mivel nem értett egyet a diktátor politikai irányvonalá­val. Le kellett mondania föideológusi posztjáról és az ifjúsági miniszteri tisztségről is. Ceausescu ekkor „kis­polgári értelmiséginek és bürokrata, korlátolt személynek1' nevezte őt, aki­nek ,,a leghalványabb fogalma sincs az ifjúsági munkáról1'. Iliescu 1930-ban született Buka­restben, egy forradalmi hagyomá­nyokkal rendelkező családban. A ro­mán fővárosban végezte középiskolai tanulmányait, majd Moszkvában szerzett mérnöki diplomát, elektro­technikai szakon. A francia hírügy­nökség tudni véli, hogy moszkvai diákévei idejéből személyesen ismeri Mihail Gorbacsovot. Politikai karrierjét Iliescu a román ifjúsági szövetség elnökeként kezdte, majd a kommunista párt központi bi­zottságában tevékenykedett. Meg­buktatása után lasiba, később Te­mesvárra helyezték át, a Temes megyei pártbizottság első titkára volt. Később teljesen eltávolították a politi­kai színtérről, az utóbbi időben a bu­karesti műszaki könyvkiadót vezette. kisebbséggel, elkezdte szervezni saját társadalmi szervezetét. Bukarestben megalakult a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség, amely­nek célja a magyar kisebbség szervezése és érdekei védelme az országban. Az Ideiglenes Végrehajtó Bizottság élén Do­mokos Géza, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója áll. A vezetőségi tagok között van Sütő András író, Balogh Edgár író és politikus, Király Béla volt politikus stb. A szövetség felhívását nemcsak a ma­gyar lapok, de sok román lap is közölte. A Szabad Román Televízióban a szövet­ség munkájának céljairól Domokos Géza beszélt. A felhívást és a szövetség meg­alakulásáról szóló hírt a román Agerpress hírügynökség külföldre is továbbította. A dekumentumban a szövetség teljes támogatásáról biztosította a Nemzeti Megmentés Frontjának Tanácsát és an­nak az új, demokratikus Románia felépí­tésére irányuló törekvéseit. Hangsúlyoz­ta, hogy az ország magyarságának egy a sorsa a román néppel és a többi nemze­tiséggel, s együtt, közös erőfeszítéssel kell megteremteniük a szabad és méltó­ságteljes élet feltételeit. Felhívta a romá­niai magyarságot, hogy alakítsa meg a szövetség falusi, városi és megyei szer­vezeteit. A szövetség elismeri Románia terüle­tének integritását. Tevékenységének főbb céljai egyebek közt a következők: nemze­tiségi minisztérium statútumának a kidol­gozása és a minisztérium megszervezé­se; a nemzetiségi oktatás fejlesztése min­den szinten, az alapiskoláktól egészen a főiskolákig; megszervezni a kulturális és a tudományos nemzetiségi intézménye­ket; törvény által biztosítani a magyar nyelv használatát a helyi tanácsokban, valamint a bíróságokon; fejleszteni a nemzetiségi tömegtájékoztatási szerve­ket és ápolni a romániai magyarság kap­csolatait a magyar nemzet másutt élő tagjaival, ami feltétele annak, hogy ezáltal a romániai magyarság a román és a ma­gyar nép közti kapcsolatok és barátság aktív tényezőjévé válhasson. A szövetség vezetőségének ideiglenes székhelye a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Ház. Szerte az országban újjászületik a ma­gyar sajtó is. Bukarestben megszűnt az Előre és megindult helyette a Romániai Magyar Szó. Ezen a címen a lap 1953-ig jelent meg, amikor a lap nevét Elörére keresztelték. Újjászületöben van a többi központi és megyei magyar lap is. Olva­sásuk korábban unalom volt, most élve­zet, s ezekben a napokban ráadásul alig lehet, vagy inkább lehetetlen őket besze­rezni. Az ünnepek alatt a Szabad Román Televízió is több magyar vonatkozású anyagot sugárzott és a magyar nézőknek minden bizonnyal nagyon jólesett, amikor a képernyőn, mégpedig színesben, ezt olvashatták: Boldog, karácsonyi ünnepe­ket... majd pedig felcsendült a Mennyből az angyal... Most valóban lejött hozzánk, elhittük mindnyájan, akik néztük a műsort. Bemutattak egy filmet Sütő Andrásról, felolvasták Tőkés László levelét és még folytathatnám a sort... Ehelyett szeretném újra hangsúlyozni azt a fontos tényt, hogy a Szabad Román Rádió sem feledkezett meg magyar hall­gatóiról, ez pedig nagyon pozitív dolog. Meg vagyok győződve róla, hogy ennek folytatása mindkét nép - a magyar és a román - javára is következik. KOKES JÁNOS A Scinteia, a Ceausescu-rezsim szócsöve szombaton és vasárnap független napilapként, Sinteia popu- rului néven jelent meg. Hétfőn ismét nevet változtatott a lap, új neve Ade- varul - vagyis Igazság. Hétfőn reggel Bukarestben lelőtték Dany Huwe-t, a belga televízió ripor­terét. A belga tévé stábjának egy gépkocsijáról pedig nincsenek hírek. Temesvárott megsebesült John Da- niszewski, az AP amerikai hírügy­nökség varsói tudósítója, John Tag- libue, a The New York Times tudósí­tója, Pasquale Modika olasz fotori- porter, Zselijko Szajin és Ljuha Paji- csova - két jugoszláv újságíró. A HADSEREG ÉS A HAZAFIAS GÁR­DA megkezdte a Bukarest központja alatti labirintus átfésülését. A földalatti folyosó­kon a katonák és a felkelők elfogták a volt titkos rendőrség sok tagját, nagymennyi­ségű fegyvert és lőszert találtak. Nehezíti a stratégiai objektumok feltárását, hogy nem állnak rendelkezésre semmilyen do­kumentumok vagy tervek. A ROMÁN TELEVÍZIÓ vasárnap este közölte, hogy egy különleges katonai tör­vényszék halálra ítélte a Ceausescu há­zaspárt. Románia ellen elkövetett rendkí­vül súlyos bűntényekben találta őket vét­kesnek: emberirtásban - felelőssé téve őket kb. 60 ezer ember meggyilkolásáért uralkodásuk alatt, vétkesnek találta őket az államhatalom felforgatásáért, a nép és az államhatalom elleni fegyveres akciók szervezéseiért, városok, falvak és középü­letek elpusztításáért, a népgazdaságnak okozott nagy károkért és szökési kísérle­tért, amelyet külföldi bankokban elhelye­zett több mint egy milliárd dollárral akar­tak fedezni. Ezekért a Románia és a ro­mán nép ellen elkövetett bűncselekmé­nyekért ítélték őket halálra és va­gyonelkobzásra. A Nemzeti Megmentés Frontja nevében hirdették ki és hajtották végre az ítéletet. A Ceausescu házaspár nem fellebbezett és nem kért kegyelmet. A család többi tagjáról sem állnak rendelkezésünkre részletes jelentések, nem tudni, hol tartják fogva Nicut, a Ceau­sescu házaspár még pénteken letartózta­tott fiát, nem ismeretes lányuk, Zoe továb­bi sorsa sem, őt szökési kísérlet közben vasárnap tartóztatták le. Egyelőre semmi hír sincs Valentin Ceausescuról, a diktá- tor-házaspár fogadott fiáról, aki fizikus. Az AFP hírügynökség tudósítója viszont va­sárnap beszámolt Ceausescu anyósának sorsáról, akit pénteken találtak meg a megdöntött diktátor palotájában, s akit egy bukaresti kórházban ápolnak. A kb. százéves idős asszony rendkívül rossz állapotban van, a tudósítónak csak annyit volt képes mondani, hogy semmit sem tud lányáról és vejéről. AZ ÚJ ROMÁN VEZETÉST már sok ország elismerte, Magyarország még de­cember 23-án, az azóta eltelt napokban pedig többek között Lengyelország, Bul­gária, Jugoszlávia, az NDK, az NSZK, az Egyesült Államok, Belgium, de még Kína E jelszó alatt országos gyűjtés indult Csehszlovákiában, melyhez a magyarlak­ta vidékek társadalmi szervezetei is csat­lakoznak. A Csemadok KB december 23- án felhívással fordult tagságához, hogy rendezzen gyűjtést Románia lakosságá­nak megsegítésére. A Csemadok KB Ro­mánia Válságbizottsága a következőkkel egészíti ki ezt a felhívást. A Csemadok szervezte gyűjtési akciót a Csemadok járási bizottságai koordinálják, de az ügy érdekében más szervek társulásától sem zárkóznak el. Gyújtsetek: pénzadományt, melynek egy részéből vásároljatok tartós élelmi­szert, szappant, mosóport, s a fennmara­dó összeget utaljátok át a Csehszlovák Vöröskereszt Románia Segélyalapjának pozsonyi (Bratislava) folyószámlájára. Adományozzatok: gyermek- és fel­nőttruhát, -lábbelit, átmosott, átvasalt, hi­giénikusan kezelt ruhaneműt, tartós élel­miszert, takarót. Szándékunk szerint a Csemadok KB Románia Válságbizottsága a helyzet ala­kulásától függően, előreláthatólag de­cember 29-én indítja útjára szállítmányát. Az adomány elszállításához szükséges járművekről a Csemadok járási válságbi­zottságai gondoskodnak. További utasí­tásainkat a hazai és a magyarországi hírközlő eszközök útján rendszeresen to­vábbítjuk. A Csemadok KB Válságbizottsága Nagy Jenő, a Csehszlovák Rádió po­zsonyi magyar szerkesztőségének volt vezetője, 1968-ban a Csemadok elnöksé­gi tagja, közvetlenül a karácsonyi ünne­pek előtt levélben fordult Dobos László­hoz, a Csemadok tiszteletbeli elnökéhez. A levél szövegét lényegi kivonatban az alábbiakban közöljük. Erdélyi társaink, az ott élő kisebbségi magyarság történelmének legmegrázóbb, legtragikusabb óráit, napjait élte és éli meg. A holtakon már segíteni nem tu­dunk, az élőkön kötelességünk! Különö­sen kisebbségi tudatunk kell hogy erre ösztönözzön. A múltban számtalanszor eljátszogattunk annak gondolatával: há­nyán is vagyunk itt Szlovákiában magya­rok. Nos, most itt lenne az alkalom. Ha mi most megfogadjuk, fogadalmunkat meg­valósítjuk, úgy ha csak egyetlen koro- nácskát is ád MINDEGYIKÜNK, úgy ér­zem, ez jelentősen több lenne félmillió koronánál, ha 10 koronát, az már jóval meghaladná az ÖTMILLIÓT is. A Csema­dok tagságának, az itt élő magyarságnak így kellene kiállnia Románia népe, s az erdélyi kisebbség gyásza, fájdalma mel­lett. Egy lélegzetvétellel, és saját számlát nyitva. Meggyőződésem szerint mi, cseh­szlovákiai magyarok, fiatalok és öregek egyaránt, a „november 17-i fiatalok" helytállásától és példamutatásától ösztö­nözve, kisebbségi kötelességérzetből s erkölcsi tudatunktól indíttatva anyagi lehetőségeinkhez mérten egy szívvel egy lélekkel kell hogy hozzájáruljunk ehhez a gyűjtési akcióhoz. Befejeződött a népképviselők kongresszusa Megszakadt az SZKP KB ülése (CSTK) - Mihail Gorbacsov zárszavá­val vasárnap fejeződött be a népi képvi­selők második kongresszusa. A szovjet vezető úgy vélekedett, a 12 napos ta­nácskozás megerősítette az átalakítás irányvonalát, az egész társadalom meg­újítását célzó erőfeszítéseket. Hangsú­lyozta, a vita során több ízben kellett kompromisszumokat keresni a különböző vélemények és érdekek között. Zárórészében a kongresszus értékelte az 1979 decemberében hozott döntést a szovjet csapatok afganisztáni bevonulá­sáról. Erkölcsi és politikai szempontból is elítélte ezt a szűk vezetés által hozott döntést. Megnevezte a felelősöket is: Le- onyid Brezsnyevet, Dmitrij Usztyino- vot, Jurij Andropovot és Andrej Gro- mikót. Határozat született az 1939-es Molo- tov-Ribbentrop paktumról. Eszerint a megnemtámadási szerződés nem állt ellentétben a nemzetközi jogi normákkal és az állami szerződési gyakorlattal, de a titkos jegyzőkönyv és a szerződéshez csatolt más titkos dokumentumok elhaj­lást jelentettek a lenini külpolitikától. Feladatul adta a kongresszus a Leg­felsőbb Tanacsnak, a kormánynak és az ügyészségnek, dolgozzák ki a szükséges jogi normákat és tegyék meg a megfelelő intézkedéseket a vasúti és közúti blokád felszámolása érdekében. Valóságos vihart kavart az április ki- lencediki tbiliszi események megvitatása. A parlamenti bizottság Grúzia akkori párt­vezetését, valamint Rogyionov táborno­kot, a katonai körzet parancsnokát és Kocsetov tábornokot, a honvédelmi mi­niszter helyettesét tette felelőssé a 19 ember halálát követelő mészárlásért. Ugyanakkor a katonai ügyész megpróbál­ta elkenni az ügyet. Tiltakozásul a radiká­lis képviselők egy csoportja elhagyta az üléstermet. Figyelemreméltó, hogy kivo­nult Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára is. Konkrét intézkedések nélkül szakadt meg tegnap az SZKP KB rendkívüli ülése, amely a Litván KP elszakadásával foglal­kozott. Döntés született arról, hogy Mihail Gorbacsov vezetésével Litvániába utazik egy küldöttség. A központi bizottság majd visszatérése után folytatja munkáját. Munkatársunk jelenti Aradról és Temesvárról Romániának nem zúgtak el forradalmai A román forradalom gyanútlan pillanatában léptem át a határt, még akkor, mikor minden úgy látszott, ott is úgy történnek a dolgok, mint tőle lényegesen északabbra: békésen. A cáfoló kedvű valóság faragatlanul megtréfált: a bukott elnök rendszerét védő erószakszervezet nem ismert kegyelmet, irgalmat, a meg­torlás brutális erőszakkal cáfolt rá a felületes, indokolatlan reményekre. Ez a helyszíni riport azt a két várost mutatja be, ahol minden elkezdődött, ahol kicsordult a pohár és robbant a forradalom. Romániának fehér karácsonya van. a táviratok, amelyek állítólag Aradról ér­Partiumban és Bánátban köd gomolyog, hónak nyoma sincs, a havasok, persze fehérek, mint máskor is decemberben, de mindenütt ünnepi a hangulat, igazi kará­csonyi. Az áhítat nemcsak a vallási ün­nepből származik. - Nekem másodszor jött meg a Mikulás - mondta egy aradi egyetemi hallgató a nagy tüntetésen pén­teken, mielőtt még a Securitate-söpredék újra fegyverhez nyúlt volna. És megmu­tatta az autóját, amire a szülei már egy évtizede befizettek. -De a második Miku­lás az uralkodó Miklósok eltűnése - teszi hozzá a diák és ebben egyek vagyunk mi, magyarok, románok, németek, szlávok és mások. Ebben az országban nem létezik egyetlen ember sem, akit személyesen ne alázott volna meg a diktatúra, akinek önérzetét ne karcolta volna vérig a szoci­ológiailag elitnek nevezhető, de valójában a söpredéknél semmivel sem jobb horda­lék garázdálkodása. Az uralkodó házaspár nevét kerüli a nyelv, aki mégis kiejti, úgy tesz, mintha rémületes rondaságot pörgetne ki magá­ból, nem is akarva emlékezni arra a vé­tekre, amit néhány másodperccel koráb­ban maga vétett. A magyar újságíró nem mer humorizálni. Zsebében vannak azok keztek, meg persze Temesvárról, megal­kuvás nélkül követelve a nemrég lezajlott pártkongresszusnak becézett kutyako­médián, hogy ismét az elnöki-főtitkári bandát állítsák az ország élére, hiszen ez - úgymond - népakarat. A nép aztán - akaratostól - eltűnt, teljesen más arcot mutatva. A nép kihe­rélte a nemzeti zászlókat, a címertelen trikolorok - láttunk ilyesmiket Budapes­ten, Prágában és másutt is - valami újat ígérnek, bizonytalant és lelkesítőt. Aradon fehér karszalagot hordanak a rendezők, a forradalmárok, fehér géz­csíkot ajánlanak a jövevénynek - a fehér­ség majdnem annyit ér, mint egy személyi igazolvány. Vagy ahogy ott szokták mon­dani: „bulletin'1. Aradon egy öreg, ráncos matróna ka­rol belém - ilyen az én szerencsém, hasonlók fogadhatták a Grimm-mesék- ben Jancsikát és Juliskát. És magyarul- románul győzködni kezd: üdvözöljem az erkélyről, a tanácsháza erkélyéről - a dia­dalmas román forradalmat. Sodródunk a nehézkes oszlopsorokkal tagolt köz­épület felé - de közben megállít egy fia­talember. - Igazolvány? - kérdezi. És nem elégszik meg az útlevéllel, meg kell mutatnom a nemzetközi újságíró igazol­ványt is. - Tudja, uram, sok a provokátor. Ne higgye, hogy vége a Securitatenak. önnek pedig személyesen is pechje van. Arab zsoldosok lődörögnek az elnöki légi­óban, a magafajta barnabórú jövevények eleve gyanúsak - mondja és hozzáteszi:- Látja ezt a sok fejszenyelet, ki tudja, meddig tart a türelem és a megértés? Hoqv mikor kezdődik el a leszámolás? Az aradi városháza előtt ünnepelt a tö­meg, öt-hatezer ember lehetett az utcán. De egy képzeletbeli vonal húzódott az emberek és az épület között: a furcsa körívet nem lépte át senki. Az oszlopsor­nál egy másik vonal posztolt: fiatal férfiak tartották a zászlórúdra csavart román lo­bogót: ez volt a kodron. Ez volt a belső biztonsági gyűrű. Magyarul szólt hozzám az egyik férfi: - Ha beszélni akar a nép­hez, nyugodtan felmehet az emeletre. Sodrása van a tömegnek, vele szem­ben meg nem állhat az egyes ember. Lelkes csodálkozásomat észlelve meg­szólít egy kónyabajszú öregúr. - Ne higy- gyen könnyen, itt még semminek nincs vége. Nézze, uram, ez a két gonosztevő- a sztálinista Dracula-házaspárra gon­dolt - együtt él, lélegzik, együtt kell elbuk­nia is. Én soha nem hiszem el, hogy valamelyik hurokra került, ha nincs mel­lette a másik. Együtt láttam a két fajankó magabiztos, öntelt uralkodói vigyorát - az akasztófán is együtt akarom látni őket. Addig nem hiszem el, hogy végük van, hogy nem nekünk van végünk.- Mondja tanár úr, ön híve a halálos ítéleteknek? Nem kellene eltörölni ezt a megtorlási módot?-Dehogynem. Ám az ö esetükben akkor is kivételt kellene tenni. Vannak bűnök, amelyek nem évülhetnek el soha­sem. A háborús bűnök ilyesfélék. Ha ezt a bandát előre megsejtették volna Nürn- bergben, akkor a nürnbergi törvényeknek (lenne román passzusa is. Ide figyeljen, ' Duvatiér, Pahlavi, Batista csupa amatőr volt ehhez a hivatásos maffiózó bandához képest. Péntek délután és kora reggel Aradon az embereket a szabadság mámora tar­totta ébren. - Egy hete nem alszom- mondta egy fiatalember, diákformájú.- Péntek óta talpon vagyok - így az egyik fiatalasszony, s partnere hozzáteszi:- Nekünk vigyázni kell magunkra, ez a forradalom, ebben a városban vér nél­kül zajlott le. Itt csak a levegőbe lőttek a múlt héten is - nem úgy, mint Temesvá­rott. A szőke szép ember a zsebébe nyúlt, gézcsíkot köt a karomra, a forradalmárok karszalagját. És elővesz két szál gyertyát.- Nálunk nem folyt vér, hál’ Isten, de ezeket a gyertyákat gyújtsa meg a temes­vári termetőben, ahol a banditák áldozatai nyugszanak. Ha nem jut el odáig, akkor gyújtsa meg a saját karácsonyfája alatt. Remélem, Budapesten abszolút bizton­ságos lesz a karácsony. Mielőtt elköszönnék, még hárman-né- gyen megállítanak. Igazolványt kérnek. Barna arcbőröm rossz ajánlólevél, tudni akarják, nem tartozom-e valamilyen for­mában a gyűlölt-hírhedt arab kommandó­hoz. Hiába, forgandó a szerencse. Évtize­deken át előnyömre szolgált, hogy fizimis­kám emlékeztet az arabságra, most meg­fordult az előítéletekbe rejtett szerencse. Nagylak volt a határállomás, a ma­gyar és a román rádió percenként erősít- gette, hogy ott szabad az átkelés. Arra vonult a hosszú magyar karaván. Újság­írók autója, egyéni és közületi megsegítök szállítmánya - amelyik mindenhonnan áradt, ahol magyarok vannak. Lehagytuk a komáromi egészségügyi karavánt. A komáromi autókon az ellenzéki el­nökjelölt, Václav Havel kepe van. Alatta a felirat: Komárno-Timisoara. Mintha elin­dult volna a kórház a város széléről, van ott minden. Ambulanciás autó, útközbeni műtétre kialakított rohamkocsi, s vala­mennyi autó ablakát leárnyékolják a hord- ágyak, a gyógyszeresládák, a takarók. Arad előtt fékez a konvoj. A sofőrnek szólok szlovákul. Visszakérdez: - Nem lenne jobb magyarul beszélni? Itt magya­rok segítenek magyaroknak és mindazok­nak, akik fontosnak tartják a szabadságot. Lassan beérünk Temesvárra. Tart az eufória, de sokkal megfontoltabb, sokkal óvatosabb, mint az aradi. A körzeti kór­házba megyünk, ott lehet találkozni a for­radalom sebhelyes és csonkolt valóságá­val. A kórház igazgatója - névtelenséget kérve - hosszas erósködés után megen­gedi, hogy belépjünk az egyik részlegbe. Lőtt seb, lőtt seb, lőtt seb. Láb, láb, láb.- Itt a lábsérülteket ápoljuk - így a szakorvos. - És ha lehet, ne túl sokat kérdezzen. Borzalmasak a lábsebek. Húszéves fiatalember mutatja a befáslizott combot. Kétszer olyan vastag, mint mielőtt rá- lóttek.- Fájok - csak ennyit mond. KRAJCZÁRIMRE Budapest, Népszava ÚJ SZÚ 2 1989. aII. 27.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom