Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-27 / 304. szám, szerda

ÚJ szú 3 1989. XII. 27. Egy kiskirály végnapjai Trónfosztás a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Jednota fogyasztási szövetkezetben KERTESZEK AJÁNDÉKA Sült hal a virág mellé A zöldségkertészetben felemás kép fogad. A korábban lehullott hó után maradt víztócsák és a fóliasát­rak csupaszon meredező vázai, a metsző szél, a tél hamisítatlan jelei, de a termálvízzel fűtött sátrak­ban már tavasz van. A lábakon álló hosszú palántanevelő ládákban szorgos lányok, asszonyok ügyes, begyakorlott mozdulatokkal egyen­getik a földet, hogy a korai hajtatott zöldségfélék magja a lehető legjobb már kevés, arra viszont sok, hogy közvetlenül az elvezető csatornába engedjék. Ezért visszatartják, és mi­re eljut a medence túlsó végén lévő lecsapoló zsilipig, lehűl. Aligha érdemelne említést, ha a farkasdi zöldségkertészet termál­vizet lehűtő medencéjéről csak eny- nyit lehetne elmondani. Egyéb dol­gokban is különbözik azonban ez a többi hasonlótól. Alját műanyag- szőnyeggel borították be, keskeny A ,,halastó" mellett. Unatinsky András és Takács János (A szerző felvétele) Alojz Cabánik mérnök 1987 máju­sában a Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Szövetségéből érkezett a Rimaszombati járás egyik ma­mutvállalatának élére. Pozsonyi (Bratislava) lakos létére családját otthonhagyva azért jött, hogy „ren­det csináljon" - harsogták a böl­csek, holott erre az eredmények alapján semmi szükség nem volt. A szövetkezet 1400 dolgozója már ekkor joggal kérdezte: minek nekünk egy idegen, aki nem ismeri a járást, az itteni viszonyokat, a szövetkezet dolgozóit és a Jednota pillanatnyi helyzetét sem? Sőt, személyében már második „idegenlégiós" jött a Goga-féle káderneveidéből, hisz a dunaszerdahelyi (Dunajská Stre­da) Pavel Cincura előtte két évig bérelte az elnöki széket. Alojz Cabánik nagy ambíciókkal látott munkához. Miután a járási pártbizottság nómenklatúrájába si­mán bekerült, az elnökség is rábó­lintott megválasztására. Első „felis­merése" az volt, hogy neki nem felel meg a Őincura által használt egy­szobás állami lakás, ezért a szövet­kezet patinás Slovan szállójának lakosztályába feszkelte be magát. Amelynek ára éjszakánként 270 ko­rona. Könnyű kiszámolni, hogy na­ponta mennyivel károsította meg a szövetkezetei. Telt múlt az idő, majd mikor ez kitudódott, vizsgálat indult az ügyben. Több mint 12 ezer koronáról volt szó. A losonci (Luce- nec) ügyészség, mely a kivizsgálást vezette, a járási és kerületi pártszer­vek „csendes" intelmére egyszer- csak leállíttatta a további kivizsgá­lást. Cabánik kétéves szállodai tartóz­kodása alatt a világ legtermészete­sebb dolgának tekintette azt, hogy ruháit a szállodai szennyessel együtt tisztíttatta. Egyízben nem átallott kártérítést követelni tönkre­tett öltönyéért, több mint ezer koronát vasalt be a személyzettől, de később az öltönyt tovább viselte. Aztán mi­kor megszimatolta, hogy a szövet­kezet a szakmunkásképzés céljaira megvásárolt egy családi házat, újabb kezdeményezést tett. Annak ellenére, hogy nagy szüksége lett volna a helyiségekre, az épület egy­negyedét berendeztette magának - szoba, konyha, fürdőszoba, színes televízió és más egyéb is kellett neki. Mindezért naponta öt koronát fizetett lakbér címén. Továbbra is pozsonyi lakos lévén, átalánydíjat kért az étkezésre. Havi 250 koronát A Galántai (Galanta) járásban egy-egy helységtől - például Vág- sellyétől (Sal a) és a járási székhely­től - eltekintve még napokkal no­vember 17-e után is úgy látszott, alig mozdul valami. Ebben bizonyára szerepet játszott az is, hogy a régi vezetők a kritikus napokban azzal bíztatták híveiket, nincs még veszve semmi - az emberek pedig féltek... Nem csoda tehát, hogy Mátyus- föld községeiben, köztük a négyezer lakosú Pereden (Tesedíkovo) is csak az elmúlt héten kezdett szerve­ződni a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Független Magyar Kezde­ményezés polgári mozgalom cso­portja, melynek első nyilvános helyi ülésére december 13-án került sor. Az érdeklődés Pereden is óriási volt. A művelődési ház nagyterme az utolsó férőhelyig megtelt. A falak mellett is több tucat ember szoron­gott. A feszültségtől, a kitörésre ké­szülő indulatoktól szinte vibrált a le­vegő. A falugyűlést Pásztor Árpád, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen helyi csoportjának szóvivője nyitotta meg. A rövid szlovák és magyar nyelvű helyzetelemzésében meg­említette: a perediek ugyan csak most reagáltak nyilvánosan az ese­ményekre, de még most sem késő, hogy támogatásukról biztosítsák a diákságot és a polgári mozgalma­hagyatott magának jóvá, de a szak- szervezet által dotált 5,50-es jegye­ket is tovább vásárolta. Ugyanígy havonta egy tételben vette fel a két­szeri családlátogatásért járó össze­get. Haza rendszerint szolgálati au­tóval utazott, éspedig pénteken, amikor is magával vitt egy „fontos" ügyet intéző beosztottat, de hétfőn is ment a Volga egy halaszthatatlan ügyben, s így ő visszautazhatott Ri­maszombatba. Pozsonyi telefon- számlájához pedig 120 koronával járult hozzá minden hónapban a szövetkezet. Mindezek eltörpülnek munkahelyi melléfogásai mellett. Egy fiatal szak­embernek először megígérte a szá­mítóközpontban a programozó ál­lást, majd az utolsó pillanatban - pa­rancsára - beosztottai elutasítot­ták. A károsult háromhavi bérét kö­vetelte bírósági úton. A pert termé­szetesen megnyerte, ami 7900 ko­ronát vitt el a szövetkezet kasszájá­ból. Egy másik esetben egy Zdroj által taníttatott elárusítónőt kellett át­vennie a szövetkezetnek és kifizetni a 21 ezer koronás tandíjat. Ehhez persze tudni kell azt, hogy a Jedno- tában alig tudják elhelyezni még a saját növendékeiket is. Valószínű­leg ebben az ügyben is volt egyéb motiváció! A teljhatalmat élvező el­nök melléfogásai ellenére görcsö­sen ragaszkodott pozíciójának to­vábbi megerősítéséhez. Olyan új ja­vadalmazási rendszert dolgozott ki és akart jóváhagyatni a szakszerve­zetek összüzemi bizottságával, mely főleg a személyi döntéseken és nem a valós eredményeken és érdeme­ken múlt volna. A személyi értéke­lést, jutalmakat, negyedévi prémiu­mokat és a nyereségrészesedést is egy kalap alá akarta venni. Ezek nagyságát, részleges kifizetésének módját a szubjektív döntések hierar­chiájának rendelte volna alá. Az el­nöki fizetés - mivel azóta többen is kibogozták - az új javadalmazási rendszer szerint 11 060 koronára rú­gott volna. Mindez 1990 január else­jétől lépett volna érvénybe, akárcsak egy másik általa kidolgozott, s min­den logikát nélkülöző tervezet, me­lyet írásban is előterjesztett és a szakszervezet fejbólintását várta hozzá - persze tévedett. Az 57 éves elnök azt gondolta ki, hogy az 1990- től nyugdíjba vonuló alkalmazottakat a szövetkezet minden év égén egy­szeri anyagi juttatással fogja segíte­ni a következő kulcs szerint: a három­ezerig keresőket havi száz koro­kat. A diákság, és a polgári kezde­ményezések 12 pontos követelésé­nek ismertetése után felhívta a je­lenlévőket, mondják el az esemé­nyekkel és a falu problémáival kap­csolatos véleményüket. Most senkit sem kellett a vitára buzdítani. A kezdeti bizonytalansá­got, bátortalanságot az emberek ha­mar legyőzték. Egymás után emel­kedtek fel a kezek. Az első felszólaló többek között így fogalmazott: igaz, hogy egy totalitá­rius rendszer legszebb temetése az lesz, ha saját emberei földelik el, de szóvivőkként a pódiumon miért csak a CSKP tagjai kaptak helyet? - Megállapításával többen egyetér­tettek. - Nem a személyükkel van baj - szögezte le Bőgi Jenő de milyen lesz az a demokrácia a falu­ban, amely ismét az egypártrend- szerre épül. Milyen bizottság az, amelyből hiányoznak a pártonkívü- liek? Pásztor Árpád szóvivő az elhang­zott bírálatok hallatán közölte: az előkészítő bizottság 22 tagból áll, és spontán módon szerveződött. Ő kü­lönben is szívesen átadja másnak a helyét. Takács Nándor, az ideigle­nes szervezőbizottság tagja is meg­erősítette: maguktól jöttek az embe­nával, a 3 és 4 ezer között bérezet­teket 150, a 4 és 5 ezres fizetéseket 200, az ötezren felül kapott „rászoru­lókat" pedig havi 250 koronával se­gítik ki. Az elnök tehát már nemcsak ittléte idejére, de a jövőre nézve is biztosítani akarta magának az anya­gi jólétet - persze mindezt a Jednota számlájára. Egoizmusa és hatalmi vágya az emberekkel való érintkezésben is lépten nyomon megmutatkozott. A kisemberek előtt igyekezett szép­nek mutatkozni, viszont közvetlen munkatársait mindig sakkban tartot­ta, a fölé- és alárendeltségi viszony parazsát mindig szította. A járási pártvezetők előtt a totalitárius párt­demokráciára építő teljhatalmú ve­zér szerepében díszelgett, fellépé­seiben a sztálinista és neosztálinista elméletek odaadó hívének mutatko­zott. Pattanásig feszültek ugyan már a húrok és az idegek, de a trónfosz­tás kedvező légkörét csak a novem­ber 17-e utáni áramlatok teremtették meg. November 28-án a Nyilvános­ság az Erőszak Ellen szövetkezeti koordinációs bizottsága párbeszé­det szervezett. Itt a vezetők beszá­molóiból fény derült az elnök önké­nyes döntéseire, diktátori megnyil­vánulásaira, jogtalan gazdagodásá­ra, a funkciójával való szorozatos viszszaélésekre. Mivel ezen az összejövetelen nem volt jelen, 30-ára újból összehívták a dolgozókat. Itt makacsul visszautasította a váda­kat, s az aznapi elnökségi üléstől várt igazságtételt és persze bizalmat további munkájához. Ekkor követke­zett be az, amire ő sem számított. Az elnökség megvonta tőle a bizal­mat s ez egyértelműen rimaszomba­ti pályafutásának a végét is jelentet­te. Az emberségből felajánlott ala­csonyabb beosztást kategorikusan visszautasította és a fővárosba tá­vozott. Utólag azt is elmondhatjuk, maga alatt vágta a fát annak idején, amikor a szövetkezet alap- szabályzatába betetetett egy olyan pontot, mely szerint a 11 tagú elnök­ség szükség esetén meneszthet és ideiglenesen kooptálhat tagokat a képviselőtestület összehívása nél­kül is. A rimaszombati Jednota fogyasz­tási szövetkezet ennyi megrázkód­tatás után az idén is nyereséges, s azóta már megválasztotta az új elnököt, aki az elnökség tagja volt és végre már rimaszombati. POLGÁRI LÁSZLÓ rek. Nem kérdezték senkitől, milyen vallású, párttag-e vagy sem. Nyil­vánvaló volt, aki a szervezést vállal­ja, az a megújhodást, a pártdiktatúra teljes bukását óhajtja. Varga Tibor művezető pedig kijelentette: Pásztor Árpádnak nem kell szégyenkeznie- bujkáljon az, aki valamit elkövetett! A hangulat már a gyűlés kezdetén felforrósodott. Egy-egy, már-már sértés számba menő megjegyzés is elhangzott. Még mielőtt azonban személyeskedéssé fajultak volna a felszólalások, szót kért Unger Im­re, nyolvanéves római katolikus lel­kész aki négy évtizedes megpróbál­tatásainak ecsetelésével, Ján Sokol érsek, metropolita levelének felolva­sásával megnyugtatta a kedélyeket.- Nehéz felejteni, de meg kell bo­csátani! A bosszú és a harag rossz tanácsadó - mondotta.- Ezután ne legyen megkülön­böztetés - ez párttag, ez pártonkívü­li - csak jó és rossz ember kategóri­ában gondolkodjunk. A szabad vá­lasztásokon úgyis mindenki megmé­rettetik - ez a vélemény alakult ki a jelenlévők között. Döntő többség­gel jóváhagyták azt is, hogy a szóvi­vői testületet Bőgi Jenővel és Varga Zoltánnal kibővítsék. Az embereket erősen foglalkoz­tatta, hogy letépik és bemeszelik magágyba kerüljön. A szomszédos sátrakban is dolgoznak. Kapálják, öntözik a szegfűt és az aszpará­guszt. Tavasz a télben. Odabenn a sát­rakban kellemes a meleg, szinte érezni lehet a fólialeplen átszűrődő napsugarak simogatását. Idekinn a napsütés ellenére is fázik az em­ber, hiszen a hideg szél ellen még a gondosan összegombolt nagyka­bát s felhajtott gallér sem véd tökéle­tesen. Unatinsky András mérnökkel, a farkasdi (Vlcany) Haladás Egysé­ges Földműves-szövetkezet gyü­mölcs- és zöldségkertészetének ve­zetőjével mégis a telet választjuk. Odabenn, a meleg sátrakban kelle­mesebb lenne, viszont az, amiért ide jöttem, kinn van a szabadban.- ötven méter hosszú és négy méter széles. Alját vályúszerüen ké­peztük ki, a legnagyobb mélysége közel másfél méter - mutatja a ker­tész a medencét, amelybe a víz fölé nyúló vascsőből széles ívben, lágy csobogással hull alá a termálvíz. - Melegsége huszonnégy-huszon- nyolc fok között ingadozik, a kinti hőmérséklettől és attól függően, hogy hány fóliasátrat jár meg, ame­lyekbe hatvannyolc fokos melegé­nek nagyobbik részét leadja. A 24-28 fok fóliasátrak fűtésére a polgári kezdeményezések plakát­jait. Vajon ki adott erre parancsot, s ki hajtotta végre? A „káderviták" lezárása után számos, eddig többé-kevésbé lap­pangó helyi probléma is felmerült. A felszólalók igazsáqkereséstől ve­zetve, szenvedélytől fűtve számos kérdést tettek fel: például a „Jövő" lakótelepen, az ún. öreg iskolában, a magyar óvodában uralkodó áldat­lan állapotokkal, a libafarmmal stb. kapcsolatban. Felmerült a háztáji földek kisajátításának kérdése is. Többen nehezményezték, ha ügyes-bajos dolgaikkal a hnb-re mentek, ott beléjük fojtották a szót. Őszinte elismerést váltottak ki Németh Erzsébet pedagógus, igaz­gatóhelyettes szavai. A helyi nem­zeti bizottság munkáját bíráló felszó­lalásokra Csongár Vince, hnb elnök válaszolt. A nagygyűlésen vendégként részt vett dr. Rózsa Ernő jogász is, aki a törvényesség betartására intette az események hatására aktivizálódó lakosságot, s több jogi vonatkozású kérdésre adott konkrét választ. A késő esti órákban véget érő nagygyűlésen a jelenlévők szava­zással döntöttek az előkészítő bi­zottság összetételéről, s megegyez­tek abban, hogy a választásokig két­hetente rendszeresen találkoz­nak POMICHAL RICHÁRD betonút futja körbe, a vize pedig tiszta, felszínén sehol egy úszó fale­vél, vagy szélfújta fóliadarab.- Látja, ott, és ott is - mutat kezével a kertészet vezetője a víz­ben fel-felvillanó de azonnal tovatű­nő árnyakra. - A nagyobbakat ko­rábban telepítettük, szerintem már tizenöt dekásak is lehetnek. A zsen­ge halivadékot november elején kaptuk, de már ujjnyi nagyságúra nőttek. Trópusi fajta, a meleg vízben jól érzi magát. Erőltetem a szemem, de csak elvétve tűnik fel pillanatokra egy-egy lebegő árny. Takács János a lehető legjobbkor érkezik a segítségemre. A zöldségkertészetben dolgozik, karbantartó-traktoros és a „halastó" felügyelője egyszemélyben. Ilyen munkaköri beosztással alighanem egyedüli Szlovákiában. Előbb meg­méri a víz hőmérsékletét és az ada­tot bejegyzi egy füzetbe, majd a ma­gával hozott edényből haltápot szór a vízbe. Odalent pillanatok alatt megélén­kül a mozgás. Az ennivaló után a mélyebb részekből a felszín köze­lébe emelkedett halak jól kivehetők.- Látja milyen szép példányok vannak közöttük? A kutatóintézet dolgozói szerint nőnapkor a virág­csokorral együtt már sült hallal is kedveskedhetünk nődolgozóinknak- mondja, miközben újabb eledel­adagot szór a vízbe.- Halászember? - kérdezem, lát­va, hogy a naponta megismétlődő etetés és látvány mennyire leköti figyelmét. Ellép jobbra, balra, leha­jol, majd ismét feláll, hogy a napsu­garak esése szerint jobban szem­ügyre vehesse a védenceit.- Nem, annak ellenére, hogy a fa­luban e kedvtelésnek régi hagyomá­nyai vannak. Ezt a munkát viszont örömmel elvállaltam. Érdekes és nem mindennapos dolog. Gondoljon csak bele. Halastó a fóliasátrak mel­lett ...- Szóval zöldségkertészet és hal­tenyésztés?- Attól még messze vagyunk - int szerénységre Unatinsky András.- Tény viszont, hogy az üzemi kísér­letet irányító kutatók az eddigi ered­ményekkel elégedettek. így nem ki­zárt, hogy jövő őszre már egy továb­bi medencét is megépítünk. Zöld­ségkertészetünk a piacközpontúság jegyében alakul, formálódik. Jövőre az ideihez viszonyítva többféle haj­tatott és szabadföldi zöldséget ter­mesztünk, hogy saját boltjainkat na­gyobb választékkal láthassuk el. A másodosztályú gyökérzöldséget szeretnénk feldolgozni, hogy ne kell­jen fillérekért eladnunk, és ha sike­rül, legközelebb már a káposzta egy részét is lesavanyítjuk, mivel a fel­dolgozott termék nagyobb haszon­nal értékesíthető. A halak az ilyen és hasonló próbálkozások sorában egy lehetőség, amit pusztán kényelem­ből nem szabad félretenni. EGRI FERENC Falugyűlés Pereden

Next

/
Oldalképek
Tartalom